Ugrás a tartalomhoz

Emberi életfolyamatok idegi szabályozása – a neurontól a viselkedésig. Interdiszciplináris tananyag az idegrendszer felépítése, működése és klinikuma témáiban orvostanhallgatók, egészség- és élettudományi képzésben résztvevők számára Magyarországon

Ábrahám Hajnalka, Ács Péter;, Albu Mónika, Bajnóczky István, Balás István, Benkő András, Birkás Béla, Bors László, Botz Bálint, Csathó Árpád, Cséplő Péter, Csernus Valér, Dorn Krisztina, Ezer Erzsébet, Farkas József, Fekete Sándor, Feldmann Ádám, Füzesi Zsuzsanna, Gaszner Balázs, Gyimesi Csilla, Hartung István, Hegedűs Gábor, Helyes Zsuzsanna, Herold Róbert, Hortobágyi Tibor, Horváth Judit, Horváth Zsolt, Hudák István, Illés Enikő, Jandó Gábor, Jegesy Andrea, Kállai János, Karádi Kázmér, Kerekes Zsuzsanna, Koller Ákos, Komoly Sámuel, Kovács Bernadett, Kovács Norbert, Kozma Zsolt, Kövér Ferenc, Kricskovics Antal, Lenzsér Gábor, Lucza Tivadar, Mezősi Emese, Mike Andrea, Montskó Péter, Nagy Alexandra, Nagy Ferenc, Pál Endre, Péley Iván, Pethő Gábor, Pethőné Lubics Andrea, Pfund Zoltán, Pintér Erika, Porpáczy Zoltán, Pozsgai Gábor, Reglődi Dóra, Rékási Zoltán, Schwarcz Attila, Sebők Ágnes, Simon Gábor, Simon Mária, Sipos Katalin, Szapáry László, Szekeres Júlia, Szolcsányi Tibor, Tamás Andrea, Tényi Tamás, Tiringer István, Tóth Márton, Tóth Péter, Trauninger Anita, Vámos Zoltán, Varga József, Vörös Viktor (2016)

Pécsi Tudományegyetem; Dialóg Campus Kiadó-Nordex Kft

5.g. Addikció. Alkohol okozta kognitív deficitek. – Hoyer Mária [Szakmai lektor: Rudisch Tibor]

5.g. Addikció. Alkohol okozta kognitív deficitek. – Hoyer Mária [Szakmai lektor: Rudisch Tibor]

1. Az addiktológia, mint medicina

A WHO már az 1920-as évektől próbált különbséget tenni a függőségi formák között és az enyhébb megjelenési formáktól a súlyos függőségeket is magába foglaló új definíciót létrehozni. A 60-as években javasolta a WHO, hogy hagyják el a dependencia fogalmát, és helyette a tágabb értelmezési lehetőségeket magában foglaló addikció terminológiát alkalmazzuk. (http://www.who.int/substance_abuse/terminology/who_lexicon/en/ )

Ezt a paradigmaváltást követően a 80-as években megindult egy új egységes szemlélet az orvosi körökben is. Az addiktológia, mint medicina ekkor emelkedett a többi medicinával egyenrangú pozícióba. Magyarországon 1990-től van addiktológiai szakorvos képzés, mint a pszichiátriára ráépített szakképzés. 2001-től van klinikai addiktológiai szakpszichológus képzés. Az Országos Addiktológiai Intézet 2006-ban elkészítette az Alkoholpolitika- és stratégia tervezetet (http://www.mat.org.hu/doksi/Alkoholpolitikai_strategia_2006_OAI.pdf ). A tervezet különbséget tesz az alkoholpolitika- és stratégia között. Az alkohol-betegség kialakulására és az alkohol-problémaértelmezési, megközelítési modelljeire és azok történeti alakulására vonatkozó színvonalas hazai szakirodalomban is hozzáférhető monográfiát javasolják. (lásd Környey E.-Kassai Farkas Á.) Három évvel később megújították a korábbi Alkoholpolitika- és stratégia tervezetet, melyet az akkori Egészségügyi Minisztérium honlapján ma is le lehet tölteni az alábbi linken (http://www.eum.hu/egeszsegpolitika/koncepciok-vitaanyagok/alkohol-politika) Az alkoholbetegséggel kapcsolatos részletes kórállapot, pathomechanizmus, diagnosztika és terápiás megközelítések megismerésére a DSM-IV. (2013-ban megjelenik a DSM-V.) illetve a Pszichiátriai Szakmai Kollégium szakmai irányelvei az útmutatók.

A továbbiakban ezekre a szakmai útmutatásokra támaszkodva ismertetjük azokat az alapvető fogalmakat és definíciókat, melyek segítségével az addikció témakörén belül az alkohol okozta kognitív deficitek klinikai képe kialakítható.

2. Addiktológiai alapfogalmak[136]

Alkohol: a kémiai terminológiában egy szerves vegyületekből álló nagy csoportot jelent, melyen belül az ethanol (C2H5OH, etilalkohol) az a vegyület, amit az emberi fogyasztással kapcsolatosan használunk az addiktológiai medicinában. Az ethanol mint pszichoaktív komponens, bekerült a szeszesitalok forgalmazóinak a szótárába is, mivel így lehet jelezni az ital lehetséges hatását is.

Tiszta alkohol (absolut alcohol, anhydrous ethanol): a kifejezés arra utal, hogy az ethanol nem tartalmaz 1 százaléknál több vizet. Ehhez a 100%-os alkoholszinthez mérik a kereskedelmi forgalomban lévő italok százalékos alkohol tartalmát.

Alkoholtartalmú ital (alcohol beverage): minden olyan ital, ami alkoholt (ethanol) tartalmaz és emberi fogyasztásra készítik. A legtöbb ital erjesztéssel készül, és többségüket lepárlással tisztítják. Sört erjesztett magokból (malátázott árpa, rizs stb.), a bort erjesztett gyümölcsökből, vagy bogyókból, legfőképp szőlőből készítik. További hagyományos erjesztéssel készült italok a mézsör, az almabor, a szaké, ami rizsből készül, és kaktuszból vagy kukoricából készített alkohol. A röviditalok körében megjelennek további alapanyagok, mint a burgonya, amiből a vodka készül, vagy a rozs, amiből a whisky készül, és a cukornád is idetartozik, amiből a rum készül. A szőlőfajtákból a boron kívül brandy is készül, ami a magasabb alkoholtartalmával különül el a bortól. Sorolhatnánk a gyümölcsfajtákat, amiből alkoholos ital készül, de az alapvető kiszerelési formákat a fentiek alapján különböztetjük meg.

Alkoholt helyettesítő anyagok (alcohol, non-beverage): Olyan ipari termékek és fogyasztási cikkek, amik tartalmaznak ethanolt, és az alkoholfüggő betegek nem rendeltetésszerűen használják, hanem visszaélnek ezekkel a kémiai anyagokkal.

Absztinens: az a személy, aki az elmúlt egy évben egyáltalán nem fogyasztott alkoholtartalmú italt. Ezt teheti elvi okokból, de lehet, hogy kontroll alatt tartja korábbi ivási szokásait. Szoktak antialkoholistáról is beszélni, aki általában élesen ellenez mindenfajta ivást. Nem szabad összekeverni az absztinencia kifejezést az absztinencia szindrómával (abstinence syndrome), ami a megvonási szindróma korábbi megnevezése volt.

Alkoholizmus: ez egy régóta használt fogalom, eredetileg Magnus Huss írta 1849-ben. Általában régóta fennálló, rendszeres vagy periodikus alkoholfogyasztást jelent, ami felett a kontroll erősen gyengül vagy elveszett. Gyakori részegségséggel jár együtt, ami patológiás mértékű is lehet, és minden kellemetlen következmény ellenére megismétlődik ez a magatartás.

Jellinek féle tipológia az alkoholizmus besorolására: 1960-ban írta le Jellinek azokat az egymástól elkülönülő formákat, amelyeket ma is használunk az alkoholizmus besorolásánál. Alfa alkoholizmus nem jár együtt testi tünetekkel és következményekkel, viszont pszichológiai függés van, ami egyfajta menekülést jelent a problémák elől. Szokták még problémaivásnak is nevezni. Béta alkoholizmus együtt jár testi tünetekkel és hosszú távon aláássa az egészséget. Gamma alkoholizmus esetében jelentősen megnövekedett a tolerancia, kontrollvesztéssel és megvonási tünetekkel jár együtt az ivás. Angolszász alkoholizmusnak is nevezik. Delta alkoholizmus esetében is jelentősen megnövekedett a tolerancia, de nem jár kontrollvesztéssel, viszont megvonási tünetek itt is vannak. Epszilon alkoholizmus esetében az ivás periodikus, hosszabb absztinens szünetek után rohamokban visszatérő ivási szokás. Az ivást ilyenkor a mulatozás és nagymértékű ivászat jellemzi, az ún. binge drinking. Szokták iszákosságnak is nevezni (dipsomania).

Tolerancia: egy bizonyos kémiai anyagra adott válasza a szervezetnek egy idő után csökken, ha rendszeresen viszik be az adott anyagot, azonos dózisban. Ezért egy idő után növelni kell a dózist, hogy ugyanazt a hatást elérje vele a szer fogyasztója. Ha ez az adag folyamatosan növekszik a kívánt hatás elérése érdekében, akkor a szervezet hozzászokik és elkezdi tolerálni a nagy mennyiségű kémiai anyagot. Élettani és pszichoszociális tényezők is szerepet játszhatnak ebben, ezért metabolikus és/vagy funkcionális tolerancia is kialakulhat.

Binge drinking: egyfajta kemény ivászat, amire jellemző, hogy rövid idő alatt nagymennyiségű alkoholt iszik valaki, kifejezetten az ivászat szándékával. Rohamivásnak is nevezik és kifejezetten erről szól az alkalom, hogy jól leigya magát. Azonosságot mutat a Jellinek féle epszilon alkoholizmussal. Aggasztó mértékben kezd elterjedni ez az ivási szokás a fiatalok körében (lásd epidemiológiai rész).

Megvonási tünetek (withdrawal syndrome): a megvonási tünetegyüttes az egyik fontos indikátora a függőségi kórképnek. Bármilyen kémiai anyagfüggőség esetében felléphet a rendszeres és folyamatosan nagy mennyiségben bevitt anyaghasználat hirtelen abbahagyását követően. A szervezet már megszokta, tolerálja a nagy mennyiségű kémiai anyagot, és amikor egyik adagot nem követi a másik, egy sajátos – kémiai anyagok fajtáitól függően – nagy variabilitást mutató tünetegyüttes jön létre. Az alkoholmegvonási tünetek a következők: reszketés, izzadás, szorongás, nyugtalanság, depresszió, émelygés és gyengélkedés. Ez 6-48 órával az alkoholfogyasztás megszűnése után történik, és ha egyszerű a lefutása 2-5 nap alatt megszűnik. Ha komplikáltabb a lefutása, akkor társulhat hozzá delírium (delirium tremens).

Józanság, mértékletesség (sobriety): fontos fogalom az alkoholfüggőségből való felépülés folyamatában. Azt jelenti az addiktológiai medicina szótárában, hogy aki képes volt felépülni az alkohol- és/vagy drogfüggőségéből, annak folyamatosan fenn kell tartani a józanság állapotát. Ez gyakran nagyobb feladatot jelent az egykori függőbeteg számára, mint magáról az anyaghasználatról lejönni.

Felépülés (recovery): a függőségből való felépülés fogalma egy új korszerű megközelítésmódot takar. Nem gyógyulásról beszélünk az alkohol- és más függősségtől való megszabadulás esetén, hanem felépülésről. A felépülésben a viselkedésváltoztatásnak hat szakasza van (lásd Prochaska-Di Clemente http://www.academia.edu/1461248/Addiktologia) amely a mérlegelés előtti szakasszal indul, ekkor még tagadja a függőbeteg, hogy neki problémát jelent a függőség. Majd a mérlegelés szakasza következik, amikor már olyan súlyosak a tünetek és a következmények, hogy a változtatás szándéka megjelenik. Ezt követi a döntési szakasz, amikor eldönti, hogy leszokik a szerről és változtat az eddigi viselkedésén. Az aktív változtatás szakasza követi a döntést, amikor a tényleges terápiák következnek. A következő szakasz az egyik legfontosabb része a felépülésnek (lásd józanság), mert az absztinencia fenntartása egy élethosszig tartó feladat (abstinence maintenance). Ezért mondják azt a felépült alkoholbetegek, hogy „1,2,3..10…25 éves vagyok”, mert egy új időszámítás kezdődik számukra az absztinencia elérése után. Minden nap szembe kell nézni a korábbi függőségével, és megtartani a józanságát. A következő és egyben utolsó szakasz világít rá arra, hogy miért is olyan fontos a fenntartás szakasza, mert itt következik be a visszaesés, vagy megcsúszás (relapszus).

Standard italmennyiség (standard drink): mind az állapotfelmérésben, mind a kutatásokban fontos kérdés, hogy miként határozzuk meg az elfogyasztott ital mennyiségét és annak lehetséges hatását. Ezért szabályozták a standard italmennyiség fogalmát. Egy ital meghatározása az ethanol grammban kifejezett mértéke által történik. Nagy Britanniában 8-9 gramm alkohol, Észak Amerikában 12 gramm alkohol az egységes mérce az egyes italoknál. Például egy korsó sör, egy pohár bor, egy féldeci tömény szesz és egy-másfél deci koktél tartalmaz nagyjából ugyanannyi ethanolt.

Nagyivó (drinking, heavy): olyan ivási mintázatot mutat be, amelyben nincs patológiás következmény, nem alakul ki függőség, de hosszútávon a központi idegrendszerre gyakorolt hatás kifejezett a nagymennyiségű alkohol bevitel miatt. Vannak, akik nagyon jól tolerálják az alkoholt és különösebb következmények nélkül isznak. Erre a mintázatra jellemző, hogy egy napon belül legalább háromszor iszik alkoholt, vagy egy alkalommal 5, vagy annál több italt képes meginni. Az állapotfelmérésnél kiderülhet, hogy milyen az ivási mintázat és a kezelésbevételnél differenciál a nagyivóval folytatott intervenció (lásd intervenciók).

3. Pszichikus funkciók

A pszichológiának a megismeréssel foglalkozó ágát kognitív pszichológiának nevezzük. A megismerési folyamatok a körülöttünk lévő világból érkező információk felvételét és azok feldolgozását teszik lehetővé. A folyamatosan érkező információk feldolgozása és értékelése az egyén számára alapvető fontosságú pszichikus funkció, mely lehetővé teszi az adaptációt, az alkalmazkodást. Az érzékelés, észlelés, figyelem, emlékezet, tanulás és gondolkodás alkotják a megismerési folyamatokat. Ezen kognitív struktúra alkotja valamennyi pszichikus funkció alapját, ezért fontos a megismerésük. További pszichikus funkciók szintén fontos szerepet játszhatnak az alkohol okozta kognitív deficitek megismerésének szempontjából, de valamennyi tárgyalását nem tudja a fejezet bemutatni, csak a kapcsolódási pontokra szeretné felhívni a figyelmet. Ezért csak az érzelmi funkció kérdéskörét érinti röviden, mivel az addiktológiai kutatások érdeklődési körébe újabban az alkoholfogyasztás és az érzelmi intelligencia összefüggése is bekerült.

3.1. Megismerési funkciók – kognitív struktúra

A megismerési folyamatok egymásra épülnek, és az alapvető kognitív folyamatoktól haladnak a magasabb rendű kognitív folyamatokig. A pszichikus funkciók biológiailag meghatározottak. A megismerési folyamatok tehát ép, egészséges érzékszerveket igényelnek, valamint az információfeldolgozás valamennyi állomásán optimális működést feltételeznek. A vonatkozó érzékszervi és idegrendszeri struktúrák ismeretét feltételezzük. Az információfeldolgozás első állomása az érzékelés (szenzáció). „Az érzékszervek olyan fizikai rendszerek, amelyek egyrészt a receptorokon keresztül a külső környezet, másrészt a test belső világából származó speciális ingereket képes felfogni, és feldolgozásra továbbítani. Az ingerületek azok az idegi információk, melyek az agyba jutva érzékletekké szerveződnek. Az agy fogadja a szenzoros információt, szervezi, integrálja, feldolgozza és értelmezi azt. Ez a percepciós folyamat az a mechanizmus, melynek során az érzékszervek segítségével a környezeti információ (tárgyak, események, hangok, ízek stb.) élménnyé alakul át.” (Juhász, M. – Takács, I. 2006. 14.p.) Az észlelés (percepció) már nemcsak a tárgy, vagy jelenség egy-egy tulajdonságát ragadja meg, hanem több tulajdonsága mentén rendezi egységes egésszé. „Az észlelés lényeges és alapvető megismerési folyamat, amely segítségével a szervezet információt emel ki a környezetéből, amit az emlékezet és tanulás segítségével tárol, hogy egy új helyzetben ismét felhasználja azt.” (Juhász, M. – Takács, I. 2006. 17.p.) A legegyszerűbb kognitív folyamathoz is szükség van figyelemre, ami segít szelektálni a környezetből érkező temérdek – egyidejűleg és egyszerre érkező információból kiválasztani azokat, amelyek feldolgozásra kerülnek majd. Ezt a szelektáló folyamatot nevezzük figyelemnek, melynek megosztását, tartósságát, koncentráltságát, összpontosítását, valamint fluktuálását szoktuk vizsgálni. Az emlékezet a következő állomás a megismerési folyamatokban, melynek három szakaszát különböztetjük meg. A kódolás vagy bevésés szakaszában az információt akusztikusan vagy vizuálisan próbáljuk rögzíteni. Ebből fakadóan vizuális vagy akusztikus tanulási típusok jöhetnek létre, mely tanulási formák különböző helyzetekben váltakozhatnak. A tárolás vagy megőrzés szakaszában a megfelelően feldolgozott anyagot a memóriánk tárolja. Minél elmélyültebb a feldolgozás, minél több dologhoz tudom kapcsolni a feldolgozott információt, annál hatékonyabb lesz a megőrzése és a felidézése. A felidézés vagy előhívás szakaszában képesek vagyunk a korábban megtanultakat felidézni. Ez a felidézés lehet reproduktív, amikor gépiesen idézünk egy adatot, amit bemagoltunk és lehet produktív, amikor már a saját szavainkkal foglaljuk össze a lényeget. Az emlékezet tárolására megkülönböztetünk rövid távú memóriát és hosszú távú memóriát. A rövid távú memória (RTM) vagy, ahogy még nevezik, a munkamemória csak rövid ideig, másodpercekig képes kevés mennyiségű információt tárolni, amit ismételgetéssel próbálunk megőrizni. Ami nem fontos az rögtön kiesik a munkamemóriából, részben azért mert az emléknyom gyorsan halványul és a memóriatár szűkös kapacitású. Miller írta le először, hogy az RTM kapacitása 7+-2 egység, ami lehet szó vagy szám. A hosszú távú memóriában (HTM) viszont korlátlan a kapacitás és bármilyen itt tárolt információ bármikor előhívható. Ugyanakkor a HTM passzívan tárolja az információkat, ezért szüksége van a gyors és rugalmas RTM működésére, melyen keresztül aktiválja magát. A felejtés bekövetkezhet azért, mert nem rögzült eléggé az információ, az ismétlés elmaradt. De bekövetkezhet azért is, mert a kódolás nem volt elég mély. Az RTM-ben való tartózkodás egyfajta aktív állapotnak felel meg, és minél több elemet próbálunk aktív állapotban tartani, annál kevesebb aktiváció jut rá. Lehet az interferencia is az oka a felejtésnek, amikor zavaró kölcsönhatásba kerülnek egymással a korábban tanultak az új anyaggal. A felejtés további okai lehetnek még az organikus okok pl. Alzheimer, vagy traumás okok és végül kémiai anyagok hatása (alkohol, drog, gyógyszer stb.). A megismerési folyamatok sorában következő tanulás alatt azt a folyamatot értjük, melynek során a viselkedésben tartós változás áll be, ami gyakorlásnak köszönhető és nincs biológiai oka. Továbbá nem a pillanatnyi állapotváltozásának tudható be. Megkülönböztetünk három alapvető tanulási formát; a klasszikus kondicionálás, az operáns kondicionálás és a belátásos tanulás. A gondolkodás, mint magasabb rendű kognitív folyamat a fogalomalkotás és kategorizáció révén segít eligazodnunk a világban. A konkrét dolgok közös jellemzőinek kiemelésével hozzuk létre a fogalmakat, amelyekhez igazítjuk a későbbiekben magukat a dolgokat, amit kategorizációnak nevezünk. Ha a gondolkodás során a már meglévő fogalmakról szóló állításokból újabb következtetést vonunk le, akkor deduktív gondolkodásról beszélünk. Ha a premissza igaz, a következtetés is igaz. Ezzel szemben az induktív gondolkodás az okok és az okozatok közötti valószínűségekre épít. Az egyik alapvető formája az induktív gondolkodásnak a fogalomalkotás, a másik a szabályalkotás. A szabályalkotás ismertebb formái az intelligencia tesztekben is megjelennek, mint mérőeszközök. Az intelligencia definíciója Wechsler szerint az embernek az az összetett és globális képessége, amellyel képes célszerűen cselekedni, ésszerűen gondolkodni és a környezethez hatékonyan alkalmazkodni.

3.2. Érzelmi funkciók – affektív struktúra

Az érzelmek vonatkozásában elsősorban a jelzőinger- (cue) funkció és az arousal funkció közötti összefüggést emeljük ki.

5.43. ábra - 1. ábra

1. ábra

3.2.1. Érzelmek jelfelerősítő elmélete

Tomkins érzelmek jelfelerősítő elmélete fordulatot hozott a freudi ösztönelmélet addigi dominanciájával szemben. Az hogy miért kapott az ösztönfogalom olyan nagy szerepet korábban, Tomkins azzal magyarázta, hogy az ösztönhöz kötött viselkedések késleltetés nélkül lépnek föl. Az ösztönök jelző mechanizmusok, és elsődleges funkciójuk a motiváló információ adása. Az ösztönrendszer tehát egy olyan speciális információs mechanizmus, mely üzen a szervezetnek, hogy mikor mit kell csinálni. Ugyanakkor semmilyen tudatos reprezentációt nem igényel. Az affektusrendszer ezzel szemben bármikor aktiválható, mely aktiváció széles skálán mozog; lehet külső stimulus, emlékezet vagy mentális reprezentáció. Aktiválhatók az ösztönrendszertől függetlenül, de azzal egyidejűleg is, de felerősíthetik az ösztönkésztetéseket is. Az ösztönkésztetés tehát éppen az adekvát érzelmeken keresztül éri el az elegendő felerősödést, amitől sürgőssé válik valami. Összefoglalva, Tomkins szerint „az affektusrendszer az elsődleges motivációs rendszer, ugyanis megerősítő hatása nélkül semmi nem jelentene semmit, felerősítésének segítségével viszont bármi jelentőssé válhat. Ekképp kombinálja a sürgető és az általános érvényű cselekvést. Kölcsönadja erejét az emlékezetnek, a percepciónak, a gondolkodásnak és a cselekvésnek, akárcsak az ösztönöknek.” (1978.)

3.2.2. Érzelmek kifejezése

Tomkins az ún. primer affektusoknál (érdeklődés, öröm, szomorúság, meglepetés, harag, félelem, szégyen, undor és megvetés) biológiai meghatározottságot feltételez és egy veleszületett aktiváló készültséget. Azaz előhuzalozottak az alapérzelmeink. Ezeknek a szerepe az addikcióban kiemelkedő. Kun Bernadett vizsgálatában az alkoholfogyasztás és az érzelmi intelligencia vonatkozásában számos összefüggést tárt fel. Az értelmi intelligencia egyik aspektusát vizsgálva, az érzelmek azonosításában az alkoholbetegek, különösen a Korsakow-szindrómában szenvedők nehezen teljesítettek. A dekódolási pontatlanság hátterében azt figyelték meg, hogy az alkoholbetegek túlértékelik az érzelmek – különösen a negatív érzelmek intenzitását. Ez kapcsolatba hozható az alkoholbetegek interperszonális problémáival és egyfajta mediátor szerepet tölt be az érzelem-felismerési deficitek és az alkoholizmus között. „Mindez azzal is összefüggésben lehet, hogy az alkoholista személyek hajlamosabbak olyan arckifejezéseket – például a szomorúságot vagy az undort – is interperszonális konfliktust kifejező érzelemként – például haragként, megvetésként – értelmezni, amelyek valójában nem azok (Philippot és mtsai., 1999).” idézi Kun. További érdekes összefüggéséket találhatunk az érzelmi intelligencia és az alkohol utáni sóvárgás vonatkozásában (lásd http://pszichologia.phd.elte.hu/vedesek/KunB_phd_disszertacioja.pdf)

3.2.3. Érzelmi betegség

Wurmser szerint ez minden addikció alapja. Az érzelmi élet zavarairól és az okok rendszeréről a következőket vallja. Az első és egyik legfontosabb ok a család patológia. De önmagában még nem vezet addikcióhoz, bár szükséges előfeltétel. A következő érzéseket és hangulati elemeket figyelték meg valamennyi addikt személynél: csalódottság, illúzióvesztés, elhagyatottság, őrjöngés, szégyen, pánik keveredve terrorral és kétségbeeséssel. Az általános jellemzők után megpróbálták a drogok farmakológiai jellemzői mentén különválasztani az érzelmi állapotot uraló jellemzőket, és az alábbi megfigyeléseket tették közzé:

Narkotikum használók (ópiát-függők): lelki fájdalommal küzdenek, és aggodalom tölti el őket a fentebb felsorolt érzések miatt. Kiemelkedik ezek közül is a dühöngés, a szégyen a magányosság. Amit a narkotikum által megszerez, az a védettség, melegség és egység (egyesülés) érzése, valamint az önértékelés és az önkontroll megemelkedése.

A barbiturát vagy más szedatívumok használatát hasonló érzések megjelenése előzi meg, talán a megalázottság, a szégyen és a dühöngés fontosabbak, és a tagadás legerősebb formája, az elidegenedés jellemző (részleges, vagy teljes deperszonalizáció, és derealizáció).

Pszichedelikus droghasználóknál a legerősebb hatás az alábbi hangulatok tagadásában keresendő: az unalom, az üresség érzése, az értelem hiánya, kiábrándultság és a magányosság érzése, melyeket a drog segítségével tud elkeríteni, befalazni. A drog általi kielégülés értelmet, jelentést, értékeket, csodálatot teremt, és passzív egyesülést hoz létre az ideális és jól működő Self vonatkozásában.

Stimuláns használóknál az elsődleges listán kívül a depresszió különösen intenzív formája elleni harc, a kétségbeesés, a szomorúság és a veszteséggel való megküzdés, valamint a szégyen a sebezhetőség és a törékenység érzése miatt elég jelentős. Az unalom és üresség érzése is elég jelentős. A droghasználat nárcisztikus nyereséget hoz, az erő, győzelem, diadal, valamint a legyőzhetetlenség és sebezhetetlenség érzését. A mágikus kontroll fontossága minden csoportnál megjelenik, de a stimuláns használóknál kiemelkedő a szerepe.

Alkoholistáknál az elsődleges érzelmek listájáról kevesebb jelenik meg, mint a többi csoportnál. Elsősorban a bűnösség, magány, félénkség, szégyen, és a szociális izoláció tagadása jelenik meg. A nárcisztikus kielégülés esetükben az elnyomott, vagy elfojtott agresszió kifejezésében jelentkezik és nem a tagadásában. Ilyenkor elfogadja, hogy gyermek státuszban él, egyfajta regresszióban és kiközösítettségben. (Hoyer, 2010)

4. Alkohol okozta mentális és viselkedéses zavarok

Az alkoholbetegség napi gyakorlatban elfogadott definícióját Levendel így határozta meg „Alkoholbetegnek tekintjük azokat az egészségügyi ellátásra szoruló rendszeres italfogyasztókat, akik italfogyasztásuk következtében személyiségi, magatartási, társadalmi, életviteli vonatkozásban súlyosan sérültek, az alkohollal pszichikus függőségbe kerültek és/vagy szomatikusan is károsodtak.”(1987) A betegséget megelőző ivási viselkedésminták egy kontinuum mentén helyezhetők el. Absztinens, mértéktartó ivás, rendszeres mértéktartó vagy emelkedő mennyiségű fogyasztás, és a már betegség kategóriájába sorolandó visszaélés (abusus) illetve nem függőségi abúzus és végül az alkoholfüggőség. Mértékletesség esetén a nők napi 20 gr, a férfiak napi 40 gr tiszta szeszt tartalmazó italnál nem fogyasztanak többet.

5.44. ábra - 1. táblázat

1. táblázat

A kórlefolyás, kórisme megállapítás és a neurológiai és pszichiátriai szövődmények témaköreit részletesen megismerhetjük a Környey és Kassai Farkas munkáiban, valamint a NICE, a WHO ajánlásaiban, továbbá Ray és Ksir munkáiban. Az alkoholos agykárosodással járó mentális teljesítményhanyatlást, vagy kognitív deficiteket ismertetjük részletesebben. Felhívjuk a figyelmet ugyanakkor arra, hogy ezek a témakörök egymásra épülnek, és valamennyi ismerete szükséges ahhoz, hogy átfogó képet nyerjünk az alkohol okozta kognitív deficitekről.

4.1. Alkohol okozta kognitív deficitek

Az alkoholos kognitív zavar gyakori jelenség, amely az enyhe mentális károsodástól a demenciáig eltérő súlyosságú lehet, és különböző tünetekkel járhat együtt. Az alkoholbetegek 40-85 százalékát érintő betegségről van szó. Nehezíti a deficitek megállapítását az a tény is, hogy keveredhet más neurológiai és alkoholos személyiségváltozás pszichés tüneteivel is. A BNO 10. a reziduális és késői (kezdetű) pszichotikus zavar csoportjába sorolja ezeket a kórképeket (Környey – Kassai-Farkas)

A kognitív károsodás lassan előrehaladó folyamat, olyan organikus pszichoszindróma, amely a figyelem, a koncentráció, az észrevevés károsodásával indul, majd ezután főleg a verbális emlékezés és tanulási képesség sérül. Jellemzője, hogy a történések időbeli felismerése, azok feldolgozása, az időészrevevés is hibássá válik. A magasabb kognitív funkciók közül már korán károsodik az absztrakciós készség, a problémamegoldás és az ítéletalkotás (Victor, M).

4.1.1. Wernicke–Korsakow-szindróma

Wernicke – encephalopathiából és Korsakow – szindrómából tevődik össze, és gyakran társul kisagyi atrófiával. Az alkoholbetegek 2-6 %-ánál alakul ki. A Wernicke – encephalopathia hirtelen vagy szubakutan jelentkezik, a Korsakow – szindrómát megelőzve. Jellemző rá az ún. Wernicke triász: az ophtalmoplegia, az ataxia és a konfúzus állapot. Fontos felismerni a kezdeti szakaszban, amikor a korai kezelésbevétellel megelőzhető még a Korsakow – szindróma kialakulása.

A Korsakow – szindróma krónikus amnesztikus tünetegyüttes, a megjegyző emlékezet súlyos károsodásával jár. Jellemző rá az anterográd amnézia, amikor is a beteg a kór kezdetétől nem képes új verbális és nonverbális információkat megtanulni. A rövid távú memória emellett megtartott ugyanakkor. A retrográd amnézia szintén jellemző lehet, melyben megfigyelhető az, hogy minél régebbi a bevésés ideje, annál szilárdabb az emléknyom. A beteg helyben, időben, szituációban tájékozatlan, „percemberré” válik, és megváltozik a személyisége. Apátiás lesz, indítékszegény és károsodik az ítélőképessége. A másodlagos kognitív károsodás következtében romlik az intelligenciaszintje is.

4.1.2. Pellagrás encephalopathia

A hosszú ideje alkoholizáló és szomatikusan is leromlott állapotú betegeknél létrejövő betegség. Jellemzői a bőr elváltozása, nem specifikus gasztrointesztinális tünetek, vérképzőrendszeri, neurológiai és pszichiátriai tünetek. Az ún. pellagrás triász (dermatitis, diarrhoa, demencia) alapján azonosították be korábban, ami kezdetben gyomor- és bélpanaszokkal indult, majd fáradékonyság, ingerlékenység és memóriazavar kísért, ami a pszeudoneuroaszténiás szindrómának megfeleltethető. A mentális leépülés a később kialakuló zavartság, delírium, komatozus állapot, apátia és pszichomotoros nyugtalanság nélkül is létrejön, de ezek a tünetek kísérhetik.

4.1.3. Marchiafava–Bignami-betegség

A betegség rendszerint szubakutan jelentkezik, átmeneti zavartság és/vagy delírium mellett a demenciára utaló tünetek súlyosbodhatnak, krónikussá válhatnak, amit nem specifikus neurológiai tünetek is kísérhetnek. Akutan kezdődhet kómával, epilepsziás rohamokkal, piramis- és extrapiramidális vagy egyéb neurológiai tünetekkel, mely állapot néhány nap vagy hét alatt halálhoz vezethet. Kétféle klinikai –radiológiai típusát különítik el, az egyik a súlyosabb kimenetelű tudatzavar, a másik a corpus callosum ödémájával és részleges károsodásával járó enyhe tudatzavarral járó, kedvezőbb lefolyású.

4.1.4. Hepatikus encephalopathia

A májcirrosissal kapcsolatos tudatzavar és neuropszichiátriai tünetekkel jellemzett tünetegyüttes. A kezdeti tünetek – a személyiségváltozás, hangulati, kognitív, figyelemzavar – már hónapokkal, évekkel korábban jelentkezhetnek. Akut formában fokozódik a tudatzavar, kóma, változatos piramis és extrapiramidális tünetek jelennek meg, izomtónusfokozódás, ataxia, asterixis valamint frontális liberációs jelek és epilepsziás roham kíséri. A tünetek maradandóvá válnak és különböző súlyosságú kognitív zavarokba torkollanak.

4.2. Alkoholbetegség és társuló pszichiátriai betegségek

Az alkoholhatással közvetlenül kapcsolatos pszichiátriai betegségeket röviden az alábbi táblázatban mutatjuk be.

5.45. ábra - 2. táblázat

2. táblázat

5. Kutatások

Az alkohol okozta káros következményeket régóta vizsgálják, kutatják és próbálják a lehetséges kezelését meghatározni. A legtöbb vizsgálat az absztinenciát eredményező kezelést követő 3-12 hónapra fókuszált, és ebben a periódusban próbálta felmérni a kognitív deficiteket. Újabban azonban Fein és munkatársai (2006), felhívják a figyelmet arra, hogy az idősebb, hosszú távon absztinens alkoholbetegek kognitív funkcióinak tanulmányozása pontosabb választ adhat az alkohol okozta kognitív deficitek felmérésében. A korábbi vizsgálatok nem számoltak azzal a lehetőséggel, hogy az idős ember agyi plaszticitása jobb, mint azt korábban feltételezték, azaz a kognitív funkciók helyreállítására nagyobb a lehetőség esetükben is. A másik ok, amiért az idősebb, hosszútávon absztinens alkoholbetegek vizsgálata időszerűvé vált, az, hogy a valódi kognitív deficitek hosszútávon jobban megmutatkoznak. Az idősekkel kapcsolatos tanulmányok továbbá azért is fontosak, mert az agy az életkor előrehaladásával fokozottan igyekszik modulálni az alkohol okozta szerkezeti és funkcionális hatásokat.

Norton és Halay vizsgálata a frontális lebeny végrehajtó funkciójának sérülékenységét hangsúlyozza az alkohol okozta ártalmak között. Befolyásolja azon a képességeket, hogy előre tervezzen az egyén, hogy tilalom alá helyezze a lobbanékony késztetéseket és azt is károsítja, hogy az ember képes legyen számolni a tettei következményeivel. Ezért a kezelésnek közvetlenül a frontális lebeny működés azon területeire kell irányulnia, amelyeket az alkohol károsít. Nem lehet tudni, hogy milyen sokáig maradnak fenn ezek a kognitív deficitek, mert mind az akut és krónikus alkoholhatás befolyásolja a végrehajtó funkciókat. Ezek a hatások, melyek a stratégiai gondolkodás és tervezés területén, valamint a rövid távú memóriában és pszichomotoros koordinációban mutatkoznak, az ivás abbahagyását követő években is kimutathatók. A frontális lebeny működés helyreállításában fontos szerepe lehet a családtagoknak, akik segítik a beteget abban, hogy visszanyerje a kontrollt az impulzivitás és a tervszerű viselkedés kialakítása felett, és képes legyen számolni a tettei következményével. A kognitív deficitek fennmaradásában szerepet játszik az alkoholfogyasztás folyamatossága, gyakorisága és időbeli hosszúsága. Minél idősebb a beteg és minél régebb óta fogyaszt nagymennyiségű alkoholt rendszeresen, annál súlyosabb és maradandó a deficit. A felépülés egy életre szóló program.

6. Vizsgálati módszerek

Fein vizsgálataiban két csoportba osztotta a vizsgálati módszereket. Valamennyi beteggel először egy általános állapotfelmérést végeztek a DIS (Diagnostic Interwiew Schedule), a Family Drinking Questionnaire és a Family History Density (FHD) segítségével, plusz a szomatikus vizsgálatok. A második menetben neuropszichológiai teszteket használtak. A vizsgálatot egy ülésben végezték el az alábbi sorrendben. Rey-Osterrieth komplex ábra, a Nyomvonalkészítés (Trail Making Test A és B), Symbol Digit Modalities Test, a Nelson Adult Reading Test amerikai verziója (AMNART), Short Category Test, Controlled Oral Word Association Test (COWAT), Paced Auditory Serial Addition Test (PASAT), Block Design (WAIS-R) (Wechsler, 1981), Stroop Color and Word Test, Fregly Ataxia Battery és a Simulated Gambling Task (Bechara et al., 1994). Tizenöt perc szünet után kitöltették a MicroCog-ot (Kognitív funkciók állapotfelmérése). A MicroCog adatai közvetlenül egy számítógépbe kerülnek, ahol a kognitív funkciók széleskörű felmérésére van lehetőség.

A neuropszichológiai vizsgálatokban és kutatásokban leggyakrabban használt tesztekről és eljárásokról részletes tájékoztatást nyújt a Pszichiátria magyar kézikönyve 2.2.3.3 fejezete.

Alapvetően a memória és a végrehajtó funkciók vizsgálata köré csoportosulnak a mérőeszközök.

7. Intervenció

A függőségből való felépülés fogalma egy új korszerű megközelítésmódot takar. Nem gyógyulásról beszélünk az alkohol- és más függősségtől való megszabadulás esetén, hanem felépülésről. A felépülésben a viselkedésváltoztatásnak hat szakasza van Prochaska és Di Clemente változtatás modellje szerint, (http://www.academia.edu/1461248/Addiktologia) amely a mérlegelés előtti szakasszal indul, ekkor még tagadja a függőbeteg, hogy neki problémát jelent a függőség. Majd a mérlegelés szakasza következik, amikor már olyan súlyosak a tünetek és a következmények, hogy a változtatás szándéka megjelenik. Ezt követi a döntési szakasz, amikor eldönti, hogy leszokik a szerről és változtat az eddigi viselkedésén. Az aktív változtatás szakasza követi a döntést, amikor a tényleges terápiák következnek. A következő szakasz az egyik legfontosabb része a felépülésnek (lásd józanság), mert az absztinencia fenntartása egy élethosszig tartó feladat (abstinence maintenance). Ezért mondják azt a felépült alkoholbetegek, hogy „1,2,3..10…25 éves vagyok”, mert egy új időszámítás kezdődik számukra az absztinencia elérése után. Minden nap szembe kell nézni a korábbi függőségével, és megtartani a józanságát. A következő és egyben utolsó szakasz világít rá arra, hogy miért is olyan fontos a fenntartás szakasza, mert itt következik be a visszaesés, vagy megcsúszás (relapszus). Ekkor relapszus prevencióra és jól tervezett utógondozás van szükség.

7.1. Gender különbségek a felépülésben

7.1.1. A kezeléssel kongruens férfi értékek

Gyakori a csalódás, a konfliktus a terápiában, ha a kliens illúziói nem válnak valóra, és ez lassítja a folyamatot. Ilyen illúziók lehetnek például, hogy a terápia gyors és komplikációtól mentes lesz. Példaként említik a középkorú férfiak alkohol abúzusának kezelését. Nem lehet akármiről beszélni, csak mondjuk a testi vizsgálatokról, mint vizeletteszt, és hasonlókról. Amiről szívesen beszélnek inkább a betegségük helyett, a következők.

7.1.2. Munka érték etika

A munkának fontos megtartó ereje van, ezért is élik meg a férfiak olyan drámai módon a munkanélküliséget. A terápia során visszavágyik a munkába, mert azzal a helyzettel jobban tud azonosulni, mint a terápiás környezet megváltozott struktúrájával, viszonyrendszereivel. A legfontosabb szerepében inog meg, amikor kezelésben van, nevezetesen a kenyérkereső szerepében. Éppen ezen a szerepében lehet leginkább megfogni az alkoholbeteget, ezért vannak olyan programok, amelyek a munkahelyen alkalmazhatók. Az Empolyee AssitanceProgram lényege, hogy a munkahely – többnyire nagyvállalatok – szűrővizsgálat során megállapítják, hogy ki veszélyeztetett alkoholra a munkatársak közül. Számukra egy igen konfrontatív szembesítés után felkínálják a gyógykezelést. Amennyiben elfogadja, úgy marad az állása, és foglalkoztatják tovább, ha nem vállalja, akkor elbocsátják. Magyarországon is voltak már ilyen kísérletek.

7.1.3. A hősies férfi (Heroic Males Values)

Megismerhetjük azokat a tipikus szerepkonstrukciókat, melyeket a korai szocializáció során alakítottak ki a klienseknél, de felnőttkorra diszfunkcionálissá váltak. Ilyen tipikus szerep a hősies férfi (Heroic males values), aki bátor, erős, aki elviseli a testi és lelki fájdalmat.

A kezelés során megtestesülő férfi értékeket a következő konfliktuspontok mentén vázolták fel a szerzők:

A szemtől-szembe(face to face) kapcsolat helyett a vállvetve (shoulder to shoulder) kapcsolat működik jobban a férfiak esetében. Szemtől szemben egy férfi terapeutával még inkább boldogul az alkoholbeteg például, de a női terapeutákkal már nehezen. Kerüli a szemkontaktust ez utóbbi esetben. Úgy tűnik, hogy nem nagyon bíznak abban, hogy ha „csak beszélgetnek”, az segíthet rajtuk. Megfigyelték, hogy a csoporthelyzet és -aktivitás, a vállvetve kapcsolatok, jobban működnek. A csoportos aktivitás, a mozgás során jobban kimutatják az érzéseiket, mintha csak ülnének és beszélnének róla.

Különbséget kell tenni a feladás, lemondás (surrender) és a kudarc (failure) között. A férfi kliensek számára nem mindegy, hogy kudarcként élik meg az alkoholfogyasztás abbahagyását, vagy egy jól előkészített döntés alapján lemondanak róla.

Ugyancsak nem mindegy, hogy a kezelést folyamatnak vagy eredményorientált tevékenységnek fogjuk fel. Férfiaknál megfigyelték, hogy türelmetlenek önmagukkal és a kezeléssel kapcsolatban is, ha nem hoz rövid idő alatt látható és gyors eredményt. Ez a hősies férfi ethoszával hozható kapcsolatba, ami elvárja a férfitől, hogy gyors és hatékony legyen. De ugyanakkor a kezelés folyamatjellege nem feltétlenül tudja ezt a gyors sikert garantálni. Ezzel a kérdéssel foglalkozni kell a kezelés megkezdésekor.

Hangsúlyozzák a „third place hangout” szerepét. Leggyakrabban a munka és az otthon téma szerepel a konzultációkon. A harmadik hely az, ahol se a munka, se az otthon nem számít, hanem a hagyományos játék, a csevegés, pletykálás és más beszélgetések. A harmadik hely az a hely, ahol szükséges, hogy játszunk, hogy különleges dolgokat tegyünk, könnyed beszélgetések és fizikai aktivitás váltsák egymást. A férfiaknál ez a harmadik hely tipikusan a borbély és a kocsma volt régebben. A harmadik hely szerepe, bár nem a legfontosabb része a 12 lépéses modellnek, szerepel az ülések témái között. A hosszú távú ivás következtében kialakult egészségügyi problémák minimalizálása, vagy tagadása a konzultáns előtt, egy következő konfliktuspont. Fontos, hogy relacionális vagy pozicionális perspektívában gondolkodjunk a felépülési modellben. Ki a központi másik férfi? A hagyományos apa – fia pozicionális perspektíva, a csoporthelyzet relacionális perspektíva.

7.1.4. Szociális sztereotípiák az alkoholt vagy drogot fogyasztó nőkről

Erősen polarizált szexuális szerepeket tükröznek azok a társadalmi hiedelmek, amit az alkohol és drogfogyasztó nőkről, illetve férfiakról alkotnak. Például az ittas nő könnyen csábítható, mohó a szexben, nem válogat a partnerekben és így tovább. Az alkoholfogyasztó férfiak esetében nagyon ritkán használnak szexualitást minősítő kifejezéseket, míg a nőket promiszkuitás, feslettség címkével látják el.

7.1.5. A nők addiktív viselkedése és a szexuális áldozattá válás összefüggései

Összehasonlították egy vizsgálatban (Covington és Kohen, 1984, idézi Straussner) az alkoholista és nem alkoholista nők csoportját a szexualitás vonatkozásában. Az találták, hogy az alkoholista nők 71 %-a mesélt az érzelmi bántalmazásáról, így gúnyolják, degradálják, molesztálják, féltékenységgel vádolják, hibáztatják, ordítanak vele, hazudnak neki, megcsalják és érzelmi megvonásban részesítik. A nem alkoholista nők csoportjában csak 44% tapasztalta meg valaha ezeket az érzéseket. A fizikai bántalmazás is 20%-kal nagyobb mértékű alkoholista nők esetében. Mindenfajta zaklatás sokkal brutálisabb az alkoholista nőkkel szemben, mint a nem alkoholistákkal szemben. Az alkoholista nők 74 százaléka esett áldozatul szexuális bántalmazásnak, a másik csoport 50%-a élt át hasonlót élete során. A szexuális bántalmazás szinte száz százalékban a gyermekkorban történt, az alkoholista nők esetében. Ez a legfőbb magyarázata annak, hogy a gyermekkorban szexuálisan bántalmazott nők miért fordulnak az italhoz, mint legfőbb támaszhoz. A legmegdöbbentőbb adat, a szexuális abúzus 100%-ban (sic!) a 10. életév betöltése előtt történt az alkoholista nők esetében.

7.1.6. Az addikció relacionális, emocionális és szociális aspektusai

A nők addiktív viselkedésének kialakulásában sokkal nagyobb szerepe van a férfi partner „kínáló” szerepének, mint fordítva. Az első drogos élmények gyakran úgy indulnak, hogy a fiú megkínálja a lányt valamilyen droggal, aki ezt romantikával átszőve éli meg. Ezek a korai asszociációk a kémiai anyag és a szerelem érzése között, a felnőtt nővé váláskor ismét felelevenednek, ha drogos partnerrel találkoznak, és ez válik a közös élmény alapjává. Ez később a valódi intimitás rovására megy. Az egyetemista lányok esetében gyakori, hogy az első szexuális élmény és az első alkoholos élmény ugyanakkor történik. Felmerül a társadalom felelőssége, mely szerint nagy a kínálata a különböző drogoknak, közöttük a legnépszerűbb az alkohol. (Hoyer, 2009)

Tesztkérdések

  1. Mikor készült alkoholpolitikai stratégia itthon?

    1. 1990-ben

    2. 2006-ban

    3. 2001-ben

    4. 2009-ben

  2. Melyikből készül alkoholtartalmú ital?

    1. kukorica

    2. rizs

    3. burgonya

    4. cukornád

  3. Melyek tartoznak a kognitív struktúrába?

    1. érzékelés

    2. érzelem

    3. észlelés

    4. értelem

  4. Melyik a Wernicke triász jellemzője?

    1. ataxia

    2. konfúzus állapot

    3. hallucináció

    4. ophtalmoplegia

  5. Melyek a Pellagrás encephalopathia tünetei?

    1. gyomor- és bélpanasz

    2. fáradtság

    3. dermatitis

    4. memóriazavar

  6. Melyek a krónikus alkoholhatás nem pszichotikus tünetei?

    1. demencia

    2. féltékenység

    3. személyiségváltozás

    4. kognitív zavarok

  7. Mikor mutatkozik meg a legjobban a kognitív deficit?

    1. absztinenciát követő 3. hónaptól

    2. hosszú távon absztinens betegeknél

    3. idősebb betegnél

    4. minél régebb óta iszik valaki

  8. Miért fontos a kezelésnek közvetlenül a frontális lebenyre irányulnia?

    1. hogy képes legyen a tettei következményével számolni

    2. visszanyerje a kontrollt az impulzivitás felett

    3. képes legyen tervezni

    4. javuljon a rövidtávú memória

  9. Melyik nem primer érzelem?

    1. öröm

    2. harag

    3. szeretet

    4. szégyen

  10. Milyen érzelmeket figyeltek meg valamennyi addikt betegnél?

    1. elhagyatottság

    2. pánik

    3. üresség

    4. csalódottság

  11. Melyek az alkoholistákra jellemző érzelmek?

    1. bűnösség

    2. magány

    3. düh

    4. unalom

  12. Melyek a viselkedésváltoztatás szakaszai?

    1. akarat

    2. tagadás

    3. fenntartás

    4. gyógyulás

  13. Milyen szempontok fontosak a férfiak felépülésében?

    1. lemondás az alkoholról

    2. munka érték etika

    3. szociális sztereotípiák

    4. vállvetve kapcsolatok

  14. Mi alapján sorolta Jellinek az alkoholizmus fajtákat?

    1. az ivás mértéke

    2. testi tünetekkel jár

    3. periodikus vagy folyamatos az ivás

    4. megvonási tünetekkel jár

  15. Melyek a megvonási tünetek?

    1. reszketés

    2. nehézség érzés

    3. nyugtalanság

    4. izzadás

Hiperlinkek gyűjteménye

http://semmelweis-egyetem.hu/klinikai-pszichologia/oktatas/raepitett-szakkepzesek/klinikai-addiktologiai-szakpszichologus-kepzes/

http://www.eum.hu/egeszsegpolitika/koncepciok-vitaanyagok/alkohol-politika

http://www.mat.org.hu/doksi/Alkoholpolitikai_strategia_2006_OAI.pdf

http://www.who.int/substance_abuse/terminology/who_lexicon/en/

http://www.academia.edu/1461248/Addiktologia

http://pszichologia.phd.elte.hu/vedesek/KunB_phd_disszertacioja.pdf

Felhasznált irodalom

Buda B., Kopp, M. (szerk.) (2001). Magatartástudományok. Budapest, Medicina Könyvkiadó Rt.

Comer, J. R. (2003). A lélek betegségei. Pszichopatológia. Budapest, Osiris Kiadó.

Demetrovics Zs.(szerk.) (2007). Az addiktológia alapjai I. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó.

Demetrovics Zs. (szerk.) (2009). Az addiktológia alapjai II. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó.

Demetrovics Zs. (szerk.) (2009). Az addiktológia alapjai III. ELTE Budapest, Eötvös Kiadó.

Demetrovics Zs., Kun B.(szerk.) (2010). Az addiktológia alapjai IV. Viselkedési függőségek. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó.

Fein, G., McGillivray, Sh. (2007). Cognitive Performance in Long-Term Abstinent Elderly Alcoholics. Alcohol Clin Exp Res., November ; 31(11): 1788–1799.

Hoyer, M. (2009). A nem szerepe az addikciók terápiájában. In: Az addiktológiai alapjai III. (szerk. Demetrovics, Zs.) Budapest, ELTE Eötvös Kiadó.

Jellinek E.M. (1960). The disease concept of alcoholism. New Haven, CT, Hillhouse

Juhász M., Takács, I. (szerk.) (2006). Pszichológia. Budapest, Typotex Kiadó.

Karterud, S., Monsen, J.T. (szerk.) (1999). Szelfpszichológia, a Kohut utáni fejlődés. Budapest, Animula.

Környey E., Kassai Farkas Á. (2002). Az alkoholbetegség és neuropszichiátriai szövődményei. Budapest, Medicina Könyvkiadó.

Környey E.(2003). Alkohol okozta mentális és viselkedészavarok. In: A pszichiátria magyar kézikönyve (szerk. Füredi, J. - Németh, A. –Tariska, P.) Budapest, Medicina Kiadó, 313-323 p.

Környey E., Kassai Farkas Á. (2009). Alkoholfogyasztás és következményes egészségkárosodások. In: Az addiktológia alapjai II. (szerk. Demetrovics, Zs.) Budapest, ELTE Eötvös Kiadó.

Norton, F., Halay, L. (2011). Cognitive Brain deficits associated with alcohol abuse: treatment implications. The American Association of Behavioral and Social Sciences Journal, 2011, Volume 15.

Ozsváth K.(szerk.) (2011). Pszichiátriai lexikon. Budapest, Oriold & Társai Kiadó.

Ray, O. and Ksir, C.(2006). Drugs, Society, and Human Behavior role="bold">by 10th Edition.

Straussner, S. L. A, Zelvin, E, Editors (1997). Gender&Addictions; Men and Woman in Treatment. Jason Aronson, London, New Jersey, Inc. Northvale.

Victor, M., Adams, R. D. (1985). The alcoholic dementias. In: Frederiks, J. A. M. ed. Handbook of Clinical Neurology. Vol. 2. (46): Neurobehavioural Disorders. Amsterdam, Elsevier



[136] További definíciók találhatók még a Pszichiátriai lexikonban. Prof. Ozsváth Károly munkája, szerkesztette: Dr. Takács Éva