Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés az állattanba

dr. Csörgő Tibor, dr. Farkas János, Kis Viktor, dr. Molnár Kinga, dr. Sass Miklós, Szatmári Zsuzsanna, dr. Török Júlia Katalin (2012)

Eötvös Loránd Tudományegyetem

4. fejezet - A szövetesség megjelenése - (F.J., M.K.)

4. fejezet - A szövetesség megjelenése - (F.J., M.K.)

Az előző fejezetben bemutatott többsejtű állatok (Metazoa) sejtjei már helyzetük alapján más-más feladatok ellátására specializálódtak, s ez együtt járt a kezdetben egyforma sejtek különbözővé válásával. A különbségek (differenciák) kialakulásának folyamatát differenciációnak, a differenciált állapotból való visszalépést pedig dedifferenciációnak nevezzük.

A soksejtűek sejtjei bonyolult, jól szervezett kapcsolatban állnak egymással annak érdekében, hogy tevékenységüket összehangolják. Ennek eredményeképpen szervezetek alakulnak ki. Ezekben azonban a sejtek közötti kapcsolatok erőssége és a sejtek dedifferenciációra való képességének mértéke alapján alapvető különbségek figyelhetők meg, amit a szövetesség és az álszövetesség fogalmának (kategóriájának) megalkotásával fejezünk ki.

4.1. Mi a szövet?

A szövetek azonos eredetű, többé-kevésbé azonos alakú és egy jól meghatározható feladatkör ellátására szerveződött, egymással állandósult kapcsolatban lévő sejtek együttesei. Az azonos eredet csíralemez (ektoderma (ectoderma), entoderma (entoderma), mezoderma (mesoderma)) eredetet jelent (l. 5.1. fejezet), a „feladatkör” megfogalmazás arra utal, hogy a sejtek együttese több, egymással kapcsolatos feladatot is ellát. Az „állandósult kapcsolat” kitételre azért van szükség, mert egy szövet sejtjei meghatározott kapcsolatokat alakítanak ki szomszédaikkal és a környezetükkel, ami azt is jelenti, hogy térben meghatározott helyen fordulhatnak elő.

Négyféle ún. alapszövetet különítünk el[8], amelyekkel részletesen itt nem foglalkozunk: bemutatásuk és feladataik részletes tárgyalása a későbbi szövettani tanulmányok körébe tartozik. Róluk röviden csak a következőket említjük. Az evolúció (és az egyedfejlődés) során legkorábban kialakuló szövet a hámszövet (epitélium, epithelium). A szervezetet elhatárolja a környezettől, de egyben a vele való kapcsolattartást is biztosítja. Lényeges alkotója a sejtek által a sejtréteg szervezet felöli oldalára termelt ún. alaphártya (membranabasalis), amelyhez a sejtek rétege rögzül. Ennek az összetétele a Metazoa csoportban egységes, állandó. A hámrétegben a sejtek szorosan kapcsolódnak egymáshoz (sejtkapcsoló struktúrák, l. sejttani tanulmányok), ami szintén helyhez köti őket. A kötőszövet olyan szövettípus, amely térkitöltő szerepű, s ezzel lehetővé teszi az egymástól távolabb fekvő szövetek és szervek közötti kapcsolattartást (összekapcsol szöveti rétegeket, diffúziós teret biztosít). A támasztószövetek speciális kötőszövetek, amelyek a szervezet támasztékát, belső vázát alkotják. Általánosan az újszájúaknál fordulnak elő. Az izomszövet az izomfehérjék (aktin és miozin) felhalmozására specializált sejtekből áll, amelyek feladata a mozgással, mozgatással kapcsolatos. Az idegszövet ingerületek felvételére, feldolgozására és a megfelelő válaszreakciók kidolgozására specializálódott szövetféleség.

Az állatok törzsfejlődése során megfigyelhető, hogy szöveteik és ezzel az azokból szerveződő szerveik hogyan változnak a megoldandó feladatok elvégzéséhez alkalmazkodva. Ha egy szervezeten belül a sejtek olyan közössége alakul ki, amely a szövet fent közölt meghatározását valamilyen szempontból nem tejesíti, akkor álszövetességről beszélünk.



[8] Ez a felosztás a geincesek, azon belül is elsősorban az emlősök szövettípusain alapszik.