Ugrás a tartalomhoz

Oceanográfia

Dr. Práger Tamás, Pieczka Ildikó (2013)

Eötvös Loránd Tudományegyetem

Magyarországon 1952-től folyik meteorológus-képzés, azaz a légkörtudománnyal és annak gyakorlati alkalmazásával foglalkozó szakemberek képzése azóta folyamatos, és mindig megfelelt a kor követelményeinek. Közismert tény viszont, hogy az 1970-es évektől az éghajlattudomány, amely korábban csupán a meteorológia egy rész-diszciplínája volt, új és egyre fokozódó jelentőségre tett szert az antropogén éghajlatváltozás kockázatának folyamatos növekedése folytán. Ezzel párhuzamosan az éghajlattudományon belül is súlypont-eltolódások zajlottak le. Míg korábban ez a tudomány kizárólag a múlt és a jelen éghajlatának tanulmányozására szorítkozott, addig az említett változás kapcsán egyre nagyobb szerepet kapott, mint társadalmi elvárás, a jövő éghajlatának projekciója az antropogén kényszerhatások, elsősorban az üvegházhatású gázok kibocsátása figyelembevételével. Ennek következményeképpen az éghajlatot, amelyet korábban egyértelműen légköri (esetleg bioszférai) jellemzőként definiáltak, újra kellett értelmezni, mint a Föld környezeti alrendszereinek komplex válaszát, és megjelent az éghajlati rendszer fogalma, mint azon környezeti alrendszerek összessége, amelyek az éghajlatot alakítják. Ezzel a felismeréssel az is nyomban kiderült, hogy az éghajlati rendszer összetevői (atmoszféra, hidroszféra, litoszféra, krioszféra, bioszféra) és kölcsönhatásai között az évesnél hosszabb időskálákon nem a légkör, hanem elsősorban a világóceán és a szárazföldi/tengeri jégtakaró hatásai domináns szerepet játszanak. Egyszerűen fogalmazva: csupán a légkörre szorítkozva (amelynek termikus „emlékezete” nem több 1-2 hónapnál) az éghajlat változásait nem lehet prognosztizálni. Sőt, a megbízható prognózis fő elemei a hosszú termikus „emlékezettel” rendelkező alrendszerek, a világóceán és a krioszféra viselkedésének helyes előrejelzése. Ehhez azonban ezekről a szférákról ugyanolyan, vagy talán pontosabb adatokkal kell rendelkeznünk, mint a légkörről. A meteorológus-képzésnek az antropogén éghajlat-módosulás problémájának felismerése óta feladatául jelölték ki, hogy az éghajlattudomány új értelmezésének megfelelően képzett szakembereket bocsásson ki a fent vázolt feladat (azaz megbízható éghajlati projekciók előállítása) elvégzésére. A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy ehhez megfelelő mélységű oceanológiai / kriológiai ismeretek szükségesek. Ezt felismerve az ELTE TTK meteorológus szak képzési tervébe 2009-től bekerültek a fent már megemlített tantárgyak.

Tartalomjegyzék

Letölthető anyagok
DC metaadatok
Cím:
Oceanográfia
Szerzők:
Dr. Práger Tamás, Pieczka Ildikó
Kiadó:
Eötvös Loránd Tudományegyetem
Dátum
2013.07.01.
Nyelv
Magyar
Tárgyszavak
óceán, óceán dinamikája, MOC
Elektronikus tartalomfejlesztés és szolgáltatás a kutatásban és felsőoktatásban
Elektronikus tartalomfejlesztés és szolgáltatás a kutatásban és felsőoktatásban
TÁMOP 4.2.5.B Tudományos és felsőoktatási tartalmak központi elektronikus közzétételének biztosítása