Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés az állattanba

dr. Csörgő Tibor, dr. Farkas János, Kis Viktor, dr. Molnár Kinga, dr. Sass Miklós, Szatmári Zsuzsanna, dr. Török Júlia Katalin (2012)

Eötvös Loránd Tudományegyetem

36. fejezet - A hüllők (Reptilia) - (F.J.)

36. fejezet - A hüllők (Reptilia) - (F.J.)

Az első magzatburkos (Amniota) élőlények (l. 11.4.3.2 fejezet) kialakulásuk után gyorsan meghódították a szárazföldeket, és rendkívül változatos csoportokat hoztak létre. Virágkorukat a mezozoikumban élték.A szárazföld meghódításának, a kétéltűből hüllővé válásnak azonban voltak nehézségei, „megoldandó” feladatai is. Ilyenek a szaporodás függetlenítése a víztől, a szárazföldön való gyors mozgáshoz szükséges vázrendszer és izomzat létrehozása, a vízvesztés megakadályozása, és a szárazföldi élőhelyek gyorsan változó környezeti tényezőihez (pl. hőmérséklet) való alkalmazkodás. Amiért azonban megérte az új utakat keresni, az a bőséges táplálék (nem volt nagytestű növényevő) és a szárazföldön, tojásban fejlődő utódok (11.11. ábra) nagyobb biztonsága volt.

Ma sem tudjuk eldönteni, hogy a hüllők őse először létrehozta a tojást, amelyet a szárazföldön biztonságban el tudott helyezni, míg maga az állat inkább vízben élt, vagy már szárazföldön élt és csak szaporodáskor kereste fel a vizet.

36.1. Rokonsági viszonyok

A tágabb értelemben hüllőnek nevezett élőlények feltehetően monofiletikus eredetűek az alábbi szünapomorf bélyegek alapján:

  1. béta-keratin jelenléte az epidermiszben,

  2. kiszélesedő szabad idegvégződések az epidermiszben,

  3. a szem íriszmozgató izmainak harántcsíkolt volta,

  4. koponyacsont bélyegek,

  5. csigolyajellemzők.