Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés az állattanba

dr. Csörgő Tibor, dr. Farkas János, Kis Viktor, dr. Molnár Kinga, dr. Sass Miklós, Szatmári Zsuzsanna, dr. Török Júlia Katalin (2012)

Eötvös Loránd Tudományegyetem

30.5. A szárnytípusok alakulása

30.5. A szárnytípusok alakulása

A szárnyas rovarok szárnyai a közép- és az utótoron erednek. A különböző rovarrendekben azonban a szárnyak nagyon változatosan alakulhatnak. A következőkben röviden a főbb szárnytípusokat mutatjuk be.

  1. Mindkét pár egyformán hártyás:

    1. az első pár kb. azonos nagyságú a második párral (pl. szitakötők),

    2. a második pár hosszabb, mint az első pár szárny (pl. lepkék, hártyásszárnyúak).

  2. Az első pár erősen kitines, a második pár hártyás:

    1. az első pár szárny egész felülete megvastagodott, szárnyfedő (elytrum, bogarak),

    2. az első pár szárnynak csak a tövi része megvastagodott, félfedő (hemielytrum, poloskák).

  3. Az egyik szárnypár érzékszervvé alakul át:

    1. az első pár szárny lesz érzékszerv (legyezőszárnyúak),

    2. a második pár szárny lesz érzékszerv (kétszárnyúak).

  4. Valamelyik szárny hiányzik vagy elcsökevényesedik:

    1. A második pár csökevényes vagy hiányzik, részleges szárnyatlanság (pl. röpképtelen bogarak),

    2. mindkét szárnypár csökevényes vagy hiányzik:

      b.i.

      elsődleges szárnyatlanság: egyik nemnek sincs szárnya, és az őseiknek sem volt (félrovarok, ugróvillások),

      b.ii.

      másodlagos szárnyatlanság: életmódjuk miatt veszítették el szárnyukat, az őseiknek még volt (vérszívó- és rágótetvek, bolha, termesz stb.).

A továbbiakban a hatlábúak néhány jellegzetes képviselőjének főbb jellemzőit ismertetjük, elsősorban azt a célt kitűzve, hogy rávilágítsunk a csoport sokszínűségére, változatosságára, ökológiai szerepükre és az emberrel való kapcsolatukra.