Ugrás a tartalomhoz

Tartástechnológia

Dr. Béri Béla (2011)

Debreceni Egyetem, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Pannon Egyetem

Chapter 11. A KÖRNYEZETVÉDELEM SZEREPE A TARTÁSTECHNOLÓGIA MEGVÁLASZTÁSÁBAN

Chapter 11. A KÖRNYEZETVÉDELEM SZEREPE A TARTÁSTECHNOLÓGIA MEGVÁLASZTÁSÁBAN

Az elmúlt évtizedek termeléspolitikája a növekvő fogyasztói igény kielégítését szolgálta. Szinte minden állatfajnál intenzívebb fajtákat használnak és a tartás, takarmányozás területén is jellemző a nagy mennyiségű termék előállítását szolgáló technológia. Az intenzív tömegtermelés és az egyes termékek előállításához szükséges hatékonyság és gazdaságosság néhány korábban fontos tényezőt háttérbe szorított. Gondolok itt az ökológiai fenntarthatóságra, az állat- és környezetvédelemre, de ugyanebbe a kategóriába tartozhat a kevésbé intenzív fajták megőrzése is. Ha ezeknek a feltételeknek a termelés során meg akarunk felelni, a jelentkező többletköltségeket valakinek viselnie kell. A termelő célja a gazdaságos termékelőállítás és érthető, hogy veszteségesen nem akar gazdálkodni. Bizonyos mértékig önmagától korlátozhatja a környezetére káros technológiai elemek használatát, de törvényekkel és rendeletekkel erre kényszeríteni is lehet. Az előírt technológia betartásának többletköltségét rajta kívül a fogyasztó, vagy az állam viselheti. A jelenlegi életszínvonal nem igazán teszi lehetővé, hogy a termékelőállítás többletköltségeit a fogyasztókra terheljék. Megoldás tehát az állam nagyobb szerepvállalása a korábban megfogalmazott elvárásoknak megfelelő programok támogatása és finanszírozása.

Az állattartás környezetterhelése

Az állattartási technológiák során a telepen keletkező szennyező anyagok nagymértékben terhelhetik, esetenként károsíthatják a környezetet. Legnagyobb volumenben a szilárd, vagy hígtrágya jelentkezik, de egyes állatfajok, vagy hasznosítások esetén a szennyvíz mennyisége is átlagon felüli lehet. Bizonyos technológiák, különösen a nagy állatlétszámú iparszerű telepek gázok kibocsátásával a levegőt is szennyezhetik.

A feletetett takarmány állatfajonként eltérő módon hasznosul, de általában megállapítható, hogy nagy része visszakerül a természetbe. Takarmánykihasználási kísérletek igazolták, hogy a takarmány szárazanyag-tartalmának fele, ásványianyag-tartalmának pedig akár 70-80 %-a kiürülhet. A naponta ürített szilárd és híg ürülék súlya állatfajonként eltérő, nagytestű állatoknál meghaladhatja a 20-30 kg-ot. Ebből kalkulálható az egyes állatfajok éves trágyatermelése, melyről a 11. táblázat tájékoztat.

Az adatokból megállapítható, hogy különösen a nagyobb testű állatoknál nagyon nagy mennyiségű trágya keletkezik. Egy tejelő tehén évi 10 tonnát is meghaladó szervestrágya mennyisége jelzi azt a volument, amelynek szakszerű kezeléséről, kijuttatásáról és elhelyezéséről gondoskodni kell. A környezet terhelése szempontjából nem mindegy, hogy a tárgya és a vizelet nedvességtartalmának felszívásához milyen alomanyagot használunk. Az általánosan használt, vagy a ritkábban előforduló alomanyagok felszívó képessége között és szerves-, valamint ásványianyag-tartalma között eltérések lehetnek (12. táblázat).

11. táblázat A gazdasági állatok trágyatermelése (tonna/év)

Faj és korcsoport

Trágyatermelés

Szarvasmarha

   Borjú 6 hónapos korig

2,0

   Növendék marha választástól 1 éves koráig

5,0

   Növendék üsző 1 éves kortól 7 hónapos vemhességig

6,0

   Tehén, 7 hónap feletti vemhes üsző

10,0

   Hízómarha

11,0

Juh

   Növendék juh

0,5

   Tenyészkos, anya

0,7

Sertés

   Süldő

0,8

   Kan, koca, előhasi koca

1,2

   Hízósertés

1,3

Baromfi

   Liba

0,011

   Kacsa

0,008

   Tyúk

0,005

Forrás: Hajas-Rázsó, 1969.

12. táblázat A különböző alomanyagok felszívóképessége és összetétele

Alomanyag

Felszívóképesség

(%)

Nedvesség

(%)

Szervesanyag (%)

N (%)

P (%)

K (%)

Gabona-szalma

200-300

13-15

80-85

0,3-0,6

0,2-0,3

0,6-1,2

Szalma-szecska

250-350

13-17

80-85

0,3-0,6

0,2-1,2

0,6-1,2

Hüvelyes-szalma

250-350

15-17

75-80

1,2-1,5

0,3-0,4

1,0-2,0q

Erdei avar

150-200

13-15

80-85

0,7-1,0

0,2-0,4

0,2-0,3

Tőzeg

250-350

35-40

35-40

1,3-3,0

0,2-0,4

0,3-0,5

Forrás: Nyíri, 1993.