Ugrás a tartalomhoz

A biokémia alapjai

Wunderlich Lívius, Szarka András (2014)

Typotex Kiadó

9. fejezet - A lipidek anyagcseréje

9. fejezet - A lipidek anyagcseréje

A lipidek kémiailag nem egységes vegyületek, fizikai tulajdonságaik viszont hasonlítanak egymásra. A lipideket funkció szerint csoportosíthatjuk:

  1. membrán lipidek (főleg foszfolipidek, koleszterin, glikolipidek)

  2. energiaraktározó lipidek (trigliceridek)

  3. speciális funkciókkal bíró lipidek (szteroid hormonok, epesavak, eikozanoidok, epesavak)

Nem minden lipidféleséggel fogunk foglalkozni, csak a legfontosabbakkal.

A lipidek emésztése

Emésztésen általánosan a lipidekben található észterkötés(ek) hidrolízisét értjük. A hidrolízisért a lipáz enzimek felelősek. A táplálékban a lipideket először a szájüregben a nyál-lipáz, majd a gyomorüregben a gyomor-lipáz kezdi el emészteni, de ezek működése igen alacsony hatásfokú a lipidek hidrofób jellege miatt (csak a lipidcseppek felszínével tudnak az enzimek érintkezni). Az igazi emésztés a vékonybélben folyik, ahol epesavak (amelyek detergensek) segítségével a lipidcseppek emulgeálódnak; sok-sok apró csepp keletkezik, amelyek fajlagos felülete már jóval nagyobb. A hasnyálmirigynedvben (hasnyál) találhatóak a táplálkozás során felvett lipidek emésztéséért felelős enzimek. A legismertebb a pancreas lipáz, mely a triglicerideket bontja; a glicerin két szélső szénatomjáról hidrolizálnak a zsírsavak, 2-monoacil-glicerid keletkezik. Működését egy, a tripszin proteáz által aktivált fehérje, a kolipáz segíti. A koleszterin észtereket specifikus észterázok bontják koleszterinre és zsírsavakra. A zsírcseppecske felszínén lévő foszfolipidek foszfolipáz-A segítségével emésztődnek; az egyik zsírsav lehidrolizál. A maradék lipidet lizofoszfolipidnek nevezzük. Ezután jut szerephez a foszfolipáz-B, amely leszedi a maradék zsírsavakat a lizofoszfolipidekről (ezért lizofoszfolipáznak is hívjuk), s maradékul foszfatidil-glicerolok keletkeznek. Az emésztés következtében létrejött kisebb egységeket (zsírsavak, foszfatidil-glicerolok, monoacil-gliceridek, koleszterin) a bélhámsejtek már fel tudják szívni.

A bélhámsejtekből a zsírsavak egy kisebb része azonnal a vérbe kerül, nagyobb része viszont még a sejteken belül reszintetizálódik trigliceridekké, foszfolipidekké, koleszterin-észterekké. A reszintetizálódott lipidek fehérjékkel együtt micellákba csomagolódnak (ezeket a lipid-fehérje micellákat lipoproteineknek hívjuk), és úgy hagyják el a bélhámsejteket.