Ugrás a tartalomhoz

Egyéb gabonanövények termesztése

Sárvári Mihály (2011)

Debreceni Egyetem, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Pannon Egyetem

A cirok botanikai jellemzői

A cirok botanikai jellemzői

A cirok a pázsitfűfélék családjába (Poaceae), a fenyérfűfélék törzsébe (Andropogoneae) tartozik. A Sorghum bicolor gyűjtőnév alatt azokat az egynyári cirkokat találjuk, amelyeknek 10 pár kromoszómájuk van: a szemescirok, a cukorcirok, a szudánifű és a seprűcirok. A szudánifüvet régebben a sudanense alfajként azonosították, de ez a megnevezés ma már nem érvényes. A seprűcirokot régen az S.vulgare változatba sorolták, az új besorolás szerinti elnevezése S.bicolor var. technikum. A 20 haploid kromoszómájú Johnsonfű (S.halapense) évelő és rizómákat fejleszt.

Figure 13.1. Cirok, seprűcirok

Cirok, seprűcirok

Afrikában számos vad cirokfaj, a szudánifű közeli rokona őshonos. Ezek közül kerülhetett ki a termesztett cirok őse. A ciroknak több hasonló faja is megtalálható Afrikában, mint pl. a S. versicolor, amelynek csak 6 haploid kromoszómája van.

A cirok vaskos fűféle, 0,5 m-től az 5 m magasságig nőhet. Szára hasonló a kukoricáéhoz, vagyis barázdált és hengeres. A kocsány (a felső internódium) nem barázdált. A barázdák minden internódiumon az átellenes oldalon folytatódnak. A fiatal ciroknövény hullámos szélű leveleiről könnyen megkülönböztethető a kukoricától. Egyes fajták szárában édes, nedves bél található, mások bele nedvdús, de nem édesek, megint mások se nem nedvdúsak, se nem édesek. Létezik olyan száraz szárú változat, melynek levéllemezén fehér főerezet található. A lédús belű változat levélerezetének határozatlan jellege abból adódik, hogy a fás szövetek között nem levegő, hanem nedv van. Minden nóduszból levél nő, a levélnyelek simák és viaszosak. A szár és a levelek felülete viaszos. A száron lévő nóduszokból eredő rügyekből mellékhajtások erednek. A koronarügyekből tőhajtások indulnak. 21 amerikai fajtát vizsgálva a főhajtás leveleinek száma, a hajtáskorban képződöttekkel együtt általában 16 és 27 között volt. Az első tíz kis levél a föld alatti nódusz koronarügyeiből nő. A korán érő fajtáknak kevesebb levele van, így termésmennyiségük is alacsonyabb.

A cirok virágzata laza vagy sűrű bugavirágzat, a szőrös bugatengelyről számos oldalág nő. Minden oldalágon páros, ellipszis alakú füzérke található. Az egyik füzérke kifejlett és termékeny, míg a másik steril vagy porzós lehet. Az oldalsó bugaágak végén két kocsányos füzérke vesz körül egy ülő füzérkét. A termékeny füzérke két pelyvája általában kemény (bőrszerű). A külső és belső toklász vékony és áttetsző. A belső toklász lehet szálkás vagy szálkátlan. Néhány cirok szemtermésén akár cséplés után is megmarad a pelyva, míg más szemek félig csupaszak és cséplés után a pelyva teljesen leválik róluk. A buga alakja általában felálló, de lehet visszahajló is. A visszahajlást a buga nehézsége és tömöttsége okozza, amelyek a túl keskeny levélhüvelyből bújnak elő, ugyanakkor a kocsány túl rugalmas ahhoz, hogy egyenesen tartsa a bugát. Később a buga ebben a visszahajló pozícióban rögzül (lignifikálódik). Az egyenes fajták bugája a bugahányás időszakában vékony. A jól fejlett bugában akár 2000 mag is lehet. A magtömeg a következőképpen alakul: szemescirok 5500-9100/kg, cukorcirok 9100-13600/kg, szudánifű 22700-27300/kg és seprűcirok 10-13600/kg.

A cirok 95 %-ban önbeporzó növény, de a természetben könnyen kereszteződik más fajokkal; a seprűcirok, a szudánifű és alkalomadtán a Johnsonfű egyedeivel is.

Figure 13.2. cukorcirok, szudánifű

cukorcirok, szudánifű

A tarka cirok pigmentjei a perikarpiumban, a maghéjban (testa) vagy mindkettőben megtalálhatóak. Amennyiben csak a perikarpiumban található pigment, a magvak sárgák vagy vörösek. Amikor a perikarpium fehér és a szemet maghéj is fedi, a magvak barnás-sárgásak vagy zöldes-fehérek; a középső termésfal egyes típusoknál sűrű, keményítő tartalmú. Ha a perikarpium színes és maghéj is van, a magok sötétbarnák vagy vörösesbarnák. A keményítőtartalmú magvak könnyen vesznek fel vizet, így ki vannak téve a gombabetegségek kártételének.

Az érett cirokszemen az alaphoz közel fekete pont található. Az éretlen szemeken a fekete folt a betakarítás után jelenik meg.

Bár egynyári növényként tartják számon és általában így is termesztik, a cirok évelő növény és enyhe időjárás valamint elegendő talajnedvesség mellett növekedése nem áll meg. Dél-Karolina állam területén legalább hat évig is megmarad, üvegházban pedig akár 13 évig is nevelhető. A túl korán vetett, enyhe klímájú területen termesztett cirok másodjára is termést hozhat.

A koronarügyekből növő minden új szár saját gyökérrendszert és koronagyökeret növeszt, de kapcsolatban marad a régi növénnyel. A szár elpusztul, miután a növény elvirágzott és minden aktív rügyből és koronanóduszból szár képződött. Ezután a gyökér is elpusztul és lebomlik. Közben az eredeti szár mentén már kifejlődtek az új szárak. Ez a folyamat egészen addig folytatódik, amíg a környezeti feltételek kedveznek a vegetatív reprodukciónak, vagy míg a koronagyökerek még nem emelkednek túl magasan a talajfelszín fölé.

A cirokfüvek közé a szudánifű és a fenyércirok (Sorghum halepense) tartozik. Az utóbbi Magyarországon nehezen írtható, veszedelmes gyomnövény.

A szudánifű egyéves, laza bugájú, igen jól bokrosodó növény. Mellékhajtásainak száma a fajtától (hibridtől) és tenyészidőtől függően 3-10 között változik, de az 50-et is elérheti. A szudánifű értékes zöldtakarmány, emellett jól silózható is. Magyarországon legkorábban június végén kaszálható, azonban újrasarjad és augusztus végén egy újabb növekedését lehet kaszálni, ezt követően még egy harmadik növedéket is hozhat.

Legeltetni is lehet, de egy méter alatt, mérgező kéksav tartalma miatt. Mindig bugahányás előtt kell betakarítani, mert azt követően a rosttartalma nagyon megnövekszik.

A silócirok vagy cukorcirok szára lédús, magas a cukortartalma.

A bugája lehet zárt, vagy nyitott, a mag nagysága és színe változatos. A szemes cirok magja értékes abraktakarmány. A szemes cirok magja tannint tartalmaz, melytől keserű ízű és az állatok csak szoktatás után fogyasztják.

A szemes cirok bugája lehet laza szétterülő, lehet tömött bugájú. A szemes cirokokat a buga szerkezete, nagysága, tömöttsége alapján Miló, Kafír, Hegari, Feterita és Kaoliang csoportba sorolják.