Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés az állattanba

dr. Csörgő Tibor, dr. Farkas János, Kis Viktor, dr. Molnár Kinga, dr. Sass Miklós, Szatmári Zsuzsanna, dr. Török Júlia Katalin (2012)

Eötvös Loránd Tudományegyetem

5.3. Ahol csak két csíralemez van – a diploblasztikus állatok

5.3. Ahol csak két csíralemez van – a diploblasztikus állatok

Az állatok egy része megmarad ezen a kétrétegű fejlettségi szinten. Körükben a gasztruláció totális, azaz a betűrődő entoderma belülről teljesen hozzáfekszik az ektoderma belső felszínéhez. Ennek következtében eltűnik a blastocoel.

Az egyed- és törzsfejlődés ezen szintjét képviselő állatok a „két csíralemezzel rendelkezők”, azaz az ún. diploblasztikus (diploblasticus) szervezetek, amelyek közé a csalánozók (Cnidaria) és a bordásmedúzák (Ctenophora) tartoznak. Bár a diploblasztikus állatokat már a valódi szövetesek közé soroljuk, fontos megjegyezni, hogy körükben kötő- és támasztószövettel még nem találkozunk, az izomszövet funkcióját pedig hámizomsejtek láthatják el (l. 6.1. ábra). Ugyanakkor a szervezetükben idegsejtek (neuronok) jelennek meg, amelyek primitív felépítésű és működésű idegrendszert formálnak. A valódi szövetes állatok (Eumetazoa) fontos, közös jellegzetessége, hogy képviselőiben megjelennek az idegsejtek, melyek a környezetükből származó ingerekre membránpotenciáljuk erőteljes változásával reagálnak. Az így létrejött ingerületet más idegsejteknek, továbbá más sejttípusoknak is képesek átadni. Emiatt a szövetes állatok megnevezésére az „idegsejtekkel rendelkezők” (Neuralia) kifejezést is használják.

A diploblasztikus állatoknak még egy közös, jellemző tulajdonságuk van: testük elsődlegesen sugaras (radiális) szimmetriát mutat. A nyílt vízi lebegő (pelágikus) és a csupán nagyon lassú mozgással együtt járó „helytülő” (szesszilis) életforma számára jobban megfelel a sugarasan szimmetrikus testfelépítés, mivel így az ingerek a testet minden irányból egyforma valószínűséggel érik.

Ezt támasztja alá, hogy az igen lassú mozgású tengeri sünök és csillagok bilateralis szimmetriájú korai fejlődési alakjai másodlagosan és külsőleg sugaras szimmetriájúvá válnak.

Az ábrasoron a többsejtű állatok testszerveződésének általánosított sémája látható. Balról jobbra haladva az egyre fejlettebb állatok alapvető felépítését láthatjuk, míg föntről lefelé haladva az egyes állatcsoportok testfelépítésének egyre részletgazdagabb képét figyelhetjük meg. Részletes magyarázatot lásd a szövegben!

5.3. ábra. Az állati testfelépítés alapvető típusainak néhány jellegzetessége. Felül az embrionális stádium korai szakaszát ábrázoljuk, középen a kifejlett állat vázlatos felépítése, majd alul az utóbbiak részlete látható. Az embrionális fejlődés korai szakaszában (morula) az osztódó zigóta által létrehozott sejtek (blasztomérák) az összes állatban csak gyengén kapcsolódnak egymáshoz, laza sejthalmazt alkotnak. Az álszövetesek (szivacsok, Porifera) epitéliális sejtjeinek kapcsolata laza, a sejtek alatt nincs alaphártya. A szivacsban a felszínt fedő hámjellegű sejteknek végső soron két fő típusa alakul ki, a lapos fedősejt és a galléros ostoros sejt. A szövetesekben (Metazoa) a blasztula stádiumban megkezdődik az erős és fejlett sejtkapcsolatok és az alaphártya kialakulása. A gasztrula képződése a szövetesekben is igen sokféle. Itt egy invaginációs példát ábrázolunk. A diploblasztikus állatokban két markáns hámréteg fejlődik ki. Az ektodermából a felhám (epidermisz), az entodermából pedig a bélhám (gasztrodermis). Mindkét réteg sejtjei alaphártyát képeznek és azon nyugszanak. Közöttük lényegében sejtmentes (mezolamella), vagy sejtekben igen szegény köztes réteg (mesogloea). A diploblasztikus állatokra az ábrán példaként egy csalánózó polip vázlatos felépítését ábrázoltuk. A diploblasztikus állatokra a radiális szimmetria jellemző. A triploblasztikus állatokban a gasztruláció során az ekto- és az entoderma között létrejön a mezoderma. Ennek két fő módja az entoderma rétegből kifelé történő lefűződés (enterocoelia, 1 rajz), vagy bizonyos ektoderma sejtek középső rétegbe való vándorlása (schizocoelia, 2 rajz). A mezodermában másodlagos testüreg jön létre, amely az állatok többségében szelvényes felépítésű (az ábra csak ezt az esetet és a valódi testüreges példát mutatja)