Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés az állattanba

dr. Csörgő Tibor, dr. Farkas János, Kis Viktor, dr. Molnár Kinga, dr. Sass Miklós, Szatmári Zsuzsanna, dr. Török Júlia Katalin (2012)

Eötvös Loránd Tudományegyetem

15. fejezet - Az állatok rendszerezésének alapelvei és módjai - (F.J.)

15. fejezet - Az állatok rendszerezésének alapelvei és módjai - (F.J.)

A nagyszámú élőlény egyenkénti megismerése önmagában nem elegendő („sine systema chaos[42]”), szükség van arra is, hogy e sokaságot át tudjuk tekinteni. Ebben segít a rendszertan, amely tehát az összes élőlényt meghatározott elvek szerint osztályozó, rendező tudomány. Alapvetően két formáját ismerjük: a taxonómia az osztályozás tudománya, a leíró rendszerezés, a szisztematika pedig az élőlények sokféleségével és a közöttük fennálló rokonsági kapcsolatokkal foglalkozó, oknyomozó tudomány.

15.1. A rendszerezés logikai alapelvei

Az élővilág rendszerezése során, a rendszer kialakítása érdekében logikai műveleteket kell végrehajtani. Ezek a műveletek csak meghatározott sorrendben elvégezve eredményezik valamely élőlénycsoport rendszerének kialakítását.

Az első művelet a meghatározás (definitio): ez nem egyenlő az azonosítással (identifikáció vagy determinálás), vagyis a faj vagy csoport – határozókönyvek, összehasonlító anyag vagy a szakember ismerete alapján történő – meghatározásával, hanem a fogalmak olyan csoportosítása, amelynél fogva megmondjuk, hogy mi az a faj, vagy csoport, amiről szó van.

A névleges definitio a név jelentését eredetével ismerteti (pl: zoológia = állattan). A tárgyi definitio a tárgy ismertető jegyeit sorolja fel. Ez a meghatározás lehet essentialis, vagy lényeg szerinti: a tárgy tulajdonságai közül kiválasztja a két legfontosabbat: 1.genus proximum(legközelebbi nem) és differentia specifica (fajlagos különbség). Például: madár = tollas gerinces. Ha egy faj esetén használjuk a lényeg szerinti meghatározást, eljutunk a logikai faj fogalmához, ami a binominalis nomenclatura (kettős nevezéktan) alapja. Például: házi veréb = a verébfélék közül az ember környezetében élő faj.

A descriptiv, vagy leíró definitio a tárgy több vagy valamennyi tulajdonságát felsorolja.

A genetikus vagy eredeztető definitio használatával az alany eredetét, létrejöttét, származását mondjuk meg. Például az öszvér = Equus caballus × Equus asinus: a ló és a szamár keresztezéséből származó állat.

A második logikai művelet a felosztás (divisio) – ez az a művelet, mikor az egészet részeire osztjuk. A felosztás analitikus művelet. Fogalmai a totum dividendum (a felosztandó egész, pl. sok faj), membra divisionis (a felosztás tagjai) és a fundamentum divisionis (a felosztás alapja). Utóbbi az a tulajdonság, amire a felosztás épül. Sikeres a felosztás akkor, ha a helyesen megválasztott alap és az erre nézve kizáró módon megállapított tulajdonság összeférhetetlen fogalmak: ellentmondók (van – nincs) vagy ellentétesek (piros – kék vagy szőrös – tollas). Nézzük egészében: a Vertebrata (Geincesek) csoportját két alcsoportra oszthatjuk egy helyes alap megválasztásával. Az alap legyen a magzatburok léte. Ha magzatburok van, az Amniota (Magzatburkosok), ha magzatburok nincs, az Anamnia (Magzatburok nélküliek) csoportját kapjuk.

A felosztás művelete a határozókulcs alapjául szolgál. A határozókulcsok alapján való faji azonosítást nevezzük identifikációnak vagy determinálásnak.

Az osztályozás (classificatio) az, amikor a fajokat fajlagos különbségek révén jól elhatároljuk egymástól, majd megkeressük azokat a tulajdonságokat, amelyekben megegyeznek, és ez utóbbit egy magasabb rendű rendszertani egység jegyeinek tekintjük.



[42] Jelentése: rendszer nélkül káosz van.