Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés az állattanba

dr. Csörgő Tibor, dr. Farkas János, Kis Viktor, dr. Molnár Kinga, dr. Sass Miklós, Szatmári Zsuzsanna, dr. Török Júlia Katalin (2012)

Eötvös Loránd Tudományegyetem

20.4. A laposférgek rendszertana

20.4. A laposférgek rendszertana

A laposférgek változatos rendszerét három nagy osztály néhány jellegzetes képviselőjének bemutatásán keresztül szemléltetjük.

20.4.1. Örvényférgek (Turbellaria) osztálya

A szabadon élő laposférgek az örvényférgek (Turbellaria) osztályának tagjai. A számos, mikroszkopikus méretű állatokat magába foglaló rend mellett a hármasbelű és az ágasbelű örvényférgek tartoznak ide, amelyeket a természetjárók is könnyen megtalálhatnak. Valamennyien ragadozók. A hármasbelűek (Tricladida) középbele három nagy ágra válik szét a nyelőcső után (l. 8.2 ábra). Idetartoznak a planáriák, amelyek a mérsékelt övben élő vízi szervezetek. A füles planária (Dugesia gonocephala) tiszta patakvizekben sokfelé előfordul (20.2. ábra). A trópusok párás levegőjén a szárazföldi planáriák is könnyedén megélnek.

A planária középen látható, sárgás-barnás színű, lefelé néz. Sötétszürke kövön mászik.

20.2. ábra. Füles planária (Dugesia gonocephala)

Az ágasbelűek (Polycladida) középbele többszöri elágazásokkal számos apró ágra oszlik (l. 8.2 ábra). Tengeriek, rendszerint nagyobbak, mint édesvízi társaik. A trópusi fajok között bámulatos színkavalkád mutatkozik. A bolyhos örvényféreg (Thysanozoon brocchi) hátát sűrűn borítják nyúlványok. Az Adria nem túl jelentékeny, de annál gyakoribb faja (20.3.B ábra). Gyakorlati jelentősége van a világszerte elterjedt kagylóparazita Stylochus pilidium fajnak, amely a kagylótelepeken tetemes mennyiségben lehet jelen, és a kagylóhúst fogyasztja.

A fotókon látható állatok a jobb oldali kivételével mind élénk színűek és mintázatúak. A jobb oldali faj alapszíne szürke, rajta vékony piros vonalak rajzolata van.

20.3. ábra. Ágasbelűek: A) Pseudoceros bifurcus,B) bolyhos örvényféreg (Thysanozoon brocchi), C) Eurylepta-faj, D) Pseudoceros ferrugineus, E) Pseudobiceros bedfordi

20.4.2. Galandférgek (Cestodes) osztálya

A galandférgek teste az élősködő életmódhoz történő alkalmazkodás következtében erősen specializálódott. Testük rögzítésre szolgáló elülső részből (scolex v. dajka) és az utána következő, ízekből felépülő féregláncból (strobila) áll. A strobila gyarapodása a scolex mögötti, ún. gyarapodási (germinatív) zónában történik (20.1.B, C). A galandférgek közül a horgasfejű (Taenia solium) (20.4. ábra) és a simafejű galandféreg (Taenia saginata) az ember élősködői, vagyis az ember a végleges gazda, amelyben a 6–8, illetve a 10 m-t is elérheti a kifejlett féreg hossza. A hatalmas méret miatt a végleges gazdában rendszerint csak egy parazita van, amely elsősorban a táplálékot vonja meg a gazdától, nem kelt fájdalmas tüneteket, azonban éveken át jelen van. A köztigazdák a sertés (horgasfejű galandféreg) és a szarvasmarha (simafejű galandféreg). A köztigazda számára igen kellemetlen, fájdalmas tünetekkel jár a fertőződés: a peték az elfogyasztott táplálékkal jutnak be a bélcsatornába, majd a kikelő lárvák onnan a bélfalat átfúrva a fajra jellemző helyre kerülnek, és borsókává alakulnak. (A sertésben az izmokban és az agyban (20.4.E ábra), a szarvasmarhánál az izomzatban, gyakran a nyelvben.)

Ha az ember a petékkel fertőződik, akkor a köztigazda sorsát szenvedi el a szó szoros értelmében. Ha rosszul átsült hús fogyasztásával jutnak a borsókák a szervezetbe, akkor a féreg a vékonybélben kifejlődhet, és ott élősködik. A fertőzés ilyenkor nem jár fájdalommal.

A bal felső kép fekete alapon szürke-fehér rajz, a többi ábrarész színes fotó.

20.4. ábra. Galandférgek: A) horgasfejű galandféreg (Taenia solium), B) horgasfejű galandféreg elülső testvége: a gazda bélfalához rögzítő dajka (scolex) és az első ízek, C) a dajka közelről: horgokkal és 4 szívókával, D) az ízek mikroszkópos képén az ivarszervek láthatók, legfeltűnőbb az elágazó méh, E) Sertésagyvelő metszete a benne levő borsókákkal, végül F) a borsókák szöveti metszetben (B, C, D, F mikroszkópos felvételek)

A gazdaváltás során két köztigazda is szükséges lehet az egyedfejlődési program teljesítéséhez. A Diphyllobothriidae családban az 1 méteresre megnövő szíjgalandféreg (Ligula intestinalis) lárvája a vízben élő evezőlábú rákokból a tápláléklánc mentén kerül be a kisrákfogyasztó pontyféle halakba, onnan pedig a végleges gazdába, egy vízimadárba. Az ember széles galandférge akár 13 méteresre is megnőhet. Köztigazdái azonos állatcsoportok fajai.

20.4.3. Közvetett fejlődésű mételyek (Trematoda vagy Digenea) osztálya

Ebben a csoportban is több humánélősködő akad. Az egy köztigazdás májmétely (Fasciola hepatica) mellett a két köztigazdás lándzsás métely (Dicrocoelium dendriticum) is említésre méltó, mint világszerte az emberben is felbukkanó parazita, holott a végleges gazdái a juh és a szarvasmarha, ahogyan a májmételynek is. A lárvális fejlődés a szárazföldi zebracsigában kezdődik, majd a farkos lárvák hangyába kerülnek és a növendékmételyek jutnak be a hangya elfogyasztásával a végleges gazda epeutaiba. A vérmételyek az ember számára legveszélyesebb laposférgek közé tartoznak, évente közel egymillió ember halálát okozzák. A bilharziázist okozó trópusi Schistosoma mansoni farkoslárvái a bőrt, illetve a hámot átfúrva jutnak be a végleges gazdába, az emberbe (20.5. ábra). A bélfodor (mesenterium) ereiben élnek, és kifejletten évtizedeken át ontják a petéket. A képződő peték folyamatosan intenzív működésre késztetik az immunrendszert, ami a máj és a lép megnagyobbodását eredményezi. A mételyek a máj keringési rendszerének tönkretételével végül halált okozhatnak.

A felső fénykép sárga háttérrel mutatja a barna rajzolatú májmételyt, amelynek bal kéz felé esik a feje. Az alsó sorban a bal oldali fénykép fekete-fehér, a férgek világosak, a háttér fekete. A jobb alsó fénykép színes, a kiütések halvány rózsaszínű kerek foltok.

20.5. ábra. Mételyek: A) májmétely (Fasciola hepatica), B) vérmételyfaj (Schistosomamansoni), a bilharziázis okozója; a vékonyabb nőstény a hím hasi oldalán levő ivarcsatornában foglal helyet. C) az ember bőrén viszkető kiütések jelzik a vérmétely farkoslárváinak behatolási helyét

Megválaszolandó kérdések és feladatok

  1. Adja meg röviden a laposférgek összefoglaló és anatómiai jellemzését! Sorolja fel az ide tartozó osztályokat!

  2. Mutassa be az örvényférgek osztályát, édesvízi és tengeri példákkal!

  3. Jellemezze a galandférgeket és a mételyeket, és térjen ki egészségügyi vonatkozásukra is!