Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés az állattanba

dr. Csörgő Tibor, dr. Farkas János, Kis Viktor, dr. Molnár Kinga, dr. Sass Miklós, Szatmári Zsuzsanna, dr. Török Júlia Katalin (2012)

Eötvös Loránd Tudományegyetem

30.4. A rovarok posztembrionális fejlődésének típusai

30.4. A rovarok posztembrionális fejlődésének típusai

A hatlábúak sikerességének egyik legfontosabb oka a változatos posztembrionális fejlődés. Posztembrionális fejlődésen mindazon élettani, biológiai folyamatok összességét értjük, amelyek a petéből való kibújástól vagy születéstől az ivarérettség eléréséig lejátszódik. Főbb típusai a következők:

I. Szelvényszerző fejlődés (anamorphosis). A lárva szelvényszáma kevesebb, mint a kifejlett állaté (oligomer lárvatípus), csak az előrovaroknál fordul elő.

II. Állandó szelvényszámú fejlődés (holomorphosis). A lárva szelvényszáma megegyezik a kifejlett rovaréval.

II.1. Kifejlés vagy közvetlen fejlődés (epimorphosis). A lárva és a kifejlett rovar nagyon hasonló kinézetű, a lárva ivarszervei, szárnyai hiányozhatnak, életmódja is a kifejlett állatéhoz többnyire hasonló (30.2.A ábra). A lárvát elsődleges vagy primer lárvának hívjuk. Az ősrovarok, ugróvillások, egyenesszárnyúak, poloskák így fejlődnek.

II.2. Átváltozás vagy tökéletlen átalakulás (hemimetamorphosis). A lárva és a kifejlett állat között viszonylag jelentős különbség figyelhető meg. A lárva eltérő élőhelyen él, eltérő az életmódja. Az ilyen lárvákat másodlagos vagy secunder lárváknak hívjuk. Lárvakori szerveik vannak, mint amilyenek a tracheakopoltyúk, vagy a szitakötőlárvák speciális szájszerve, az ún. fogóálarc. Pl. a szitakötők, kérészek, álkérészek fejlődnek így.

II.3. Tökéletes átalakulás (holometamorphosis). A lárva és a kifejlett rovar között akkora a különbség, hogy a kifejlett állat kialakulásához egy nyugalmi állapotnak, az ún. bábállapotnak kell közbeiktatódnia. Pete, lárva, báb, kifejlett rovar állapotokon mennek keresztül (30.2.B ábra). A harmadlagos vagy tercier lárvák általában más életmódot folytatnak, mint a kifejlett állatok (imago). Ez a fejlődésmenet többek között a bogarakra, lepkékre, hártyásszárnyúakra, bolhákra, kétszárnyúakra jellemző.

Az ábra egyes rovarok fejlődésmenetét szemlélteti. A) Az egyenesszárnyúak kifejléssel fejlődnek, a lárvaalakok hasonlítanak a kifejlett rovarra. B1-1) A bogarak tökéletes átalakulására láthatunk példákat. A teljes átalakulással fejlődő rovarok lárvái olyan mértékben különböznek a kifejlett állatoktól, hogy szükség van egy átmeneti fejlődési stádiumra (báb) is.

30.2. ábra. Példa fejlődésmenetekre: kifejlés (egyenesszárnyúak, A) és tökéletes átalakulás (bogarak, B1, B2)

A tökéletes átalakulással fejlődő ún. harmadlagos lárvák szervezetük alapszabása alapján négy csoportba sorolhatók.

  1. Protopod lárvák. Potrohuk szelvényezetlen, vagy a szelvényezettségnek csak jelei láthatók rajta. Végtagjaik is kezdetlegesek. Egyes endoparazitoid hártyásszárnyúaknál fordul elő.

  2. Polipod lárvák. Torukon kívül a potrohon is viselnek „lábakat”, de ezek általában rövid és vastag, ízeletlen végtagok, ún. állábak. A lepkék lárvája, a hernyó ilyen típusú (30.3.A ábra).

  3. Oligopod lárvák. Csak a toron találhatók lábak, a potrohon nem. Több változatuk is van:

    3.a.

    Pajorszerű lárvák. Zömök, vastag testű, rendszerint a hasoldaluk felé kifli alakban meggörbült lárvák. Kutikulájuk lágy. Lassan mozognak. Rendszerint növény- vagy korhadékevők (30.3.B ábra).

    3.b.

    Kampodeoid lárvák. Hát-hasi irányban kissé lapított, keményebb kutikulájú lárvák. Rágójuk hegyes, erős, torlábaik erőteljesek (30.3.C ábra). A potroh végén rendszerint két nyúlvány van. Az előző lárvatípusnál gyorsabb mozgásúak. Többségük ragadozó.

  4. Apod lárvák. Sem torukon, sem potrohukon nem viselnek végtagokat. Fejük kialakulása alapján három típusukról beszélhetünk:

    4.a.

    Eucephalikus lárva. Fejük normálisan fejlett, rajta rágó szájszervek vannak (30.3.D ábra).

    4.b.

    Hemicephalikus lárva. Fejük aránylag kicsi (30.3.E ábra).

    4.c.

    Acephalikus lárva. Fejük nem különült ki. Ebbe a csoportba tartoznak a felsőrendű legyek lárvái, az ún. nyüvek.

Az ábra a hatlábúak lárvatípusait mutatja be. A) a nappali pávaszem polipod lárvája, B) cserebogár pajorszerű oligopod lárvája, C) katicabogár futókalárvája (campodeoid lárva), D) egy maláriaszúnyogfaj eucefalikus apod lárvája, E) egy díszbogárfaj hemicefalikus apod lárvája.

30.3. ábra. Lárvatípusok. Polipod lárva (Inachis io, A). Oligopod pajorszerű (B: Melolontha melolontha) és campodeoid lárva (C: Coccinella sp.). Apod lárvák: D) eucephalikus lárva (Anopheles sp.), E) hemicephalikus lárva (Buprestidae), F) acephalikus lárva

A harmadrendű lárvák, mielőtt imágóvá alakulnának, bábállapoton (pupa) mennek keresztül. Sok lárva maga köré védőszövedéket, gubót sző.

A báboknak három típusát lehet megkülönböztetni:

  1. Szabad báb (pupa libera). A báb felületén a későbbi imágó végtagjainak és szárnyainak kezdeményei szabadon fekszenek, onnan műtéti beavatkozás nélkül, kísérletileg felemelhetők. Sok bogár bábja ilyen[57].

  2. Fedett vagy múmiabáb (pupa obtecta, 30.4.A ábra). A végtagkezdemények a testet fedő kutikula alatt jól láthatók, de műtéti beavatkozás nélkül nem emelhetők fel. Ez a bábtípus a lepkékre jellemző.

  3. Tonna- vagy hordóbáb (pupa coarctata, 30.4.B ábra). Az utolsó lárvakori bőr a bábon marad, rajta összeszáradva átlátszatlan tokot képez. Ez alatt szabad báb helyezkedik el. A legtöbb légynek ilyen bábja van.

Az ábra a hatlábúak bábtípusait mutatja be. A) holdasszövő lepke múmiabábja. A végtagkezdemények a testet fedő kutikula alatt láthatók. B) egy zengőlégy tonnabábja. A végtagkezdemények nem láthatók.

30.4. ábra. Bábtípusok: múmiabáb (Actias luna, A) és tonnabáb (zengőlégy, C)