Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés az állattanba

dr. Csörgő Tibor, dr. Farkas János, Kis Viktor, dr. Molnár Kinga, dr. Sass Miklós, Szatmári Zsuzsanna, dr. Török Júlia Katalin (2012)

Eötvös Loránd Tudományegyetem

20.3. Szervezettani jellemzésük

20.3. Szervezettani jellemzésük

A 6.–14. fejezetben részletesebben bemutatott szervrendszerek jellemzőit itt csak röviden összegezzük. Köztakarójuk bőrizomtömlő, tápcsatornájuk kétszakaszos, az élősködőknél változó mértékben csökevényes. Légzőszervük nincsen, az oxigént testfalukon keresztül veszik fel. Testüregük elsődleges testüreg, amelyet az örvényférgeknél laza szerkezetű, speciális kötőszövet (parenchyma) tölt ki. Kiválasztószervük ozmoregulációt végző elővesécske. Keringési rendszerük nincsen. A laposférgek a vérmételyek kivételével hímnős állatok. Ivarszerveik felépítése változatos. A paraziták közül a galandférgeket érdemes kiemelni, ahol a féregláncnak a dajkától távolabbi ízeit zömmel az ivarszervek (többnyire egy hím és egy női) és ivartermékek töltik ki. A közvetett fejlődésű mételyek közegészségügyi szempontból talán legjelentősebb csoportjában, a vérmételyeknél a két ivar között jelentős dimorfizmus alakult ki (l. 20.5.B ábra). A hím nagyobb a nősténynél, és a nőstény teste a hím testhosszában futó csatornában helyezkedik el; összekapcsolódva élnek.

Idegrendszerük ún. ortogonális idegrendszer, amelyben támasztósejtek (glia) is fejlődnek. Neuroszekréciós sejtjeik is vannak. A kefalizáció következtében a feji végen csoportosulnak az érzéksejtek (tapintó-, áramlásérző- és kemoreceptorok). Szemléletes példával szolgálnak erre a számos planárián jól megfigyelhető fülszerű nyúlványok, amelyek érzéksejtekkel sűrűbben ellátott területek. Szemük serlegszem.

A szabadon élők életkora nem ismert. A paraziták között a kifejlett galandférgek akár hosszú éveken át élősködhetnek, miközben ontják a petéket. A kifejlett vérmételyek negyven éves kort is megérhetnek.

20.3.1. Fejlődésmenetük és lárvatípusaik

Az örvényférgek egyedfejlődése közvetlen, csak a tengeri ágasbelű örvényférgeknél fordul elő lárvaalak. A közvetett fejlődésű mételyeknél és a galandférgek körében bonyolult fejlődésmenet tapasztalható változatos lárvatípusokkal. A paraziták között sok fajnál előfordul gazdaváltás. Köztesgazdának nevezzük azt a gazdaszervezetet, amelyben a parazita növekszik, ivartalanul szaporodhat, ivarosan azonban nem. Végleges gazda az az állat, amelyben az ivarérett, ivarosan szaporodó parazita él.

Néhány jellemző példát érdemes áttekinteni a galandférgek lárvatípusai közül. Az embrionális fejlődés elsőként parányi hathorgas vagy csillós hathorgas lárvát eredményez. Előbbi felszínén 6 apró horog van, és nem képes életben maradni a gazdán kívül. A csillós hathorgas lárván egyenlítői helyzetben még egy csillóöv is van, amellyel rövid ideig úszhat a külvilágban, mielőtt a köztigazdába jutna. A köztigazdában újabb lárvaalakokon keresztül juthat el a galandféreg a kifejlett állapotba. A borsóka (cysticercus) további lárvaalak: hólyag alakú képződmény, belsejében egy idő után már felismerhető a dajka. A dajkák száma dönti el a lárváknál, hogy hány új egyed keletkezik belőlük. A köztigazdát általában elfogyasztja a végleges gazda, így kerül át a féreg egyik gazdából a másikba. A végleges gazdában alakul ki a dajkából és ízekből álló test (l.20.4.2. fejezet), ahol a gyarapodási zóna a dajka mögött található, majd válik a féreg ivaréretté, és szaporodni kezd. A hátsó, ivartermékeket tartalmazó ízek leválnak és egy idő múlva kiürülnek. A megtermékenyített galandféregpeték a székletből is kimutathatók.

A közvetett fejlődésű mételyeknél szintén bonyolult fejlődésmenetekkel és változatos lárvatípusokkal találkozhatunk, amit a Közép-Európában ma is jelenlevő, egykor igen elterjedt májmétely (Fasciola hepatica) példáján mutatunk be. A petéből a vízben kibújó mikroszkopikus méretű csillós lárva a köztigazdába kerül, ott növekedni kezd, csíratömlővé alakul, kezdetleges bélcsatornája fejlődik (beles csíratömlő), majd a belsejében lejátszódó ivartalan szaporodás során farkos lárvák alakulnak ki benne. Ezek kiszabadulnak, növendékmétellyé alakulnak, amit a végleges gazda elfogyaszt. A kifejlett métely az epeutakban él, ott szaporodik, megtermékenyített petéi a széklettel ürülnek ismét a külvilágba. Európában a májmétely köztigazdája a törpe iszapcsiga (Galba truncatula), amely vizesárkokban, nedves, kisvizes helyeken jellemző.