Ugrás a tartalomhoz

Tőzsdeismeretek /Elméleti jegyzet/

Potori Norbert (2013)

Debreceni Egyetem Gazdálkodástudományok Centruma

Spekuláció

Spekuláció

M. Friedfertig és G. West találóan foglalják össze a spekuláció lényegét The Electronic Day Trader c. könyvükben (1998, McGraw-Hill): A spekuláció művészete valamilyen formában mindig is létezett. Ha a spekulációról van szó, két dologban bizonyosak lehetünk: mindig is lesznek emberek, akik hajlandók spekulálni; és a történelem ismétli önmagát. Persze változhat a spekuláció tárgya, változhatnak a szabályok és változhat a technika. Mégis, ami egyszer megtörtént, az bizton megtörténik újra. Legyen szó akár tulipánhagymákról, nemesfémekről, állampapírokról, totó- vagy lottószelvényekről, filléres részvényekről, az emberi természet csak emberi természet marad. A közöny, a kapzsiság, a félelem és a remény határozzák meg a reakciókat, ezáltal az árak mozgását, a piacok viselkedését. Az emberek egyszer vagy másszor szinte mindenre spekuláltak már. Az elmúlt száz esztendőben az árfolyamok alakulására való spekuláció likviditást kínált, amihez legitimáció és cél társult. Így lesz ez minden bizonnyal az előrelátható jövőben is. A spekuláció, a kereskedés és a befektetés létfontosságú mozgatóivá váltak mind a gazdaságnak, mind az életnek. A kereskedés is csupán egy másik szó a spekulációra, és a befektetés sem egyéb, mint spekuláció, azzal a különbséggel, hogy ez a feltételezések szerint hosszabb időhorizontot foglal magába és valamilyen oknál fogva kisebb kockázatot sejtet. A spekuláns spekulál, a kereskedő kereskedik, a befektető befektet, így csinálnak pénzt.

A spekuláció és a szerencsejáték egymáshoz nagyon hasonlít, ám akad néhány lényeges különbség. Az egyik az a néha valóban helyes vélekedés, hogy míg a sikeres spekulánsok a gyakorlatuknak vagy a mások számára nem látható előnyeiknek köszönhetően profitálnak, addig a szerencsejátékosok a véletlennek vagy a szerencsének hála prosperálnak. Egy másik eltérés, hogy a szerencsejáték legtöbb formája a történelem során sokszor illegális volt, míg a spekuláció ma alapvető szerepet játszik a piacokon és így a gazdaságban. Ezek a fontos különbségek a spekulációt a szerencsejátékkal szemben elfogadott tevékenységgé emelik. Beszéljünk akár szerencsejátékosról, kereskedőről vagy spekulánsról, a vonzódás oka minden esetben ugyanaz – a lehetőség, hogy gyorsan, sok pénzre tegyenek szert.

Kockázatkezelés és likviditás

A mezőgazdasági áruféleségek biztosíthatók tűzkár, lopás, szállítás közbeni veszteség stb. ellen, de a kiszámíthatatlan ármozgások okozta nemkívánatos értékvesztés vagy értéknövekedés kivédésére a biztosítók általában nem kínálnak konstrukciókat. Hiszen míg az egyedi, egymástól független biztosítási eseményeknél a kockázatok egybeszámolásával (pooling) jelentősen csökkenthető a biztosítók saját kockázata, a mezőgazdasági árukészlet felett rendelkező, illetve az árut beszerezni szándékozó piaci szereplők rendszerint egyszerre buknak vagy nyernek.

A fejlett piacgazdaságokban a mezőgazdasági termelők, a feldolgozók és a kereskedők az előre nem látható árváltozások kedvezőtlen következményeit hagyományosan a határidős (és opciós) árupiacok kínálta kockázatkezelési lehetőségek segítségével ellensúlyozzák. Mint azt már az 1. fejezetben említettük, e piacok kialakulása jórészt a biztosítók által felvállalhatatlan kockázatok áthárításának igényével és – ami ugyanilyen fontos – mások részéről átvállalásuk készségével magyarázható.

A spekulánsok többnyire nem kerülnek fizikai kapcsolatba az áruféleségekkel. Saját tőkéjüket kockáztatják a tőzsdei kereskedésben, azt remélve, hogy az árak változásából nyereségre tesznek szert. Bár a spekulatív aktivitás előmozdítása nem tekinthető a határidős árupiacok gazdasági szerepének, a spekulánsok nagyban segítik ezek hatékony működését azáltal, hogy likviditást teremtenek. Gyorsan vesznek vagy adnak el határidős kontraktusokat, anélkül, hogy egyenként lényegesen befolyásolnák a jegyzések alakulását. A short és long fedezeti ügyletet kötni szándékozó piaci szereplők önmaguk nem képesek nagy forgalmú, pezsgő határidős árupiacokat kialakítani. A spekulánsok közreműködése, hajlandóságuk arra, hogy bármikor a fedezeti ügyletek ellentétes oldalára álljanak, jelentősen megnöveli a tőzsdék likviditását és megkönnyíti a fedezeti ügyletek kötését.

A spekulánsokat a profitszerzés lehetősége motiválja arra, hogy a piacokról, az árak alakulását befolyásoló fundamentális tényezőkről hiteles információkat gyűjtsenek. Azzal, hogy az összegyűjtött információk alapján formált várakozásaikra támaszkodva határidős kontraktusokat vásárolnak, illetve adnak el, nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a határidős árupiac rendkívül rövid idő alatt és a lehető legnagyobb pontossággal beárazzon egy-egy áruféleséget.

Módszerek

A határidős jegyzések elmozdulására spekuláló piaci szereplőket alapvetően két csoportba szokták sorolni:

  • Bikák (bulls): Azok, akik valamely határidős kontraktus jegyzésének emelkedésére spekulálnak, ezért felvásárolják az adott kontraktust, remélve, hogy a megnyitott long pozícióikból majd magasabb árszinten szállhatnak ki.

  • Medvék (bears): Azok, akik valamely határidős kontraktus jegyzésének esésére spekulálnak, ezért kiárusítják az adott kontraktust, remélve, hogy a megnyitott short pozícióikból majd alacsonyabb árszinten szállhatnak ki.

Valójában persze a legtöbb spekuláns hol „bika”, hol „medve”, annak függvényében, hogy a határidős jegyzések emelkedésével (bullish várakozás) vagy éppen esésével (bearish várakozás) számol. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy a jegyzések emelkedése mindig nagyobb tömeget aktivizál, ami alapvetően az emberi természettel magyarázható: a spekulánsok között is sokan vannak, akiknek könnyebb felfogni, megérteni azt, hogy előbb megvásárolnak, illetve birtokolnak valamit, és majd akkor adják el, amikor ezért a piac többet fizet, mint azt, hogy előbb eladnak valamit és csak azután veszik meg, mégpedig olcsóbban.

A bika és a medve a tőzsdék jelképévé vált (4.3. ábra).

4.3. ábra: Bika és medve szobra a frankfurti tőzsde bejárata előtt Forrás: wordpress.com

A határidős árupiaci spekulánsokat hagyományosan, a pozíciók megnyitása és lezárása között eltelt idő alapján, az alábbi csoportokba soroljuk:

  1. Trend-spekulánsok (position traders): Nekik határozott véleményük van az árak változásának várható irányáról, megnyitott pozícióikat néhány napig vagy akár hetekig is fenntartják.

  2. Napon belül kereskedők (day traders vagy intra-day traders): A spekulánsok e mára legnépesebb táborába tartózó piaci szereplők megnyitott pozícióikat legkésőbb a tőzsdenap végén, de rendszerint ennél sokkal hamarabb lezárják. Bár a napon belüli kereskedéshez lényegesen kisebb pénzügyi garanciára van szükség, mint a trendspekulációhoz, a megfelelő mennyiségű kockázati tőke alapvető követelmény – akárcsak a rendkívüli önfegyelem.

  3. Skalpolók (scalpers vagy locals): E szépnek nem mondható elnevezéssel illetett spekulánsok azok a tőzsdei kereskedésben aktív tőzsdetagok, aki megnyitott pozícióikat perceken vagy akár másodperceken belül lezárják. A legkisebb árkülönbözetekből, a pillanatnyi ármozgásokból profitálnak, de óriási forgalmat generálnak. Valójában ők hajtják folyamatosan előre a piacot (make the market) egymásra licitálva a klaviatúrán beütött (4.4. ábra) vagy a parketten bekiabált vételi (bid) és eladási (offer vagy ask) árajánlataikkal. Ezeken az adott pillanatban bárkivel hajlandók alkut kötni, remélve, hogy a vételi és eladási árajánlatok különbözetét (bid-ask spread) sikerül bezsebelniük.

4.4. ábra: Web-alapú felhasználói felület elektronikus skalpoláshoz Forrás: autoscalper.com

A különféle spekulációs stratégiák és stílusok ismertetése túlmutat e jegyzet keretein.

Pénzügyi befektetők

Az elmúlt évtized fontos változásokat hozott a mezőgazdasági terménypiacokon, főleg a mezőgazdasági nyersanyagok határidős kontraktusaival üzletelők számát és indítékait tekintve. A gabonafélékhez, olajmagvakhoz, illetve ezek származékaihoz fizikailag is kötődő szereplők mindig is aktívan kereskedtek az árutőzsdéken. Ez a csoport üzleti döntéseit a kereslet és kínálat, valamint az árukészletek alakulását befolyásoló (fundamentális) tényezőkre alapozta. Mellettük persze ott voltak az ún. chartisták, akik a jegyzések mozgását leképező speciális grafikonok, a chartok alaktani, technikai elemzésére támaszkodtak.

A közelmúltban e hagyományos árutőzsdei szereplőkhöz két új csoport, az indexkereskedők, valamint az ún. intézményi befektetők (pénzügyi alapok) csatlakoztak. Közös jellemzőjük, hogy úgy tekintenek a különböző áruféleségekre, illetve azok derivatív piaci instrumentumaira, mint befektetési lehetőségekre. Aktivitásuk erősödésének következménye az árupiacok financializálódása, vagyis a mezőgazdasági nyersanyagok a részvényekhez vagy a nemesfémekhez hasonlóan egyre inkább vagyoni eszközökké váltak, válnak.

Az indexkereskedők (index traders) különböző – többek között mezőgazdasági – nyersanyagokat magukban foglaló „kosarakat” kreálnak, majd azok egyes reprezentánsaihoz külön súlyszámokat rendelnek. A kosarakat alkotó nyersanyagok határidős kontraktusaiból ezen arányszámok szerint vásárolnak. Az indexkereskedők fontos tulajdonsága, hogy a határidős piacokon mindig vételi pozíciókat nyitnak, illetve görgetnek.

Az intézményi befektetők (institutional investors vagy funds) figyelemmel kísérik az árutőzsdéken jegyzett különböző nyersanyagok (mezőgazdasági termények, nemesfémek, nyersolaj stb.) árának alakulását, mind egymáshoz, mind olyan makrogazdasági tényezőkhöz viszonyítva, mint például a valutaárfolyamok (különösen az amerikai dollár), a tőkepiaci kamatok, továbbá a nagykereskedelmi vagy a fogyasztói árak változása. Az intézményi befektetők erősen hisznek a nyersanyagárak, valamint a globális makrogazdasági trendek szoros és közvetlen összefüggésében. Innen ered a piaci körökben elterjedt nevük: makroisták. Érdeklődésük homlokterében főleg a dollár árfolyamának mozgása áll. Fordított korrelációt feltételeznek a dollár árfolyama és a nyersanyagok árának alakulása között: úgy vélik, ha a dollár erősödik más, olyan fontos valutákkal szemben, mint például a japán yen vagy az euro, akkor a határidős árupiacokon esni fognak a jegyzések, és fordítva.