Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés az állattanba

dr. Csörgő Tibor, dr. Farkas János, Kis Viktor, dr. Molnár Kinga, dr. Sass Miklós, Szatmári Zsuzsanna, dr. Török Júlia Katalin (2012)

Eötvös Loránd Tudományegyetem

16.2. Az élőlények rendszerezésének alapja

16.2. Az élőlények rendszerezésének alapja

Ma az élőlények rendszerezésének alapja a törzsfejlődés, amely az élőlények leszármazási rokonságán alapuló rendező elv. Ennek következetes alkalmazása során számos régi, hibás osztályozásra derült fény. A fajleírásnak mind több élőlénycsoportban ajánlott feltétele egy megfelelő génszakasz bázis sorrendjének meghatározása, ami lehetővé teszi a fajok genetikai alapú azonosítását. Sok élőlénynek csak alaktani bélyegek alapján történt leírása rejtett fajokat takarhat. Állatcsoporttól függően a módszerek alkalmazásában hangsúlyeltolódások tapasztalhatók, de ma is döntő fontosságú a morfológiai bélyegek ismerete, amelyeket a molekuláris eredményekkel összevetve lehet eredményesen alkalmazni. A rendszertan ma sem lezárt fejezete a biológia tudományának!

A biodiverzitás szintjeinek felismerése, az élőlények sokféleségének vizsgálata továbbra is rengeteg feladatot ad a terület kutatóinak. Mára lassan körvonalazódnak a nagyobb filogenetikai leszármazási útvonalak (kládok), amelyeket a taxonómiai kategóriákkal kell(ene) megfeleltetni. A kladisztika módszertanával szükséges a szinapomorfiák alapján kijelölt monofiletikus csoportok azonosítása, megfelelő hierarchiába rendezése és taxonként való meghatározása. Ez még csak kevés csoportnál történt meg. Még azt sem tudjuk, hány élőlény – faj – él a Földön. A legtöbb kutató, aki nagyobb állatcsoportokkal foglalkozik, jelentős fajszámnövekedést jósol az általa tanulmányozott rendszertani kategóriákban. A korábban nem vagy kevéssé feltárt élőhelyeken történő gyűjtések mellett a múzeumi gyűjteményekben való búvárkodás is növelheti a fajszámot, csakúgy, mint a megfelelő génszakasz nukleotidsorrendjének megismerése. Nem tetszőleges döntés nyomán, hanem a fenti módszerek és elvek alkalmazásával a meglévő anyagokból is születhetnek új fajok. A leltár valószínűleg soha nem lesz teljes. Ráadásul, a fajok ember által történő kipusztítása is csökkenti ennek esélyét.