Ugrás a tartalomhoz

Talajökológia

Kátai János (2011)

Debreceni Egyetem, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Pannon Egyetem

A MIKORRHIZA MEGHATÁROZÁSA, JELENTŐSÉGE

A MIKORRHIZA MEGHATÁROZÁSA, JELENTŐSÉGE

A kifejezés eredete a görög mukes (gomba) és rhizo (gyökér) szavakból ered. A mikorrhiza tehát szimbiotikus jelenség, amely egy gomba és a gazdanövény gyökere között jön létre (Frank, 1985).

A mikorrhizának több típusa van, de a gyakorlatban két fő típusáról beszélünk:

  • ektomikorrhizák (külső mikorrhizák) és

  • endomikorrhizák (belső mikorrhizák) (lásd az I. mellékletet is).

A külső mikorrhizák a szárazföldi növények 3-5%-ban vannak jelen és igen nagy jelentőségűek az erdőt alkotó fás növények életében. Jellegzetességük, hogy a talajban és a gyökereken fordulnak elő. Jelentős érdeklődés mutatkozik a fogyasztható gombák iránt. Könnyen felismerhetők binokuláris nagyító segítségével. A mikorrhizált gyökerek (1.ábra) egy változó méretű Hartig-féle hálózatot alkotnak, amely segítségével kétirányú anyagcsere-folyamat jön létre a partnerek között.

Az ellenőrzött mikorrhizát előállító INRA-laboratóriumok (ANVAR-Franciaország) a technológia mellett mikorrhizált biológiai anyagot (fogyasztható gombákat) is rendelkezésre bocsátanak a megrendelőknek, mint például Lactarius deliciosus gombát (2, 3 és 4. ábrák).

1. ábra. A mikorrhiza sematikus ábrázolása (Lagrange, 2001)

2. kép. Lactarius deliciosus mikorrhizált tűlevelűeken (fenyő) (Robin faiskola, 2007).

3. kép. Lactarius deliciosus egyéves termőtestei fekete fenyőn (Robin-ANTI CHIGNONR430).

4. kép. Lactarius mikorrhiza fenyőn (mikroszkopikus felvétel)

Az ektomikorrhiza idővel növeli a gyökér térfogatát is, ezáltal a szimbiózis hasznossá válik a gombatermesztésben, de ugyanakkor a növény élete számára is.

A mikorrhiza előfordulása nemcsak a Lactarius gombafajok esetében lehetséges, hanem más fajoknál is, mint a Hebeloma, Suillus, Botelus Amnicanita, Cantharellus, Paxillus, Rhizophagon, Pisolithus nemzetségek esetében, egyesek csak erdészeti jelentőségűek, de mások emberi fogyasztásra is alkalmasak. A gazdanövények között Pinus, Picea, Abies, Quercus, Corylus, Castanea, Tilia, Populus, Cedrus fajokat találjuk. Az utóbbi időben egyre nagyobb jelentőségűvé válnak a Tuber melanosporum, Tuber uncinatum és Tuber magnatum fajokkal megvalósított mikorrhizák. Így az ektomikorrhizák a természetes erőforrások és egyes táplálkozási igények sikeres összehangolását jelentik.

Az endomikorrhiza a legelterjedtebb szimbiózis. A szárazföldi növények több mint 90 %-a esetében jelen van. Ismertek, jelen vannak és hasznosak a dísznövények, gyümölcsfák, bokrok esetében, de olyan erdei növény fajoknál is megtalálhatóak, mint a Fraxinus, Acer, Juglans, Prunus. Kimutatható ezen kívül sok lágyszárú növény gyökerén is, amelyek közül a búzán, kukoricán és árpán kutatták a legtöbbet. Az 5. ábra bemutatja a különbséget egy actinomikózis esetében, amely általában a kortex külső részén található, ahonnan a hifák a talajt átszövik és stabilizálják. Gyakran a növény közelében levő gomba hifák a felszínen szaporító képleteket alkotnak (7. ábra). A belső mikorrhiza megfertőzi a kortikális sejteket hüvely képzése nélkül. A 6. ábrán lévő séma az ekto- és endomikorrhizák keletkezését és fejlődését mutatja be különböző növények esetében (lásd az 1. mellékletet is).

5. ábra. A két fő mikorrhiza típus közötti különbség

6. ábra. Az ekto- és endomikorrhizák modelljei (Harting-féle hálózat) Forrás : FAO

7. kép. A gombafonalak megfelelő körülmények között átszövik a talajt és termőtesteket képeznek (Simon Egli, Ivano Brunner – 2002).

8. kép. Ektomikorrhiza egy bükkerdőben a Doftana völgyében (a szerző felvétele)

9. kép. Ektomikorrhiza a Mostistei erdő talajában (a szerző felvétele)

10. kép. Ektomikorrhiza gombafonalai a Doftana Völgye fenyőerdőjében (a szerző felvétele)

11. kép. Az ektomikorrhiza táptalajként hasznosítja a fenyőtobozokat (a szerző felvétele)

12. kép. A gombafonalak sűrű bevonatot (hüvelyt) képeznek a növény legvékonyabb gyökerei körül, így jelentősen megnövelik az adszorpciós felület és a felvett tápanyagok mennyisége. (Forrás:Univ. Hochenheim)