Ugrás a tartalomhoz

Genetika és genomika

Falus András, László Valéria, Tóth Sára, Oberfrank Ferenc, Pap Erna, Dr. Szalai Csaba (2014)

Typotex Kiadó

5.6. Gének és tumorok

5.6. Gének és tumorok

Az onkogenetika témakör a 7. fejezetben kerül részletesebb tárgyalásra. Fontos azonban megemlíteni a monogénes öröklődés témakörében is, amennyiben a tumorok kialakulását előidéző gének közül sok ismert már, s a gén és a hibás fehérjetermék egy-egy arányú megfeleltetése lehetséges. Ennek ellenére a tumorokat a multifaktoriálisan öröklődő betegségek csoportjába soroljuk, amennyiben a betegség kialakulását a környezeti tényezők is drámaian befolyásolják, ill. több mutált gén géntermékének együttes megjelenése vagy kiesése – vagyis több mutált gén – idézi elő magát a betegséget. Ez az ún. „multiple hit theory” röviden azzal magyarázható, hogy a sejt életében még sokáig más fehérjék is képesek átvenni, helyettesíteni a kiesett funkció(ka)t.

Gyakorlatilag valamennyi sejt hordoz több-kevesebb genetikai hibát. Egy-egy ilyen hiba azonban még nem alakítja át a sejtet rögtön tumorsejtté. Az eredeti sejtben kialakult genetikai hiba – mutáció – állandósul, az utódsejtekbe átörökítődik. Ahhoz, hogy a mutációt hordozó sejt valóban tumorsejtté alakuljon, a mutációk számának el kell érnie egy kritikus mennyiséget („multiple hit theory”). A dominánsan öröklődő mutációk az ún. protoonkogéneket érintik, s a megváltozott gént nevezzük onkogénnek. A tumorszuppresszor gének öröklődése recesszív. A változás valójában az adott gének által kódolt fehérje aktivitásában tükröződik. A mutált gének termékei olyan szignalizációs útvonalak szereplői, melyek a sejt növekedését, osztódását és differenciációját szabályozzák.

Amennyiben a mutáció a csíravonalban keletkezik, a hibás allél az utódokra is átörökíthető. Számos tumor esetében ismertek a betegség kialakulását hajlamosító gének. Fontos megemlíteni, hogy jóllehet a tumorszuppresszorgének homozigóta recesszív formában fejtik ki negatív hatásukat, az öröklődésmenetük mégis dominánsnak mondható a manifesztációjuk alapján, a családfákban gyakran minden generációban megjelenik a betegség. (Mint már fentebb említettük, a vertikális családfa a domináns öröklődésre jellemző.) Kiragadott példaként említhető az RB1, a BRCA1-2, az APC gének stb. Amennyiben a hordozó egyedben a mutáns allél olyan sejtekben található, amelyek az élet valamely szakaszában intenzíven proliferálnak, egy második, új mutáció könnyen keletkezhet az eredetileg még egészséges allélon („two hit theory”). Ezt a heterozigótaság elvesztésének (loss of heterozygosity = LOH) nevezik. Tehát jóllehet, két allél érintettsége vezet a hibás funkcióhoz, a második mutáció kialakulásának nagy valószínűsége miatt elég egyetlen szülő is ahhoz, hogy az utódba átörökített mutáns allél nagyobb kockázatot jelentsen a prediszpozíció által a betegség megjelenéséhez. Újra fontos hangsúlyozni azonban, hogy a sejtekben több, recesszíven mutált homozigóta allélpár, ill. dominánsan mutált heterozigóta allélpár szükséges ahhoz, hogy a malignus tumor valóban ki is fejlődjön. http://themedicalbiochemistrypage.org/oncogene.php