3.2.3 Tudás, képesség, kompetencia; pedagógiai taxonómiák

A nézetek közötti különbségnek jelentős következményei vannak azon tudományágak és gyakorlati kérdések szempontjából, ahol az információ fogalma központi fogalom, pl. az információ menedzsment, információs és kommunikációs technológiák stb. A jelenlegi didaktikai és oktatástechnológiai diskurzusok értelmezhetőségéhez az információ, a tudás, a képesség és a kompetencia (TTK) fogalmát kell kiemelnünk. Az első és legjelentősebb TKK tipológiát Bloom és munkatársai fejlesztették ki a 60-as évektől kezdődően. Az általánosan Bloom taxonómiaként ismert rendszer az oktatási tevékenység három területére épül: kognitív, affektív és a később hozzáadott pszichomotoros területre. A kognitív terület a mentális képességekre (tudás), az affektív az érzelmi területen jelentkező fejlődésre (attitűdök), míg a pszichomotoros terület a manuális, fizikai tevékenységekre, készségekre vonatkozik. Ez a taxonómia jelentős hatást gyakorolt a képzés minden területére, s ezt gyakorta TKA modellnek (tudás, képességek, attitűdök) nevezik. A tanulási eredmények megalapozásához is hozzájárult ez a taxonómia, ugyanis azt igyekezett meghatározni, hogy egy adott képzési folyamat végére a tanulónak mit kell elsajátítania tudás, képességek és attitűdök formájában. Mindez közismert, az azonban figyelemre méltó, hogy az 1990-es évek végén David Krathwohl, az American Educational Research Association elnöke és egy kognitív pszichológusokból álló kutatócsoport, Bloom egykori tanítványának, Lorin Anderson-nak a vezetésével kidolgozta a 21. század oktatásának megfelelően átalakított Bloom taxonómiát. Ez 2001-ben jelent meg.

http://www.educatorstechnology.com/2011/09/blooms-taxonomy-21st-century-version.html A magyar verzió is elérhető.

9. ábra: Digitális eszközökkel történő tanulásra alkalmazható

Bloom taxonómia (Turcsányi-Szabó Márta, 2011)
http://matchsz.inf.elte.hu/TT/elm/Bloom_digi.html

Az információ mellett, a kompetencia is minden eddiginél tágabb értelmezést kapott, felölelte a tudást és a képességeket a viselkedési és pszichoszociális jellemzőkkel együtt. Ma már a behaviorista szemléletben született kompetencia-modellek is magukba foglalják a tudást és a képességeket az attitűdökkel, cselekvésekkel, munkafogásokkal, képességekkel és személyiségjellemzőkkel együtt. Jelentős a terminológiai zűrzavar. A tudásmenedzsment modelleknek köszönhetően azonban a szervezeti tudás feltérképezése kapcsán (Klimkó, 2001) Wiig kutatásaira hivatkozva sajátos rendszert ismertet. Öt dimenziót definiál a tudás kapcsán és dimenziónként rendezett szinteket határoz meg. A dimenziók az alábbiak (Wiig 1993):

- a koncepcionális tudás szint dimenziója, ami az automatikus tudástól a célkitűző, idealisztikus tudásig terjed,

- a manifesztáció dimenziója, amely tudás, szakértelem, készség láncon át halad a valamilyen módon teljesen kodifikált tudásig (ez indokolja Wiig technicista iskolához történő sorolását),

- az információs dimenzió, ahol a jeltovábbító közegtől a bölcsességig terjed a skála,

- a tudás részletezettségének dimenziója, amely a tudás-atomtól a tudás-területig (domain) terjed, és a

- tudásszint vagy kompetencia (proficiency) dimenziója, mely a kezdőtől a nagymesteri szintig terjed.

10. ábra: A tudás dimenziói (Wiig - 1993)

A tudásszint vizsgálata a tudás átadás szempontjából különösen fontos. Az eltérő tudásszintek közötti átadás más és más technikát, módszert igényel. Az oktatástervezés és az oktatástechnológia éppen ezeket a megoldásokat hivatott és köteles szolgáltatni.