Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés az állattanba

dr. Csörgő Tibor, dr. Farkas János, Kis Viktor, dr. Molnár Kinga, dr. Sass Miklós, Szatmári Zsuzsanna, dr. Török Júlia Katalin (2012)

Eötvös Loránd Tudományegyetem

38.3. Szervezettani bemutatásuk

38.3. Szervezettani bemutatásuk

Szervezettani jellemzésükről korábban részletesen szóltunk, így itt most csak röviden összefoglaljuk az ott leírtakat.

Köztakarójuk háromrétegű, felhámjuk (epidermisz) elszarusodó, többrétegű laphám. Ennek szarufüggelékei a szőrszálak, a karmok és a pikkelyek. A szőrök sokféleképpen módosulhatnak, s a bundázatnak és a bőr kötőszöveti rétegében futó erezetnek alapvető szerepe van a hőháztartásban. A hámhoz többféle mirigy tartozik (verejték-, faggyú-, illat- és tejmirigyek). Az emlősök a legkülönbözőbb tápanyagforrások hasznosítására képesek. Fogmederben ülőfogazatuk jól fejlett, differenciált. A törzsfejlődés folyamán először itt jelenik meg a valódi különnemű, tehát többféle fogtípusból álló (heterodont) fogazat. Szájpadlásuk az orr- és a szájüreget teljesen elkülöníti, ez lehetővé teszi, hogy a táplálékát szájában tartó állat folyamatosan lélegezzen. Nyelvük mozgékony, „ízérző” nyelv, sok emlősfaj táplálékának megragadását is segíti (szarvasmarha, hangyász). Emésztőtraktusuk elő-, közép- és utóbélre tagolódik. Növényevőkben a cellulóz megemésztését segítő terjedelmes összetett gyomor és vakbél fejlődik/het. Utóbbihoz nyiroktüszőkben gazdag függelék, féregnyúlvány csatlakozhat. Középbelük felszínét bélbolyhok növelik. A kloakás emlősökben (Prototheria) az embrionális korra jellemző kloáka a felnőtt állatokban is megmarad, az emésztőkészülék és a húgyivarkészülék egyetlen nyílással torkollik a külvilágba. A Theria csoportban (azaz az erszényesekben és a méhlepényesekben) a kloáka ürege kettéválasztódik, külön végbél-, ill. urogenitalis nyílás fejlődik. Az emlősök légzőkészülékében különösen a gégefő, illetve a tüdők fejlettsége jellegzetes. A gégében a gyűrű- és a kannaporcok mellett önálló pajzsporcés gégefedő porc alakult ki, a hangképzés a gége szerkezeti adottságainak következtében igen fejlett lehet. A tüdőkben hörgőrendszert találunk, melnek végén emlősökre jellemző tüdőhólyagocskák (alveolusok) fejlődnek. A tüdők a mellkas mozgását passzívan követik. Az emlősöknek utóveséjük van (10.7. ábra), amelyben kéreg és velőállomány, valamint vesemedence fejlődik (10.10. ábra). Kifejezetten vízvisszatartásra specializálódott szerv, mely képes a testfolyadéknál sokszorosan töményebb (hiperozmotikus) vizelet előállítására. Húgyvezetője másodlagos (l. 10.7. ábra). A vizeletképző és az ivarszervek közötti kapcsolat hímekben kiterjedtebb, mint nőstényekben. A legtöbb emlősfajban fejlett párzószerveket és természetesen belső megtermékenyítést találunk. Gyakori az ivari kétalakúság. Kis kivételtől eltekintve a hím egyedek mindig nagyobbak, robosztusabb testfelépítésűek.

A megtermékenyítés után az utódok fejlődése a tojásrakó emlősök (pl. kacsacsőrű emlős, hangyászsünök) esetében a hüllőkhöz és a madarakhoz hasonlóan megy végbe. A lágyhéjú tojásból kikelt kis állatok anyatejjel táplálkoznak. Emlőbimbóik nem alakulnak ki, az újszülöttek anyjuk hasáról nyalogatják fel a tejet. Az erszényesek (Marsupialia) már elevenszülők, terhességi idejük azonban igen rövid (8–42 nap), ennek következtében újszülöttjeik nagyon aprók (0,5–3 cm hosszúak), és meglehetősen fejletlenek (38.13. ábra). A kicsik saját erejükből kapaszkodnak fel az emlőkhöz, és teljes kifejlődésük az erszényen belül történik meg. A méhlepényes emlősök (Placentalia) utódai a női ivarutak speciális részében, az anyaméhben fejlődnek. A méhlepény (placenta) anya és magzata között teremt kapcsolatot, rajta keresztül bonyolódik le a magzati gázcsere, anyagcsere, egyes bomlástermékek leadása (11.11.B ábra). Fontos szerepe van a fejlődő állatok méhen belüli rögzítésében is.

Szívük négyosztatú, két vérkörük teljesen elkülönült. Vérnyomásuk finoman szabályozott. Bal aortaívük van. Nyirokrendszerükben jól körülhatárolható és határozott alakú nyirokcsomók fejlődnek. Vörösvérsejtjeik, a többi gerincessel ellentétben magvatlanok (vörösvértestek), így oxigénszállító kapacitásuk nagy, de relatíve rövid életűek. Idegrendszerükben elsősorban az előagy és a kisagy fejlettsége szembetűnő, az előbbiben rendszerint jól fejlett agykérget találunk. A löztiagyi termoregulációs központok működése, a tojásrakó emlősök kivételével, állandó testhőmérsékletet biztosít számukra.

A mellékvese kéreg- és velőállományra való különülése és a kéregállomány zónákra tagolódása ugyancsak emlős jellegzetesség. Érzékszerveik fejlettek. Külsőfülük fejlődik, a középfülben három hallócsontocska, a kalapács az üllő és a kengyel foglal helyet (14.16. ábra). A belsőfül hallószervi része, a csiga, ugyancsak jellemző az emlősökre. (Az elnevezést az indokolja, hogy itt ez a vezeték csigavonalban feltekeredik.) Szaglásuk többnyire igen fejlett, fontos szerepet játszik a párkeresésben, a szexuális funkciókban és természetesen a táplálékszerzésben is.