Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés az állattanba

dr. Csörgő Tibor, dr. Farkas János, Kis Viktor, dr. Molnár Kinga, dr. Sass Miklós, Szatmári Zsuzsanna, dr. Török Júlia Katalin (2012)

Eötvös Loránd Tudományegyetem

35.3. Külső morfológiájuk

35.3. Külső morfológiájuk

Anatómiai jellemzésüket a békák példáján mutatjuk be, de felhívjuk a figyelmet, hogy a farkos és lábatlan kétéltűek szervezeti felépítése – értelemszerűen – ettől kissé eltérhet.

A kecskebéka (Rana esculenta) teste rövid, zömök, testtájai a fej (caput), a törzs (truncus) és a végtagok (extremitates).A fej elöl lekerekített, széles, lapított, nyak nélkül illeszkedik a törzshöz. A fej elülső részén találjuk a szájnyílást, felette a két orrnyílás helyezkedik el. Orrlyukai billentyűkkel zárhatók. A fej két oldalán találjuk kidülledő, nagy, mozgékony szemgolyókat, melyeket az alsó és felső szemhéj, valamint az alsó szemhéj alatt elhelyezkedő pislogó hártya fed. Fülnyilásuk nagy, a szemek mögött fekszik. A felületükön lévő dobhártyáról ismerhető fel. Hímeknél a dobhártyák közelében találhatók a hanghólyagok, amelyek szürkés-fehér színűek.

A törzs egyenes, rövid és széles. Hátulsó végén a kloáka nyílása fekszik. Farok csak lárvális állapotban van. A törzshöz kapcsolódnak az elülső és hátulsó végtagpárok, amelyek különböznek egymástól. Az elülsők rövidebbek, négy ujjban végződnek. A hátulsók jóval hosszabbak, ötujjuak és az ujjak között úszóhártya feszül ki. A kecskebékának karmai nincsenek. Végtagjai szárazföldön és vízben való mozgásra egyaránt alkalmasak.

A kecskebéka hosszúsága 7–8 cm. Melegigénye nagy. Szaporodása későre, május vagy júniusra esik. Színe jelentékenyen változó, de mindig a zöld árnyalatok uralkodók. A hát mindig sötétebb, mint a hasoldal, így bele tud olvadni környezetébe. Combja sárga és barnásfeketén márványozott.

A zöld háttér (vizinövény levele) előtt fekete foltjai miatt jól látszik a kecskebéka.

35.2. ábra. A kecskebéka habitusképe