Ugrás a tartalomhoz

Genetika és genomika

Falus András, László Valéria, Tóth Sára, Oberfrank Ferenc, Pap Erna, Dr. Szalai Csaba (2014)

Typotex Kiadó

Genomikai módszerek fejlődése, nehézségek

Genomikai módszerek fejlődése, nehézségek

Mivel a genomikai eredmények jelentősége nyilvánvaló volt mind a társadalom egésze, mind a kutatók számára, óriási erőfeszítések történtek a genomikai módszerek fejlesztésére, és hatalmas áttöréseket értek el (ld. módszerek fejezet).

Ennek ellenére messze nem lehetünk elégedettek, és a vártnál lényegesen kevésbé jutottunk közelebb a problémák megoldásához. 2009-ben Manolio és munkatársai, egy azóta is sokat idézett táblázatot mutattak be egyik közleményükben (9.2. ábra), amelyben összesítik, hogy néhány multifaktoriális jelleg öröklődő hányadának mekkora részét sikerült addig megtalálni [9.2]. Ebben az összefoglaló cikkben összesítették azt, amit a kutatók már addig is tudtak, azaz a GWAS (genome wide association study, ld. módszerek) eredmények a jellegek túlnyomó többségének az öröklődő hányadnak csak a töredékét, kevesebb, mint 10%-át tudták igazolni. Így például a magasságot befolyásoló 44 lókusszal csak az öröklődő hányad ~5%-át tudták addig magyarázni, de az azóta 180 lókuszra duzzadt eredményekkel is csak a 10%-át. Ezt úgy kell értelmezni, hogy a várható magasságot 80%-ban öröklődő tényezők határozzák meg, és ennek a 10%-át tudjuk a jelenlegi genomikai eredményekkel magyarázni. Egy-két olyan betegséget leszámítva, mint például az időskori makuladegeneráció, ahol az öröklődésért néhány erős hatású genetikai mutáció a felelős, a jellegek túlnyomó részénél ugyanez a helyzet. Így például a 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) öröklődő hányadának 6%, az éhgyomri cukorszint 1,5%, míg például a korai miokardiális infarktus 2,8%-át lehet magyarázni a megismert genomikai eredményekkel. Ezzel szemben ugyanezt a monogénes, mendeli betegségeknél gyakorlatilag 100%-ban meg tudjuk tenni.

Mi lehet ennek a jelenségnek az oka, amelyet egyes genetikusok, a világűrből vett analógiával élve az öröklődés „sötét anyagának” neveznek, azaz bizonyítottan létezik, hatását detektálni tudjuk, de nem „látjuk”, nem tudjuk megmagyarázni? A magyarázatra az előzőekben említett nehézségeken kívül számos elmélet létezik, és valószínűleg ezek nagy része valóban igaz. A legelfogadottabbakat itt most röviden ismertetem.

9.2. ábra - A betegségek, jellegek öröklődő hányadának 2009-ig detektált része. A monogénes betegségek esetén ez általában 100%-osan sikerült. Poligénes, multifaktoriális jellegek esetén a rengeteg befektetett munka és eredmény ellenére ez az érték általában jóval kisebb. Az ábra a [9.2] cikkben található táblázat alapján készült

A betegségek, jellegek öröklődő hányadának 2009-ig detektált része. A monogénes betegségek esetén ez általában 100%-osan sikerült. Poligénes, multifaktoriális jellegek esetén a rengeteg befektetett munka és eredmény ellenére ez az érték általában jóval kisebb. Az ábra a 9.2 cikkben található táblázat alapján készült