Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés az állattanba

dr. Csörgő Tibor, dr. Farkas János, Kis Viktor, dr. Molnár Kinga, dr. Sass Miklós, Szatmári Zsuzsanna, dr. Török Júlia Katalin (2012)

Eötvös Loránd Tudományegyetem

19.2. A csalánozók rendszertana

19.2. A csalánozók rendszertana

19.2.1. Hidraállatok (Hydrozoa) osztálya

Nagyjából 3000 faj tartozik ide, mintegy 700 fajnál a medúzaalak is megtalálható (19.1.A ábra). Általában a polipalak a fejlettebb. A zöld hidra (Chlorohydra viridissima) a csupaszpolipocskák rendjének (Athecata vagy Anthomedusae) tagja. Váltivarú állat, apró gerincteleneket fogyaszt. Hiányzik a medúzanemzedéke. Hazánkban is megtalálható az édesvízi medúza (Craspedacusta sowerbii). Eredeti élőhelye Észak-Amerika, ahonnan akvaristák hurcolták be. Ma vízimadarak révén tud új élőhelyeket meghódítani. Kisméretű, magános polip- és szabad medúzaalak jellemzi. A hidraállatok medúzáira az jellemző, hogy tapogatói az ernyő pereméről erednek (19.2.E ábra).

A híres-hírhedt portugálgálya (Physalia physalis) a telepespolipok (Siphonophora) rendjébe tartozik. Erősen módosult polipokból álló lebegő telepeket alkot. Meleg tengerekben, hatalmas csapatokban is előfordulhat (akár 30 km hosszúságban is). Emberre is halálos a mérge, azonban egyes csigák (pl. a Glaucus csupaszkopoltyús csiga, vagy a tutajcsiga [Janthina) fogyasztják (19.2. ábra). Ezek képesek megakadályozni a csalánsejt kisülését, és az ép, mérget tartalmazó csalántokokat saját testükben (a középbéli mirigyben) halmozzák fel, amely sok ragadozóval szemben védettséget biztosít nekik.

A felső sorban bal oldalon színes fénykép, középen és jobb oldalon színes rajzok, alul színes fotó látható. Az utóbbi háttere fekete, maga a medúza áttetsző, kékesfehér színű.

19.2. ábra. Portugálgálya (Physalia physalis, A) és az azt fogyasztó Glaucus-fajok: Glaucus briareus (B) és Glaucus lineatus (C, D). A hidraállatok medúzáinak felépítése (E)

19.2.2. Kehelyállatok (Scyphozoa) osztálya

Kb. 300 fajt számláló csoport, amelyben szabályos scyphopolipscyphomedúza nemzedékváltakozás és a medúzaalak dominanciája jellemző (19.1.B ábra).

A közönséges fülesmedúza (Aurelia aurita) a zászlósszájú medúzák közé tartozik. A tapogatókarok a hidraállatok medúzáitól eltérően nem az ernyő pereméről erednek, hanem a szájcső nyúlik meg és alkot szájkarokat. Nevét a testén áttűnő, fülalakú, színes ivarmirigyeiről kapta. Ivartalan szaporodása az ún. végbimbózás vagy strobiláció.

Rekordméretük miatt megemlítjük még az ide tartozó sárga és a kék hajasmedúzát (Cyanea capillata és Cyanea lamarckii) (19.3. ábra).

A bal oldalon egymás alatt fekete háttér előtt két áttetsző medúza látható, majd alul fekete-fehér rajz. A jobb oldalon színes ábrázolások zöld háttérrel.

19.3. ábra. Kehelyállatok: A) közönséges fülesmedúza (Aurelia aurita), B) más fülesmedúza-fajok (a jobb alsó képen végbimbózás látható, a polip van felül, a szabaddá váló medúza alul), C) sárga hajasmedúza (Cyanea capillata) fotója és D) rajza

19.2.3. Kockamedúzák (Cubozoa) osztálya

Nevüket a medúza jellemző alakjáról kapták: ennek 4 oldala és 4 tapogatója van (19.4. ábra). Érintésük nagyon komoly sérülést okoz, mely égési sebekhez hasonlít. Lárvájuk polipszerű planula lárva. Idetartozó faj a tengeri darázs (Chironex fleckeri).

Felül zöld háttéren fehér vonalakkal rajzolt medúzák láthatók. Alul egy térkép, amelyen a szárazföldek szürkék, a tengeri darázs elterjedési területe a jobb oldalon kékkel kiemelt.

19.4. ábra. Kockamedúzák: felül Haeckel rajzai, alul a tengeri darázs elterjedési területe

19.2.4. Virágállatok és korallok (Anthozoa) osztálya

Csak polip alakjuk van. Az űrbelükbe izmos sövények (septum) türemkednek be. Ezek száma alapján beszélünk a hatosztatúak (Hexacorallia) és nyolcosztatúak (Octocorallia, 19.5. ábra) alosztályáról. Többségük meszes vázat választ ki, amelybe veszély esetén behúzódik. Lehetnek magánosak is, de a többségük hatalmas telepeket képez. A korallépítők geológiai tényezőknek számítanak.

Minden ábra ceruzarajz. A vízszintes piros, szaggatott vonalak metszéssíkokat jeleznek.

19.5. ábra. A virágállatok testfelépítése: űrbelükbe sövények nyúlnak be, amelyek tagolják annak üregét. A hosszmetszeteken (A, C) látszanak az űrbélbe benyúló sövények, a keresztmetszeteken (B, E) pedig az űrbél tagoltsága. (A keresztmetszetek síkját az A) és C) rajzokon szaggatott vonalak jelzik)

Egyes állatcsoportok tagjai (pl. bohóchalak, garnélák stb.) képesek megakadályozni a csalánsejtek kisülését, így ragadozóik elől a virágállatok karjai között keresnek menedéket.

Az árapályzóna jellegzetes faja a lóaktínia (Actinia equina). A magános korallok példafaja a gombakorall, az egyik legnagyobbra növő telepes faj pedig az agykorall (19.6. ábra).

A bal oldalon egymás alatt színes fotók, a jobb oldalon fekete-fehér rajzok találhatók.

19.6. ábra. Virágállatok és korallok: A) lóaktínia (Actinia equina), B) barázdás agykorall (Diploria labyrinthiformis), C) zöld agykorall (Trachyphyllia geoffroyi) polipja, D) Haeckel illusztrációi

Megválaszolandó kérdések és feladatok

  1. Mutassa be a csalánozók testfelépítését, sejttípusait, táplálkozását, élőhelyét és szaporodását!

  2. Mi a nemzedékváltakozás, és milyen formáit ismeri?

  3. Jellemezze a hidra- és kehelyállatokat! Nevezzen meg ide tartozó fajokat!

  4. Mutassa be a kockamedúzákat és a virágállatokat!