Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés az állattanba

dr. Csörgő Tibor, dr. Farkas János, Kis Viktor, dr. Molnár Kinga, dr. Sass Miklós, Szatmári Zsuzsanna, dr. Török Júlia Katalin (2012)

Eötvös Loránd Tudományegyetem

1. fejezet - Bevezető az állatok leírásához - (S.M.)

1. fejezet - Bevezető az állatok leírásához - (S.M.)

Ebben a fejezetben alapfogalmakat veszünk sorra, amelyek meghatározása és egyeztetése fontos lépés, mivel az állatok leírása, bemutatása csak a szaknyelvben elfogadott és pontosan használt fogalmakkal egyértelmű és közérthető. E fogalmakat könyvünkben rendszeresen használni fogjuk, tehát megtanulásuk és készség szintű használatuk előfeltétele a későbbi leírások megértésének.

1.1. Szimmetriaviszonyok az állatvilágban

A promorfológia az állati test tengely- és szimmetriaviszonyaival foglalkozik. A következő kérdésekre keresi választ: 1) hány szimmetriasík fektethető keresztül az állat testén, 2) van-e az állatnak főtengelye, 3) a melléktengelyek milyen viszonyban vannak egymással és a főtengellyel.

Szimmetriasíknak mondunk minden olyan síkot, mely a testet olyan két részre tagolja, amelyek egymásnak tükörképei. Szimmetriatengelynek nevezzük azt a képzelt, mozdulatlan egyenest, amely körül elforgatva a testet az eredeti objektummal azonos (fedésbe hozható) alakzatot kapunk.

Mindezek alapján a következő fő típusokat különböztetjük meg (1.1. ábra):

Szabálytalan forma (anaxonia): nincs szimmetriasík (amoeba, telepes szivacsok).

Gömb alapforma (homaxonia): a test gömb alakú, azaz a szimmetriasíkok száma tetszőleges. Ilyenek a vízben lebegő egysejtűek (napállatkák, Radiolaria).

Egytengelyűség (monaxonia): a testnek egy főtengelye van, amelyen tetszőleges számú szimmetriasík fektethető (ostorosok, Opalina- és Euglena-fajok).

Sugaras (radiális) szimmetria: a testnek egy főtengelye van, a szervek a főtengely körül sugárirányban helyezkednek el. A sugarak száma 3, 4, 5, 6 és 8 lehet. Főként az aljzathoz rögzült állatokban fordul elő (csalánozók, Cnidaria).

Kétoldali (bilaterális) szimmetria: a legtöbb állatfaj ide tartozik. Azokra a fajokra jellemző, amelyek az aljzaton egy irányban mozognak, tehát a legtöbb inger egy irányból éri őket. A bilateralis szimmetria nem vonatkozik a belső szervek felépítésére és elrendeződésére!

Az ábrán az állatvilágban előforduló fő szimmetriaviszonyokra muatunk egy–egy példát, úgymint gömb forma, egytengelyőség, sugaras szimmetria és kétoldali részarány.

1.1. ábra. Szimmetriaviszonyok az állatvilágban: A) gömb alapforma (sugárállatkák), B–C) egytengelyűség (ostorosok), D) sugaras szimmetria (csillós egysejtűek, csalánozók), D) kétoldali szimmetria (gerincesek)