Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés az állattanba

dr. Csörgő Tibor, dr. Farkas János, Kis Viktor, dr. Molnár Kinga, dr. Sass Miklós, Szatmári Zsuzsanna, dr. Török Júlia Katalin (2012)

Eötvös Loránd Tudományegyetem

19. fejezet - Csalánozók (Cnidaria) törzse - (F.J.)

19. fejezet - Csalánozók (Cnidaria) törzse - (F.J.)

A valódi szövetes állatok (Eumetazoa) sejtjei szövetekbe szerveződnek, és így szervezetükben szervek, szervrendszerek, készülékek alakulnak ki. A szövet meghatározásával és a szövetesek alapvető tulajdonságaival a korábban részletesebben foglalkoztunk. Azzal pedig, hogy mit nevezünk szervnek, hogyan jönnek létre a szervrendszerek és készülékek, az 1.3. fejezetben írtunk.

A következőkben a valódi szövetes állatok rendszerét mutatjuk be az egyszerű testfelépítésű csoportoktól a legfejlettebbekig. Elsőként az ősszájúakat, majd ezt követően az újszájúak körébe tartozókat.

19.1. Általános jellemzésük

A csalánozók a sugaras szimmetriájú állatok (Radiata vagy Coelenterata) közé tartoznak, szervezettani jellemzésüket már korábban megadtuk, így azt most csak röviden foglaljuk össze. Főbb jellemzőik a következők.

A sugaras szimmetria – legalábbis lárválisan – felismerhető. Diploblasztikus állatok, azaz (csak) külső és belső csíralemezük van. Az ektodermából felhám (epidermis), az entodermából pedig bélhám (gastrodermis) fejlődik. A hidraállatokban (Hydrozoa) mindkét hámrétegben (egyéb sejttípusok mellett) hámizomsejteket találhatunk. Az önállósult izomsejtek a fejlettebb csoportokban már megjelennek. A két hámréteg között egy vékonyabb-vastagabb köztesréteg van: ennek neve mesolamella, ha a réteg vékony és sejtmentes, illetve mesogloea, ha vastagabb, és izomsejteket is tartalmaz. Névadó sejtjeik a csalánsejtek (cnidocyta vagy nematocyta), amelyek az epidermiszben találhatók. Több típusuk is ismert. Emésztőrendszerük a gasztrovaszkuláris űrbél, hálózatos idegrendszerük van, kiválasztó-, légző- és keringési rendszerük azonban nem alakult ki.

Nemzedékváltakozás jellemző rájuk, amelyben az ivaros medúzaalak és az ivarszerveket nem fejlesztő, ivartalan polipalak váltják egymást (19.1. ábra). A medúza és a polip testfelépítése alapjaiban ugyanaz. A medúzáknál a mesogloea rétege lényegesen vastagabb, mint a polipoknál, hiszen ez ad támasztékot a mozgások kivitelezéséhez. A polipok és medúzák mozgása igen eltérő. A polipok vagy helytülők, vagy csak nagyon lassan, bukfencezve haladnak. A medúzák az űrbelükből kipréselt víz segítségével gyorsan úsznak.

A nemzedékváltakozás többféleképpen módosulhat. Ha a fejlődésmenetben csak az egyik nemzedék van meg, akkor az ivaros és az ivartalan szaporodást is az végzi.

Az ábrán két ceruzarajz látható: mindkettő több részletből áll, amelyek egy-egy körvonal mentén helyezkednek el.

19.1. ábra. Nemzedékváltakozás a hidraállatok (A) és a kehelyállatok (B) esetében

Lárvájuk alaptípusa a planktonikus bolygólárva vagy planula, amelyből egyes csoportoknál ún. actinula lárva fejlődhet. Magányosak vagy telepesek. 8000 fajuk ismert, méretük néhány millimétertől a méteres nagyságrendig terjed. A legnagyobb a sárga hajas medúza (Cyanea capillata): 2 m ernyőátmérő + 40 m tapogatóhossz.