Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés az állattanba

dr. Csörgő Tibor, dr. Farkas János, Kis Viktor, dr. Molnár Kinga, dr. Sass Miklós, Szatmári Zsuzsanna, dr. Török Júlia Katalin (2012)

Eötvös Loránd Tudományegyetem

18.2. Szivacsok (Porifera) törzse

18.2. Szivacsok (Porifera) törzse

A Porifera név „pórushordozót” jelent. A testfelépítésükkel kapcsolatban korábban leírtak alapján ez arra utal, hogy a külvilág felé néző felszínükön rengeteg pórus nyílik. Ezeket vagy a pórussejtek alkotják (az ascon típusú testfelépítésnél), amelyek a galléros ostoros sejtek által bélelt központi, ún. gasztrális üregbe vezetnek, vagy fedősejtek képezik. Az utóbbi esetben csatornarendszer indul a felszínről (sycon és leucon típus), amely mentén galléros ostoros sejtek által bélelt kamrácskák sokasága alakul ki (l. 4.3. fejezet).

A szivacsok gazdasági jelentősége napjainkban csekély, de ökológiai szerepük a vizek tisztítása miatt annál jelentősebb.

Rendszerezésük aváztűik anyaga és szimmetriája alapján történik (l. 4.3. fejezet). A vázelemek felépülhetnek kalcium-karbonátból, szilícium-dioxidból (kova) és sponginból (speciális fehérjefonalakból). Az alábbiakban olyan példafajokat mutatunk be, amelyek mindegyike megtekinthető az ELTE Biológiai Múzeumában.

18.2.1. Mészszivacsok (Calcarea) osztálya

Egytengelyű (monaxon), 3 vagy 4 sugaras váztűiket kalcium-karbonát kristályok alkotják. 10 cm-nél kisebbek, cső vagy váza alakúak. Mindhárom (ascon, sycon, leucon) testszerveződés előfordul náluk. Ide tartoznak az ősszivacs (Leucosolenia-fajok.), a rácsszivacs (Clathrina clathrus) és a retekszivacs (Sycon raphanus, 18.2. ábra).

Az ábra minden fotója színes.

18.2. ábra. A rácsszivacs (Clathrina clathrus, A) asconoid, a retekszivacs (Sycon raphanus, B–E) syconoid típusú mészszivacs

18.2.2. Üvegszivacsok (Hexactinellida vagy Hyalospongiae) osztálya

Általában mélytengeriek. Hatsugaras szilíciumtűik hálózatot képeznek (szpikuláris váz). Vázaalakjuk és sugaras szimmetriájuk van. Méretük 7,5 cm–1,3 m. Nincsen fedősejtrétegük, és összehúzékony elemeik sincsenek. Testfelépítésük sycon és leucon típusú lehet. Ide tartozik a csavarfonatos kovaszivacs (Hyalonema sieboldi) és a vénuszkosárka (Euplectella aspergillus), amelynek szerves anyagtól megtisztított (kiizzított) váza szemet gyönyörködtető látvány (18.3. ábra).

18.3. ábra. Üvegszivacsok kiizzított vázai: A) vénuszkosárka (Euplectella aspergillus), B) csavarfonatos üvegszivacs (Hyalonema sieboldi), C–D) Regadrella okinoseana

Az összes fényképen fehér színű a kiizzított váz, amely a bal oldalon szürke, a többi felvételen pedig fekete háttér előtt látható.

18.2.3. Kovaszaruszivacsok (Demospongiae) osztálya

A ma élő szivacsok 95 százaléka ide tartozik. Tengeriek, egy családjuk (Spongillidae) édesvízi. Az édesvízi elterjedést lehetővé tevő gyöngysarjakról a szivacsok jellemzésénél írtunk (l. 4.3. fejezet). Szilíciumtűik vannak, amelyek nem hatsugaras szimmetriájúak. Vázukat csak spongin is alkothatja. Testfelépítésük leuconoid típusú.

Az ide tartozó fajok számát tekintve nem véletlen, hogy ebből az osztályból tudjuk a legtöbb ismertebb fajt felsorolni (18.4. ábra). Ilyen a kéményszivacs (Aplysina cavernicola), a paraszivacs (Suberites domuncula) és az agancsszivacs (Axinella cannabina). A Spongiidae család egykor közismert képviselői a mosdószivacs (Spongia officinalis) és a lószivacs (Hippospongia communis).

Minden felvétel színes: a felső sorban és az alsó bal oldalán a szivacsok sárga-narancssárga színűek. A jobb alsó fotón a szivacstelep zöldes színű a kiszűrt fény miatt.

18.4. ábra. Tengeri kovaszaruszivacsok: A) kéményszivacs (Aplysina cavernicola), B) agancsszivacs (Axinella cannabina), C) paraszivacs (Suberites domuncula) és D) mosdószivacs (Spongia officinalis)

Az édesvízi Spongillidae család tagjai a tavi szivacs (Spongilla lacustris,18.5. ábra), a folyami szivacs (Ephydatia fluviatilis) és a balatoni szivacs (Spongilla carteri balatonensis).

Az ábra alapját egy nagyméretű fénykép adja, amelyben két kisebb, fehér vonallal keretezett kép látható: ezek közül a bal oldali a teljes sziklát eredeti helyzetében, a jobb oldali pedig az annak alján látható fehér teleprészletet mutatja.

18.5. ábra. Tavi szivacs telepei a Balatonban, felfordított kövön. A kő oldalára nőtt telepben szimbionta zöldmoszatok élnek, a kő alján sötétben növekedő szivacsok színtelenek. A jobb oldali kis képen a nyíl gyöngysarjakra mutat

Megválaszolandó kérdések

  1. Mutassa be az álszövetesség jelenségét, és nevezze meg az idetartozó törzseket! Mondjon néhány szót a korongállatkákról (felépítés, besorolásuk bizonytalansága)!

  2. Jellemezze a szivacsok testfelépítését, és ismertesse rendszerezésük alapját!

  3. Mutassa be röviden a szivacsok törzsének osztályait néhány példával! Ismertetésében térjen ki az édesvízi fajokra, és az édesvizek meghódításának feltételeire is!