Többlakásos házak|Digitális Tankönyvtár

Főoldal > TÁMOP-4.1.2 A1 és a TÁMOP-4.1.2 A2 könyvei

Többlakásos házak

Perényi Tamás, Niczki Tamás, Dankó Zsófia, Szentirmai Boglárka (2013)

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Lakóépülettervezési Tanszék

Beágyazás

4. fejezet - A XX. század második felének többlakásos épületei – magyar példák

Tartalom

Kiss Zoltán, Délibáb utcai lakóház, Budapest, VI., 1954
Weichinger Károly - Virág Csaba, Liszt Ferenc téri OTP lakóház, Budapest, VI., 1961
Gulyás Zoltán, OTP lakóházak, Budapest, VII. Rumbach Sebestyén u., 1962
Vedres György, OTP társasház, Budapest, I., Bem rakpart, 1962
Jánossy György, Úri utca 38. lakóépület, Budapest, I., 1963
Tenke Tibor, Kísérleti lakótelep középmagas lakóházai, Budapest, XXII., 1963
Schmidt Lajos, Gellérthegy utcai lakóház, Budapest, I., 1965
Tokár György - Emődy Attila: Lakóház, Budapest, XII. Hajnóczy József u., 1965
Sedlmayr János, Tárnok utcai lakóház, Budapest, I. Tárnok u. 7, 1966
Borvendég Béla, Oskola utcai lakóépület, Szeged, 1968
Varga Levente, Teraszház, Budapest, II. Lévay u., 1967-69
Virág Csaba, Fehér Galamb-ház, Budapest, I. Úri u., 1969
Farkasdy Zoltán - Kenessey Attila, Várnegyedi lakóház, Budapest, I. Dísz tér, 1970
Farkasdy Zoltán, Lakóépület, Budapest, I. Úri utca, 1970
Sedlmayr Jánosné, Hátsókapu utcai lakóház, Sopron, 1971
Mináry Olga, Hankóczy úti lakóházak, Budapest, II. Hankóczy Jenő u., 1974
Horváth Lajos, Foghíjbeépítés a Várban, Budapest, I. Úri u., 1972
Jurcsik Károly, Lakóház, Budapest, III. Toboz u., 1977

Kiss Zoltán, Délibáb utcai lakóház, Budapest, VI., 1954

Kiss Zoltán építész a korszakra jellemző „szocreál” formanyelvvel szemben a magyar reformkort megidéző, klasszicista építészet szellemében alkotott. A nem mímelt klasszicizmust, mint alapvető, korszerű tradíciót követő puritán formanyelvet alkalmazta. A Délibáb utcai lakóház gondolatiságában korszerű épületnek tekinthető, amely magán hordozza a korabeli építészet stílusjegyeit: a hangsúlyos szimmetriát, a díszített, középponti térszervezést, az egyszerű, arányos tömegképzést és a részletek átgondoltságát. A külső kép, a homlokzati nyílászárók kiosztása és a belső alaprajzi elrendezés viszonya valamelyest diszharmonikus. A lakások bejáratai a centrális, felülvilágítós galériáról közelíthetők meg. Az egy- és kétszobás lakóegységek helyiségei központi lakótérből nyílnak.

© Kiss Zoltán, forrás: Magyar Építészet 1945-1955, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest 1955

© Kiss Zoltán, forrás: Magyar Építőművészet 1955/2

© Kiss Zoltán, forrás: Magyar Építőművészet 1955/2

© Kiss Zoltán, forrás: Magyar Építészet 1945-1955, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest 1955

© Kiss Zoltán, forrás: Magyar Építőművészet 1955/2

© Kiss Zoltán, forrás: Magyar Építőművészet 1955/2

© Kiss Zoltán, forrás: Magyar Építőművészet 1955/2

Weichinger Károly - Virág Csaba, Liszt Ferenc téri OTP lakóház, Budapest, VI., 1961

Az épület a Zeneakadémia szomszédságában a városi kontextusra reagáló, modern hangvételű, érdekes és visszafogott lakóház a hatvanas évekből. Az épület eltér ugyan az utca többi lakóházától, ez azonban mégsem visszatetsző. A kellemes arányú, egyszerű homlokzati struktúra – az alumíniumburkolatú szürke mellvédek, és a színezett mezők – csak első benyomásra tűnhetnek kissé szikárnak. A hét emeleten azonos lakószintek találhatók, szintenként négy jól funkcionáló lakással. A lakóépület különlegessége a földszinten található, külön bejárattal rendelkező, mai napig is működő elegáns enteriőrű ifjúsági könyvtár. A galériás kölcsönző és a ferde mennyezetű olvasóterem jól példázzák a tervezőknek a belső térszervezésben megvalósított újításait.

© Schall József, forrás: Magyar Építőművészet, 1961/4, Műszaki Könyvkiadó, Budapest

© Szentirmai Boglárka, forrás: Szentirmai Boglárka

© Weichinger Károly / Virág Csaba, forrás: Magyar Építőművészet, 1961/4, Műszaki Könyvkiadó, Budapest

Gulyás Zoltán, OTP lakóházak, Budapest, VII. Rumbach Sebestyén u., 1962

Gulyás Zoltán korának egyik legeredményesebb magyar építésze, akinek kiemelkedő életművében meghatározó szerepet játszott a városi foghíjtelken, az OTP szervezésében megvalósuló nagyszabású, többlakásos épület. A telepítési koncepció érzékenyen reagál a három utcával határolt eredeti telekosztásra. Az utcavonalakkal eltérő kontextust alakít ki a három épülettest: a Király utcai telekhatárt követi, a Rumbach utca felől visszahúzva teresedést képez, míg a Madách út felől lépcsőzetes homlokzattal utal a beépítés vonalára. Három markáns épülettömeg áll a hatalmas telken. A minden utcában megjelenő egy-egy tömeg felül nem, csak a földszinti zártsorú keret által ér össze. Az épületek lakásainál (elsősorban 2 szoba és 1 szoba hallosak) és a fogatszámoknál (2 és 4) fő tervezési szempont volt a gazdaságosság. Az alaprajzi szerkesztés és a különböző anyagokkal kombinált klinkertégla homlokzat az építészre jellemző rendről és alaposságról árulkodik.

© Szentirmai Boglárka, forrás: Szentirmai Boglárka

© Gulyás Zoltán, forrás: Magyar Építőművészet, 1963/3, Műszaki könyvkiadó, Budapest

© Szentirmai Boglárka, forrás: Szentirmai Boglárka

© Gulyás Zoltán, forrás: Magyar Építőművészet, 1963/3, Műszaki könyvkiadó, Budapest

© Gulyás Zoltán, forrás: Magyar Építőművészet, 1963/3, Műszaki könyvkiadó, Budapest

Vedres György, OTP társasház, Budapest, I., Bem rakpart, 1962

A ház az 1960-as évek Duna-parti meghatározó, karakteres épülete. A három oldalról szabadon álló, hat szintes és tető-felépítményes lakóház a földszint felett konzolosan kiugró tömeggel fordul a tér felé. A ferdén kiugró szobák és a közötte kialakult loggiák ritmusa sajátos, egyedi hangulatot kölcsönöz a társasháznak. A síkból történő kimozgatás és loggiarendszer remek építészeti gondolat, mert így az összes lakás számára előnyös tájolást, a Duna-part felé nyíló kilátást lehetett biztosítani. A tömegtől visszahúzott tetőfelépítményhez - mely az épület horizontális szerkesztését ellensúlyozza – panorámás, pazar tetőterasz tartozik.

© Vedres György, forrás: Magyar Építőművészet, 1963/3, Műszaki könyvkiadó, Budapest

© Szentirmai Boglárka, forrás: Szentirmai Boglárka

© Vedres György, forrás: Magyar Építőművészet, 1963/3, Műszaki könyvkiadó, Budapest

Jánossy György, Úri utca 38. lakóépület, Budapest, I., 1963

A budai Várnegyedben, az ún. Bástyasétányon található, környezetével összhangban lévő és a korabeli modern építészet jegyeit tükröző saroképület a magyar építészet jelentős alkotása. A korszerű beépítési módnak köszönhetően egyetlen tömegbe kerültek a lakások. A fedett-nyitott lépcső a régi épület udvari szárnyához kapcsolódik, melynek köszönhetően a belső udvar, az átjáró hangulata megidézi a vári atmoszférát. A kiérlelt alaprajz szintenként négy kétszintes és egy garzonlakás sorolásával szerkesztett. A kétszintesség tudatos megfontolásból fakadt, mert a homlokzati falsíkok és az ablakok ritmusváltásával az új épület szervesebben kapcsolódott a környezetéhez. Jánossy tervezői habitusát az igényesség és a részletek aprólékos kidolgozása jellemezte. A mértéktartó, jó arányú, elegáns épület túlmutat a maga korán.

© Dobos Lajos, forrás: Magyar Építőművészet, 1967/2, Műszaki könyvkiadó, Budapest

© Szentirmai Boglárka, forrás: a szerző

© Horler Miklós, forrás: Magyar Építőművészet, 1967/2, Műszaki könyvkiadó, Budapest

© Jánossy György, forrás: Magyar Építőművészet, 1967/2, Műszaki könyvkiadó, Budapest

Tenke Tibor, Kísérleti lakótelep középmagas lakóházai, Budapest, XXII., 1963

A budafoki paneles lakótelep kísérleti jellegű, figyelemre méltó középmagas pontházai csúszózsaluzattal, öntöttfalas technológiával épültek. A 11 szintes lakóházban, a szintenként 5 lakóegység egymás mellé sorolásával átlátható, tiszta alaprajzi struktúra alakult ki. A lakás belső térszervezésben újításnak tekinthető - a lakók kívánalmai szerint változtatható helyzetű - válaszfalrendszer. A beépített bútorok tervezésében is nyomon követhető a flexibilitás gondolata. Az 50 lakást változatos, különböző igényeket kiszolgáló 4, 3 és 2 férőhelyes alaprajzi elrendezéssel tervezték. Korszerű elképzelésnek tűnt a pontházaknak a közeli szolgáltató központokkal létesített kapcsolata, ezáltal a lakások kiszolgáló helyiségei csökkenthetők voltak a lakóterületek javára.

© dr. Illyésné (TTI), forrás: Magyar Építőművészet, 1966/4

© Tenke Tibor, forrás: Magyar Építőművészet, 1966/4

Schmidt Lajos, Gellérthegy utcai lakóház, Budapest, I., 1965

A három (szintben eltérő) utcával határolt többlakásos lakóépület változatos homlokzatával megteremti a tabáni városrész jellegzetes lezárását. A városképileg kitüntetett helyre, a terület topográfiai adottságaira, a kilátás biztosítására, a Vár és a műemléki környezet szomszédságára érzékenyen válaszol a lakóház. A Naphegy és a Gellérthegy utca közötti szintkülönbséget a tabáni park felől hosszú, terepre ültetett épületszárnnyal követi a beépítés. Az alsó, Gellérthegy utca felől a szomszédos beépítéshez igazodó tömeg egészíti ki a feszes, tiszta szerkesztésű kompozíciót. A lakótömb félszinteltolásos lakásai kétfogatú lépcsőházi kubusokra vannak felfűzve. A racionális szervezésű kétszobás lakásokban az udvari oldalon a kiszolgáló funkciók kaptak teret. A környező parkra, domboldalra néző lakószobákhoz kapcsolódó üvegfelületek és végigmenő loggiák – a szinteltolásos struktúrának köszönhetően – markáns homlokzati ritmust, dinamikát kölcsönöznek a társasháznak.

© Schmidt Lajos, forrás: Magyar Építőművészet, 1965/3, Műszaki könyvkiadó, Budapest

Tokár György - Emődy Attila: Lakóház, Budapest, XII. Hajnóczy József u., 1965

A modern foghíjbeépítés igényes, egyedi terv alapján készült, a szomszédos épületektől eltérő, korának merész, karakteres alkotása. A terv erényei mindenekelőtt a mintaszerű alaprajzi szerkesztése és az udvari homlokzat igényes tervezettsége. Az épület valójában szintenként két átmenő és két garzonlakás alaprajzi egységeként valósult meg. A koncepció szerint az előnytelen utcai tájolás folytán a homlokzati síkból kiforgatott zárterkélyek előnyös benapozást, a Várra nyíló kilátást és karakteres, hangsúlyos megjelenést nyújtottak a nyolcemeletes lakóháznak. A vertikális homlokzati struktúrát a téglaburkolat és a vasbeton födémszerkezet vízszintes elemei ellensúlyozzák.

© Rácz György, forrás: Magyar Építőművészet, 1965/3

© Tokár György / Emődy Attila, forrás: Magyar Építőművészet, 1965/3

Sedlmayr János, Tárnok utcai lakóház, Budapest, I. Tárnok u. 7, 1966

A Várnegyed jelentős pontján emelkedő épület a műemléki környezetbe való illeszkedés, a régi-új kontextusa és a felújítás építészeti értékei miatt említésre méltó. A koncepció lényegét az eredetileg U alakú falmaradványok megtartása, a vári hangulatot megidéző, múlt és jelen egymásra rétegződésének hatása jelentette. A logikusan szerkesztett alaprajz jól példázza a belső térszervezésben az újító elképzeléseket. A belső, udvari rész a közlekedősávot, a középső sáv a vizes helyiségeket, míg a külső zóna a lakószobákat foglalja magába. A kétszintes tetőtéri lakások gondolata messze túlmutat a maga korán. A hangulatos belső terek mellett nem elhanyagolható a külső tömeg- és homlokzatképzésben tapasztalt kifinomult arányrendszer. A ház fő jellegzetessége a részletek alapos kidolgozottságában rejlik.

© Dobos Lajos, forrás: Magyar Építőművészet, 1966/6

© Sedlmayr János, forrás: Magyar Építőművészet, 1966/6

Borvendég Béla, Oskola utcai lakóépület, Szeged, 1968

A foghíjépület szép példája a korszerű építészeti formavilág műemléki környezetbe való szerves illeszkedésének. Az építész egy egységes, modern stílusú lakóházat - földszinten üzletekkel - hozott létre. A koncepció lényegét a régi ház struktúrájának, arányrendszerének korszerű felelevenítése jelentette. Az egyszintes, egyszobás és a kétszintes, háromszobás lakások szellemes megoldása kielégítette a lakásszámot és az eredeti épület homlokzati ritmusát is felidézte. A homlokzati felületek, a klinkertégla burkolat szintén finom utalás a múltra és a közeli Dóm tér téglaarchitektúrájára. A kellemes, jó arány, a részletek gondos kidolgozottsága a házat korának jelentős alkotásai közé sorolja.

© SZTV (Buzsáki Ferenc), forrás: Magyar Építőművészet, 1971/5, Lapkiadó V., Budapest

© Borvendég Béla, forrás: Magyar Építőművészet, 1971/5, Lapkiadó V., Budapest

Varga Levente, Teraszház, Budapest, II. Lévay u., 1967-69

A budai domboldal keskeny, meredek lejtőjén, a hely adottságait kihasználó négylakásos teraszház szerkezeti tisztaságával, anyagszerűségével, eleganciájával kitűnik a környező házak közül. A tömegeltolás, a lakások teraszos kialakítása által a társasház szervesen kapcsolódik a panorámához és a lejtős környezetéhez. Az épület tagolásával a meglévő növényvilág megőrzése, a félig nyitott, jó arányú udvarok kialakítása, a saját élettér megteremtése vált lehetővé. Az alaprajzi szerkesztettség, a világos struktúra, a szerkezet és az anyag logikus kapcsolata az épület fő erénye. A lakóhelyiségeket változtatható térkapcsolat, a belsőmagos alaprajzi elrendezésből adódó nagy homlokzati üvegfelületek jellemzik. A teraszház kettő és félszobás lakásai 80-85 m2 alapterületűek. Nem csupán a tervezésre, a részletmegoldásokra, hanem a kivitelezésre is kiterjedt a tervezői törődés, felügyelet. Ennek, valamint a mesteremberek gondos munkájának köszönhetően, - a házilagos építés ellenére - minőségi lakóépület született.

© Varga Levente, forrás: Magyar Építőművészet, 1971/2

Virág Csaba, Fehér Galamb-ház, Budapest, I. Úri u., 1969

A hangulatos, érzékeny vonalvezetésű Úri utcai saroktelken álló vári foghíjépület a korabeli építészet jellegzetes, sajátos hangvételű lakóháza. Az épület, melynek a modern formavilága, anyaghasználata, arányos homlokzati felülete egységes építészeti karaktert eredményezett, szervesen illeszkedik a műemléki környezetbe. A hagyományos tetőforma és a korszerű függönyfal izgalmas kettősséget biztosít a homlokzati struktúrának. A függőfolyosón keresztül a belső, kis udvarra alaprajzilag feszesen szerkesztett lakások nyílnak. A belsőépítészetben átgondolt, minden részletében megtervezett alsó szinti étterem térré szélesedő, utca felé történő teljes üvegfalas megnyitása nagyvonalú megoldást eredményezett.

© Bognár János és Müller Ferenc, forrás: Magyar Építőművészet, 1969/6

© Szentirmai Boglárka, forrás: Szentirmai Boglárka

© Bognár János és Müller Ferenc, forrás: Magyar Építőművészet, 1969/6

© Virág Csaba, forrás: Magyar Építőművészet, 1969/6

Farkasdy Zoltán - Kenessey Attila, Várnegyedi lakóház, Budapest, I. Dísz tér, 1970

Az épület a műemléki környezetbe való illesztés mintaszerű építészeti megoldása. Farkasdy, akinek tevékenysége a Várnegyed modern rekonstrukciójában megkérdőjelezhetetlen, pályázat útján nyerte el a megbízást. A lakóház racionális térszervezésű, átgondolt, igényes lakásokkal tervezett. A majdnem szimmetrikus épület olyan szerényen, társait nem túlharsogva, magától értetődően zárja le a tér északi részét, mintha mindig is ott állt volna. A természetes tömegképzés, a túlformálás nélküli homlokzat, a hangulatos udvar, a lépcsőház és a szépen formált közös használatú területek az épület fő erényei.

© Vidovics István, forrás: Magyar Építőművészet, 1972/2

© Szentirmai Boglárka, forrás: Szentirmai Boglárka

© Farkasdy Zoltán / Kenessey Attila, forrás: Magyar Építőművészet, 1972/2

Farkasdy Zoltán, Lakóépület, Budapest, I. Úri utca, 1970

A középkori falmaradványok megőrzése, a korszerű építészeti kívánalommal történő kontextus kialakítása jelentette a tervezés során fellépő legnagyobb kihívást. Az utcaképi illeszkedés pikantériája, hogy Farkasdynak, aki a szomszéd ház építésze is volt egyben, az egy évtizeddel azelőtti tervezői szemléletéhez igazodva kellett újat alkotnia. A saroktelki épületet szerény építészeti eszközök jellemzik. A földszinten közösségi funkció (eszpresszó), emeletenként két nagyobb és két kisebb lakás, míg a tetőtérben egy műteremlakás kapott helyet. A lakóépület a Várnegyedre jellemző magastetős formával igazodik a kialakult atmoszférához.

© Vidovics István, forrás: Magyar Építőművészet, 1972/2

© Szentirmai Boglárka, forrás: a szerző

Sedlmayr Jánosné, Hátsókapu utcai lakóház, Sopron, 1971

Sopron jelentős pontján, a Hátsókapu utcában található foghíjépület meghatározó mintája a modern stílus, az egységes építészeti formanyelv műemléki környezetbe való illesztésének. A tervező érzékenyen válaszolt a helyszín adottságaira. A speciális, háromszög alakú kis telekre, a két eltérő tömegű lakóház közé kellett az új épületet elhelyezni. Átgondolt megoldással a tervezett épület megközelítése a szomszéd ház helyreállított átjárójából, az új lépcső teréből történik. Szellemes beépítési móddal az épület nem tapad, hanem egy lépcsőkar szélességgel elmarad a kontyolt tetős, műemléki épülettől. Gondos alaprajzi szerkesztéssel a foghíjépület a földszinten egy üzlettel, az I. emeleten két lakással, a II. emeleten három, kétszintes lakással épült.

Mináry Olga, Hankóczy úti lakóházak, Budapest, II. Hankóczy Jenő u., 1974

Mináry Olga építészeti alkotásai közül kiemelkednek a többlakásos lakóépületei. A Hankóczy utcai két klinker burkolatos háza egyéni hangvételű, nagyszerű lakóháznak tekinthető. Voltaképpen egyszerű eszközök alkalmazásával, átlagos méretű társasházról van szó: szintenként két kisebb lakás összefüggő loggiával és egy nagyobb lakás kétoldali loggia megnyitással. A lakások alaprajzai rendről, szerkesztettségről árulkodnak. A funkcionális elrendezés, térszervezés a házak meghatározó eleme. A nagyvonalú térkapcsolatokkal lehetővé vált a nem túl nagy lakások szűkösségének ellensúlyozása.

Horváth Lajos, Foghíjbeépítés a Várban, Budapest, I. Úri u., 1972

Az Úri és Szentháromság utcai kiszélesedésnél, a három saroktelek közül ez a vári foghíj épült be utoljára. A szemközti házakhoz hasonlóan ez is mértéktartó, elegáns épület. A két telek egyesítése ellenére a lakóház tömegében és arányaiban illeszkedik a Várnegyedre jellemző beépítésekhez. Egységes, homogén utcaképi megjelenése, finom utalásai megidézik a telken állt egykori városháza hangulatát. A derékszögű, geometriai szerkesztési elv átlátható struktúrához vezetett (a földszinten üzletek, az emeleten lakóhelyiségek találhatók az utcai fronton). Az épület és a terület súlypontjába került impozáns kör alakú lépcsőre felfűzött L alakú sarokház egy belső kertrészt, udvart zár körbe. A lakóház alaprajzi szerkesztésében logikus, a flexibilis terű lakások vonatkozásában előremutató mintát nyújt.

Jurcsik Károly, Lakóház, Budapest, III. Toboz u., 1977

A lakóház korának expresszív, egyéni hangvételű alkotása, melyet a tradicionális téglaépítészet jeles képviselője, Jurcsik Károly tervezett. A remetehegyi meredek telek szűk mérete ellenére, átgondolt, szellemes koncepció alapján 56 lakásos, négyszintes, láncházszerű épület került kialakításra. A társasház tagoltsága, mozgalmassága az emeletenkénti változó szobamélységnek köszönhető. A lakók egyedi kívánságait követő helyiségméretek, tömegugrások karakteres homlokzatformálási eszközzé váltak. A beépítési mód, a tömegalakítás, a látható nyerstégla felületek egységes építészeti megjelenéshez vezettek.