Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés az állattanba

dr. Csörgő Tibor, dr. Farkas János, Kis Viktor, dr. Molnár Kinga, dr. Sass Miklós, Szatmári Zsuzsanna, dr. Török Júlia Katalin (2012)

Eötvös Loránd Tudományegyetem

37.4. Származási viszonyaik

37.4. Származási viszonyaik

A madarak a mezozoikum jura időszakában alakultak ki kistermetű, hüllőmedencéjű dinoszauruszokból.

A jura és a kréta időszakban – az újabb leletek szerint – több tollas dinoszaurusz is élt (Microraptor, Sinosauropteryx, Protarchaeopteryx, Dromaeosaurus, Velociraptor, Deinonychus, Gigantoraptor), amelyek a néhány kilóstól a tonnás testtömegűekig változatos méretűek voltak. Ezek testfelépítése alapvetően még hüllő jellegű volt (37.5.A–H ábra).

A jurában, a mintegy 150 millió évvel ezelőtt élt Archaeopteryx már kevert bélyegeket mutat (16.8 és 37.5 ábra). Hüllő bélyegei a hasi bordák megléte, a sok különálló farok csigolya, a fogazott csőr, a különálló kézcsontok, a karmos ujjak, a különálló medencecsontok. Madár bélyegei a madárszerű ülő láb, a lábcsontok (csüd), a villacsont, az üreges csöves csontok, a négyszögcsont formája, az aszimmetrikus tollak, valamint a belsőfül hosszú csigavezetéke. Sokáig ezt az állatot a hüllők és a madarak közötti láncszemnek, a madarak ősének hitték – ma már elfogadottabb, hogy önálló, a mai madaraktól valószínűleg független leszármazási ág volt.

Az összeállítás felső szélén középen aranysárga színű felszínen sötétebb árnyékvonalak jelzik az Archaeopteryx testét. Körülötte fekete-fehér rajzok és festmény.

37.5. ábra. Archaeopteryx: a londoni példány rajza (A), az Eichstättban (Jura–Museum) kiállított eredeti példány (B), az Archaeopteryx farka és faroktollainak helyzete (C), a mai madarak farka és a hozzá kapcsolódó tollak (D), az Arcaeopteryx rekonstrukciója

A krétában már olyan madarak is éltek, amelyek testfelépítésükben alig különíthetők el a mai madaraktól: pl. a hatalmas szegycsontú, albatroszokéhoz hasonló életmódú Ichthyornis, az állkapcsában még fogakat viselő, röpképtelen Hesperornis, vagy a kistermetű, jó röpképességű Iberomesornis, Sinornis, Liaoingornis (37.6.I–K ábra).

Az összeállítás közepén nagy színes foltokként a különböző méretű állatok láthatók. A felső sorban színes festmények és fotók mutatják a dinoszauruszokat és alul a hjdani madarakat.

37.6. ábra. Tollas dinoszauruszok és madarak: Microraptor rekonstrukciója (A) és maradványa (B), Velociraptor rajza (C), Dromaeosaurus összeállított csontváza (D), Deinonychus (E, F), Gigantoraptor (G). Tollas dinoszauruszok, a mai strucc és az ember méretei (H). Ichtyornis (I), Hesperornis (J) és Iberomesornis (K)

Az eocénban (kb. 60 millió éve) már kialakultak a mai madárrendek, az oligocénban a mai családok, nemzettségek, a h olocénban pedig már a ma élő fajok.

A madarak ősei is – a maiakhoz hasonlóan – folyamatosan változtatták elterjedési területüket a kontinensvándorlás, az éghajlati változások következtében. Ezek a mozgások jól nyomon követhetők a rokon rendszertani egységek mai elterjedésében (pl. varjúfélék, 37.7. ábra), és a vonulási utak, telelőterületek mai képét megfigyelve (pl. pintyfélék).

A térképen a tengert kék szín, a szárazföldet fehér folt, a madarak vándorlását, terjedését piros és narancssárga nyilak jelzik.

37.7. ábra. A varjúfélék elterjedése

A vonuló a fajoknál megfigyelhető, hogy egy-egy földrajzi területről oda térnek telelni a madarak, ahol őseik túléltek egy-egy jégkorszakot. Így pl. az erdei pintyek hazai állományának ősei a Mediterráneum középső részén levő Appennini-félszigetre vonulnak.

A hosszú ideig tartó izoláció fajképződéssel járhat. A különböző refugiumokból [83] a melegedés hatására észak felé terjedő populációk között az eltelt idő alatt akkora különbségek alakultak ki, hogy a találkozásukkor már nem alkotnak újra szaporodó közösségeket, önálló fajként viselkednek (pl. fülemülék).



[83] refugium (latin): menedékhely