Ugrás a tartalomhoz

Genetika és genomika

Falus András, László Valéria, Tóth Sára, Oberfrank Ferenc, Pap Erna, Dr. Szalai Csaba (2014)

Typotex Kiadó

A genetikai kutatás, a biobankok, adatok kezelésének etikai és jogi szabályozása

A genetikai kutatás, a biobankok, adatok kezelésének etikai és jogi szabályozása

A genetikai kutatás és az alkalmazások előzőekben bemutatott fejlődése magával hozta a szakmai-etikai szabályozás iránti igényt. Különféle normák, nyilatkozatok, irányelvek, szabályok, s hamarosan nemzeti és nemzetközi jogi dokumentumok, szerződések születtek. Az elmúlt húsz évben nagyon sok ilyen normaszöveg látott napvilágot. Komoly problémát jelent a normák sokféle forrása, gazdája, és az is, hogy nem egységes a nomenklatúrájuk, fogalomkészletük. A cél mindenképpen – a kulturális különbözőségek figyelembevétele mellett – a globálisan egységes és konzekvens szakmai-etikai szabályozás kialakítása és annak közös karbantartása, érvényesítése. Az is elkedvetlenítő tapasztalat, hogy a konszenzussal megszülető szabályok túl általánosak ahhoz, hogy alkalmazhatóak legyenek. A gyakorlatias normák sok fontos kérdésben csak tervezetek maradnak, mert nem érhető el egyetértés velük kapcsolatban.

Jelentős szakmai alátámasztást adott a normaalkotásnak a Human Genome Project ELSI Programja (http://www.genome.gov/10001618), amely komoly programokat finanszírozott az etikai, jogi és társadalmi vonatkozások vizsgálatához. Később az Európai Unió is indított hasonló programokat.

A genetikai kutatás etikai elveit részben a Nürnbergi Kódexből, a Helsinki Nyilatkozatból (1964) és ismételt módosításaiból, a Council for International Organisation of Medical Sciences (CIOMS) irányelveiből lehet levezetni (http://www.cioms.ch/). Számos aspektust vizsgált meg az egészségügyi és élettudományi kérdésekben illetékes Francia Nemzeti Etikai Konzultatív Tanács és az USA Nemzeti Bioetikai Tanácsadó Bizottsága. Állásfoglalásaik fontos útmutatásokat jelentenek, máskor vitákat gerjesztenek. Fontos normaegyeztető fórumot jelentenek a nemzeti bioetikai bizottságok globális csúcstalálkozói.

A nemzetközi etikai és jogi normaalkotás különleges példája az Európai Egyezmény a Biomedicináról és az Emberi Jogokról (Oviedoi Egyezmény, 1997), ami minden tartózkodás ellenére megtestesíti az európai konszenzust a genetikai kutatás és az eredmények gyakorlati alkalmazásának alapelveit illetően is. Kiegészítő Jegyzőkönyve tiltja az emberi lények klónozását reprodukciós céllal. A politika is megnyilatkozott, amikor az Európa Parlament 2007. szeptember 7-én határozott a humán embrió terápiás, klónozási célú létrehozásának tiltásáról. De számos ország, köztük Magyarország is, ezt korábban már törvényben is megtiltotta.

Az UNESCO Egyetemes Nyilatkozata az Emberi Génállományról és az Emberi Jogokról (1997) ünnepélyes, de csekély gyakorlati segítséget nyújt, de elvezethet a globális konszenzus kialakításáig, hogy a kutatásetikai normákat világszerte tiszteletben tartsák. Az UNESCO Nemzetközi Nyilatkozatot adott ki az emberi genetikai adatok felhasználásával és védelmével kapcsolatban is. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1998 óta számos határozatot, nemzetközi irányelvtervezetet, jelentést és ajánlást adott közre. Közülük talán a legjelentősebb a genetikai adatbázisokról szóló (2003).

A humángenetikai innováció eredményeinek hasznosításával kapcsolatosan etikai normákat is tartalmaz az Európai Irányelv a Biotechnológiai Találmányok Jogvédelméről (1998) és az Európai Szabadalmi Egyezmény is.

A HUGO állásfoglalása a DNS-mintákról 1998-ban úttörő dokumentum volt, amit a DNS-bankokról szóló Egyesült Királysági Royal College of Physicians Etikai Bizottsága ajánlásai (2000) követtek. Mérföldkövet jelentett a Német Nemzeti Etikai Tanács biobankok a kutatásban című véleménye (2004), illetve az ezt megelőzően kiadott Francia és Német Nemzeti Etikai Bizottsági közös állásfoglalás a biobankok szabályozásáról (2003). Fontos dokumentum az Európai Humángenetikai Társaság ajánlása az adattárolásról és a DNS-bankolásról (2001) és az Európa Tanács javaslata a humánbiológiai anyagok orvosbiológiai célú archiválásának szabályozásáról (2003).

A genetikai kutatás, biobank, adatvédelem témában úttörő az ausztrál, a szingapúri, az USA-beli, a francia, a kanadai (Quebec) nemzeti jogalkotás. A magyar humángenetikai törvény is komoly szakmai közreműködéssel született meg 2008-ban. Külön ki kell emelni az ausztrál és a kanadai jogi reformbizottság nemzeti kereteiket jóval meghaladó hatást kiváltó tevékenységét ezekben a témákban. Jelentős a holland, a német, a francia és az amerikai elnöki etikai bizottság nemzeti és nemzetközi jogalkotást segítő, szorgalmazó tevékenysége is.

A jövő szempontjából különleges szakmai-etikai problémát jelentenek a nemzeti genomikai programok, így az első izlandi egészségügyi adatbázis (az izlandi állam és a deCode nevű gazdasági társaság együttműködésében), az Észt Genom Projekt és Tonga lakossági adatbázisa.

A genetika korszakalkotó jelentőségét a világpolitika is felismerte és tükrözi: az ENSZ Millenniumi Nyilatkozatban (2000) foglalkozik vele, és a G8 csúcstalálkozó is ismételten állást foglalt a témában.