Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés az állattanba

dr. Csörgő Tibor, dr. Farkas János, Kis Viktor, dr. Molnár Kinga, dr. Sass Miklós, Szatmári Zsuzsanna, dr. Török Júlia Katalin (2012)

Eötvös Loránd Tudományegyetem

30. fejezet - Hatlábúak (Hexapoda) altörzse - (F.J.)

30. fejezet - Hatlábúak (Hexapoda) altörzse - (F.J.)

30.1. Bemutatásuk

Az ízeltlábúak törzsének fajokban legnépesebb altörzsét a hatlábúak (Hexapoda) alkotják. A hatlábúság jellemzi a csoport fajait, de valószínűleg e tulajdonság az evolúció során többször is kialakult, ezért a legtöbb rendszerező az altörzset legalább két osztályra, a nem valódi rovarokéra (Parainsecta) és a valódi rovarokéra (Insecta) osztja. A későbbiekben, amikor általánosságban „rovarokról” beszélünk, nem teszünk különbséget a Parainsecta és az Insecta között.

A rovarokkal foglalkozó tudomány az entomológia, amely a XVIII. század eleje óta létezik. Komplex tudományág, amely magában foglal olyan biológiai résztudományokat, mint a taxonómia, anatómia, ökológia stb. A „rovarászok” között hivatásos és amatőr embereket egyaránt lehet találni.

Vajon hány rovarfaj él a Földön? A legóvatosabb becslések szerint is közelíti az 1 milliót. Az eddig leírt fajok és az évente felfedezett fajok arányából lehet leginkább következtetni, hogy hány faj vár még felfedezésre, ha közben ki nem irtja őket az ember.

Tudományos megnevezésük (Insecta) azt jelenti, hogy „bemetszettek”: e név arra utal, hogy a csoportba tartozó állatok teste befűződésekkel három testtájra – fejre, torra és potrohra – tagolódik.

A tipikus testfelépítéstől egyes rovarrendekben, pl. hártyásszárnyúak, kisebb-nagyobb eltéréseket találunk, azonban az alapszabás ugyanaz.

A rovarok változatossága szinte minden szempontból egyedülálló. Vannak közöttük ragadozók, növényevők, törmelékkel vagy egyéb szerves anyaggal táplálkozók ugyanúgy, mint élősködők (paraziták). A legkevesebb rovart a tengerekben találjuk, az édesvízben már jóval gyakoribbak, az igazi élőhelyük azonban a szárazföld. A Föld felszínén is egyenetlenül oszlanak meg. A téritők között fordul elő az összes faj 50 százaléka. A rovarok között találunk nappali életmódot folytatókat és éjszaka aktívakat is. Sikerességük részben annak is köszönhető, hogy a magányos életmódúak (szoliter) mellett sok a társas életmódú, sőt államalkotó (szociális) faj is.

A rovarok és az emberek élete már az ősidőktól fogva szorosan össszekapcsolódott. Rovarok által előállított anyagokat (pl. selyem, festékek) iparilag hasznosított az emberiség, és a gyógyszeripar is sok rovarhatóanyagot használ (pl. véralvadásgátlók). Több olyan rovarfaj van, amely laboratóriumban jól tartható, ill. nagy tömegben a természetben befogható, tanulmányozható, így különböző, elsősorban ökológiai, fejlődésgenetikai vizsgálatokban modellállatként használható.

A legtöbb rovarfaj tápanyagokban, vitaminokban igen gazdag. Elsősorban a trópusokon fogyasztanak belőlük sokat. Egyesek szerint az emberek éhezését legkönnyebben így lehetne csökkenteni. Főként egyenesszárnyúakat, poloskákat, lárvákat és bábokat esznek. A rovarevésnek is vannak azonban veszélyei. A növényekkel táplálkozók különböző kémiai szereket halmozhatnak fel a szervezetükben, amelyek az emberbe is átjuthatnak. Némely rovar pedig maga is termel mérgeket.

Nem minden rovarcsoport volt egyformán sikeres az evolúció során. A fajokban leggazdagabb 5 rovarrend a következő: bogarak (Coleoptera, 300 ezer faj), hártyásszárnyúak (Hymenoptera, 250 ezer faj), kétszárnyúak (Diptera, 150-200 ezer faj), lepkék (Lepidoptera, 150–200 ezer faj), felemásszárnyúak (Hemiptera, 150-200 ezer faj).

Mitől ilyen sikeresek a rovarok? A fő okok az alábbiak:

  • kis testméret,

  • rövid generációs idő,

  • fejlett érzékszervek, idegrendszer,

  • koevolúciós hatások,

  • metamorfózis,

  • repülés képessége.