Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés az állattanba

dr. Csörgő Tibor, dr. Farkas János, Kis Viktor, dr. Molnár Kinga, dr. Sass Miklós, Szatmári Zsuzsanna, dr. Török Júlia Katalin (2012)

Eötvös Loránd Tudományegyetem

18. fejezet - Álszövetes állatok (Parazoa) alországa - (F.J.)

18. fejezet - Álszövetes állatok (Parazoa) alországa - (F.J.)

Az álszövetességről a soksejtű állatok kialakulásával kapcsolatban már írtunk (4.2. fejezet). Az álszövetesek (Parazoa) neve arra utal, hogy a (valódi) szövetes állatokkal párhuzamosan fejlődtek. Két törzsüket különíthetjük el: ezek a korongállatok és a szivacsok. Megjegyezzük, hogy az első csoport e kategóriába való besorolása újabban kérdésessé vált!

18.1. Korongállatok (Placozoa) törzse

A törzsbe tartozó első példányt meglehetősen régen, 1883-ban egy tengeri akvárium faláról izolálták. Emiatt is nevezték el a 2–3 mm átmérőjű, korong alakú, aszimmetrikus állatot Trichoplax adherensnek. Testüket két réteg építi fel: a felszíni sejtréteg csillós, és a lapított alak miatt felső és alsó sejtegyüttesre különül (18.1. ábra). A felső sejtek biztosítják az állat védelmét, az alsók pedig az emésztést végzik. Emésztésük sejten kívüli: az állat rákúszik a táplálékra, az alsó sejtrétege kis beöblösödéssel időleges űrbelet képez, amelybe enzimeket ürít. A részben megemésztett anyagokat fagocitózissal felveszi, így sejten belül fejezi be a lebontást. A két sejtréteg között sokmagvú sejtek találhatók. Az összes állat között a korongállatoknak van sejtenként a legkisebb DNS-mennyiségük. Ivarosan és ivartalanul (hasadás, bimbózás) is képesek szaporodni.

18.1. ábra. Korongállatok testfelépítése: felülnézet (A) és metszet a sejttípusokkal (B)

A bal oldalon barna színű rajz mutatja a korongállatkát felülnézetben, a jobb oldalon színes rajz a sejtrétegeket: a kék a felső, a zöld az alsó, a barna a középső réteg.

Korábban nem tudták kimutatni bennük a sejtréteg alatti alaphártyát, és a sejtrétegen belül extracelluláris mátrixot sem találtak. Az újabb vizsgálatok azonban számos olyan fehérje génjének jelenlétét mutatták ki a genomjukban, amelyek alaphártya és sejtközötti állomány létrejöttéért felelősek, így besorolásuk az álszövetesek közé megkérdőjeleződött. Pontos filogenetikai helyzetük még vitatott, de az újabb molekuláris törzsfákon a csalánozók közelében ágaznak ki, tehát Eumetazoa csoportról van szó.