Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés az állattanba

dr. Csörgő Tibor, dr. Farkas János, Kis Viktor, dr. Molnár Kinga, dr. Sass Miklós, Szatmári Zsuzsanna, dr. Török Júlia Katalin (2012)

Eötvös Loránd Tudományegyetem

28.2. Pókszabásúak (Arachnida) osztálya

28.2. Pókszabásúak (Arachnida) osztálya

A pókszabásúak elsődlegesen szárazföldi állatok, de vannak köztük víziek is. Szájnyílásuk szűk, így többnyire csak folyadékfelvételre képesek, ezért jellemzően külső emésztésűek. Ez azt jelenti, hogy a táplálék aprítása és enzimatikus emésztése már a szájüregbe kerülése előtt megtörténik. Lehetnek szövő-, méreg- és bűzmirigyeik. Tracheatüdővel és légcsőrendszerrel lélegeznek. Kiválasztószervük 1 vagy 2 pár csípőmirigy, és Mapighi-edényeik is lehetnek. 4 pár járólábukés legfeljebb 5 pár pontszemük van.

A skorpiók (Scorpiones) alosztályában az utótest két részre osztható: az első hét szelvény az „előpotroh” (preabdomen), ezt követi a keskenyebb „utópotroh” (postabdomen), amely méregtövisben végződik. Ollós csáprágó és ollós tapogatóláb jellemző rájuk. A tapogatóláb különösen erős, ez a táplálékszerzésben segíti az állatot. A császárskorpió (Pandinus imperator, 28.3. ábra) az egyik legnagyobb ma élő skorpiófaj, akár 20 cm hosszúra is megnőhet. A trópusi Afrika lakója, terraristák kedvelt állata. A mezei skorpió (Buthus occitanus[54]) Észak-Afrikában, a Közel-Keleten és a Mediterráneumban él. Európai egyedei kevésbé mérgezőek, az afrikaiak mérge azonban halálos lehet.

A skorpió fekete, a környezete narancsos színezetű.

28.3. ábra. Császárskorpió (Pandinus imperator)

A kaszáspókok (Opiliones)alosztályában az előtest széles alappal kapcsolódik az utótesthez, emiatt szabad szemmel testük egységesnek tűnik. Az utótest szelvényezettsége látható marad. Ollós csáprágó és karmos tapogatóláb jellemző rájuk. Az előtest központi részén szemdombot viselnek, melyen két egyszerű szem található. Oldalszemeik soha nincsenek. A csoport a feltűnően hosszú lábairól kapta a nevét. Lábfejük akár 60 ízből is állhat. A házi kaszáspók (Phalangium opilio, 28.4. ábra) Eurázsiában elterjedt. Testhossza az 1 cm-t is elérheti. A hímek tapogatólába feltűnően hosszú, járólábszerű.

Felül a pók kis nagyítású képe a hosszú lábaival (a háttér fehér). Alul a pók teste kinagyítva, jól látszik az utótest sötét mintázata (a háttér piszkosfehér-szürke).

28.4. ábra. A házi kaszáspók (Phalangium opilio) habitusképe (A) és teste nagyítva (B). A B ábrán jól megfigyelhetők azok a jellegzetességek, amelyek alapján elkülöníthetjük a kaszáspókokat a pókok alosztályába tarozó fajoktól

A pókok (Araneae) alosztályára az jellemző, hogy elő- és utótestük nem széles alappal kapcsolódik, így jól elkülöníthető. Az utótest szelvényezettsége legtöbbször nem látszik. A csáprágó és a tapogatóláb is karmos, utóbbi a hímeknél párzószervként funkcionál. Szemdombjuk nincs, közép- és oldalszemeik vannak. Egyetlen faj kivételével mind ragadozók.

A pók körvonala vékony fekete vonal, a belső szervei színesek. A feje balkéz felé esik. A tápcsatornája sárga, az idegrendszere halványkék, a szíve és az erei pirosak, a petefészek lila, a méreg- és szövőmirigyei zöldek, a trachetüdő piros vonalakkal határolt. Az utótestet kitöltő középbéli mirigy lebenyei sárgák.

"/>28.5. ábra. Pókok belső testfelépítése

A koronás keresztespók (Araneus diadematus) zsákmányát a hálója segítségével ejti el (28.6.A ábra). 1,5–2 cm nagyságú. Nevét az utótesten látható kereszt alakú rajzolatról kapta. A szongáriai cselőpók (Lycosa singoriensis) a farkaspókok közé tartozik. Aktívan vadászik: zsákmányát lerohanással ejti el. Földbe ásott üregekben él. Hazánk legnagyobb pókfaja, akár a 4–5 cm-es nagyságot is elérheti (28.6.B ábra). A szegélyes vidrapók (Dolomedes fimbriatus) hazánkban is előforduló, vizes élőhelyeken élő, nagyméretű pókfaj. Aktívan vadászik, fogóhálót nem készít. A víz felszínén is tud szaladni, sőt alá is merülhet vadászat során (28.6.C ábra). Ebihalakat, kisebb halakat is zsákmányol. Az ugrópókok zömök testalkatú, vaskos, viszonylag rövid lábú pókok, melyek nagy ugrásokra képesek. Elülső középszemeik nagyok (28.6.D ábra). Közéjük tartozik a Bagheera kiplingi, az egyetlen ismert növényevő pókfaj. Közép-Amerikában fordul elő.

Minden fotó színes, a jobb felsőn az állat jól beleolvad a környezetébe.

28.6. ábra. Pókok: koronás keresztespók (Araneus diadematus, A), szongáriai cselőpók (Lycosa singoriensis, B), szegélyes vidrapók (Dolomedes fimbriatus, C), ugrópókfaj (Marpissa muscosa, D)

Az atkák (Acari) alosztálya igen változatos csoport. Testtagolódásuk bonyolult, az egyes rendek között eltérések vannak. Nem minden fajnál különül el a két testtáj. Csáprágójuk lehet ollós, karmos vagy szigonyszerű. Az élénkpiros bársonyatkák (Trombidium-fajok) kövek alatt, sziklákon, talajon élő ragadozók. Lárváik a melegvérű állatok testfelületére tapadva azok hámsejtjeivel és testnedveivel táplálkoznak, ezzel viszkető kiütéseket okoznak. A közönséges kullancs (Ixodes ricinus) apró, ricinusmagra emlékeztető állat (28.7. ábra). Élősködő. Melegvérű állatok (és emberek) vérét szívja. Táplálkozás során a teste többszörösére növekszik. Fertőzött egyedei a vírusos agyvelő- és agyhártyagyulladást (kullancs-enkefalitisz), valamint a Lyme-kórt terjeszthetik. A háziporatkák a bőr elhalt és levált hámsejtjeivel táplálkoznak. Nagy számban fordulnak elő lakástextíliákban. Ürülékük allergiás reakciót válthat ki az arra érzékeny személyeknél.

Bársonyatka (A) és közönséges kullancs (B)

28.7. ábra. Bársonyatka (A) és közönséges kullancs (B)

Megválaszolandó kérdések és feladatok

  1. Mutassa be a soklábúak altörzsét! Hasonlítsa össze a két tanult osztályt!

  2. Hasonlítsa össze a pókszabásúak és rákszabásúak osztályát! Sorolja föl és röviden jellemezze a pókszabásúak tanult alosztályait!