Ugrás a tartalomhoz

Alkalmazott gazdaságszociológia - tananyag

Kuczi Tibor

II. A vizsgált térség agrárgazdasága a rendszerváltás előtt

II. A vizsgált térség agrárgazdasága a rendszerváltás előtt

A három természetföldrajzi kistáj, az Észak-Zselic, a Baranyai-hegyhát, valamint a Völgység találkozási pontjánál elhelyezkedő, 27 településből álló Sásdi kistérség mezőgazdaságát a rendszerváltást megelőzően fél tucat nagyüzem – öt termelőszövetkezet és egy állami gazdaság – határozta meg, e cégek foglalkoztatták a térség munkavállalóinak megközelítőleg 40 százalékát. [2] Az állattenyésztési ágazat túlsúlyával jellemezhető nagyüzemek sorából a foglalkoztatottak létszáma alapján kiemelkedett a többszázas tejelő tehenészettel és jelentős baromfiágazattal rendelkező gödrei Béke Mgtsz, az azonos nevet viselő és hasonló profilú mágocsi Béke Mgtsz, valamint a víziszárnyas-tenyésztés mellett jelentős szarvasmarha-ágazatot működtető sásdi Búzakalász Mgtsz. A térség öt nagyüzeme együttesen közel 1500 főt foglalkoztatott, a szövetkezeti telephelyekre külön buszok juttatták el a közlekedési szempontból elszigetelt aprófalvak munkavállalóit (Bezerédy 1976[bib_10]).

A térség legjelentősebb mezőgazdasági foglalkoztatójának számított a Bikalon működő, közel 1000 főnek munkát adó állami gazdaság is, amely a fent említett nagyüzemektől eltérő profillal rendelkezett: a nyúltenyésztés és a halászati ágazat mellett a gyümölcstermesztés terén produkált kiemelkedő eredményeket. Az említett nagyüzemek mindegyike kiterjedt integrációs tevékenységet [3] folytatott, különösen a baromfi-, nyúl- és a szarvasmarha-tenyésztés területén, amelyek a hetvenes években váltak húzóágazattá a térségben, amikor kedvezőtlen adottságú térségek támogatása címén a Sásdi kistérség jelentős állami támogatáshoz jutott (Álló 1978[bib_8]).

A gyenge földminőségből, az erdők, legelők, mezőgazdasági művelésre korlátozottan alkalmas dombvidékek túlsúlyából következően a környék nagyüzemei az ipari ágazatok irányába is kiterjesztették tevékenységüket (Erdős 1976[bib_13]). Ebben a tekintetben a mágocsi és a sásdi téesz emelkedett ki a nagyüzemek közül: utóbbiban az építőipari egység mellett a kishajmási központtal működő, több mint száz főt foglalkoztató agyagipari üzem [4] hozott jelentős bevételeket. Mágocson az építőipar, valamint a fafeldolgozás biztosított a mezőgazdaságban foglalkoztatottakénál magasabb béreket az ott dolgozóknak. A kistérség alacsonyan képzett női munkavállalóinak foglalkoztatásában a nagyüzemekhez kapcsolódó varrodák, ruhaválogatók játszottak szerepet, amelyek a Komlón működő Karbon Ruhaipari Vállalat beszállítójaként működtek.

A térség gazdaságának rendszerváltás előtti helyzetéről elmondható, hogy jelentős számú munkaerőt tartott helyben: aki nem vállalta a térséget közrefogó városokba, Dombóvárra, Komlóra, Kaposvárra, Pécsre történő ingázást, megélhetését a mezőgazdasági és ipari munkahelyeket kínáló nagyüzemek által biztosított alapjövedelemre és – igyekezetétől függően – az alacsony fizetéseket kompenzáló, szövetkezeti integrációban végzett melléktevékenységekre alapozhatta.



[2]  A térség mezőgazdasági nagyüzemei között említhetjük a gödrei Béke Mgtsz-t, a mágocsi Béke Mgtsz-t, a mindszentgodisai Ady Endre Mgtsz-t, a sásdi Búzakalász Mgtsz-t, valamint a Bikali Állami Gazdaságot, s idesorolhatjuk a magyarszéki Egyetértés Mgtsz-t is, amely ugyan nem része a 27 település alkotta Sásdi kistérségnek, ám vonzerőt gyakorolt a térségi munkavállalókra.

[3]  Az integráció keretében a nagyüzemek a helyi kisüzemekhez helyezték ki a munkaintenzív ágazatokat, adott esetben a baromfitenyésztést, nyúltartást, szarvasmarha-hizlalást. A kisüzemek a munkaerejüket adták a sajátos kooperációba, a nagyüzem a jószágállomány kihelyezése mellett biztosította a szükséges takarmányt, az állattartáshoz szükséges speciális szolgáltatásokat, a termelési folyamat koordinálása mellett szervezte az értékesítést. A nagyüzem számára tőkekímélő megoldást jelentett a körülményekhez rugalmasan alkalmazkodó kisüzemek integrálása, a kisüzemek tulajdonosai számára pedig az ipari szektornál alacsonyabb mezőgazdasági bérek kiegészítését, tőkefelhalmozást biztosított az integráció. A sajátos együttműködési rendszer a fentiek mellett hozzájárult a mezőgazdasági népesség helyben tartásához, a vidéki népességet érintő migrációs folyamatok fékezéséhez (Juhász 1982[bib_15], 1998[bib_16]).

[4]  A kerámiaüzem előbb a kishajmási Hegyalja Mgtsz önálló egységeként működött, majd az abaligeti Petőfi Mgtsz-hez, végül a sásdi Búzakalász Mgtsz-hez csatolták.