Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Ábrahám Rita, Érsek Tibor, Kuroli Géza, Németh Lajos, Reisinger Péter (2011)

Debreceni Egyetem, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Pannon Egyetem

REZISZTENCIA KIALAKULÁSA A NÖVÉNYVÉDŐ SZEREKKEL SZEMBEN

REZISZTENCIA KIALAKULÁSA A NÖVÉNYVÉDŐ SZEREKKEL SZEMBEN

A növényvédő szerek egyoldalú használata miatt kialakulhat a károsítókban a hatóanyagokkal szembeni ellenálló képesség (rezisztencia). Amennyiben évek során, vagy évközben ugyanazt a hatóanyagot használjuk, a mutáció révén kialakulnak az átlagosnál tűrőképesebb egyedek, amelyek ezt a szerzett tulajdonságot az utódjaikban örökítik. Számos példát lehet felsorolni a szerrezisztencia kialakulásával kapcsolatban a növényvédelem különböző szakterületein.

A KÓROKOZÓK SZERREZISZTENCIÁJA

A kémiai növényvédelem elterjedésével megfigyelhető volt, hogy egyes kórokozók különböző törzsei eltérően reagáltak a fungicides kezelésekre. Ezek a különbségek a vegyszerfelhasználástól függetlenül is léteztek a természetes kórokozó populációkban. A hosszú időn keresztül, nagy gyakorisággal alkalmazott, azonos hatásmechanizmusú fungicidek használata a rezisztencia kialakulásának gyakoriságát csak növelte. Az egyoldalú szerhasználat rezisztens biotípusok (rasszok) szelektálódását és felszaporodását eredményezte. Egy kórokozót akkor tekintünk valamely gombaölő szerre rezisztensnek, ha az a javasolt dózisban, a megfelelő időben, pontosan végrehajtott kezelést normál időjárási körülmények között túléli a kezelést.

A rezisztencia két megjelenési formája a (i) kvalitatív és a (ii) kvantitatív rezisztencia. A kvalitatív, más néven hatáshely-rezisztencia során a fungicidhatás kialakulásáért felelős hely változik meg genetikailag a gomba szervezetében. Kvantitatív rezisztenciáról akkor beszélünk, ha a korábban kijuttatott, jó eredményt adó hatóanyag-mennyiség hatástalan lesz. Ennek oka lehet a gomba csökkent vegyszerfelvétele, vagy a hatóanyagok gyorsabb lebontása. Ez utóbbira példa Botrytis cinerea dikarboximid-rezisztens törzseinek a ’70-es évek végén bekövetkezett megjelenése. A korábban mért 30 nap DT50-értékkel szemben a rezisztens törzsek esetében 10 nap elteltével a hatóanyagnak csupán 1%-át lehetett kimutatni. Cercospora beticola karbendazim-rezisztens törzsei a hatóanyag sokkal nagyobb dózisát képesek elviselni károsodás nélkül, mint az érzékeny törzsek. Napjaink súlyos problémája a Phytophthora infestans metalaxil-rezisztens törzseinek megjelenése.

A rezisztencia kialakulásának veszélye annál kisebb, minél több hatáshelyen avatkozik be a fungicid a gomba életébe. Az általában csak egy hatáshelyű szisztemikus hatóanyagokkal szemben nagy a rezisztencia kialakulásának veszélye.

A rezisztens biotípusok kialakulásának megelőzése végett kerülni kell az egyoldalú, főleg egyetlen szisztemikus hatóanyagra alapozott technológiákat. Egy hatóanyagot egy tenyészidőszakban legfeljebb háromszor szabad alkalmazni az adott kultúrában. A szerrotáció kialakításakor ügyelni kell arra, hogy a választott szerek hatásmechanizmusa eltérő legyen. A tankkeverékekbe kontakt és szisztemikus szereket, vagy eltérő hatásmechanizmusú szisztemikus készítményeket használjunk. A kémiai kezeléseket egészítsük ki mechanikai, agrotechnikai, vagy genetikai módszerekkel. A permetezési fordulókat, előrejelzésre alapozva nyújtsuk ki. Ez a rezisztencia elkerülése mellett anyagi és környezetvédelmi szempontból is kívánatos.

A ROVAROK SZERREZISZTENCIÁJA

E fogalom nem mást jelent, mint egy adott rovartörzsön belüli öröklődőképesség olyan rovarölőszer-mennyiség elviselésére, amely a normál népesség legtöbb egyedét elpusztítaná.

Alapvető típusai:

(1) az érzékenység alkati megváltozása (életképesség okozta tolerancia), amelynek megjelenésében maga a rovarölő szer nem játszik szerepet;

(2) specifikus ellenállóság, amely az illető szer szelekciós hatásának tulajdonítható, miután az a népesség fogékony részét elpusztította.

A jelenség a legtöbb esetben a szer hatásmechanizmusával, a rovar szervezetében kialakult speciális enzimekkel függ össze, amelyek a vegyületet hatástalanítják vagy elbontják (pl. a DDT-vel szemben ellenálló házilégytörzsekben a DDT-dehidroklorináz működése). Más esetekben a rovarölő szer támadáspontját képező enzim szerkezete változik meg, vagy a kültakaró áteresztőképessége csökken. Ismét más esetben a rovar megváltozott viselkedésével függ össze a szer hatástalansága, amikor pl. erős riasztóhatás következtében a rovar elkerüli a mérgező adag felvételét.

A szerellenállóság a népességekben kis számban már eredetileg is jelen levő rezisztens egyedek felszaporodásával kapcsolatos, és sebessége az illető állatfaj évi nemzedékszámával arányos. Ebben a folyamatban a védekezőszer okozta szelekciós nyomás nagyságával is arányos az ellenállóság megjelenésének sebessége és intenzitása. Ilyen szelekciós tényezők a dózis nagysága, az alkalmazás gyakorisága és ugyanazon szertípus alkalmazásának folyamatossága. A kezelés abbahagyásával az ún. magukra hagyott népességekben a környezetből bevándorló fogékony fajtársakkal való kereszteződés révén az ellenállóság mértéke az idővel arányosan csökken. Az ellenállóság kialakulása ellen ható tényezők:

(a) a kezelések számának egyéb módszerek segítségével (pl. kártevő rajzásának előrejelzésével) való csökkentése;

(b) a kezelések folyamán kémiailag nem rokon hatóanyagtípusok tervszerű váltogatása;

(c) a védekezés egyéb módszerekkel (biológiai, mechanikai, agrotechnikai) való kiegészítése.

Több évtizede, hogy az almamolyokban ellenállóképesség kezdett kialakulni a foszforsav-észterekkel szemben Amerikában, Dél-Afrikában és Óceániában. Európában az ellenállóképesség elsősorban a difluro-benzuron (Dimilin) ellen alakult ki, amely szer a rovarok növekedésgátlója. Időközben bebizonyosodott, hogy Franciaországban más rovarölő szerekkel (piretroidok és a foszforsav-észterek) szemben, sőt a rovarok növekedésszabályozó anyagával (RCI, pl. fenoxycarb [Insegar] és a tebufenozid [Nomolt]) szemben is kialakult a rezisztencia. A védekezések nagyobb gyakorisága és a dózisok emelése nem oldotta meg a kérdést, inkább meggyorsult az ellenálló egyedek kiválasztódása, és a kártevő populációsűrűsége növekedett. Új védekezési módszereket szükséges bevezetni a kialakuló vegyszer-ellenállóság és a környezetkímélés miatt is. Egyre valószínűbb, hogy a légtértelítéses, vagy összezavarásos módszer versenyképes lesz, nagy költségei ellenére is.

A rezisztencia kialakulását elkerülendő, a szerrotáció fokozott betartása javasolt az üvegházi molytetű, a füstösszárnyú körtelevél-bolha és a burgonyabogár elleni védekezéseknél.

GYOMIRTÓSZER-REZISZTENCIA

A gyomnövények elleni védekezés során hazánkban az 1970-es évek közepén, a vegyszeres gyomirtás általános elterjedése utáni évtizedben már kialakult a szőrős disznóparéj (Amaranthus retroflexus) atrazinellenálló biotípusa. Egyik évről a másikra bekövetkező probléma újabb faladatot adott a növényvédőszer-molekulák fejlesztőinek és a gyakorlati szakembereknek. Ezt követően számos szakcikkben közöltek herbicid-hatóanyagok ellen rezisztens gyomfajokat. Napjainkban a széles körben használt szulfonil-karbamid-herbicidekkel szembeni rezisztencia foglalkoztatja leginkább a szakembereket.

A növényvédőszer-rezisztenciával mint fontos jelenséggel hosszú távon számolnunk kell. Mérséklését szerrotációval, vagy megfelelő kombinációban való használattal lehet elérni.