Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés az állattanba

dr. Csörgő Tibor, dr. Farkas János, Kis Viktor, dr. Molnár Kinga, dr. Sass Miklós, Szatmári Zsuzsanna, dr. Török Júlia Katalin (2012)

Eötvös Loránd Tudományegyetem

23.3. A fonálférgek testfelépítése

23.3. A fonálférgek testfelépítése

Mivel a szervrendszerekre vonatkozó részletes leírást korábban megadtuk, az ott leírtakat itt csak összegezzük, hogy egészében láthassuk a fonálférgek felépítését. Triploblasztikus, bilaterális szimmetriát mutató, szelvényezetlen állatok, elsődleges testüregük van. Testük keresztmetszete kör alakú, bőrizomtömlőjük és jól fejlett kutikulájuk van, amelyet növekedés során levedlenek (6.3. ábra).

A talajlakó és parazita fajok kutikulája mutatja a legbonyolultabb felépítést, míg a szabadon élő édesvízi és tengeri fajoké jóval egyszerűbb. A kutikula felülete lehet sima, lehetnek rajta érzőserték, szemölcsszerű kiemelkedések. Sok fajnál gyűrűzött vagy hosszanti bordákkal mintázott. A hidrosztatikai váz mellett a kutikulának is jelentős szerepe van a test szilárdításában.

A felhámot (epidermis) – elhelyezkedése miatt – inkább hypodermisnek nevezik. A szabadon élőknél sejtes felépítésű, a parazitáknál azonban syncytialis, amely hosszanti, ún. hypodermis léceket képez. A testfalban csak hosszanti izmok vannak, a körkörös izomréteg hiányzik, ezért araszolni nem tudnak (hullámmozgást végeznek, 6.3. ábra).

Bélcsatornájuk háromszakaszos, légző- és keringési szerveik nincsenek. A légzési gázokat a testfalon keresztül diffúzióval veszik fel és adják le. Az állati paraziták zöme oxigénszegény környezetben él, ezek nagyrészt erjesztenek. A kevés oxigént egyes fajok egy speciális hemoglobin segítségével kötik meg a testfolyadékban. Kiválasztószervük az állatvilágban egyedülálló, felülnézetben H betűt formázó oldalszerv, amely ozmoregulációt végez. A legtöbb fonálféreg váltivarú, a nemek között ivari dimorfizmus van (23.1. ábra). Néhány faj hímnős. Kevés fajnál szűznemzés fordul elő. Peterakók vagy „eleventojók” (ovoviviparok): ez utóbbi azt jelenti, hogy a lerakott petéből azonnal világra jön az utód.

Idegrendszerük egyszerű felépítésű (13.1.2. fejezet). A fonálférgeknél előfordulnak kimondottan a törzsre jellemző érzékszervek, amelyeknek a rendszerezésben fontos szerep jut.

A feji végen találhatók az amphidiumok, amelyek párosan elhelyezkedő mirigyes kemoreceptorok (14.1. fejezet). A farki végen „érzékpálcák”, phasmidiumok lehetnek, amelyek páros, mirigyes, kemoreceptorokat tartalmazó érzékszervek. A phasmidiumok a fontos parazitákat tartalmazó Secernentea osztályban fordulnak elő. Néhány tengeri és szabadon élő fajnál 1 pár serlegszem van.

A felső ábra fekete-fehér rajz, az alsó fekete háttér előtt lilára színezett állatokat mutat: a nőstény vastagabb, átlósan fekszik, a hím vékonyabb és farki végével a nőstény farki végére tekeredik.

23.1.ábra. A fonálférgek jellemző megjelenése. A) Nőstény fonálféreg elkülönült ivarnyílással. B) Hím és nőstényfonálféreg (a hím kisebb méretű)

23.3.1. Testüregviszonyok

A fonálférgek szelvényezetlenek, másodlagos testüregük nincs. A mezoderma a testfal kialakításában részt vesz, a bőrizomtömlő izomrétege középső csíralemez eredetű. A testfal és a bélcső közötti folyadékkal telt tér az embrionális blastocoel származéka, tehát elsődleges testüreg. Régebben áltestüregnek (pseudocoeloma), újabban blastocoelomának nevezik (l. 5.4. fejezet). Kiterjedése nem túl nagy, döntő részét a szervek kitöltik. Testfolyadék van benne, amely a bőrizomtömlővel együtt hidrosztatikai vázat képez a szilárd vázzal nem rendelkező állatban.

23.3.2. Egyedfejlődés

Barázdálódásuk sajátos, nem radiális és nem spirális jellegű. A szabadon élő fajoknál posztembrionálisan közvetlen fejlődés jellemző, az ivarérettség előtti fiatal, ún. juvenilis stádiumokat gyakran nevezik lárvának, bár azonos élőhelyen élnek és azonos életmódot és testfelépítést mutatnak, mint a kifejlett állatok. Kifejlett állapotuk előtt négyszer vedlenek.

Az állati parazitáknál különféle bonyolultságú fejlődésmenetek alakultak ki a gazdaszervezettel összefüggésben. A lárvák a gazda különböző szerveibe kerülhetnek a posztembrionális fejlődés során. Vannak gazdaváltó fonálférgek, ahol a kifejlett állat más gazdában él, mint ahol a posztembrionális fejlődése elkezdődött.

A szomatikus sejtek száma a kifejlett állatban állandó.