Ugrás a tartalomhoz

Emberi életfolyamatok idegi szabályozása – a neurontól a viselkedésig. Interdiszciplináris tananyag az idegrendszer felépítése, működése és klinikuma témáiban orvostanhallgatók, egészség- és élettudományi képzésben résztvevők számára Magyarországon

Ábrahám Hajnalka, Ács Péter;, Albu Mónika, Bajnóczky István, Balás István, Benkő András, Birkás Béla, Bors László, Botz Bálint, Csathó Árpád, Cséplő Péter, Csernus Valér, Dorn Krisztina, Ezer Erzsébet, Farkas József, Fekete Sándor, Feldmann Ádám, Füzesi Zsuzsanna, Gaszner Balázs, Gyimesi Csilla, Hartung István, Hegedűs Gábor, Helyes Zsuzsanna, Herold Róbert, Hortobágyi Tibor, Horváth Judit, Horváth Zsolt, Hudák István, Illés Enikő, Jandó Gábor, Jegesy Andrea, Kállai János, Karádi Kázmér, Kerekes Zsuzsanna, Koller Ákos, Komoly Sámuel, Kovács Bernadett, Kovács Norbert, Kozma Zsolt, Kövér Ferenc, Kricskovics Antal, Lenzsér Gábor, Lucza Tivadar, Mezősi Emese, Mike Andrea, Montskó Péter, Nagy Alexandra, Nagy Ferenc, Pál Endre, Péley Iván, Pethő Gábor, Pethőné Lubics Andrea, Pfund Zoltán, Pintér Erika, Porpáczy Zoltán, Pozsgai Gábor, Reglődi Dóra, Rékási Zoltán, Schwarcz Attila, Sebők Ágnes, Simon Gábor, Simon Mária, Sipos Katalin, Szapáry László, Szekeres Júlia, Szolcsányi Tibor, Tamás Andrea, Tényi Tamás, Tiringer István, Tóth Márton, Tóth Péter, Trauninger Anita, Vámos Zoltán, Varga József, Vörös Viktor (2016)

Pécsi Tudományegyetem; Dialóg Campus Kiadó-Nordex Kft

2.j. Anya - gyermek kapcsolat hatása az idegrendszer fejlődésére. Megközelítés – elkerülés. – Kállai János (50%) és Dorn Krisztina (50%) [Szakmai lektor: Rudisch Tibor]

2.j. Anya - gyermek kapcsolat hatása az idegrendszer fejlődésére. Megközelítés – elkerülés. – Kállai János[31] (50%) és Dorn Krisztina[32] (50%) [Szakmai lektor: Rudisch Tibor]

1. Bevezetés

A szülő és az utód kapcsolatát kölcsönös biológiai és szociális szükségletek tartják fenn. Az újszülött a megfelelő biológia és szociális érettség hiányában szülői gondoskodás nélkül elpusztulna. Az önálló tevékenység és életvitel megszerzése a humán utód esetén veszi igénybe a leghosszabb időt. A csecsemő számára az anya biztosítja a fejlődéséhez szükséges kiegyensúlyozott hőmérsékletet, fizikai komfortot, táplálékot, szociális, perceptuális és fizikai értelemben az ingergazdag környezetet és a fizikai és szociális jellegű támadásokkal (tevékenység korlátozása, bántalmazás, kisajátítás, kiszolgáltatott helyzetével való visszaélés, elhanyagolás) szembeni védelmet.

A csecsemő önálló életvezetésre és a környezetben zajló tevékenységek történések áttekintésre még nem képes, kognitív fejlődését az anyával való közvetlen mindennapi tevékenység indítja el és tartja fenn. Az anya és gyermek kapcsolata, gondozás, etetés, tisztántartás, játék, simogatás, csókolgatás, szemkontaktus felvétele az első órák, hetek és hónapok közös személyes történései, bevésődnek (imprinting) mindkét szereplő biológiai és mentális apparátusába. A kapcsolat fenntartás alapja érzelmi természetű, melynek differenciált affektív tartalma és a hozzá kapcsolódó pszichovegetatív és neurotraszmitter organizáció a korai kölcsönös kapcsolat során születik meg.

A gyermek világrajövetele során elhagyja az anya testét, nem hallja már a méhen belül eddig tapasztalt bélmozgások hangjait, nem érzi az anya vérkörében megjelenő stresszek vagy örömök közvetlen hormonális és kardiovaszkuláris kísérőjelenségeit, az anya lépéseinek magzatvízben keltett rezgéseit. A vajúdás alatt és a szülőcsatornán való áthaladás során létrejött markáns hormonális és vegetatív stressz-válaszok indítják el az önálló fizikai létének periódusát. Amint itt az ideje, az anya és a magzat által termelt hormonok közös hatásának következményeként az anya teste, magzatát nem tarthatja tovább, elválik tőle, mert különben mindketten elvesznének. Az anya a szülést követően más körülmények között ugyan, de újra igyekszik visszaszerezni, minél közelebb tartani magához a magzatát, hiszen az övé. Ebben az időszakban azonban az újszülött saját légzésének ritmusa, újrahangolja a szívműködését, az anyatej átformálja biokémiai feldolgozórendszerét, a változó hőmérsékletet szabályozó nyúltvelői mechanizmusok felkészítik a szervezetét a környezeti stresszekkel kapcsolatos toleranciára vagy a fiziológiai kompenzációs mechanizmusok kifejlesztésére. Ez a fiziológiai és biokémiai áthangolódás azonban, amint az az új rendszerek felépítésénél előfordul, bizonytalan, esetlegesen szélsőséges kilengéseket tartalmaz, csak részlegesen működik. A csecsemő sírása jelzi a felvetődő problémákat.

A felnőtt fiziológiai és pszichológiai lét stabilitása alapján az anya beavatkozik a szabályozási folyamatok rendezése érdekében. Empátiás gondozó magatartásán keresztül, kulturális konvenciók alapján megállapított szokások szerint karbantartja és tudattalanul fejleszti, behangolja a gyermek központi idegrendszerében ez időben zajló dopamin, szerotonin, noradrenalin, oxytocin, endogén opiát és stresszhormon rendszerek működését.

Biopszichoszociális tekintetben tehát, az újszülöttnek az anya testéről való leválása csak korlátozott mértékben történik meg. Bizonyos értelemben továbbra is fiziológiai szimbiózisban élnek egymással. A fiziológiai szabályozás illetve szinkronitás közvetítője azonban egyre inkább a kölcsönös válaszkészség, az odaadó figyelem[33] és a szeretetteljes gesztusokon keresztül valósul meg. Más emberre érzelmileg közelálló vagy távolabbi, de segítséget igénylő személyre fordított személyes figyelem (altruizmus) megnyitja a kaput a másik személy fiziológiai állapotával való együttmozgásra (empátia), és ezen keresztül megteremti annak lehetőségét, hogy a másik személy testi állapotát kommunikációs eszközökön keresztül szabályozhassa. Ennek a képességnek a kialakulása és fennmaradása a megbízható korai társkapcsolatok időszakára vezethető vissza. A korai anya gyermek kapcsolat hatása az egyed egész életén végigvonul, értékes referenciát jelent a párkapcsolatainak alakulásában és a gyógyító, nevelő tevékenységében egyaránt. A megfelelő minőségű korai gondozás elmaradása a későbbi években már alig pótolható.[34]

Milyen, egész életre kiterjedő előnyt jelent a személy számára, ha ez a kapcsolat megfelelően működik, és milyen következményekkel jár, ha ez a kapcsolat zavart szenved, netán megszakad? Milyen hatást gyakorol mindez az interperszonális kapcsolatok alakulására későbbi gyermekkorban és felnőttkorban? A korai kapcsolatok zavarai milyen módon működnek közre az egyes belgyógyászati, bőrgyógyászati, pszichiátriai betegségek kialakulásában? Milyen szerepük van a fizikai, fiziológiai és pszichikai állóképesség megteremtésében és fenntartásában? Az alábbiakban, miközben bemutatjuk a korai társkapcsolatok sajátosságait és típusait, a fentiekben felsorolt kérdésekre igyekszünk a tudományos evidenciákon nyugvó válaszokat is részletesen bemutatni. Bevezető gondolatként szeretnénk kiemelni, hogy az ember fiziológiai, biológia felépítése nem monolit egység, csak társas közegével együtt értelmezhető.[35]

2. A kötődés

2.1. A kötődés meghatározása

A kötődés a csecsemő és elsődleges gondozója (kötődési személy, többnyire az anya, vagy az anyaszerepet betöltő személy) között kialakuló jelentős és meghatározó kapcsolatot jelenti, amely az első életév során formálódik. A kötődés alapja a gondozó válaszának minősége a csecsemő abszolút függőségére, és a gyermek kapcsolódási törekvése. A kötődési kapcsolat története és minősége a gyermek fejlődésének számos aspektusát befolyásolja. (pl. alap biztonságérzet, érzelmi regulációs készség, önbecsülés kialakulása, a további kapcsolatok alakításának képessége és minősége, a világ szabad és kreatív felfedezésének képessége, a későbbi saját szülőség minősége, stb.) (Carlson és Sroufe, 1995)

A kötődéselmélet[36] megalapítója John Bowlby (1969, 1973) szerint az anya-gyermek között a szoros érzelmi kötődés kialakulására való igény evolúciós eredetű, biológiailag meghatározott, önálló motivációs bázissal rendelkező egyetemes szükséglet. Gyökere a korai kapcsolatok reciprok jellegén alapul, és a normál fejlődés feltétele. A csecsemő kötődési viselkedésére (közelségkeresés, mosolygás, kapaszkodás) a szülő kiegészítő kötődési viselkedéssel válaszol (érintés, tartás, megnyugtatás). A kötődés a reciprok interakciók nyomán a kölcsönös tapasztalatokból alakul ki az első életév végére. Kialakulására az ezt megelőző szenzitív imprinting periódus idején van lehetőség, aminek elmúlásával már nem alakítható ki biztonságos kötődés. Az ember alapvető testi és lélektani funkcióinak egységét személtető kapcsolati viszonyt a mellékelt videó mutatja be (testmeleg átadása, szemkontaktus felvétele, vokális eszközökkel és a testrészek mozgatásán és simogatásán keresztül megvalósuló játék).

1. videó.

1. videó.

2.2. A kötődési viselkedés

A kötődési viselkedés a kötődési motívum viselkedésben való megnyilvánulása. Bizonyos szorongást indukáló helyzetek, amelyekben a gyermek biztonságérzetének csökkenését érzékeli, a kötődési rendszer viselkedéses aktivációját hívják elő. Kötődés akkor is létezik, ha a viselkedéses szinten nem jelenik meg. A kötődési személy biztonságos bázist jelent a gyermek számára: jelenlétében a gyermek bátrabban explorál, képes eltávolodni a biztonságot adó helytől, személytől, és megvan a lehetősége, hogy vissza is visszatérjen hozzá. A gyermek biztonságkeresési jelzéseire érzékeny gondozóval kialakított jó emocionális légkörben még a kedvezőtlen hatásokkal szemben is védettebb a gyermek. Ha a kötődési személy érzelmileg elérhető, jelen van a gyerek életében, akkor a súlyos akadályoztatás ellenére is hatóképesek maradnak a cselekvés érzelmi indítékai. Kiépült kötődés esetén a gyerek a kötődési személytől való elválasztás ellen tiltakozik.

2.3. A kötődési rendszer

A kötődési rendszer (Bretherton, 1985) specifikus egyénileg jellemző interakciók ismétlődésén alapuló viselkedési ellenőrző, motivációs rendszer, amely magában foglal:

  1. szenzoros-figyelmi rendszert

  2. a kötődési személy és a szelf belső működési modelljét

  3. kiértékelő rendszert

  4. végrehajtó rendszert.

A kötődési rendszer állandó homeosztatikus egyensúlyban van más viselkedéses-motivációs rendszerekkel (pl. az explorációs rendszerrel), és visszacsatolást kap a kötődési viselkedésből és a kötődési személy válaszából. A kötődési rendszer cél-irányított, de a környezet és a belső állapotok változása folyamatosan módosítja a cél elérésének módját. A kötődési rendszer célja a kötődési személlyel való optimális közelség, biztonságérzet fenntartása: hosszú távon az optimális érzelem-reguláció. A kötődési rendszer együtt kezeli a külső biztonságos feltételek észlelését és a belső biztonságérzetet, szabályozza a kontaktust és az interakciót azzal, ahogy aktiválja/deaktiválja a kötődési viselkedést.

Tehát, a kötődési rendszer a biztonság keresését és ezen keresztül az érzelmi szabályozást szolgálja. Ebben a pszichobiológiai regulációs rendszerben az elsődleges gondozó tölti be a feszültségszabályozó szerepét, és csak fokozatosan, a folyamatos kölcsönös interakciók nyomán alakul ki a gyermekben az érzelmi szabályozás belső mechanizmusa, és ennek mentális reprezentációja.

2.4. Belső Működési Modell

A gyermek a kötődési személlyel való optimális közelség-távolság kialakítására és fenntartására törekszik. A gondozóval közös tapasztalatok az első év végére reprezentációs rendszerekbe szerveződnek (Bowlby, 1973)

A diádikus kapcsolat fokozatosan formálódó korai reprezentációs rendszerét Belső Működési Modellnek nevezzük. A BMM olyan kapcsolati reprezentáció, amely a kötődési rendszer részeként magában foglalja a kötődési személy és az én működési modelljét, sűrítve tartalmazza kettőjük kölcsönös interaktív sémáit,és ezeken keresztül a kapcsolati elvárás-rendszert. Az érzelmileg elérhető, kielégítően reagáló gondozó esetén a gyermek az énjét koherensnek és értékesnek éli meg. Ha a gondozó elutasító vagy bántalmazó, a gyermek is értéktelenként éli meg önmagát, ami következésképp pszichopatológiai tünetek kialakulásához vezethet.

Ha a korai kapcsolat bizonyos aspektusai túl fájdalmasak a gyermeknek (pl. bántalmazó szülő) akkor is törekszik a gyermek a pszichés homeosztázis fenntartására, ezért olyan védekező mechanizmusokat (pl. hasítás) épít be az én reprezentációs készletébe, amelyek segítségével mégis fenntartható a törékeny biztonság élménye. A tényleges gondozói viselkedésnek nagy szerepe van abban, hogy a csecsemő kapcsolati reprezentációi mi módon épülnek be a fejlődő énbe, vagyis befolyásolja elvárás-rendszerét és orientálja annak tekintetében, hogyan viselkedjen később a számára fontos személyekkel kapcsolatban.

A Belső Működési Modell jellemzői

  • Az élet első hónapjaiban kezd alakulni, a 12. hónapra mintázódnak meg a stabil, egyéni különbségek.

  • Események általános reprezentációjából származik.

  • Teljes eseménysorokra – ezekben integrált összinformációra – épül.

  • Tartalmaz emocionális és kognitív komponenseket, viselkedést irányít.

  • Figyelmi- és memóriaműködést irányít.

  • Szabályokat, törvényeket tartalmaz, amelyek alapján tapasztalatokat értékelünk.

  • A konkrét tapasztalatok függvényében változhat.

  • Változása a gondolkodási folyamatok változását is okozza.

  • Kialakulása után meghatározza az események értékelését.

  • Kialakult formájában tudatosságot meghatározó, stabil része lesz a személyiségnek.

  • Lényeges szerepe van a későbbi kötődési események alakításában.

  • Meghatározza a későbbi partnerekkel szembeni kapcsolati elvárásokat.

  • Flexibilis, de stabil rendszer.

2.5. A kötődés funkciója

A korai kötődésnek három fő funkciója van.

  • Biztonságot és örömöt nyújt, melyben a gyermek és gondozója közötti érzelmi és mentális összefonódás jön létre.

  • A kapcsolat megszakadása elleni tiltakozás, mely mindkét félből heves érzelmekkel kísért ellenkezést és fiziológiai reakciókat vált ki.

  • A kapcsolat hőfoka a gyakori kölcsönös testi közelség, a közösen kezdeményezett és elvárt kapcsolat fenntartása során kialakult együttműködés, olyan értelmező mentális reprezentációkat hoz létre, melyek meghatározzák a közelebbi vagy távolabbi érzelmi társakkal való viszonyt, lehetőséget teremtenek a kölcsönös megértésre, a másik szándékainak pontos felismerésére.

Az adaptáció mértéke azon múlik, hogy a korai társkapcsolatok időszakában elsajátított társas reprezentációk, mennyiben hasonlítanak más személyek által hordozott gondolkodásmódhoz. A reprezentációs hasonlóságot kulturális szabályrendszerek, anya–gyermek kapcsolatról szóló elvárások és nevelési szokások teremtik meg. Tehát az egyén adaptációja azon múlik, hogy képes-e a saját érdekein túl, rajta kívülálló szempontokat, mások érdekeit a saját viselkedésének irányításában figyelembe venni. A biztonságos kötődés sokrétű összetevőinek összefoglalást az 1. ábra mutatja be.

2.53. ábra - 1. ábra: A társkapcsolatok és az idegrendszer fejlődés kölcsönhatásai

1. ábra: A társkapcsolatok és az idegrendszer fejlődés kölcsönhatásai

2.6. Az elsődleges gondozó kiegészítői, helyettesítői

Az elmúlt években állatokkal végzett vizsgálatok egyre határozottabban mutatnak rá a kötődési rendszer biológiai összetevőire (Hofer, 2005). Az anyjától elválasztott patkánykölyök fizikai aktivitása változatlan marad, de a szívritmusa csökkent, ha csak nem részesítik más formában hő-utánpótlásban. Nem csökken azonban a kölyök szívritmusa, ha a gyomrába anyatejet juttatnak.

Neurokémiai stresszválasz tekintetében kivételt képeznek, többnyire az anya által hitelesített az utódot befogadó társas helyzetek, melyben az anya biztonságban tudja, az utód pedig biztonságban érezheti magát (DeVries, 2002). Ezeknek a csoportoknak, szűkebb vagy tágabb családtagokból álló közösségeknek a jellemzői:

  • befogadják a családtagok gyermekeit,

  • lojálisak és segítőkészek az anyával, készek az altruista jellegű segítségnyújtásra,

  • közösségük jól szervezett, átláthatóak a kapcsolati és tulajdonviszonyok,

  • napi közelségben élnek egymással,

  • ugyanazokat az eszközöket használják az értékeiken és szerzeményeiken megosztoznak,

  • gyakran vonják be egymást játékokba, közös szórakozásokat szerveznek, közös rítusaik vannak,

  • visszafogják a csoporton belüli agressziót, és szabályozzák a párkapcsolati viszonyokat,

  • morális álláspontjaikat egyeztetve következetesen viselkednek egymással,

  • kifinomult problémamegoldási stratégiákat használnak, a feladatok megoldására informális koalíciókat hoznak létre,

  • kölcsönös alkalmazkodásra és modellek követésére törekednek.

2. videó.

2. videó.

Az anya távollétében ezek a személyek, csoportok enyhítik a szeparáció stresszhatásait, és átmeneti testi, biológiai és pszichológiai védelmet nyújtva elősegítik a gyermek én-fejlődését, és ezzel társas viselkedésrepertoárjának bővülését. Vagyis szociális és pszichológiai védőhálót vonnak a gondozásra szoruló tagjaik köré. Egyfajta szociális csillapító közeget alkotnak a gyermek és az idegen környezet között (social buffering effect, Kikusui és mtsai, 2006). Ez az anya és a családja által fenntartott biztonságos közeg teszi lehetővé a gyermek és a neveltetése szempontjából fontos személyek között kialakuló szoros kapcsolatot, amely érzelmi támaszt és kognitív fejlődési környezetet jelent a gyermek számára, olyan információs hálózatot, amelyben – fejlődési ütemének megfelelő mértékben – alkalom kínálkozik a világ új ismereteivel és kapcsolati formáival való találkozásra, az önállóság megalapozására.

Tágabb értelemben, ebben a közegben kialakult érzelmi és kognitív tartalmú kapcsolatot nevezzük kötődésnek, amelyben nem egy személy, hanem egy közösség tagjai, vagy a közösség által használt eszközök, a környezet faunája és az általuk használt kisebb vagy távolabbi terek adják a megszokottság, a biztonság élményét.

2.7. A társas kapcsolatok és az idegrendszer-fejlődés kölcsönhatásai

2.7.1. A kötődés kialakulásának biológiai alapjai

A szülő és utód kapcsolat legmeghatározóbb neurokémiai faktora, az oxytocin hormon valamint a neurotranszmitterek közül elsősorban az opioidok és a dopamin, amelyek a főemlősöknél és humán egyedeknél egyaránt fontos szerepet töltenek be a korai kapcsolat hosszú távú hatásainak felerősítésében és fennmaradásában (Young és Wang, 2004; Feldman és mtsai., 2007; Nagasawa és mtsai., 2012).

A társakat összekötő erővonalak biológiai és pszichológiai összetevői kölcsönhatásban vannak ugyan, de minőségileg különböznek egymástól. A közös kapcsolati tér létrehozóinak individuális képességein múlik a kapcsolat minősége, a kölcsönös elégedettség. Az utód temperamentuma, fogadókészsége, másrészt a szülő elsődleges gondozói szerepre való felkészültsége és az utód temperamentumának elfogadása befolyásolja leginkább a kapcsolat minőségét. A kognitív idegtudományi modellek összehangolt rendszerbe ágyazzák a gének, hormonok, imprinting, tanulási tapasztalatok, a társas interakciók a kötődés különböző összetevőit.

Az előbbieken kívül a környezeti faktorokat sem hagyhatjuk figyelmen kívül. A korlátozott életfeltételeket kínáló, kaotikus veszélyes környezet a bizonytalan kötődési típus számára kínál több előnyt, míg a biztonságos kötődés számára a stabil tervezhető, gazdag erőforrásokkal rendelkező környezet a kedvezőbb. A szülő–utód kapcsolat kialakulása megelőzi a gyerek megszületését, bár kétségtelen, hogy a vajúdást lezáró első találkozást követően teljesedik ki.

Emlősállatokkal végzett vizsgálatok bizonyítják, hogy a vajúdás során a szülőcsatornába útjának induló magzat fizikai jelenléte nagymértékben fokozza a hipotalamusz paraventrikuláris magjában felszabaduló oxytocin mennyiségét. Az uterusz egyéb fizikai ingerlése is hasonló hatásokat vált ki (Forsling, 1986) (lásd 2. ábra).

2.54. ábra - 2. ábra: Szülő és utód közötti reciprok kapcsolat biokémiai természete

2. ábra: Szülő és utód közötti reciprok kapcsolat biokémiai természete

A központi idegrendszerben az oxytocin hormon termelődését, szülőben és utódban egyaránt több szenzoros inger is fokozza (szagingerek, hőhatás, mozgás és testforma látványa, vokalizáció). Ugyanakkor fájdalom, bizonytalanság, szorongás, krónikus stressz mindkét egyedben visszafogja az oxytocin termelődését (Nagasawa és mtsai., 2012 nyomán).

A szülést követően az anya vérének oxytocin szintje korrelál az anyai magatartás viselkedéses jegyeivel. Emlősöknél, a vajúdást követően biokémiai blokáddal gátolt oxytocin termelés következményeként a várt anyai gondoskodó magatartás elmaradt. A paraventrikuláris mag biokémiai ingerlése ugyanakkor megnöveli az oxytocin szekréciót még szűz állatok esetében is. Következményként fokozott gondoskodó, anyáskodó magatartás jelenik meg (Pedersen és mtsai., 1994). Egészséges fejlődésmenet esetén, a postpartum időszakban a kölyök jelenléte, testének melege, a tejet adó mellek stimulációja növeli a vér oxytocin szintjét (Agren és mtsai., 1995). A kölyöktől való szeparáció ugyanakkor jelentősen csökkenti, sőt hosszabb időre vissza is fogja az oxytocin szekréciót. A kölykök hangja és illata közvetlenül nem, csak áttételesen játszik szerepet az oxytocin termelődésében. Fokozza az anya kereső magatartását, a fizikai kontaktusigényt.

Az anya magas oxytocin szintje elősegíti a kölyök fizikai közelségét. A melegség, érintés, egyéb stimuláló hatások pedig tovább fokozzák az oxytocin szekréciót és tovább erősítik az anya gondozói magatartást és magával hozza a szociális kontaktus által kínált biztonságot is. Az oxytocin tehát szerepet játszik az úgynevezett érzelmi megnyugvás (affective calm) kiváltásában (3. ábra). A test melege, a simogatás, a hívóhang, az anya illata együttesen rejtett regulátorként hangolja be az utód kötődési képességét. Amennyiben az anya a táplálkozás biztonságos helyzetének biztosításával, rendszeres ritmusának megteremtésével, a saját biológiai igényeinek engedve kölcsönös kapcsolatba lép a gyermekével, megtörténik az affiliáció, az anya családtaggá avatja gyermekét. Ez az affiliációs tapasztalat a kiindulópontja az anyára irányuló szeretetnek. Humán egyedeknél pedig a későbbi romantikus párkapcsolatnak és a baráti érzéseknek (Feldman, 2012).

Az oxytocin inhalációja embernél növeli a párkapcsolat érzelmi tartalmát, a szociális memória hatékonyságát, fokozza a gondozói motivációt, növeli a biztonságérzetet, a társak elfogadását (Buchheim és mtsai., 2009). Továbbá magas oxytocin mellett gyakrabban jön létre a felek között szemkontaktus, arckép nézése során a tekintett gyakrabban pihen meg a látott arckép szemkörnyéki területein (Guastella és mtsai., 2008). A szeretetteljes felnőtt párkapcsolatok kialakulásának kezdetén mindkét félben magas az oxytocin hormonszint. A párok oxytocin hormonszintje alapján szinte megjósolható a kapcsolat várható kimenetele (Schneiderman és mtsai., 2012). Az oxytocin tehát az empátiás, szeretetteljes kapcsolatok kialakulását, fenntartását, a társas támogatás megszerzését, és ezzel az egészséges testi és lelki állapot kialakulását segíti elő (lásd részletes a 3 ábrán).

2.55. ábra - 3. ábra

3. ábra

2.8. A kötődés fokozatos fejlődése

Az evolúciós fejlődés során az emberi fajfenntartási törekvések egyre inkább a kevesebb utód, nagyobb szülői befektetés felé mutatnak. Megszületésekor az emberi csecsemő éretlen az önálló életre: a legkiszolgáltatottabb a szülői gondoskodásnak, tehát adaptív érdeke, hogy olyan készségeket fejlesszen ki, amelyek az elsődleges gondozóhoz (általában az anyához) kötik. Születésekor az embergyermek genetikailag hajlamosított arra, hogy viselkedése elősegítse az anyához való közelséget és a vele való kontaktust. E hajlam gyökerei az evolúciós fejlődésben keresendők, mivel a gyermek a gondozóval való szoros közelség révén kisebb mértékben volt veszélyeknek kitéve, és ez adaptívan szolgálta/szolgálja túlélését. A kötődés azután e veleszületett viselkedésekre való szülői válaszkészség eredményeként formálódik a szenzitív periódus során az első életévben.

Az anya érdeke is, hogy rendelkezzen megfelelő nyitottsággal, képes legyen befogadni csecsemőjének kötődési törekvéseit. Az anya-gyermek kapcsolatnak mindkét fél aktív résztvevője. A szülő gondozói hajlamainak megerősödését kulcsingerek segítik, pl.

  • A bébi-séma, juvenális vonások: nagy fej, kis test, pufókság

  • A gyermek tartása: Kultúrától függetlenül az anyák bal karjukon hordják a csecsemőt: ok: jobb kéz szabadon maradjon és a csecsemő közel legyen a szülő szívhangjához.

  • Szoptatás, amelynek funkciója a tápláláson kívülkötődés elősegítése, testkontaktus, megnyugtatás is.

A kötődés kialakulása az alábbi fázisokon megy keresztül:

Születéstől

  • kötődés előtti fázis – független, veleszületett. cselevési minták (pl. reflexek) a kapcsolat kezdeményezésére és fenntartására, (vizuális kontaktus, testközelség megnyugtató hatása). Ebben az időszakban nincs megkülönböztetett kötődési személy

2-3 hónapos korban

  • „kötődés-a-cselekvésben” (hangadás, sírás, mosoly, közelségkeresés)

  • a gyerek már képes vizuálisan megkülönböztetni az elsődleges gondozót

  • jelzések és orientáció a kiemelt személy felé – céljuk a közelség fenntartása.

6-8 hónaptól

  • aktív, kapcsolat-specifikus kötődés specifikus gondozó személyhez

  • mozgással és bontakozó hangadással, „nyelvvel” kezdeményezi és hajtja végre a közelségkeresést, vagy távolodást

  • anya: biztonságos bázis és szociális referencia. A gyermek oszcilláló viselkedést mutat az ismeretlen, de izgalmas, felfedezendő külvilág és a biztonságos anya közt.

2-3 évtől

  • Célirányított társas viszonyok jelenléte érzékelhető. A gyerek már képes megérteni a helyzeteket az anya nézőpontjából.

  • Anya mentális állapotait figyelembe véve állítja be az optimális közelségre irányuló viselkedését.

3. A kötődéselmélet

3.1. Történeti előzmények

Az anya-gyermek kapcsolat megfigyeléses tapasztalatainak összegzése során a kutatókban felmerült a kérdés vajon a kötődés kialakulásának hajtóereje az ösztönt-kielégítés és/vagy veleszületett kapcsolati igény? A 20. század első felében keletkezett elméletek az elsődleges gondozóval való kapcsolat forrását a táplálékszerzési ösztön megnyilvánulásának tartották. Bolwby (1969, 1973) elmélete viszont arra az axiómára támaszkodik, hogy a csecsemő szociális interakcióra való hajlammal születik. (Fonagy és Target, 2005) Bowlby elutasította a kortárs pszichoanalitikus elképzeléseket, és megállapította, hogy a gyermek libidinózus kötése anyjához nem az anya szükséglet-kielégítő funkciójából eredeztethető.

A korai kapcsolati szükséglet elméleteinek forrásai az

  • Evolúciós pszichológia kutatásai (Harlow, (1961) a majomkölykök veleszületett kontaktusigényét tárta fel. Kísérletsorozata anyai deprivációban nevelkedő rehsusmajmokkal bebizonyította, hogy az anya gyerek kapcsolat fontos összetevője a testi érintkezés. A testi kapcsolat igénye összefügg azzal a biztonsággal, amit az anya jelent. Az anya szerepe az, hogy bevezesse kicsinyét a mindennapi élet szokásrendjébe (ezt a funkciót a műanya[37] nem képes betölteni). A kapcsolat nyújtotta biztonságra való törekvés elsődleges szükséglet, a közelség és a testi kontaktus, a komfortérzés hordozója. Az anya – gyermek kapcsolat minden későbbi kapcsolat mintája és irányítója.

  • Pszichoanalítikus elmélet, különösen az ebből kialakuló tárgykapcsolati elméletek (Hermann, 1943 – megkapaszkodási ösztön, Fairbairn, 1953 – elsődleges tárgykeresés elméleti konstrukciójával.) A pszichoanalitikus elmélet részleteivel a személyiséglélektani fejezetek foglalkoznak részletesebben.

  • Kognitív információfeldolgozási elméletek. Lásd a korábban említett Belső Működési Modellnél.

3.2. A kötődés kísérletes vizsgálata és ennek hatásai

A kötődési viselkedés laboratóriumi mérésére alakított ki kísérleti helyzetet Mary Ainsworth és mtsai., (1978). Az Idegen Helyzet néven ismertté vált kísérleti elrendezésben 106 12 hónapos középosztálybeli csecsemőt és családjukat vizsgáltak. Az eljárás lényege hogyfokozódó, rövid idejű szeparációs helyzeteket teremtsenek, melyeket az anyával való újra találkozás követ. A kutatók feltételezték, hogy a csecsemők anyjuk jelenlétében nyugodtan explorálnak ésa szeparáció alatt és az anyával való újra találkozás elején jellegzetes kötődési viselkedéseket mutatnak. A kísérlet célja:

  • A kötődési viselkedéses rendszer és más viselkedési rendszerek interakciójának megfigyelése.

  • A kötődés laboratóriumi megnyilvánulásainak összehasonlítása az otthon megfigyelt anya-gyerek interakciókkal.

A kísérlet 8 epizódból áll; szereplők: anya (mama M), gyermek (baba B), idegen (nő), 2 megfigyelő az objektivitás miatt; minden epizód 3 percig tartott; az otthoni játékoktól eltérő játékokat adtak a gyermekeknek az exploráció biztosítása miatt. Az idegen (I) barátságos nő feladata volt, hogy vonja be a gyermeket a játékba, s ha az anya elment, akkor nyugtassa meg.

Epizódok

 Jelen vanTörténik
1.B + MA megfigyelő bevezeti az anyát és a csecsemőt a szobába.
2.B + MAz anya bevonja a gyermeket a játékba, majd leül egyik székre.
3.B + M +IBejön az idegen, köszön az anyának, majd leül a másik székre. Az idegen játékot nyújt a gyermeknek, amit ő el is fogad. Az epizód végén az anya a táskáját a széken hagyva kimegy.
4.B + I Addig az idegen elvonja a gyermek figyelmét, a gyermek nem látja, hogy az anyja távozását. Amikor észreveszi, hogy anyja eltűnt, aktivitása csökken: pl. sír, a játékot elveszi az idegentől, de azután eldobja. A gyermek egyedül maradt az idegennel. Az idegen megpróbál kapcsolatot teremteni a gyermekkel. Az anya az epizód végére visszajön.
5.M + BAz anya és a gyermek egyedül maradnak. Az anya igyekszik megnyugtatni a gyermeket, hogy újból explorálhasson. Ezután kimegy.
6.BA gyermek egyedül marad a szobában, majd az epizód végére az idegen bejön.
7.B + IA gyermek az idegennel van, majd az anya is visszajön.
8.B + MAz idegen kimegy, anya és gyermek van csak a szobában.

Ainsworth és mtsai. (1978) feltételezték, hogy az anya távozására minden gyermek tiltakozik, sír, és amikor az anya visszajön, a gyermek örül és játszik.

A kísérleti eredmények azonban azt bizonyították, hogy a gyermek válasza attól függ, hogy előzőleg milyen kapcsolatot alakított ki az anyával. Elsődlegesen 3 kategóriát különített el, ami megfelel a 3 lényeges kötődési típusnak.

3.3. A kötődési típusok

A típusú gyermekek (15%) – SZORONGÓ, ELKERÜLŐ

  • amikor az anya és a gyermek együtt van a szobában, az ilyen típusú gyermek közömbös az anya helyzetével kapcsolatban

  • nem minden esetben sír, amikor az anya kimegy

  • az idegen ugyanolyan hatékonyan tudja megvigasztalni, mint az anya, az idegenre nem mutat distresszt

  • amikor az anya visszajön, a gyermek elfordul, nem megy oda hozzá, szinte alig veszi észre visszatértét.

  • az a gyermek tapasztalata, hogy az anya nem képes stabilizálni érzelmi aktivációs szintjüket vagy túlstimuláló, ezért ők maguk túlszabályozzák az affektusaikat és elkerülik a stresszteli helyzeteket.

Korábbi anyai viselkedés: (sokszor rejtetten) elutasító, távolságtartó a gyermekkel, különösen a fizikai kontaktust kerüli

B típusú gyermek (70%) – BIZTONSÁGOSAN KÖTŐDŐ

  • az ilyen típusú gyermek az anya jelenlétében nyugodtan játszik és pozitívan reagál az idegenre,

  • az anyával folyamatosan fenntartja a kontaktust

  • nyugtalan, ha az anya kimegy, és az idegen nem tudja őt megnyugtatni (de az anya igen),

  • eltérő módon viszonyul az anyához és az idegenhez,

  • gyorsan megnyugszik az anya karjában,

  • stressz-teli helyzetben is fennmarad a szervezett viselkedés, mert jól koordinált szenzitív interakciók tapasztalatán alapul, a negatív érzelmek nem fenyegetnek széteséssel.

Korábbi anyai viselkedés: érzékenység a gyermek reakcióira, harmonikus együttlét jellemzi anya és gyermeke kapcsolatát. Szenzitivitás, érzelmi megosztozás jellemzi.

C típusú gyermek (15%) – AMBIVALENS, ELLENÁLLÓ

  • dühösebb, passzívabb, mint az előző két típusba tartozó gyermek,

  • keveset játszik, sokat sír,

  • akkor is szorongónak tűnik, amikor az anya mellette van,

  • az anya távozása feldúlja, és visszatértekor sem nyugszik meg,

  • keservesen sír, hogy vegye fel az anya, de amikor ez megtörtént, azonnal le akar mászni,

  • nem tér vissza a játékhoz, amikor visszatért az anya, hanem állandóan őt monitorozza,

  • visszautasítja az idegen kapcsolatteremtő próbálkozásait a szeparáció előtti epizódban,

  • stressz-jelzéseit fölerősíti, érzelmeit alulszabályozza, annak érdekében, hogy választ váltson ki az anyából, fenyegetettség érzésük küszöbe alacsony,

  • folyamatosan kontaktust keres, de a kontaktusban is frusztrált.

Korábbi anyai viselkedés: inkonzisztens, bejósolhatatlan, néha indokolatlan agresszivitás

Fontos azonban, hogy mindhárom csoportba tartozó gyermekre jellemző egyfajta szervezett viselkedésminta jelenléte, amit az anyáról való tapasztalatainak függvényében működtet, így a helyzet függvényében adaptív viselkedés az A és a C típusú viselkedésminta is, annak ellenére, hogy nem ideális. Kultúrközi összehasonlításban kiderül, hogy más kultúrák hagyományain alapuló kapcsolat esetén más-más viselkedésmód adaptív a gyermek számára (pl. Kibutzban nevelt gyermekek között több az A típusú). (Main, 1990)

Később Main és Solomon (1986) megállapított egy 4. kategóriát is:

D típusú gyermek – DEZORGANIZÁLT, DEZORIENTÁLT

  • irányvesztett, szervezetlen, viselkedést mutat

  • lemerevedik, tapsol, fejét a falba veri

  • menekülni próbál a helyzetből,

  • disszociatív állapothoz hasonló viselkedést mutat,

  • a szülő a félelem és a megnyugtatás forrása is egyben. A kötődési rendszer egymásnak ellentmondó motivációkat mozgósít.

Korábbi anyai viselkedés: Lehet súlyos érzelmi elhanyagolás, bántalmazás, súlyos pszichiátriai betegség. Lehet, hogy a szülő volt bántalmazott, a gyerekek a szüleik traumájának másodlagos elszenvedői. Az anya rémülten vagy rémisztően, vagy transzállapotban van együtt a gyerekkel

Összefoglalva: A kötődési mintázat elsődlegesen az anya viselkedésének függvényében alakul. Az anya gondozói viselkedése komplex tulajdonságrendszert foglal magában, amelyek befolyásolják a kettejük közötti spontán interakciók minőségét. Ezt modulálhatják:

  • a kulturális értékek, nevelési szokások: eltérő kultúrákban végzett kötődési vizsgálatokban eltérő mintázat-gyakoriságot tapasztaltak.

  • Az anya saját családjának gondozási attitűdjei, saját anyjával való kötődésének története szintén hatással van rá.

A kialakult mintázat transzgenerációsan áttevődhet. Legmeghatározóbb eleme az anyai szenzitivitás. Vagyis a szenzitív gondozó érzékeny a gyerek jelzéseire: sikeresen kódolja és megkülönbözteti őket, „jó időben, jó adagban” válaszol rájuk. Érzékeny a ráhangolódásban is: képes segíteni a kielégítő és kölcsönös érzelem-szabályozást a mindennapi interakciók során (pl. etetéskor, játékban, fürdetéskor, altatáskor stb.) Ez nem jelenti az állandó, tökéletes illeszkedést a gyermek igényeihez, hanem azt, hogy legyen mód az illesztési zavarok, a félreértések kiküszöbölésére (pl. baba szándékainak „találgatása”). Az első három hónapban megfigyelt anyai viselkedés teszi a legjobban bejósolhatóvá a gyermek első év végén mutatott kötődési viselkedését.

3.4. Többirányú kötődés

A kötődési kapcsolat nem az elsődleges gondozóval kialakított kizárólagos kapcsolatot jelenti. A más gondozó személyekhez (pl. apa) fűződő, egymás mellett, függetlenül fejlődő, majd az első életév végére hierarchikus rendszerbe szerveződő kapcsolatok intenzitása az interaktív tapasztalatok mennyiségének függvényében alakul ki. A kapcsolatok minőségét azonban – az elsődleges kötődéshez hasonlóan – a tapasztalatok minősége határozza meg. A kötődések hierarhiája független a kötődések minőségétől, vagyis a hierarhiában az első helyen álló gondozó személyhez való kötődés nem feltétlenül párosul érzelmi biztonsággal. (Hédervári-Heller, 2008)

4. Ha a kötődési kapcsolat megszakad vagy meglazul: a depriváció következményei

4.1. A kötődési kapcsolat zavarai

A gondozóval alakuló kapcsolat hiányának következményeit elsőként René Spitz (1946) vizsgálódásai tárták fel. A csecsemőotthonban nevelt gyermekek fejlődését vizsgálva megállapította, hogy a körültekintő fizikai gondoskodás ellenére a nevelőottoni csecsemők fizikailag és érzelmileg nem megfelelően fejlődnek. Kutatásának alapja az anyai depriváció következtében megjelenö „hospitalizmus szindróma” csecsemőkorban, amely magával hozza a csecsemő teljes mértékű visszahúzódását és elfordulását a szociális környezettől. Az érzelmi gondozói kapcsolat hiánya fokozatosan kialakuló súlyos csecsemőkori depresszióhoz (anaklitikus depresszió) és a testi fejlődés lelassulásához, szélsőséges esetben halálhoz vezethet (Spitz, 1946).

Mai álláspont szerint a hospitalizmus és más egyéb csecsemőkori lelki megbetegedések oka nem csupán az anyai depriváció, hanem olyan konstelláció kialakulása, amelyben szerepet játszhat többek között az érzelmi elhanyagolás, bántalmazás vagy az állandó gondozó személy hiánya. (Hédervári-Heller, 2008). A bizonytalan kötődés (A és C típus) nem feltétlenül vezet a kötődési zavarhoz, hiszen ezek a típusok a gyermeknek a helyzethez alkalmazkodó célszerű adaptációját jelentik. (Brisch, 1999; Crittenden, 1990, idézi Hédervári-Heller, 2008) Ahogy a biztonságos kötődés védőfaktorként jelentkezik a pszichés megbetegedések megelőzésében, a bizonytalan kötődés rizikófaktornak számít. A D típusú, dezorganizált kötődés azonban nagy valószínűséggel lesz a későbbi pszichés zavarok előfutára, különösen más rizikófaktorokkal párosulva (Greenberg, 1999).

4.2. Klinikai implikációk, gyermek pszichopatológia

Bolwbynak a kötődési rendszer érzelmi dinamikájáról folytatott kutatásai nyomána fejlődéspszichológia új megvilágításba helyezte a klinikai problémák megjelenésének kérdését.Kutatások szerint a kötődés bizonytalansága olyan meghatározó nem-specifikus faktor, amely nagymértékben növeli a gyermekkori pszichopatológia megjelenését, de önállóan nem felelős érte, ahogy a biztonságos kötődés sem garantálja egymagában, hogy a gyermek pszichopatológia megjelenése nélkül fejlődik. (Cassidy és Shaver, 2008, p.656) A kötődéselmélet lehetővé teszi a gondozóval való korai kapcsolatok fejlődésre és pszichopatológiai állapotokra gyakorolt hatásainak megértését, a terápiás folyamatok pontosabb megtervezését (pl. kognitív-affektív elvárás-rendszer, érzelem- és viselkedésszabályozás, megküzdési stratégiák, stressztűrő képesség stb.). A kötődés zavaraival leggyakrabban az alábbi gyermekkori pszichopatológiák hozhatók összefüggésbe:

4.2.1. Kötődési zavarok

A klinikai gyakorlatban alkalmazott DSM-IV diagnosztikai kézikönyv megkülönbözteti az élet első 5 évében jelentkező korai fejlődési zavar két típusát: „reaktív/gátolt kötődési zavart” (inhibited) (DSM-IV-TR: F94.1), és a „reaktív/gátlástalan kötődési zavart” (disinhibited) (DSM-IV-TR: F94.2). A gátolt típus a gyermek szociális kapcsolatainak a tartós zavarával jellemezhető, emocionális nehézségekkel küzd, elsődleges gondozója felé sem nyilvánít kötődési viselkedést. Jellemzői az ijedősség, elkeseredettség, hipervigilitás, szegényes interakciók a kortársakkal, agresszió). A gátlástalan típus tartósan fennálló, a szociális funkciók egy részére korlátozódó rendellenesség (diffúz, válogatás nélküli kapcsolatteremtés, figyelemfelkeltő és különbségtétel nélküli barátságos viselkedés, szegényesen modulált, felszínes kortárs kapcsolatok). Fontos, hogy a súlyos érzelmi vagy testi elhanyagolás/depriváció, bántalmazás következtében kialakuló kötődéshiány (Brisch, 1999; Greenberg, 1999) nem azonos a bizonytalan kötődés különböző formáival. A gyermek ez esetben rendelkezik kötődésel, de azt a lehetőségekhez mérten a számára leginkább adaptív módon igyekszik megjeleníteni.

4.2.2. Magatartási zavarok

A viselkedésre jellemző, hogy visszatérő és tartós asszociális, agresszív vagy dacos sémák vezérlik. A háttérben meghúzódhat a bizalmatlanság, a rossz családi minták, nem biztonságos kötődési stílus. Fajtái: családi körre korlátozódó, kortárscsoportra vonatkozó, oppozíciós zavar.

4.2.3. Kevert magatartási és emocionális zavarok

A fennálló magatartászavar kombinálódik depresszióval, szorongással. Esetükben a szorongás a lényeges, amelynek hátterében bizonytalanság, illetve kötődési problémák állhatnak.

4.2.4. Emocionális zavarok

Jellegzetesen gyermekkorban kezdődő érzelmi zavarok, a normális fejlődés eltúlzott formái. Nem megfelelő fejlődés jellemzi őket. Ide tartozik a szeparációs szorongás, a fóbiás szorongás, a szociális szorongás és a testvér-rivalizáció.

4.2.5. Szelektív mutizmus

Esetükben a zavarral társuló szociális szorongás, visszahúzódás, túlérzékenység a lényeges. A zavar nem kifejezetten korai fejlődési zavar, viszont a kialakulásában szerepet játszanak a nem megfelelő kötődési, kapcsolati minták.

4.2.6. Dadogás

Nem kifejezetten korai fejlődési zavar, viszont a hátterében meghúzódhatnak korai sérült kapcsolati minták, amelyek a későbbi fejlődés megakadását, szorongást okoznak, amely pedig a beszéd folyamatosságának zavarában jelenik meg.

5. A kötődés és a felnőttkori társas kapcsolatok

5.1. Kötődési vizsgálat felnőttekkel (AAI, Felnőtt Kötődési Interjú)

Az Idegen Helyzet kísérletek és a kötődési típusok klasszifikációt figyelembe véve kutatók (George, Kaplan, és Main, 1984, 1985, 1996) kidolgoztak egy Felnőtt Kötődési Interjú rendszert, amelynek keretében először az Idegen Helyzet kísérletben vizsgált gyermekek szüleit korai kapcsolati élményeikről kérdeztek ki (szeparációs élmény, betegség, büntetés, bántalmazás stb.). A szüleikkel kapcsolatban 5-5 melléknév felsorolását kérték, majd a melléknevekhez történeteket, emlékeket kellett kapcsolni. Az interjú fő célja annak a kiderítése, hogy befolyásolhatják az élmények a személyiségfejlődést, és van-e összefüggés a saját szüleikhez való kötődés és saját gyermekeik kötődési stílusa között.

A szószerinti beszámolók narratívum koherenciáját, tartalmát (harag, elutasítás, idealizáció) és a prezentálás formáját vizsgálták.

Eredmények: A gyermekkori kötődési stílus nagy (68-75%) megfelelést mutat a felnőttkori kötődési típussal, de nem minden esetben.

A megfelelések a következők voltak:

F (free) felnőtt biztonságos, autonóm és B típusú gyermek

  • szabadak, autonómak

  • nagyra értékelik, meghatározónak tartják a korai kapcsolatokat

  • emlékeiket koherensen integrálják, saját történéseiket figyelemmel kísérik

  • képesek a vágy és a valóság elkülönítésére

Ds (dismissive) felnőtt figyelmen kívül hagyó, elutasító és A típusú gyermek

  • a kapcsolat tapasztalatait minimalizálja,

  • kerülő módon letagadja, leértékeli vagy idealizálja emlékeit

  • belső állapotaiban ellentmondás tapasztalható

  • magas GBR-t mutat kényes kérdésnél

E (entangled) felnőtt elárasztott, önmarcangoló és C típusú gyermek

  • zavarodottság, haragos vagy passzív viszony a kötődési személyhez

  • az elbeszélésben pillanatonként változik a szüleivel megélt kapcsolat

  • gyermekkori sérelmeire panaszkodik, sértett, tiltakozó csecsemőre emlékeztet

  • zavaros, befejezetlen, terjengős, pszichológiai zsargonnal megtűzdelt mondatokban beszél, beszédmódja gyerekes

  • szülőnek címzett mondatok fordulnak elő az elbeszélésben.

U/d/d (unresolved) felnőtt megoldatlan, dezorganizált és D típusú gyermek

  • jól szervezett szövegekkel, magas intellektusúan kommunikál, de a traumatikus eseményeket átugorja

  • ha mégis belefog, hirtelen a beszédmód szétesik

  • zavarodottság az elbeszélésben

  • a szereplők motivációit összekeveri.

A felnőttek kötődésre vonatkozó beszámolóinak nyelvi jellemzőiből leszűrhető következtetések nagy prediktív erővel rendelkeznek a felnőtt érzelemszabályozás hatékonysága és későbbi szülő-gyermek kapcsolat tekintetében. A Felnőtt Kötődési Interjút számos klinikai és kutatási területen alkalmazzák.

5.2. Érzelemszabályozás a felnőttkorban, reális önértékelés

Az egyén saját értékéről, képességeiről, kompetenciáiról alkotott reális önértékelése elengedhetetlen része az egyén pozitív önképének. A kötődési személlyel kialakított biztonságos kapcsolat interiorizálása révén a felnőttek képesek önmagukat szerethető, értékes, kompetens személyként értékelni. Az interakciók során kialakuló biztonságérzet az alapja az autonóm érzelemszabályozás képességének, amely hatékony önnyugtató mechanizmusok működését segíti. Fenntartja az érzelmi egyensúlyt kudarc, elutasítás, nehézségek esetén is. A biztonságos kötődésű egyének önképe pozitívabb, stressz-kezelő mechanizmusaik hatékonyabbak. Mivel biztonságos kötődést elősegítő gondozóik gyermekkorukban érzelmekkel, szándékokkal, vágyakkal rendelkező lényként kezelték őket, felnőttkorukban megfelelően működik reflektív képességük, azaz, kapcsolataik során mások megértésében másoknak mentális állapotokat, érzelmeket, vélekedéseket tulajdonítanak, vagyis képesek a mentalizációra és a reális önértékelésre, ami nagymértékben megkönnyíti interperszonális kapcsolataikat.

5.3. Felnőtt pszichopatológia

Jelen tudásunk szerint a korai kötődés és a felnőttkori pszichopatológia összefüggését tekintve, szoros kapcsolat mutatkozik a D kötődés és a serdülő/fiatal felnőttkori disszociatív tünetek (Carlson, 1998; Sroufe és mtsai., 2005a) valamint a C kötődés és a szorongásos zavarok (Warren és mtsai., 1997) között. Közelebbről: az elszenvedett kötődési trauma, különösképpen a bántalmazás nyilvánvaló kapcsolatban áll a D kötődési stílussal, valamint a disszociatív zavarokkal. Az elérhetetlen, fenyegető gondozásnak kitett, következésképp hiperarousalt gyakran megélő gyermek érzékenyített neurobiológiai felépítése esékennyé teszi a disszociatív és szorongásos tünetek későbbi megjelenésére. A saját kötődési történetükkel elárasztott felnőttek (E típus) gyakran jelenítenek meg a generalizált szorongás tüneteihez hasonló diffúz érzelmeket, vagy fokozottan fókuszálnak bizonyos érzelmi összetevőkre, mint a különböző fóbiákban szenvedő egyének.

5.4. A kötődéselmélet alkalmazása a pszichoterápiában

Egészében véve, a kötődéselméleti kutatások, és gyakorlati megfigyelések alátámasztják, hogy az egyén kötődési szerveződésének dinamikája, és mentalizációs képessége döntő szerepet játszik abban, hogy az egyén mennyire nyitott és képes a pszichoterápiás segítség befogadására. Mára elfogadott tény, hogy kötődéselmélet kerete megbízható támpontot nyújt a pszichoterapeuták számára, hogy megérthessék és elemezni tudják a páciensek védekezési mechanizmusainak összességét, az érzelemszabályozás képességét, a motivációk és a kapcsolati dinamika összefüggéseit. Fontos hangsúlyozni azonban, hogy a kötődés és annak folyamatai kétségtelenül fontos aspektusai az emberi tapasztalatoknak, de teljes komplexitásában nem határozzák meg az egyént.

6. Összegzés

A korai kötődés önálló motivációs bázissal rendelkező egyetemes késztetés, amely kapcsolatban áll más motivációs rendszerekkel. A gondozóhoz való közelség/kötődés az evolúció során az adaptív túlélés eszköze volt. A kötődési stílus a gondozó-gyermek közötti korai interakciók tapasztalataiból leszűrt reprezentációs rendszer, amely segíti a gyermeket abban, hogy megtalálja a gondozóval való optimális közelséget. Ha a kötődés megszakad, korai életszakasz során elszenvedett hiányok, nélkülözések nem múlnak el nyomtalanul. Klinikai esettanulmányok, felmérések valamint főemlősökkel végzett anya deprivációs vizsgálatok szerint, a gyermek és felnőttkori szorongások, fóbiák, társkapcsolati zavarok, saját család kialakítása és saját gyermekneveléssel kapcsolatos problémák, valamint drogokkal való visszaélés gyakorisága szorosan összefügg a korai kötődés minőségével. A testi és téri közelségben fejlődő anya-gyermek kapcsolat pszichológiai természetét, valamint a leggyakrabban előforduló kapcsolati formákat már jól ismerjük, keveset tudunk azokról a pszichobiológiai folyamatokról, melyek az életvezetés során, mint markáns meghatározó hormonális agyi biokémiai ingerületközvetítő folyamatok, végigkísérik és motiválják az eredményes és esetenként ineffektív kapcsolatszövési stratégiákat.

Tesztkérdések

  1. A korai kötődés

    1. elsősorban a gondozó és a gyermek temperamentumától függ

    2. önálló motivációs bázissal rendelkező egyetemes rendszer

    3. csak az elsődleges gondozóval kapcsolatban alakul ki

  2. A korai kötődés minősége nem befolyásolja

    1. az érzelemszabályozó képességet

    2. későbbi saját szülőség minőségét

    3. az emlékezeti kapacitást.

  3. A szenzitív imprinting periódus elmúltával,

    1. csak dezorganizált kötődés jöhet létre.

    2. nehezen alakítható ki biztonságos kötődés

    3. az elsődleges gondozó szerepét már nem töltheti be az anya

  4. Kiépült kötődés esetén

    1. a kötődési viselkedés minden helyzetben megnyilvánul

    2. a gyermek tiltakozik a gondozótól való szeparáció ellen

    3. a szeparáció során a gyermek hospitalizációs szindrómát él meg

  5. A kötődési rendszer

    1. specifikus, egyénileg jellemző interakciók ismétlődésén alapuló viselkedési ellenőrző, motivációs rendszer

    2. nem foglalja magába a szenzoros-figyelmi rendszert

    3. fő funkciója a környezet explorációja

  6. A Belső Működési Modell jellemzője:

    1. Események általános reprezentációjából származik.

    2. Emocionális komponensekből épül fel, független a gondolkodási folyamatoktól.

    3. Veleszületett képességek sémáját tartalmazza.

  7. Az empátiás, szeretetteljes kapcsolatok kialakulását, fenntartását, a társas támogatás megszerzését

    1. a szerotonin visszavétel irányítja

    2. a noradrenalin felhasználás serkenti

    3. oxytocin szekréció segíti elő

  8. Melyik állítás igaz?

    1. A kapcsolat-specifikus kötődés csak a 2-3. életévre alakul ki.

    2. A kötődés a cselekvésben már az 1. életév előtt jellemzően jelen van.

    3. A gondozó mentális állapotait iskolás korban kezdi érteni a gyermek.

  9. A kötődéselmélet történeti forrásai között nem szerepel

    1. a pszichoanalitikus elmélet

    2. evolúciós pszichológia

    3. fejlődési pszichopatológia

  10. Az Idegen Helyzet kísérletben

    1. a gyermek sohasem marad egyedül.

    2. az idegen feladata, hogy nyugtassa meg a gyereket az anya távollétében.

    3. minden gyermek sír az anya távozásakor.

  11. A Szorongó, elkerülő kötődési típusú gyermekek

    1. túlszabályozzák affektusaikat

    2. elsődleges gondozói korábban bejósolhatatlan viselkedést mutattak

    3. fenyegetettség érzésének küszöbe alacsony

  12. A Dezorganizált kötődésre nem jellemző:

    1. szervezett viselkedésmintát tartalmaz

    2. a szülő a félelem és a megnyugtatás forrásai is

    3. bántalmazott szülők gyermekeire is jellemző lehet

  13. A korai fejlődészavarokkal nem hozható összefüggésbe

    1. magatartászavar

    2. PTSD (Poszttraumás stressz zavar)

    3. szelektív mutizmus

  14. A Felnőtt Kötődési Interjú

    1. kategóriái nem mutatnak összefüggést a korai kötődési típusokkal

    2. elemzési szempontja pl. a narratívum koherenciája

    3. csak Biztonságos kötődésű felnőttekkel vehető fel

  15. A kötődési zavarok összefüggést mutatnak a felnőttkori pszichopatológiák között

    1. a depresszív és disszociatív állapotokkal

    2. a személyiségzavarokkal

    3. a pszichózissal

Felhasznált irodalom

Agren, G., Lundeberg, T., Uvnas-Moberg, K., Sato, A.(1995). The oxytocin antagonist 1- deamino-2-D-Tyr-(Oet)-4-Thr-8- Orn-oxytocin reverses the increase in the withdrawal response latency to thermal, but not mechanical nociceptive stimuli following oxytocin administration or massage-like stroking in rats. Neurosci.Lett., 187, 49–52.

Ainsworth, M. D. S., Blehar, M. C., Waters, E., és Wall, S. (1978). Patterns of attachment: A psychological study of the Strange Situation. Hillsdale, NJ: Erlbaum.

Bowlby, J. (1969). Attachment and loss, Vol. 1: Attachment. New York: Basic Books.

Bowlby, J. (1973). Attachment and loss, Vol. 2: Separation. New York: Basic Books.

Bretherton, I. (1985). Attachment theory: Retrospect and prospect. In I. Bretherton és E. Waters (Eds.), Growing points of attachment theory and research. Monographs of the Society for Research in Child Development, 50 (1–2, Serial No. 209)

Buchheim, A., Heinrichs, M., George, C., Pokorny, D., Kopps, E., Henningsen, P., O’Connor, M-F., és Gündel, H. (2009). Oxyitocin enhances the experience of attachment security. Psychoneuroendocrinology, 34, 1417–1422.

Carlson, E. A. (1998). A prospective longitudinal study of disorganized/disoriented attachment. Child Development, 69, 1107–1128.

Carlson, E. A. és Sroufe, L. A. Contribution of attachment theory to developmental psychopathology. Cicchetti, D (Ed); Cohen, D. J. (Ed), (1995). Developmental psychopathology, Vol. 1: Theory and methods. Wiley series on personality processes, Oxford, England.

Cassidy, J., Shaver, P. R. (Eds.) (2008). Handbook of attachment: Theory, research, and clinical applications. Second Edition, New York: Guilford Press.

Fairbairn, W. R. D. (1952). An object-relations theory of the personality. New York: Basic Books.

Feldman, R. (2012). Oxytocin and social affiliation in humans. Hormones and behavior, 61, 380–391.

Fonagy, P., Target, M. (2005). Pszichoanalitikus elméletek a fejlődési pszichopatológia tükrében. Gondolat, Budapest

Forsling, M. (1986). Regulation of oxytocin release. Current Topics in Neuroendocrinology, 6, 19–53.

George, C., Kaplan, N. és Main, M. (1984). Adult attachment interview. University of California, Berkeley.

Greenberg, M. T. (1999). Attachment and psychopathology in childhood. In Cassidy, J., Shaver, P. R. (Eds.) Handbook of attachment: Theory, research, and clinical applications. New York: Guilford Press.

Guastella, A. J., Mitchell, P. B., és Dabbs, M. R. (2008). Oxytocin increases gaze to the eye region of human faces. Biological Psychiatry, 63, 3–5.

Harlow, H. F. (1961). The development of affectional patterns in infant monkeys. In B. M. Foss (Ed,), Determinants of infant behaviour London: Methuen.

Hédervári-Heller, É. (2008) A szülő-csecsemő konzultáció és terápia, Animula, Budapest

Hermann, I. (1984) Az ember ősi ösztönei, Magvető Kiadó, Budapest.

Main, M. (1990). Cross-cultural studies of attachment organization: Recent studies, changing methodologies, and the concept of conditional strategies.Human Development, 33, 48–61.

Main, M., Solomon, J. (1986). Discovery of an insecure-disorganized/disoriented attachment pattern: Procedures, findings, and implications for the classification of behavior. In T. B. Brazelton és M. Yogman (Eds.), Affective development in infancy Norwood, NJ: Ablex.

Nagasawa, M., Okabe, S., Mogi, K., Kikusui, T. (2012). Oxytocin and mutual communication in mother-infant bonding. Frontiers in Human Neuroscience, 6, 1–6.

Pedersen, C., Caldwell, J., Walker, C., Ayers, G., Mason, G. (1994). Oxytocin activates the postpartum onset of rat behavior in the ventral tegmental and medial preoptic area. Behavioral Neuroscience, 108:1163–1171.

Schneiderman, I., Zagoory-Sharon, O., Leckman, J. F., Feldman, R. (2012). Oxytocin during the initial steges of romantic attachment: Relation to couples’ interactive reciprocity. Psychoneuroendocrinology, doi: 10.1016/jpsycneuen.2011.12.021

Spitz, R. A. (1946). Anaclitic depression. Psychoanalytic Study of the Child, 2.

Sroufe, L. A., Egeland, B., Carlson, E., Collins, W. A. (2005a). The development of the person: The Minnesota Study of Risk and Adaptation from Birth to Adulthood. New York: Guilford Press.

Warren, S. L., Huston, L., Egeland, B., Sroufe, L. A. (1997). Child and adolescent anxiety disorders and early attachment. Journal of the American Academy of Child and Adolescent Psychiatry, 36, 637–644.

Young, L. J., Wang, Z.(2004). The neurobiology of pairbonding. Natural Neuroscience, 7, 1048–1054.



[31] Pécsi Tudományegyetem Orvostudományi Kar, Magatartástudományi Intézet

[32] Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ, Gyermekklinika

[33] A szelf és a figyelem fejezetetek részletesen kitérnek e folyamat idegrendszeri mechanizmusainak illetve zavarainak ismertetésére.

[34] Számos szomorú példát látunk erre az elhanyagolt gyermekek, vagy társas és gondoskodó szülők nélkül felnevelkedő gyermekek kamasz- és felnőttkori élettörténetéből.

[35] Részletesebb kiegészítő információkat nyerhet az olvasó ezzel kapcsolatban a szociológiai, orvosi pszichológiai, pszichiátriai, neurológiai és fiziológiai fejezetekben is.

[36] A kötődéselmélet következtetéseit jórészt az anya nélkül nevelkedett gyermekek megfigyeléses vizsgálatából vonták le. (Bolwby, Spitz) Anya nélkül felnövő gyermekek megfigyelését elsőként Spitz (1946) végezte, aki abból a megfigyelésből indult ki, hogy a második világháború alatt és után létesült nevelőotthonokban az anyátlan gyermekek nem fejlődtek kielégítően, a megfelelő egészségügyi ellátás ellenére sem. Leglényegesebb különbséget a családban és a csecsemőotthonokban nevelt gyerekek között, az érzelmi életük színvonalában, minőségében találtak. Mindezen megfigyelések hatására alakul ki a kötődéselmélet, egy új fejlődéslélektani paradigma, ami még ma is megtermékenyítőleg hat a korai kapcsolatok kutatására.

[37] Harlow vizsgálati helyzetében különböző funkcióképességű bábukat helyezett az anyától elválasztott kismajmok ketrecébe. A jelen nem lévő szülőt pótlandó, a bábuk egy részét cumisüveggel, másokat puha, az egész bábut burkoló bunda felülettel látta el. A „műanyán” és az édesanyával nevelkedő majmok viselkedés és affektív repertoárját hasonlította össze.