Ugrás a tartalomhoz

Társadalmi rétegződés olvasókönyv

Karl Marx, Ralf Dahrendorf, Max Weber, Talcott Parsons, Kingsley Davis, Wilbert E. Moore, Melvin M. Tumin, Gerhard E. Lenski, Frank Parkin, Erik Olin Wright, Szelényi Iván, Robert Erikson, John H. Goldthorpe, Pierre Bourdieu, Ferge Zsuzsa, Kolosi Tamás, Szántó Zoltán, Peter M. Blau, Mark Granovetter, Nan Lin, Angelusz Róbert, Tardos Róbert, Ulrich Beck, Stefan Hradil, John Scott, Róbert Péter, Randall Collins, Tardos Róbert

ELTE

Angelusz Róbert – Tardos Róbert: Hálózatok a magyar társadalomban

Angelusz Róbert – Tardos Róbert: Hálózatok a magyar társadalomban[436]

1. Társadalmi struktura és halózati megközelites – néhány kiinduló kérdés

Ha az elmúlt egy-két évtized szociológiai irodalmának nagy „sikerkönyveit" végig­tekintjük, az individualizáció és a hálózati társadalom fogalmai előkelő helyet fog­lalnak el közöttük.[437] E megközelítések reálisan észlelik olyan strukturális kötöttségek lazulását a mai világban, amelyek korábban földrajzi közelségen vagy tradicionális rokonsági rendszeren, rendi vagy osztályjellegű tagolódáson alapultak. E tenden­ciákban kétségtelenül nagy szerepük van – az erőforrások általános növekedésében megnyilvánuló – modernizációs és mobilizációs folyamatoknak, a globalizációval kapcsolatos változásoknak, ezzel együtt számos új típusú nagyszervezetnek, melyek a hagyományos szerveződések érvényét sok tekintetben felülírják.

Mint számos ilyen esetben, az új felismerések érvényét ezek bizonyos túl- hajtása csorbítja. Kétségkívül csábító az elgondolás, hogy a modern (stílsze­rűbben: posztmodern) viszonyok leírásához új fogalmi eszköztárra, egyfajta paradigmaváltásra van szükség. A fentiek fényében ez bizonyos fokig indokolt lehet, azonban az már kevésbé ésszerű, hogy válogatás nélkül búcsút mond­junk a strukturális kontinuitás gondolatának és az erre épülő terminusok, prob­lémacsomópontok egészének, köztük például a szociológia által hagyományo­san kultivált olyan kérdéskörnek, mint az erőforrások egyenlőtlensége. Ezek a meggondolások bizonyos értelemben a fejlett posztindusztriális társadalmak prosperáló szakaszaira is vonatkoztathatók (ahol a növekedés valóban tompítja a társadalmi törésvonalak, a polarizációs folyamatok élességét), s még kevésbé érvényesek a fejlett európai régiókban is megjelenő dekonjunktúra viszonyaira. Ennél is kérdésesebb a paradigma mechanikus átvétele olyan társadalmi köze­gekre, amelyeket mind ez idáig inkább az erőforrások szűkössége jellemez, és az életformák, miliők, stílusok szabadon választható, széles spektruma egyelőre kevesek sajátja.

A fenti tendenciákkal is összefügg, hogy a kapcsolathálózati megközelítés elő­térbe került a szociológián belül. Mindjárt hozzá kell tenni, a networkirodalmon belül is előkelő helyet foglal el – hagyományos komponenseket is magukba foglal­va – a strukturális vonulat. Valójában ez utóbbin belül is több irányzat fordul elő, amelyek eltérő hangsúlyokkal fókuszálnak a származási vagy teljesítményen ala­puló erőforrások mechanizmusaira, különböző pozíciók átfedésére, egymáshoz kapcsolódására, esetleg a hálózatok különböző típusú (így pozíciós, relációs stb.) tulajdonságaira. A szociológiai összefüggéseket hangsúlyosan beemelő elméleti vonulat egy reprezentáns szerzője, Lin (2001) például a „pozíciók ereje" tételének - posztulátumszerűen - nagyobb szerepet tulajdonít, mint a (voltaképpen inkább networkhangsúlyú) „kötések ereje" tételnek. Az, hogy valaki honnan indult és hova ért, mi a jelenlegi pozíciója, e felfogás szerint változatlanul meghatározóbb, mint az, hogy kiket ismer, és milyen e kapcsolatok jellege (noha ez utóbbiak - kü­lönösen networkkutatók szemében – persze a legkevésbé sem elhanyagolhatók).

Miután jelen tanulmányban a kapcsolathálózati erőforrások eloszlását és ezek időbeli alakulását helyezzük középpontba, nem volna helyes, ha ezt elszige­telten tennénk akár más erőforrásokhoz, akár szélesebb értelemben vett repro­dukciós folyamatokhoz képest. A különböző típusú erőforrások összefüggéseit vizsgálva, az elmúlt fél évszázad egy különösen jellegzetes makroszociológiai strukturális felfogásának, Peter Blau differenciálódási elméletének alapelemeire támaszkodunk, amely – más strukturális elméletektől eltérően – az úgyneve­zett releváns paraméterek[438] megoszlásán és korrelációs kapcsolódásain alapul. E felfogást követve a társadalmi változásokat nemcsak a releváns paraméterek megoszlásának módosulásához kapcsolhatjuk, de e paraméterek viszonylagos jelentőségének eltolódásához is (új tényezők emelkedhetnek a releváns változók sorába, és régiek szorulhatnak ki közülük), s nem kevésbé egymással való össze­függésük alakulásához. Ez utóbbi szempontból azt vizsgáljuk, hogy egymáshoz szorosan kapcsolódva, egymás hatását fel is erősítő rendszert alkotnak-e, vagy inkább átmetszik egymást, a strukturális abroncsok erejét ezáltal mérsékelve. Ha az előbbiről van szó, e terminusokban konszolidációs, ha az utóbbiról, ennek inverzeként interszekciós tendenciáról beszélhetünk.

Az individualizációs tézist is lefordíthatjuk a blaui strukturális terminusok­ra. Részben azt várhatnánk ennek alapján, hogy a hagyományos társadalmi-de­mográfiai változók, illetve reprodukciós mechanizmusok erőforrás-meghatáro­zó szerepe csökken, részben azt, hogy a releváns tényezők összefüggése inkább gyengül, mint erősödik. E gondolatmenetet feltételesen elfogadva, egészében véve a hagyományos értelemben vett struktúrák lazulásával számolhatnánk. Hogy a tapasztalatok ezt igazolják-e, vagy inkább cáfolják, olyan alapkérdés, amellyel már korábban is foglalkoztunk,[439] jelen vizsgálódásunknak is fontos ré­sze, és további kutatásainkban is kiemelt szerepet szánunk neki.

A probléma kutatása nyilvánvalóan dinamikus megközelítést igényel. Ha fel­tételezzük, hogy a strukturális összefüggések változása – már csak a szoros érte­lemben vett struktúra viszonylagos szilárdsága miatt is – inkább a hosszú, mint a rövid tartam alapján elemezhető, viszonylag nagy időtáv bekapcsolására van szükség. Kiindulópontunk egy 1986–87-ben, viszonylag nagy országos reprezen­tatív mintán lebonyolított felvétel, mely egy meghatározott rétegződési modell, a kulturális-interakciós rétegződés felől közelített e témakörhöz, a (potenciálisan) re­leváns változók – nem utolsósorban a networkváltozók – széles körére építve.[440] Idő­metszetünk végpontja egy viszonylag friss, 2005 május-júniusában lebonyolított felvétel, amelynek céljai között az előbbi projekt – bizonyos elemeiben azt szorosan követő, a korábbi indikátorokat nagyrészt változatlan formában bevonó, részben a változásokhoz adaptáló, néhány új elemmel kiegészítő[441] - replikációja is szerepelt.

Az átfogott közel két évtizedes periódusnak az is jelentőséget kölcsönöz, hogy ebből már mintegy másfél évtized a rendszerváltás óta telt el, annak min­den strukturális következményével. Mivel a 86–87-es kiindulópont viszonylag közel állt a rendszerváltás időszakához – bizonyos strukturális szempontok­ból egyfajta átmenetet is alkotva –, fent vázolt alapkérdésünket kiegészíthetjük: Mennyire voltak jellegadóak a társadalmi-gazdasági átalakulás hazai közegében az individualizációs tézisnek megfelelő tendenciák?

Akár stratifikációs, akár strukturális megközelítésről volt szó, kutatásaink­ban kiemelt jelentőséget tulajdonítottunk a különböző típusú erőforrásoknak. Ezek kijelölésében részben a szociológia weberi hagyományai, részben az újabb keletű Bourdieu-féle mező- és tőkeelméletek játszottak szerepet, bár az alrend­szerek parsonsi tipológiájától sem egészen függetlenül (amely valószínűleg olyan szerzők, mint például Bourdieu, tőkemodelljére sem maradt hatástalan) (l. Weber, 1995; Bourdieu, 2002; Coleman, 1998; Parsons, 1971). A konszolidációs összefüggésekre vonatkozó vizsgálódásainkban végül is négyfajta erőforrást, a kapcsolathálózati (szociális) mellett a gazdasági (anyagi/vagyoni), a kulturális és a politikai erőforrásokat különböztettük meg.

Az elmúlt néhány évtized szociológiájában – mindenekelőtt a kulturális és a kapcsolathálózati/társadalmi erőforrásokat tekintve – előtérbe került a tőke fogalma.[442] Noha a szociológia kutatási perspektíváit illetően e megközelítést egé­szében véve termékenynek tartjuk, többször kifejeztük azt a véleményünket, hogy célszerű a tőkefogalommal – annak szubsztantív vonásaihoz ragaszkod­va – takarékosan bánni, és olyan esetekre fenntartani, amikor befektetésről, megtérülésről, hozamról, tág értelemben vett instrumentális cselekvésekről be­szélhetünk. Amikor viszont nem annyira az erőforrások működésbe hozása, gyarapítása, mint inkább az azokhoz való hozzáférés áll előtérben,[443] célszerű az erőforrások szélesebb – bizonyos értelemben igénytelenebb – fogalmáinál ma­radni. Jelen tanulmányunkban a hozzáféréssel kapcsolatos kérdésekre szorítko­zunk, s ezért mindvégig az erőforrás fogalmát alkalmazzuk.

2. Az erőforrások és összefüggéseik – az alkalmazott modellek, módszerek és változók

Dinamikus vizsgálódásunk alapkérdéseit most már részletesebben kifejtve, főbb kérdésekként a következőket jelölhetjük meg:

  • A közel két évtized során nőtt-e vagy csökkent, esetleg változatlan maradt a különböző típusú erőforrások összekapcsolódása, egymással való átfedése?

  • Hogyan alakult az erőforrások rendszerében a kapcsolathálózati erőforrá­sok szerepe?

  • Létezik-e (ma és korábban) olyan közös tényező (latens változó), amely az erőforrások összességét és társadalmi megoszlását viszonylag jól reprezentálja?

  • Az erőforrások összességét tekintve, nőtt-e vagy csökkent, esetleg változat­lan maradt a hagyományos meghatározók (családi háttér, foglalkozási osztály­helyzet) szerepe?

  • Léptek-e működésbe az elmúlt időszakban olyan új tényezők, amelyek két évtizeddel ezelőtt kevéssé, ma viszont jelentősen meghatározzák az erőforrások eloszlását?

  • Hogyan alakult mindez a kapcsolathálózati erőforrásokat tekintve?

E kérdésekre a választ többféle modell, többváltozós mérési eljárás útján ke­ressük.

  1. Főkomponens-elemzést alkalmazunk mindkét időpont esetében az első három kérdésre vonatkozóan. Ennek révén részben a konszolidáció fokára, részben a networkerőforrások relatív szerepére vonatkozó eredményekhez jutunk, de közelebb kerülünk ahhoz is, hogy létezik-e olyan közös tényező, amellyel az erőforrások összességének eloszlása viszonylag jól kifejezhető.

  2. Az exogén és endogén tényezők megkülönböztetésére épülő, oksági hipotézisen alapuló LISREL-modell (illetve annak újabb, AMOS-változata) révén az erőforrások meghatározásában szerepet játszó tényezők befolyását vizsgáljuk, ismét külön-külön a két időszakra vonatkozóan. A családi háttér szerepét is bevonó reprodukciós modellekben a közvetlen és a közvetett hatásokat is meg tudjuk majd különböztetni. A dolgozat egy későbbi fejezetében még részletesebben kifejtjük a modellünkbe végül bevont két exogén (apa iskolázottsága és életkor) és két endogén (dichotóm szellemi-fizikai foglalkozási csoport-hovatartozás, illetve foglalkozási aktivitás) változó kiválasztásának indokait.

  3. Az előzőhöz hasonló tényezők bevonásán alapuló (különböző mérési szintek bevonását is lehetővé tevő kategoriális, CATREG) regressziós modellek révén – amikor viszont nem teszünk különbséget exogén és endogén tényezők között – egy másfajta, közvetlenebb képet is nyerhetünk az általunk alkalmazott reprodukciós modellben szereplő tényezők viszonylagos súlyáról az erőforrások meghatározásában.

Az utóbbi két modell eredményei fenti kérdéseink második csoportjára (a negyediktől hatodik kérdésig) adhatnak választ.

Az alkalmazott modellek konkrét komponenseihez közelebb térve, először erőforrás-tipológiánk alapelemeit és azok operacionalizálását mutatjuk be. Egy néhány éve megjelent tanulmányunkban (Angelusz-Tardos, 2003) már elemez­tük az erőforrások közti konszolidációs viszonylatokat az itt alkalmazotthoz ha­sonló négyosztatú felosztás alapján. Lényegében az akkor kidolgozott megkö­zelítést vettük át most is, jóllehet vizsgálódásunk kiinduló- és végpontja ezúttal már egy hosszabb periódust fog át. Az elemzés alapja ezúttal is egyszerű kor­relációk mátrixa, illetve a rájuk épülő főkomponens-elemzés. Az erőforrásokat reprezentáló változók is hasonlók maradtak, a legjelentősebb változás a kultu­rális erőforrások esetében történt. Kulturális-interakciós rétegződés kutatásáról lévén szó, mind az 1986-87-es, mind a 2005-ös felvétel a kulturális mutatók szé­les körét fogta át, így a szóban forgó erőforrások indexét is a mutatók szélesebb körére építettük, mint pusztán az iskolai végzettség. Az utóbbi mellett – mind­két időpontra vonatkozóan – a nyelvtudást, a számítógépes ismeretet, valamint a (szépirodalmi) olvasás gyakoriságát is bevontuk.

Ami az anyagi erőforrásokat illeti, némileg bonyolultabb a helyzet, noha en­nek indexét mindkét esetben az alapindikátorok széles körére, közel kéttucat mutatóra építettük. Mindkétszer a tartós fogyasztási cikkekkel való ellátott­ság állt középpontban, és az is közös, hogy a jövedelmi mutatókat - éppen a magas válaszhiány és az önbesorolással kapcsolatos ismert problémák miatt is - mindkét esetben mellőztük Az alkalmazott indikátorok egy számottevő részé­nél azonban módosítást kellett alkalmaznunk, a formális változatlanság ugyan­is – nem utolsósorban épp a tartós fogyasztási cikkek esetében – valójában a diszkriminációs képesség gyengülését eredményezte volna (gondoljunk például a színes tévére, amellyel akkoriban a népesség fele sem, ma viszont közel száz százaléka rendelkezik, ma tehát már nem igazán tagolja a populációt – szem­ben olyan új eszközökkel, felszerelési tárgyakkal, mint az internet, mobiltelefon vagy mosogatógép, amelyek korábban még egyáltalán nem vagy csak minimális körben álltak rendelkezésre). Az anyagi erőforrások indexének új elemei továb­bá a különböző típusú értékpapírok, biztosítások megléte, amelyek szintén az elmúlt egy-két évtizedben terjedtek el széles körben. Az összetevők további cso­portját a nyaralási, üdülési szokásokra vonatkozó mutatók alkották.[444] A tartalmi ekvivalencia tehát formai különbséget, a konkrét mérőeszközök bizonyos elté­rését, aktualizált átformálását – az indikátorok bizonyos kicserélését – igényelte e konkrét esetben.

A politikai tényező méréséről szólva, kétségtelen, hogy legkevésbé e tekin­tetben egységes a két időpont szerint a vizsgálódás. Ez persze nem független a közben bekövetkezett változásoktól. Mivel a politikai aktivitás, véleménynyil­vánítás tere lehatárolt volt, és a társadalom aránylag szűk szegmensét fogta át, a nyolcvanas évekbeli kulturális-interakciós rétegződésvizsgálat kevés ilyen vonatkozású kérdést tartalmazott, közülük a politikai tárgyú kommunikáció intenzitása értelmezhető itt legközvetlenebbül. Részben a politikai mozgástér pluralisztikus bővülése, részben a politikai törésvonalak stratifikációs jelentő­sége miatt a mostani felvétel e témakörrel is bővebben foglalkozott, nőtt tehát a politikai involváltság szempontjából releváns indikátorok száma. A politikai kommunikáció intenzitása és a politikai érdeklődés mértéke mellett a különbö­ző pártok híveivel való érintkezés köre, a politikai nexusok diverzitása is a most alkalmazott index részévé vált (és a fentihez hasonló megfontolás alapján itt sem láttuk indokoltnak mutatónk mesterséges „lebutítását"). A korábbinál több komponensre kiterjedő, elvben erősebb mérőeszközzel van dolgunk, s ha a szó­ban forgó erőforrás szerepnövekedését, a vele kapcsolatos összefüggések erő­södését tapasztalnánk, ezt tartalmi motívumok mellett akár olyan módszertani körülménnyel is magyarázhatnánk, mint a korábbinál komplexebb mérés. Ismét a későbbi eredmények fényében dönthetjük majd el, hogy e megfontolásoknak mekkora jelentőséget kell tulajdonítanunk.

Végül – témánknál fogva persze nem utolsósorban – a kapcsolathálózati erő­források méréséről kell szólni. Noha a lefedett jelenségkör sokrétűsége, bonyo­lultsága miatt tulajdonképp e tényező mérése a legnehezebb, s igényli a leginkább komplex, számos indikátoregyüttest felölelő eszköztárt, a kulturális erőforrások mellett itt valósult meg a két időpont méréseinek formailag is legteljesebb ekvi­valenciája. Az index mindkét esetben felölelte a szűkebb kapcsolathálózat mé­retének s a tágabb ismeretségi körhöz fűződő nexusok kiterjedtségének, továb­bá a kapcsolatok bővítésének elvben fontos forrását jelentő egyesületi részvétel mutatóit, valamint egy ezeknél specifikusabb – de a szerkezetfeltáró elemzések tanúsága szerint szintén jól illeszkedő – indikátoregyüttest a karácsony és újév táján küldött és kapott (postai vagy újabb típusú) üdvözletek alapján.[445] Egy ki­egészítést ennél az erőforrás-típusnál is tettünk a végbement változások talaján, mely a közben jelentősen kibővült külföldi kapcsolatokhoz, az utazások, látoga­tások egyszerűbbé, esetleg olcsóbbá válásához fűződik. Az erre vonatkozó té- nyezőegyüttes[446] beemelését ötödik alapelemként a kapcsolathálózati erőforrások 2005-re vonatkozó mérőeszközébe ismét a fentiekhez hasonló meggondolások (tehát a tartalmi ekvivalencia biztosításának a mutatók bizonyos módosításához fűződő érvei) indokolták.[447]

3. Az erőforrások konszolidációja, belső összefüggéseik szorossága

Az individualizációs hipotézis strukturális implikációjának legközvetlenebb tesztje az erőforrások konszolidációs/interszekciós összekapcsolódásának (szét­válásának) vizsgálata (l. az 1. ábrán: globfak5). Konszolidációról az erőforrások szoros összekapcsolódása, interszekcióról (az előbbi inverz fogalmaként) szét­válásuk esetén beszélhetünk. Dinamikusan vizsgálódva arra összpontosíthatjuk figyelmünket, hogy egyik időszakról a másikra nőtt-e vagy csökkent a szóban forgó összefüggések szorossága. Az individualizációs hipotézis elsősorban az interszekciós tendenciák túlsúlyára épül, mivel a különböző dimenziókban ki­alakuló élethelyzetek, hátrányok-előnyök, kockázati fenyegetettségek megjele­nését egymástól viszonylag függetlenként tételezi. Az erőforrások egymással való szorosabb összekapcsolódása, az előnyök-hátrányok halmozódása viszont a személyes pozíciók olyan társadalmi beágyazottságára utal, amely eleve kisebb teret ad a társadalmi térben való egyéni mozgások, egzisztenciális választások, illetve a csoportközi interakciók számára.[448]

1. táblázat - Erőforrástípusok közti konszolidációs mutatók 1986-1987* és 2005 (Pearson-féle korrelációs együtthatók; főkomponens-elemzés)

1986-1987 N = 2975

Erőforrások

Vagyoni

Kapcsolat­hálózati

Politikai

Főkomponens-súlyok (Eigenvalue: 2,16 Magyarázat: 54,1%)

Kulturális

0,51

0,39

0,40

0,80

Vagyoni

0,34

0,29

0,73

Kapcsolathálózati

0,39

0,71

Politikai

0,70

2005 N = 1482

Erőforrások

Vagyoni

Kapcsolat hálózati

Politikai

Főkomponens-súlyok (Eigenvalue: 2,32 Magyarázat: 58,1%)

Kulturális

0,64

0,50

0,26

0,82

Vagyoni

0,51

0,31

0,84

Kapcsolathálózati

0,38

0,79

Politikai

0,58


* A vizsgálat indikátorai részben a panelfelvétel 1986-os, részben az 1987-es hullámából valók.

Az 1. táblázat kompakt módon foglalja össze két időmetszetben a szóban for­gó elemzések főbb mutatóit. Így a két időpontra vonatkozó altáblázat bal oldali paneljében a négy erőforrás-dimenzió közti összefüggéseket legközvetlenebbül kifejező korrelációs mátrixot, a jobb oldali panelen belül pedig a négy tényező alapján elvégzett főkomponens-elemzés kiemelt eredményeit, a főkomponens alapján történő magyarázat nagyságát, illetve az egyes erőforrásfajták viszony­lagos súlyát. Az összefüggések szorosságának becslése révén adhatunk választ arra a kérdésre is, mennyire indokolt olyan közös látens változóról beszélni, olyan globális erőforrás-mutatót alkalmazni, amellyel – mintegy a társadalmi státus főbb komponenseit leképezve – jellemezhetjük az egyéneknek az erőfor­rások társadalmi hierarchiájában betöltött pozícióját.[449]

Voltaképpen már a kiinduló nyolcvanas évekbeli időpontban is az egyes alap­elemek magas fokú összekapcsolódásáról beszélhettünk, ami nemcsak a közös tényező 50 százalékot meghaladó magyarázatában, de az egyes komponensek 0,7 és 0,8 közötti súlyában is megnyilvánult. Az is nyilvánvaló tehát, hogy va­lamennyi tényező jelentősen vett részt a szóban forgó szerveződésben. Ehhez képest 2005-re még tovább nőtt a magyarázott közös variancia (54-ről 58%-ra), illetve ennek megfelelően az erőforrások közötti egyedi összefüggések is na­gyobb részben (a táblázatban közölt mátrixokon belül hatból négy esetben). Csu­pán e vizsgálódásból nem állapítható meg, hogy az 1986-87-es esetünk a rend­szerváltás előtti évtizedeket mennyire reprezentálja a vizsgált szempontokból (mind a Kolosi-féle L-modell, mind a Szelényi-féle két-háromszög-séma [Kolosi, 1987; Szelényi, 1990] a nyolcvanas évekre vonatkozóan a korábbi évtizedekhez képest érvényesülő interszekciós tendencia meglétét, tehát a különböző dimen­zióknak a korábbihoz képest viszonylag lazább egymáshoz kapcsolódását sugallta).[450] Mindenesetre a fenti eredmények egészében véve a szerkezeti hason­lóság benyomását keltik, s ha a két időpont közt némi változás mutatkozik, az elmúlt időszakban inkább konszolidációs, mint interszekciós tendencia érvénye­süléséről beszélhetünk.[451] Az előnyök-hátrányok összekapcsolódása különböző erőforrásokban pillanatnyilag inkább erősödni, mint gyengülni látszik.[452]

Az egyes erőforrások szerepére vonatkozóan is igaz az állandóság és a vál­tozás együttes jelenléte. A kulturális erőforrások megtartották korábbi vezető szerepüket a szóban forgó szerveződésben, a rendszerváltást követően azon­ban az anyagi dimenzió nemcsak felzárkózott, de kismértékben még előbbre is lépett, csaknem erőforrás-szervező központtá válva. Közel hasonló mértékű emelkedés tapasztalható a kapcsolathálózati tényező jelentőségében – mintegy megerősítve azt a kiemelt figyelmet, amelyet a jelen vizsgálódás is juttat a szó­ban forgó erőforrásoknak.[453] E három tényező kapcsolata egymással valamennyi vonatkozásban határozottan erősödött a korábbihoz képest. E tényezők alapján a lent és fent tehát ma élesebben válik el egymástól.

A konszolidációs tendencia még erősebben is mutatkozna a globális adatok­ban, ha a politikai erőforrások szerepének jól kivehető csökkenése nem ellen­súlyozná valamelyest a strukturális szerveződésben.[454] Bizonyos értékítéletet is megfogalmazva, ezt voltaképpen pozitív eredményként, a rendszerváltás egyik „demokratikus hozadékaként" könyvelhetjük el – a megállapítás arra utal, hogy a politikai és a más jellegű előnyök a korábbinál kevésbé járnak kéz a kézben (l. ezzel összefüggésben Ferge, 2002). Ha nem minden fenntartás nélkül is, a másik pólust tekintve úgy is fogalmazhatunk, hogy az egyéb erőforrásokban szegényebbek sem feltétlenül szorulnak ki a politikai mezőből. [455]

4. Régi és új tényezők az erőforrások reprodukciójában

Miután a konszolidációs elemzés révén a specifikus erőforrások közös kompo­nensével egyúttal olyan mérőeszközhöz jutottunk, amely némiképp általánosít­va teszi megragadhatóvá az erőforrások hierarchiájában elfoglalt pozíciót, köz­vetlen lehetőségként adódik az ezt meghatározó fontosabb tényezők szerepének vizsgálata.[456]

Olyan, viszonylag egyszerű modell kialakítására törekedtünk, amely a leg­erősebb magyarázó tényezőcsoportok bevonásával az erőforrások szóródásá­nak viszonylag nagy részét képes leképezni, ugyanakkor az egyén szempontjá­ból külső adottságként jelentkező és a cselekvései által befolyásolható tényezők különválasztásával bizonyos oksági mechanizmusokra, reprodukciós összefüg­gésekre is fényt deríthet. Mint már utaltunk rá, ezen keresztül az egyes ténye­zők közvetlen és - az exogén változók esetében - más tényezőkön keresztüli közvetett hatását is meg tudjuk ragadni.

A lényegi tényezők kiemelésében nagy szerepet játszottak azok a többválto­zós (regressziós) elemzések, amelyek első körben a változók szélesebb körén ala­pultak, majd fokozatosan szűkítettük a kört oly módon, hogy az összmagyarázat csak viszonylag kevéssé csökkenjen. Következő modelljeinkben ezen - az exo- gén és endogén változókat még meg nem különböztető - elemzések elemzéseit is közöljük majd.

A szóban forgó elemzések nyomán végeredményben négy tényezőt emeltünk ki az erőforrások meghatározásában szereplő komponensként, melyek közül ket­tőt tekintettünk exogén, és kettőt endogén változónak. Az előbbi tényezőcsopor­ton belül a családi háttér mozzanatát reprezentáló apa iskolázottságát választottuk egyfelől, az életkor (1. az 1-2. ábrában apaisk4 és kor4) mutatóját másfelől. Az utóbbi tényezőcsoport összetevőiként a dichotóm (szellemi-fizikai) foglalkozási pozíciót és a foglalkozási aktivitást jelöltük meg (1. az 1-2. ábrában fizszel2 és ak- tiv2).[457] Az endogén tényezők a modellünk által - gyakorlatilag időbeli kauzalitás alapján - posztulált olyan változók, amelyek az exogén változóknak okozatai, de nem okai. Így a családi háttérhez képest nyilván következményjellegű változó a leszármazott foglalkozási osztályhelyzete és az életkorhoz képest is a fog­lalkozási aktivitás mutatója. Ez utóbbi generációs vonatkozású tényezőegyüttes beemelésére korábbi, ezek növekvő szerepére utaló vizsgálati eredményeink[458]mellett más hazai szerzőknek a rendszerváltás „nyertes" és „vesztes" kohorszai- ra, és mindebben a munkaerő-piaci pozíciók generációspecifikus különbségeire vonatkozó megállapításai is okot adtak.[459] Modellünkben megkülönböztethetünk egy státusjellegű (családi háttér, foglalkozási osztályhelyzet) és egy generációs (életkori, aktivitási) tényezőcsoportot; az összefüggések sémájába ezek potenci­ális kapcsolatait is bevontuk (így az exogén változók egymással való kapcsolatán kívül a családi háttér és az aktivitási szint, illetve az életkor és a foglalkozási státus közti összefüggéseket).

Globális erőforrások egy reprodukciós útmodellje, 1986-1987 és 2005 (AMOS5-LISREL)

1. ábra. Globális erőforrások egy reprodukciós útmodellje, 1986-1987 és 2005 (AMOS5-LISREL)

Kapcsolathálózati erőforrások egy reprodukciós útmodellje, 1986-1987 és 2005 (AMOS5-LISREL)

2. ábra. Kapcsolathálózati erőforrások egy reprodukciós útmodellje, 1986-1987 és 2005 (AMOS5-LISREL)

A modell általános körvonalain túl a végül kiválasztott konkrét indikátorok is indoklást érdemelnek. Ami a státus-tényezőcsoport exogén és endogén ele­mét illeti, a végül választott megoldás egyik vonatkozásban sem egészen magá­tól értetődő: a családiháttér-mutatók közül az apa iskolázottsága, a foglalkozási osztályhelyzet esetében a dichotóm szellemi-fizikai csoportosítás alkalmazása. Jóllehet az előző esetben az anya kulturális szerepével kapcsolatos meggondo­lások is egyre nyomósabbak, gyakorlati okok (így főként 1986-87-ra vonatko­zóan a gyakran hiányos adat az anya iskolázottságára, illetve az akkoriban még meglehetősen egyoldalú, a legalacsonyabb végzettség irányában erősen ferde megoszlás) miatt maradtunk az apa iskolázottságánál.[460] Ami a foglalkozási kate­gorizálás dichotóm verzióját illeti, nemcsak hangsúlyos módszertani megfontolások (az oksági összefüggést vizsgáló AMOS-LISREL modellbe bajos lett volna többértékű kategoriális változót bevonni), de történeti, közgondolkodásbeli és empirikus tapasztalatok is ennek alkalmazása mellett szóltak. Az alkalmazá­si státus, munkaszerződés, munkaköri miliő eltérésén alapuló szellemi-fizikai különbségtétel - amely voltaképpen a leginkább kurrens Goldthorpe-féle több­kategóriás foglalkozási osztályséma alapjául is szolgál – ma is erősen jelen van a köztudatban, segítségével az emberek könnyen tudják saját és mások pozícióját definiálni.[461] Hogy azonban interakciós szempontból is mennyire élő a társa­dalmi csoportok ilyen jellegű megkülönböztetése, azt – különböző interakciós, illetve identifikációs viszonylatokon alapuló, de minden esetben részletesebb foglalkozási csoportosításból induló - elemzésekkel külön is vizsgáltuk.[462] Mint a Függelék elemzéseiből (I. és II. ábra) elemzéseiből kiderül, ezek mindkétszer megerősítették a fizikai és szellemi csoportoknak a társadalmi térben való el­különülését (tehát azt, hogy például a szakmunkások is a szakképzetlen fizi­kaiakkal közös – és a szellemiektől eltérő – zónában helyezkednek el, ami, igaz, nem jelenti, hogy egyforma távolságra lennének ez utóbbiak különböző csoportjaitól).[463]

6.2. táblázat - 2.1. táblázat. Globális erőforrások reprodukciós modellje - a hatások összefoglaló táblája (AMOS5-LISREL sztenderdizált együtthatók, N = 2351, ill. 1421)

1986-1987

2005

Teljes hatás

Közvetlen

Közve­tett

Teljes hatás

Közvetlen

Közvetett

Exogén változók

Apa isk.

,37

,21

,16

,41

,21

,20

Életkor

- ,03

,02

- ,06

- ,22

- ,10

- ,12

Endogén változók

Foglalk. (szellemi­fizikai)

,42

,42

-

,39

,39

-

Aktivitás

,14

,14

-

,22

,22

-

Adj. R2

,31

,44


6.3. táblázat - 2.2. táblázat. Globális erőforrások reprodukciós modelljének regressziós változata, 1986-1987 és 2005 (CATREG, Optimal Scaling, béta-együtthatók, F-szignifikancia, Importance-mutatók, N = 2351, ill. 1421)

1986-1987

2005

béta

sig.

Importance

béta

sig.

Importance

Apa isk.

,23

,000

,27

,22

,000

,24

Foglalkozás (szell.-fiz.)

,42

,000

,66

,40

,000

,47

Életkor

,08

,000

,00

- ,15

,000

,12

Aktivitás

,13

,000

,07

,18

,000

,17

Adj. R2

,32

,45


Az endogén változók másik eleme, a foglalkozási aktivitás szerinti csopor­tosítás is felvet bizonyos gyakorlati problémákat. Jóllehet a besorolás az esetek nagy részében aránylag egyértelmű - miután az inaktív népesség nagyrészt a nyugdíjasok jól definiált csoportjaiból kerül ki -, a munkanélküliek és a ma már nem elhanyagolható létszámú (felnőtt korú) tanulók esetében kevésbé magától értetődő a dolog.[464] Mi azt tekintettük vizsgálódásunk szempontjából alapvető­nek, hogy – akár kereső, akár nem kereső jelleggel – valaki rendszeres elfoglalt­sággal, szervezethez, intézményhez kapcsolódó munkafeladattal rendelkezik-e vagy sem. Így a munkanélkülieket nem, a tanulókat az aktív népesség tagjaként vettük számításba.[465]

Az első, legszembetűnőbb eredmény a modell összmagyarázatának számot­tevő növekedése 31-ről 44 százalékra, ami egybecseng a konszolidációs tenden­ciával kapcsolatos előző megállapításokkal, és azt mutatja, hogy az erőforrások polarizálódásának társadalmi összefüggései ma viszonylag jól leképezhetők a reprodukciós modell által figyelembe vett tényezőkkel. Ez még akkor is igaz, ha a modell egyes elemei szerinti változások nem azonos mértékűek. Jóllehet a következőkben a közvetlen és közvetett hatások egy részletesebb számbavételét is bemutatjuk, a jelen ábrán is jól megfigyelhető, hogy a legnagyobb változások a séma alján szereplő generációs/aktivitási tényezőkkel kapcsolatosak. Míg koráb­ban nem volt kimutatható közvetlen életkori hatás, addig 2005-re egyértelműen szignifikánssá vált, hogy az erőforrások készlete az idősebb kohorszok felé ha­ladva csökken, és ezzel egybecsengő tendencia mutatkozik az aktivitási ténye­zőn keresztül is. Ezzel együtt, a 1. ábra felső zónája legalább ekkora figyelmet érdemel: a reprodukciós modell középpontjában az apa iskolázottsága és a sze­mélyes foglalkozási pozíció változatlanul meghatározó tényező az erőforrások társadalmi eloszlásában. Minderről azonban árnyaltabb képet nyerhetünk a kö­vetkező táblázatokon keresztül, amelyek a bevont tényezők befolyását kompak­tabb módon – illetve az első altáblában közvetett és közvetlen hatásokra bontva is – szemléltetik.

Az endogén és exogén változókat megkülönböztető modellből – ahogy a szó­ban forgó elemzés eredményeit magába sűrítő felső táblázat tükrözi – világo­sabban kitűnik a családi háttér jelentősége, a voltaképpeni reprodukciós folya­mat mögöttes mechanizmusainak megfelelő módon.[466] Külön figyelmet érdemel, hogy e származási tényező közvetlen hatásának mértéke eléri a közvetett ha­tásét. A második altáblában a regressziós modell viszont a – bármilyen durva – dichotóm foglalkozási osztályhelyzet meghatározó, ma is igen jelentékeny sze­repére világít rá az erőforrások társadalmi eloszlásában.[467]

Mindkét táblából ismét világosan kiolvasható ugyanakkor az életkori és az aktivitási tényező szerepnövekedése[468] (az előző esetben a regressziós modell béta-együtthatója még előjelváltozást is jelez).[469] Míg korábban összességében még az idősebb korcsoportok voltak erőforrásban gazdagabbak, mára ez meg­fordult – bizonyára nem függetlenül a nyugdíjasok számának abszolút emelke­désétől, illetve az inaktivitás (tényleges) küszöbének lejjebb tolódásától. A táblá­zatok eredményei ugyanakkor arra is rávilágítanak, hogy jóllehet a szóban forgó két tényező közti összefüggés szoros, sok tekintetben átfedik egymást, mindket­tőnek önálló szerepe van az erőforrások eloszlásában. (Így például a viszonylag fiatalabb korcsoportokon belül is nagy szerepe van annak, milyen valakinek a pozíciója a munkaerőpiacon, illetve az aktív népességen belül is sokat számít, kinek milyen az életkora.) Az eredmények összességükben az idős kohorszok le-, a fiatalok felértékelődését sugallják.[470]

Elemzéseink meghatározott állomásához érve, a kiinduló kérdéseink egy ré­szére vonatkozó eredményeket már itt összegezhetjük. Ahogy a különböző típusú erőforrások konszolidációja, egymással való összefonódása sem látszik gyengülni, úgy a legátfogóbb kategóriákon alapuló foglalkozási osztálypozíció befolyása is jelentékeny maradt, sőt a vizsgált átörökítési mechanizmusok szerepe, a kultu­rális háttér hatása valamelyest még erősödött is. Az individualizációs tézis foko­zatos kiegyenlítődésre és a csoporthatárok elmosódására vonatkozó implikációi legalábbis a hazai esetre tehát nem igazolódtak. További elemzést igényel, hogy mindez a szóban forgó eset alacsonyabb fejlettségi szintjének tulajdonítható-e (legalábbis az individualizációs elméleti irányzat kialakulását generáló gazdasági­kulturális miliőhöz képest), ahol az elméleti vonulat további jellegzetes fogalma, az „élménytársadalom"[471] legfeljebb a társadalom egy szűk szegmensére vonat­kozható, vagy esetleg a rendszerváltás nyomán végbement társadalmi-gazdasági átalakulások hatottak a feltételezett tendenciákkal szemben.[472]

5. A kapcsolathálózati erőforrások növekvő társadalmi meghatározottsága

Már az előzőkben bemutatott elemzések is jelezték, hogy az egyenlőtlenségek társadalmi strukturálódásában nőtt a kapcsolathálózati erőforrások szerepe, határozottabbá vált a networkjavaknak más típusú javakkal való összekapcso­lódása, ami vizsgálatunkban a két évtized egyik legjelentősebb változásának tekinthető. Az eredményt értelmezve, két mozzanatra is utalni kell. A globális erőforrásokat tekintve az egyenlőtlenségek társadalmi meghatározottságának általános növekedését tapasztalhattuk, a szóban forgó eredmény már eleve az e téren végbement hasonló tendenciát valószínűsíti. Ugyanakkor az is várható, hogy e változások a kapcsolathálózati erőforrások belső tartalmát, rendeződési elvét is érintik. A networkjavak (1. a 2. ábrában netwfac5) elvileg - gazdagok és szegények számára egyaránt hozzáférhető – általános emberi alapjavak, melyek­nek birtoklása e kiindulópont alapján jobban leválhat az egyéb - gazdasági stb. – erőforrások szerinti polarizációról. Ha ilyen tendenciát mégsem tapasztalunk, ez a szóban forgó erőforrások bizonyos instrumentalizációjára utal.

Vajon a kapcsolathálózati erőforrások eloszlásának társadalmi meghatáro­zottságára vonatkozó közvetlen elemzések egybecsengenek-e ezekkel a feltevé­sekkel; a más erőforrásokkal való összefüggés erősödése valóban növekvő tár­sadalmi beágyazottsággal társul-e? E kérdés megválaszolására célszerű ezúttal is az előzőekhez hasonló reprodukciós, illetve az egyes magyarázó tényezők ha­tásának nagyságát elkülönítő regressziós modelleket alkalmazni.

A változásra vonatkozó legkifejezőbb adat a két időpontban a függő változó mellett olvasható le: a szóban forgó erőforrások társadalmi eloszlásának modell- beli összmagyarázata háromszorosára, 6-ról 18 százalékra emelkedett. Ezt az utóbbi értéket két oldalról értelmezhetjük. Míg korábban viszonylag nagy esélye volt, hogy valaki a társadalmi hierarchia alacsonyabb szintjeiről networkerőfor- rások révén javíthassa életesélyeit, mára ez a lehetőség mérséklődött. A két idő­szak között ilyen értelemben is polarizáció zajlott le, a globális erőforrásoknál megfigyelthez hasonló módon. Részletesebb adatok fényében visszatérünk arra, hogy – főleg hátrányosabb helyzetben élők csoportjaiban – a kapcsolathálózati erőforrások szintje abszolút értelemben is csökkent. Másfelől, ez a 18 százalé­kos magyarázat úgy is értelmezhető, hogy más erőforrásokhoz - így kulturális és gazdasági javakhoz - képest az itt megragadott társadalmi determináltság még mindig gyengébb, azaz a networkjavak megléte, esetleg felhalmozása még mindig képezhet bizonyos ellensúlyt más javak birtoklásával (illetve hiányával) szemben.[473]

Az ábrákból ugyanakkor az is kitűnik, hogy a magyarázó változók jó részét tekintve mind a közvetlen, mind a közvetett hatások nőttek. Ezt azonban preg­nánsabban mutatja be már az alábbi táblázat (mely a globális erőforrások elem­zéséhez hasonlóan, itt is az AMOS-LISREL-modell összefoglaló eredményein, az alsó panelben pedig a szóban forgó változók regressziós vizsgálatán alapul).

Voltaképpen minden egyes magyarázó tényezővel kapcsolatban említés­re méltók bizonyos mozzanatok. Az összstruktúra stabil elemének tekinthető, hogy mind korábban, mind most a származási pozíció és a saját foglalkozás a networkjavak eloszlásának meghatározó mozzanata. A relatív pozíciók stabili­tása mellett mindkét esetben nőtt a magyarázat abszolút értelemben, amit mind a béta-együtthatók (alsó panel), mind a teljes (sőt a családi háttér esetében mind a közvetlen, mind a közvetett) hatás erősödése is jelez.

Ami a generációs tényezőcsoportot illeti, az élekor szerepe szintén határo­zottan nőtt (amit csak erősít, hogy egyedül itt történt előjelváltozás, a közvetlen hatást tekintve a korábban enyhén pozitív előjel ez esetben is szignifikáns ne­gatívra változott). Korábban a nexusoknak a (foglalkozási, családi stb.) életcik­lus folyamán végbemenő bővülése valamelyest még ellensúlyozta az informális kapcsolatoknak, a társas viszonylatoknak a fiatal életkortól kezdve végbemenő fokozatos szűkülését. Jelenleg ez az ellensúly kevésbé áll fent. Mindez természe­tesen nem független az aktivitás korábban és jelenleg is számottevő szerepétől. A következő, életkor és aktivitás szerinti ábráról leolvasható, hogy az aktívak és inaktívak a kapcsolathálózati erőforrásokat illetően is két jellegzetes „világra" szakadnak szét, s ez a szakadék az életkorral felfelé haladva csak tágul.[474]

6.4. táblázat - 3.1. táblázat. Kapcsolathálózati erőforrások reprodukciós modellje, közvetlen, közvetett és teljes hatások, 1986-1987 és 2005 (AMOS5-LISREL, standardizált együtthatók, N = 2351, illetve 1421)

1986-1987

2005

Teljes hatás

Közvetlen

Közvetett

Teljes hatás

Közvetlen

Közvetett

Exogén változók

Apa isk.

,13

,07

,07

,24

,10

,14

Életkor

- ,05

,03

- ,08

- ,15

- ,07

- ,08

Endogén változók

Foglalkozás (szell.-fiz.)

,17

,17

-

,27

,27

-

Aktivitás

,14

,14

-

,14

,14

-

R2

,06

,18


6.5. táblázat - 3.2. táblázat. Kapcsolathálózati erőforrások reprodukciós modelljének regressziós változata, 1986-1987 és 2005 (CATREG, Optimal Scaling, béta-együtthatók, F-szignifikancia, Importance-mutatók, N = 2351, ill. 1421)

1986-1987

2005

béta

sig.

Import- ance

béta

sig.

Import- ance

Apa iskolázotts.

,08

,000

,18

,12

,000

,18

Foglalkozás (szell.-fiz.)

,17

,000

,51

,27

,000

,50

Életkor

- ,03

,03

,00

- ,13

,000

,18

Aktivitás

,14

,000

,33

,10

,000

,15

Adj. R2

,06

,19


A Függelék III. táblázata közli a további társadalmi-demográfiai tényezőket is bevonó regresszióelemzés eredményeit, amely erre ez erőforrástípusra vo­natkozóan is igazolja, hogy az alapmodellbe bevont tényezők valóban az össz- magyarázat zömét képviselik, és ez az arány a korábbihoz képest jelentősen emelkedett is (mintegy 60-ról 90%-ra). Az egyéb tényezők közül ugyanakkor figyelemre méltó a nemek szerinti változás: a nők kapcsolathálózati hátránya gyakorlatilag megszűnt.[475]

A kapcsolathálózati erőforrások alakulása életkor és aktivitás szerint, 2005 (átlagértékek kapcsolathálózati erőforrások ötfokú kategorizálás alapján; N = 1499; 1 = inaktív, 2 = aktív)

3. ábra. A kapcsolathálózati erőforrások alakulása életkor és aktivitás szerint, 2005 (átlagértékek kapcsolathálózati erőforrások ötfokú kategorizálás alapján; N = 1499; 1 = inaktív, 2 = aktív)

A kapcsolathálózati erőforrások erős és gyenge kötésű elemeinek kiemelé­sével térhetünk vissza konkrétabban a networkjavak instrumentalizációjának előzőleg felvetett kérdéséhez.[476] Mint a Függelék IV. táblázata eredményei jelzik, az átfogott két évtized során elsősorban a gyenge kötésű, lazább ismeretségek meghatározottságában ment végbe jelentős emelkedés. Míg korábban itt szin­te alig mutatkozott kapcsolat az alapmodellbe bevont magyarázó változókkal – mintegy az ilyen jellegű ismeretségek mindennapiságát, részben inkább a la­kóhelyi miliő, mint a társadalmi státushierarchia befolyását jelezve –, most ez utóbbi tényezők is jelentős szerepet játszanak már e kapcsolattípus társadalmi eloszlásában. A szóban forgó informális kapcsolatok státuskötődésének erősö­dése egy másik oldalról támasztja alá nexusjellegük növekvő hangsúlyát.[477]

Tegyük mindjárt hozzá, a szóban forgó táblázat adatai azt is sugallják, hogy az erős és gyenge kötésű kapcsolatok magyarázatának mintája egymáshoz meg­lehetősen hasonlóvá vált. Ezt még közvetlenebbül jelzi, hogy az erre vonatkozó két index közti összefüggés ,13-ról ,33-ra nőtt. A korábbi tapasztalatok talaján nem volt alaptalan a két kötéstípus szerinti networkjavakat hangsúlyosan külön kezelni, ahol a kapcsolati erőforrások egyik fajtájának (például a családi, baráti körbe való beágyazottság) megléte bizonyos fokig kompenzálhatta a másikfajta (például a szélesebb ismeretségi kör) hiányát. A jelen tapasztalatok e szétválás mérséklődésére, voltaképp ebben a vonatkozásban is e tényezők közti konszo­lidáció erősödésére utalnak. Az e téren is megjelenő polarizáció nyomán a tár­sadalom egy jelentős részében mind az erős, mind a gyenge kötésű kapcsolatok szűkös javakká válnak.[478]

6. További súlypontok a téma kutatásában

Már csak terjedelmi okok miatt sem vállalkozhatunk arra, hogy megkísérel­jük a témakörben végzett kutatásaink valamennyi fontosabb eredményének bekapcsolását a jelen tanulmányba. Korábban több irányban tettünk lépéseket a kapcsolathálózati elemzés kiterjesztésére a tágabb strukturális megközelítés felé. E dolgozatban a networkjavakkal mint erőforrásokkal foglalkoztunk, és nem vizsgáltuk tőkeként, illetve integratív csoportképző tényezőként való mű­ködésüket. A politikai tagolódás témakörében végzett közelmúltbeli kutatásunk mindkettőre kísérletet tett, a politikai nexusdiverzitás politikai és anyagi ho­zadékait, illetve a politikai tömbösödés kapcsolathálózati összefüggéseit (így a kapcsolathálózati homofíliát/heterofíliát) elemezve (2005a).

Még a Kulturális-interakciós rétegződés-vizsgálatsorozat korai nyolcvanas évekbeli hullámában indultunk el abba az irányba, hogy a személyes networ- kök felől makroszintű, latens interakciós csoportokat, s ezen a nyomvonalon egy foglalkozási networkpresztízs-hierarchiát is leképezzünk. A gyenge kötésű kapcsolatok megközelítésére szolgáló pozíciógenerátor-felvétel egy lehetséges „melléktermékeként" szintén foglalkozási alapon társadalmi-kulturális miliőti­pológiát dolgoztunk ki (és egymást követő vizsgálatok többé-kevésbé egybecsen­gő eredményei meg is erősítették ezt az itt körvonalazott ötelemű modellt). (Első közlését 1. Angelusz-Tardos, 2000.) Bár a szóban forgó kísérletek különböző irá­nyokban és módszerekkel folytak, közös elemük a törekvés, hogy a kapcsolat­hálózati – illetve a szélesebb értelemben vett strukturális – elemzés eszközeivel tárja fel a (mezo- vagy makroértelemben vett) társadalmi csoportok valóságos határait, a köztük meghúzódó törésvonalakat.

Egy kétdimenziós, négymezős kapcsolattipológia

4. ábra. Egy kétdimenziós, négymezős kapcsolattipológia

Mindez már olyan kérdések felé vezet, amelyeket az eddigiekben nem, vagy csak részlegesen vizsgáltunk, egy részükkel azonban a kapcsolathálózati elem­zés irodalma is csak szórványosan foglalkozik. A társadalmi struktúra network- oldalról történő megközelítését jól egészíthetik ki az olyan modellek – mint pl. Breiger, 1991, vagy Pappi, 1991 –, amelyek különböző eljárások (pl. blokkmodell- elemzés) révén az egymásra vonatkoztatott „társadalmi osztály" és „mobilitás" fogalmak weberi hagyományához nyúlnak vissza. De saját itteni elemzéseink kiterjesztése, más vizsgálatok adatain való ellenőrzése is kívánatos a továbbiak­ban. Erre részben máris lehetőséget nyújt, hogy – a kilencvenes évek második feléből, illetve a jelen évtized első éveiből – rendelkezésre állnak a most vizsgált két időpont közti networkerőforrásokat is felölelő adatbázisok. Ezek révén job­ban behatárolhatjuk azokat az időszakokat, amikor a most megfigyelt struktu­rális változások (akár a konszolidáció-interszekció, akár bizonyos társadalmi té­nyezők befolyását tekintve) végbementek. A továbbiakban tervezett ismétlések pedig nemcsak a jelen megállapítások tesztelését szolgálhatják, hanem ahhoz is adalékot nyújthatnak, hogy mennyire beszélhetünk esetleg hosszabb távú struk­turális ciklusokról (az individualizációs tézis érvényesülésének feltételezett idő­beli hullámzásához is közelebb jutva ezáltal). Ugyanígy, új adatbázisunk tudás­stílusadatainak részletesebb elemzése teszi lehetővé annak a megközelítésnek a továbbvitelét, amely a kulturális-interakciós rétegződést a kapcsolathálózati elemzésen kívül erre a másik pillérre alapozta. A tudásstílusok fajtáinak változó hangsúlya a társadalmi rétegződés alakulására is minden bizonnyal rányomja bélyegét. Itt csak érintőlegesen szólhatunk róla, de egy ilyen irányú vizsgálódás további eleme lehet a jelen tanulmányban megkülönböztetett négy erőforrásfajta alapján körvonalazandó tipológia.

Valójában a kapcsolathálózati elemzés eddigi terrénuma is kiegészítésre szorul a további vizsgálódások során. Dolgozatunkban csak nagy vonalakban foglalkoztunk a különböző kapcsolattípusokkal, elsősorban az erős és gyenge kötésű kontaktusok megkülönböztetésére alapozva. Voltaképpen ez olyan leszű­kítés, amely bizonyos fokig a networkirodalom egészét jellemzi. Bár a homofí- lia/heterofília kérdésköre újabban ismét napirendre került, fontosnak tartanánk ezt – egy másik elemzési dimenzióként – összekapcsolni a kötések ereje szerinti megkülönböztetéssel. Jóllehet a tanulmány vége felé nem volna célszerű nagyon a részletekbe menni, egy ilyen megközelítés heurisztikus erejét jól érzékeltetheti a fenti séma.

Az itt felvetett kérdéseket csak röviden érintve, a séma a kapcsolattípusok és strukturális összefüggések egy általános jellemzésére ad lehetőséget. Az elmúlt néhány évtized kapcsolathálózati irodalma főként a bal alsó és jobb felső mezők átlójának kérdésköreire fókuszált (a kapcsolathálózati megközelítésen belül a két legelterjedtebb mérőműszer, a név- és a pozíciógenerátor is a szóban forgó két mezőhöz kapcsolódik), amihez az is hozzájárulhatott, hogy az erős kötést gyak­ran a homofíl, a gyenge kötést a heterofíl pólussal kapcsolják össze. Noha ez nem nélkülöz minden alapot, mégis a figyelem hátterébe szorít olyan témákat, amelyek strukturális szempontból kiemelt figyelmet érdemelnek. Így a bal felső mezőben körvonalazott patrónus-kliens problémakör valójában nemcsak a premodern tár­sadalmak sajátja, hanem – társadalmi szféránként eltérő hangsúllyal – a fejlett demokráciák viszonyai közt is megtalálható.[479] Még véletlenszerűbb a figyelem a jobb alsó mezőben jelzett kérdéskör iránt, annak megfelelően, hogy a kapcsolat­hálózati irodalmon belül is erőteljesebb volt a státuselérés, mint a csoport- vagy osztályintegráció és -tudat problémái iránti kutatási érdeklődés. A gyenge kötésű homofíl kapcsolatok szociológiailag kitüntetett jelentőségű kérdésköre új elméleti irányokat és további módszertani kezdeményezéseket igényel.[480]

Irodalom

Albert Fruzsina –- Dávid Beáta. 1998. A barátokról. In Kolosi Tamás –- Tóth István György -– Vukovich György (szerk.): Társadalmi riport 1998. Budapest: Tárki, 257–276.

Andorka Rudolf. 2001. Bevezetés a szociológiába. Budapest: Osiris Kiadó.

Angelusz Róbert –- Tardos Róbert. 1991. Hálózatok, stílusok, struktúrák. Budapest: ELTE–MKI.

Angelusz Róbert –- Tardos Róbert. 1998. A kapcsolathálózati erőforrások átrendeződésének tendenciái a kilencvenes években. In Kolosi Tamás – Tóth István György – Vukovich György (szerk): Társadalmi riport 1998. Budapest: Tárki, 234–255.

Angelusz Róbert –- Tardos Róbert. 2000. A megszólítási szokások generációs térhódítása. In Spéder Zsolt –- Tóth Pál Péter (szerk.): Emberi viszonyok. Budapest: Andorka Rudolf Társadalomtudományi Társaság – Századvég Kiadó, 247–270.

Angelusz Róbert –- Tardos Róbert. 2003. A konszolidáció/interszekció fogalompár perspektívái a szociológiában. Szociológiai Szemle, 13 (4): 3–19.

Angelusz Róbert -– Tardos Róbert. 2005a. A választási részvétel hazai atlaszához. In Mészáros József -– Szakadát István (szerk.): Magyarország politikai atlasza. Budapest: Gondolat Kiadó, 67–82.

Angelusz Róbert -– Tardos Róbert. 2005b. A választói tömbök rejtett hálózata. In uők. (szerk.): Törések, hálók, hidak. Budapest: DKMKA, 65–160.

Bartus, Tamás. 2001. Social Capital and Earning Inequalities. Groningen: ICS.

Beck, Ulrich. 2003. A kockázat-társadalom. Út egy másik modernitásba. Budapest: Andorka Rudolf Társadalomtudományi Társaság –- Századvég Kiadó.

Blau, Peter M. –- Schwartz, Joseph E. 1984. Cross cutting social circles. Orlando: Academic Press.

Blau, Peter M. 1994. Structural contexts of opportunities. Chicago: University of Chicago Press.

Bourdieu, Pierre. 2002. A gyakorlati észjárás. A társadalmi cselekvés elméletéről. Budapest: Napvilág kiadó.

Breiger, Ronald. 1991. A foglalkozási mobilitás strukturális elemzése. In Angelusz Róbert -– Tardos Róbert (szerk.): Társadalmak rejtett hálózata. Budapest: MKI.

Bukodi Erzsébet. 2002. Társadalmi mobilitás, 1983–2000. In Kolosi Tamás –- Tóth István György –- Vukovich György (szerk.): Társadalmi riport 2002. Budapest: Tárki, 193–206.

Castells, Manuel. 2005. A hálózati társadalom kialakulása. Az információ kora. Gazdaság, társadalom, kultúra. I. Budapest: Gondolat Kiadó.

Coleman, John. 1998. Társadalmi tőke az emberi tőke termelésében. In Lengyel György -– Szántó Zoltán (szerk.): Tőkefajták. A társadalmi és kulturális erőforrások szociológiája. Budapest: Aula Kiadó.

Czakó Ágnes – Sik Endre. 1995. A hálózati tőke szerepe Magyarországon a rendszerváltás előtt és után. 2000, (7): 3–12.

Doreian, Patrick -– Fararo, Thomas (szerk.). 1998. The problem of solidarity. Theory and models. Amsterdam: Gordon and Breach.

Esser, Hartmut. 2000. Soziologie. Band 4. Spezielle grundlagen: oppurtunitäten und restriktionen. Frankfurt am Main: Campus Verlag.

Ferge Zsuzsa. 2002. Struktúra és egyenlőtlenségek a régi államszocializmusban és az újkapitalizmusban. Szociológiai Szemle, 12 (4): 9–33.

Flap, Henk (1989): Patronage. An institution in its own right. In Hechter, M. -– Opp, K. – Wippler, R. (eds.): Social institutions. New York: De Gruyter, 225–243.

Gábor Kálmán (szerk.). 2004. Ifjúsági korszakváltás. Az ifjúság az új évezredben. Szeged: Belvedere Meridionale.

Gazsó Ferenc – Laki László. 2004. Fiatalok az újkapitalizmusban. Budapest: Napvilág Kiadó.

Gerber, T. – Haut, M. 2004. Tightening up: declining class mobility during russia’s market transition. American Sociological Review, 69 (5): 677–703.

Kabai Imre. 2005. Társadalmi rétegződés és életesemények. Budapest, Új Mandátum.

Kolosi Tamás. 1987. Tagolt társadalom. Budapest: Gondolat Kiadó.

Kolosi Tamás –- Róbert Péter. 2004. A magyar társadalom szerkezeti átalakulásának és mobilitásának főbb folyamatai a rendszerváltás után. In Kolosi Tamás –- Tóth István György –- Vukovich György (szerk.): Társadalmi riport 2004. Budapest: Tárki.

Kovách Imre – Róbert Péter. 1984. A foglalkozások mobilitása 1930–1982. In Kovách Imre (szerk.): Gazdaság és rétegződés. Rétegződésmodell-vizsgálat IV. Budapest: TTI.

Kraaykamp, G. -– Nieuwberta, P. 2000. Parental background and lifestyle differentiation in eastern europe. Social Science Research, 92–122.

Lengyel György –- Szántó Zoltán (szerk.). 1998. Tőkefajták. A társadalmi és kulturális erőforrások szociológiája. Budapest: Aula Kiadó.

Lenski, Gerhard. 1967. Power and Privilige. A Theory of Social Stratification. Nex York: Mcgrawhill.

Lin, Nan. 2001. Social Capital. A Theory of Social Structure and Action. Cambridge: Cambridge University Press.

Mateju, Petr –- Kreidl, Martin. 2001. Rebuilding Status Consistency in a Post-communist Society. The Czech Republic, 1991–1997. Innovation, (1): 17–34.

Pappi, Franz U. 2001. A kispolgárság és az új középosztály. In Angelusz Róbert –- Tardos Róbert (szerk.): Társadalmak rejtett hálózata. Budapest: MKI.

Parsons, Talcott. 1972. The System of Modern Societies. New York: Engelwood cliffs.

Prandy, Kenneth. 1990. The Revised Cambridge Scale of Occupations. Sociology, (4): 629–655.

Róbert Péter. 1997. Foglalkozási osztályszerkezet. Elméleti és módszertani problémák. Szociológiai Szemle, 7 (2): 5–49.

Róbert Péter. 2000a. A társadalmi rétegződéstől a foglalkozási osztályszerkezet felé. In uő.: Társadalmi mobilitás. A tények és vélemények tükrében. Budapest: Andorka Rudolf Társadalomtudományi Társaság – Századvég Kiadó, 201–246.

Róbert Péter. 2004. Iskolai teljesítmény és társadalmi háttér nemzetközi összehasonlításban. In Kolosi Tamás –- Tóth István György –- Vukovich György (szerk.): Társadalmi riport 2004. Budapest: Tárki, 193–208.

Róbert, Péter –- Bukodi, Erzsébet. 2004. Changes in intergenerational class mobility in hungary, 1973–2000. In Breen, R. (ed.): Social Mobility in Europe. Oxford: Oxford University Press, 287–315.

Runciman, Walter G. 1966. Relative Deprivation and Social Justice. London: Routledge.

Schulze, Gerhard. 1992. Die Erlebnisgesellschaft. Kultursoziologie der Gegenwart. Frankfurt am Main –- New York: Campus Verlag.

Sik Endre. 2006. Tőke-e a kapcsolati tőke, s ha igen, mennyiben nem? Szociológiai Szemle, 16 (2): 72–95.

Szalai Erzsébet. 2001. Gazdasági elit és a társadalom a magyarországi újkapitalizmusban. Budapest: Aula Kiadó.

Szelényi Iván. 1990. Új osztály, állam, politika. Budapest: Európa Könyvkiadó.

Szelényi Iván. 1993. A magyar társadalom szerkezetének változásai a posztkommunizmusban. In Miszlivetz Ferenc (szerk.): Kultúra és társadalom egy új korszakban. Budapest –- Szombathely: Pesti Szalon –- Savaria University Press, 61–80.

Szelényi, Iván –- Eyal, Gill –- Townsley, Elanor. 1998. Making Capitalism without Capitalist. London: Verso.

Tilly, Charles. 1997. Durable inequalities. Berkeley: University of California Press.

Utasi Ágnes. 2002. A bizalom hálója. Budapest: Új Mandátum Kiadó.

Walder, Andrew G. 2003. Elite opportunities in transitional economies. American Sociological Review. 68 (6): 899–916.

Weber, Max. 1995. Gazdaság és társadalom. A megértő szociológia alapvonalai. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.

White, Harrison C. 1992. Identity and Control. A Structural Theory of Social Action. Princeton, New York: Princeton University Press.

Függelék

6.6. táblázat - I. táblázat. Globális erőforrások reprodukciós modelljének fiatal és idős korcsoportokra vonatkozó összefoglaló táblázata, 1986-1987 és 2005 (AMOS-LISREL, teljes hatások, sztenderdizált)

Endogén és függő változók

1987

2005

apaisk4

kor

fizszel2

aktiv2

apaisk4

kor

fizszel2

aktiv2

45 év alatt (N = 1322, ill. 592)

aktív2

,084

,042

,000

,000

,153

- ,087

,000

,000

fizszel2

,328

,138

,000

,000

,417

- ,147

,000

,000

globfak5

,373

,174

,351

,049

,421

- ,001

,447

,141

A modell össz- magyarázata

,27

,35

45 év felett (N = 1029, ill. 829)

aktív2

,048

- ,715

,000

,000

,164

- ,565

,000

,000

fizszel2

,418

- ,041

,000

,000

,402

,011

,000

,000

globfak5

,139

- ,073

,499

,078

,410

- ,236

,412

,191

A modell össz- magyarázata

,35

,41


6.7. táblázat - II. táblázat. Egyéb erőforrások reprodukciós modelljének összefoglaló táblázata, 1986-1987 és 2005 (AMOS-LISREL, teljes hatások, sztenderdizált, N = 2351, ill. 1421)

1986-1987

2005

Kulturális

Anyagi

Politikai

Kulturális

Anyagi

Politikai

Exogén változók

Apa isk.

,45

,34

,15

,47

,34

,15

Életkor

- ,05

,03

- ,01

- ,24

- ,32

,11

Endogén változók

Fogl. (szell.-fiz.)

,52

,32

,17

,46

,23

,18

Aktivitás

,02

,13

,14

,16

,30

,09

R2

,45

,21

,06

,54

,39

,05


6.8. táblázat - III. táblázat. Kapcsolathálózati erőforrások reprodukciós modelljének egy kibővített regressziós változata, 1986-1987 és 2005 (CATREG, Optimal Scaling, béta-együtthatók, F-szignifikancia, Importance-mutatók, N = 2351, ill. 1421)

1986-87

2005

béta

sig.

Impor- tance

béta

sig.

Impor- tance

Apa isk.

,10

,000

,15

,16

,000

,23

Fogl. (szell.-fiz.)

,12

,000

,26

,25

,000

,41

Életkor

,04

,006

,00

- ,13

,000

,15

Aktivitás

,12

,000

,17

,10

,000

,12

Nem (ffi)

- ,10

,000

,08

- ,02

,667

,00

Lakóhely (Bp.)

,08

,000

,00

,12

,000

,01

Ágazat

,09

,000

,12

,05

,000

,03

Vezető

,13

,000

,25

,06

,008

,05

Adj. R2

,09

,20


6.9. táblázat - IV. táblázat. Erős és gyenge kötésű kapcsolathálózati erőforrások reprodukciós modelljének összefoglaló táblázata, 1986-1987 és 2005 (AMOS-LISREL, teljes hatások, sztenderdizált; N=2351, illetve 1421)

Kapcsolattípus

1987

2005

apaisk4

kor4

fizszel2

aktiv2

apaisk4

kor4

fizszel2

aktiv2

Erős kötés

Közvetlen

,070

- ,080

,087

,113

,052

- ,132

,144

,052

Közvetett

,033

- ,068

-

-

,071

- ,027

-

-

Teljes hatás

,103

- ,148

,087

,113

,123

- ,158

,144

,052

A modell össz- magyarázata

,06

,07

Gyenge kötés

Közvetlen

- ,052

,030

,049

,119

- ,007

- ,010

,171

,158

Közvetett

,019

- ,075

-

-

,097

- ,085

-

-

Teljes hatás

- ,032

- ,045

,049

,119

,090

- ,095

,171

,158

A modell össz- magyarázata

,01

,06


Foglalkozási kategóriák társadalmi térben való elhelyezkedése a saját foglalkozás és a networkpartner foglalkozása** közti összefüggés alapján, 2005 (korrespondencia-elemzés; oszlop és sorváltozó alapján külön-külön; N = 1215)

I. ábra. Foglalkozási kategóriák társadalmi térben való elhelyezkedése a saját foglalkozás[481] és a networkpartner foglalkozása[482] közti összefüggés alapján, 2005 (korrespondencia-elemzés; oszlop és sorváltozó alapján külön-külön; N = 1215)

Foglalkozási kategóriák társadalmi térben való elhelyezkedése a foglalkozás és a társadalmi osztályidentifikáció* közti összefüggés alapján, 2005 (korrespondenciaelemzés; oszlop és sorváltozó alapján külön-külön; N=1350)

II. ábra. Foglalkozási kategóriák társadalmi térben való elhelyezkedése a foglalkozás és a társadalmi osztályidentifikáció[483] közti összefüggés alapján, 2005 (korrespondenciaelemzés; oszlop és sorváltozó alapján külön-külön; N=1350)



[436] A tanulmány alapjául szolgáló kutatásra az Interszekció-konszolidáció és kulturális tömbök a magyar társadalomban T043747 OTKA-projekt keretében az MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport égisze alatt került sor. Forrás: Kovách Imre (szerk.): Társadalmi metszetek. Erdekek és hatalmi viszonyok, individualizáció és egyenlőtlenség a mai Magyarországon. Napvilág, Bp.. 2006. 227-252 old.

[437] Ilyen Beck Kockázattársadalom (2003) és Castells A hálózati társadalom kialakulása (2005) című munkája, hogy csak a legreprezentatívabb köteteket említsük.

[438] Blau felfogásában (így 1984, 1994) a releváns paraméterek megállapítása nem a priori, ha­nem empirikusan eldöntendő probléma.

[439] Így a konszolidációs/interszekciós fogalompár alkalmazását vizsgálva (2003).

[440] Másutt (pl. Angelusz-Tardos, 1991) részletesebben mutattuk be a kulturális-interakciós ré­tegződés két pilléren, a kapcsolathálózatokon és a tudásstílusokon alapuló modelljét.

[441] A kontextushatás kiiktatása céljából az új témákat nagyrészt a kérdőív végére helyeztük el.

[442] Különböző fogalmi keretekbe ágyazva, l. erre vonatkozóan Szelényi, 1993, 1998; Szalai, 2001, SIK, 2005; Lengyel-Szántó, 1998; Bartus, 2001.

[443] E különbségtétel hangsúlyos szerepet kap Lin ilyen tárgyú monográfiájában (így 2001), Esser átfogó munkája (2000) is tárgyalja.

[444] 3 Hozzá kell tenni, az 1986-87-es adatbázis – mivel panelszerűen két adatfelvételre és a hát­térváltozók több vonatkozásban szélesebb körére támaszkodhatott – ugyanakkor olyan tételeket is magában foglalt, mint a műtárgyak vagy a perzsaszőnyeg, amelyek akkumulációs szempontból a most rendelkezésre álló értékpapír-indikátorokkal hozhatók némiképpen közös nevezőre.

[445] Angelusz-Tardos (1998) az alapul szolgáló mutatókat részletesebben mutatja be. 2005-ös vizsgálatunk a szűkebb személyes hálózatnak az eredetivel ekvivalens mérése céljából – kisebb módosításokkal – ismét visszatért az 1987-es eredeti változathoz (a Fischer-féle névgenerátoros eljárás, pontosabban a mannheimi ZUMA által kidolgozott adaptáció egy nyolcszituációs változa­tához). A tágabb ismeretségi körre vonatkozóan – némileg módosítva – ismét a Lin-Dumin-féle foglalkozási pozíciógenerátort alkalmaztuk.

[446] Amely a külföldi (rokoni, baráti és egyéb) kapcsolatok előfordulását, a külföldi látogatások, utazások gyakoriságát és (akár közvetlen, akár egyéb tapasztalatok alapján) a kedvelt külföldi színhelyek, országok meglétét foglalja magába.

[447] Nem mellékes e szempontból az az empirikus körülmény, hogy ha a kapcsolathálózati mu­tatót 2005-re a külföldi kapcsolatok figyelembevétele nélkül állítanánk elő, ez igen magas, ,95-ös korrelációt mutatna a végül is alkalmazott komplexebb mutatóval.

Ami az egyéb összefüggéseket illeti, a bemutatandó modellbe bevont változók közül az életkor és az aktivitás mutatóival a kétfajta networkindex összefüggései gyakorlatilag egybeesnek, míg az apa iskolázottsága és a fizikai-szellemi foglalkozás tényezőivel a komplexebb mutató ese­tében némileg – négy-öt századponttal – magasabbak. Ez valamelyes – a jelzett nagyságrendű – emelkedést kétségkívül maga után von a magyarázó modellekben. Ismét a bemutatandó ered­mények fényében ítélhetjük majd meg, mennyire perdöntő ez a két időszak között kimutatott változások szempontjából.

[448] Korábbi munkánkban (2003) részletesebben fejtettük ki, hogy erre az inkább strukturális, mint egyéni viselkedési jellegű problémára miért tartottuk alkalmasabbnak a Blau-féle „konszolidációs-interszekciós", mint az elsősorban Lenski (1967) nevéhez fűződő – sok tekintetben hasonló kérdéskörhöz kapcsolódó – „státus(in)konzisztencia" fogalom bevonását.

[449] Ez a mutató Bourdieu (2002) kétdimenziós sémájának függőleges tengelyével rokonítható, amely mintegy a bevont komponensek (a szóban forgó esetben az anyagi és a kulturális tőke) kö­zös alapelemét sűríti magába.

[450] Előző tanulmányunkban a fővárosra vonatkozó 1986-87-es, az országos adathoz képest lényegesen alacsonyabb konszolidációs mutató alapján megkockáztattuk azt a feltételezést, hogy ez esetleg már egyfajta bomlási folyamat megnyilvánulása a centrumban, amely nem sokkal a rendszerváltás előtt már több ásban érzékelhető volt. Ami a mostani tapasztalatokat illeti, a fővárosban az országos átlaghoz képest valójában ma is alacsonyabb a szóban forgó mutató (ami valószínűleg nem független attól a körülménytől, hogy a centrumban – az erőforrások általában véve magasabb szintjén és egészében véve heterogénebb és anonim jellegű társadalmi környezetben – a specifikus erőforrások szétválásának nagyobb az esélye), ez az eltérés azonban kisebb mértékű, mint a két évtizeddel ezelőtti időszakban volt.

[451] E vonatkozásban korántsem mellékes a táblán az egyes faktorok viszonylagos nagyságára, az úgynevezett „eigenvalue"-ra vonatkozó eredmény sem. Nemcsak az érdemel figyelmet, hogy a táblázatban is bemutatott első faktorhoz kapcsolódó érték mindkét esetben igen magas – 2 egység fölötti, és 2005-re ez a mutató is tovább nőtt –, hanem az is, hogy a következő faktorok ezt jelentős távolsággal követve csak jóval az egységnyi érték alatt (,8 közelében) jelennek meg, az alaptényező domináns szerepét kiemelve.

[452] Egy, az életstílusra, illetve annak két komponensére, a kulturális és anyagi fogyasztásra vonatkozó időbeli összehasonlítás során Róbert (2000) a konszolidációs problémával sok tekintet­ben összefüggő státuskikristályosodást illetően a nyolcvanas és kilencvenes évek négy időpontját – összességében még rövidebb időtávot – bevonva ellentmondásosabb eredményekhez jutott. Míg a kilencvenes évek első feléből való eredmények inkább igazolni látszottak a rendszerváltás után feltételezett kristályosodást, az 1998-ból valók nem annyira. Hasonlóképp, az eredmények az anyagi fogyasztásra nézve inkább, a kulturális fogyasztásra nézve kevésbé illeszkedtek a várt ten­denciához (s a két tényező közötti összefüggés sem emelkedett).

[453] Az eredmények egybecsengenek Czakó-Sík (1995) megállapításaival, amelyek részben ta­pasztalati tények alapján, részben prognosztikus jelleggel a networktényező szerepének további erősödését hangsúlyozták a rendszerváltást követően.

[454] Ha 2005-re vonatkozóan is a politikai erőforrásoknak azt a gyenge – egy mutatón, a poli­tikai kommunikáció intenzitására vonatkozó – mutatóját alkalmaznánk, mint jobb híján 1986-87 esetében, még látványosabb volna ez a jelentőségcsökkenés (a szóban forgó tényező faktorsúlya az ,50-t sem érné el).

Egyébként főként ennek a mozzanatnak a következményeként csökkenne egy, a már em­lített „lebutított" változókon alapuló modellben a főkomponens magyarázata 52 százalékra (ezen belül az anyagi erőforrások faktorsúlya ,84-ről ,79-re, a kapcsolathálózati tényezőé ,79-ről ,76-re), ami lényegében még mindig az előző szint közelében mozog.

[455] Ami nem jelenti, hogy például a választásokról időről időre távol maradók köre nagyrészt ne a szegényekből tevődne, vagy hogy a politikai részvétel ne társulna bizonyos egyéb hozadé­kokkal is (Angelusz-Tardos, 2005). Ezt a – globális erőforráshoz kapcsolódásban is megnyilvánuló – mozzanatot tekintjük a hazai politikai tagolódás vertikális elemének (míg a kis politikai töm­bökre való tagolódásban kifejeződő horizontális elem áttételesebben kapcsolódik az itt tárgyalt kérdésekhez.)

[456] A társadalmi státuspozíció faktorszkór jellegű komplex mutatóval való reprezentálása az időbeli összehasonlítás szempontjából külön előnnyel is rendelkezik. A társadalmi mobilitással kapcsolatos hazai kutatások (l. így Kovách-Róbert, 1984) is felhívták arra a figyelmet, hogy az eredményváltozók „helyi értékének" időbeli módosulása problémák forrása. A főkomponens- elemzésen alapuló globális szkórok - amellett, hogy a komponensek viszonylagos szerepének módosulását is figyelembe veszik -, a sztenderdizációs rutinon keresztül az eloszlások változá­sát (például a strukturális felfelé tolódást) is ellenőrzés alatt tartják. Míg ez utóbbi bizonyosfajta elemzések szempontjából tartalmi problémaként is jelentkezhet (így amikor különböző időpontok között abszolút összehasonlítást kívánunk tenni), az erőforrások társadalmi meghatározottsága időbeli változásának vizsgálatakor inkább pozitív szerepet játszik az említett zavaró mozzanatok több-kevesebb kiiktatásával.

[457]  Nyilván nem magától értetődő, hogy a foglalkozási pozíciót választottuk ebben a minőség­ben (sőt voltaképpen a másik endogén változó, a munkaviszony is ehhez a jellemzőhöz kapcso­lódik), miközben a családi hátteret (a státusszerzési modellekhez hasonló módon) iskolázottsági mutató képviseli. Valójában ez utóbbi sem szükségszerű - későbbi vizsgálódásokban a szülők foglalkozási pozícióját is bevonó komplexebb mutatót is célszerűnek tartunk. Ami a saját isko­lai végzettség modellen belüli helyét illeti - volt erről szó a fentiekben -, e mutatót a kulturális erőforrások indexének összetevőjeként, ily módon mint a modell függő változóját vettük szá­mításba. Mint az oksági modelleknek általában, a jelen sémának is bizonyára vannak vitatható pontjai, nem utolsósorban éppen a foglalkozási pozíció és az iskolázottság között itt tételezett viszony. Kétségtelen, hogy a foglalkozási pozíció meghatározásában az iskolai végzettség alap­vető szerepet játszik; nem mondható azonban, hogy ez a meghatározottság egészen mechanikus és egyoldalú volna. Az „élethosszig tanulás" világában különösen tipikussá válik, hogy a végül is megszerzett iskolai végzettség a foglalkozási pozícióhoz, az ahhoz kötődő státusigényekhez kap­csolódik.

A foglalkozási pozíció kulcsváltozóként történő szerepeltetése mellett azonban szubsztan- tív szempontok is szólnak, amelyek a manapság legbefolyásosabb Goldthorpe-féle rétegződési pa­radigma hasonló súlypontjával is egybecsengenek. A hazai irodalomban a foglalkozás fókuszban tartása mellett hangsúlyosan szólt Andorka (például 2001), míg egy korszerűsített foglalkozási osztálymodell mellett érvelt Róbert, 1997.

Tegyük hozzá - kissé kuriózumszerűen -, hogy a fenti paradigmától olyan távoli kutatá­si irányzat, mint a ma már természettudományok művelőit is bevonó hálózatelméleten belül a „kisvilág" megközelítés, a földrajzi elhelyezkedésen kívül épp a foglalkozási pozíciót találta az úgynevezett „hatlépéses" célba juttatási tesztek során a legáltalánosabban alkalmazott támpont­nak. Ez egyébként megfelel annak a tapasztalatnak, hogy a gyenge kötésű kontaktusok esetében a foglalkozás könnyebben felismerhető (vagy legalábbis durván becsülhető) attribútum, mint az iskolai végzettség.

[458] L. Angelusz-Tardos (1991), főként a tudásstílusok generációs, illetve (2003) az erőforrások társadalmi eloszlásának kor- és aktivitásspecifikus összefüggésében.

[459] Ilyen tényezők alapján kidolgozott tipológiát állít középpontba Kolosi-Róbert, 2004. Az aktivitási tényezőre mint fontos viszonyítási kategóriára valójában már Kolosi nyolcvanas évekbe­li elemzése (1987) is felhívta a figyelmet. A fiatal generáció különböző társadalmi csoportjainak élethelyzetét - az itteni keretek közt nyilván kissé leegyszerűsített képhez viszonyítva - részlete­sebben elemzi Gazsó-Laki, 2004; Gábor szerk., 2004, Kabai, 2005.

Itt kell azonban említést tennünk arról a körülményről is, hogy az életkori/kohorsz ténye­ző szerepét a hazai politikai tagolódás erős generációs hangsúlya, a versengő pártok beágyazódá- si törekvéseinek sok tekintetben kohorszspecifikus fókusza még inkább felerősíti.

[460] Hasonló okok játszottak abban is szerepet, hogy a lehetséges családi háttérmutatók közül az iskolázottságot részesítettük előnyben a foglalkozással szemben.

Mivel az említett gyakorlati nehézségek voltaképp nem egészen áthidalhatatlanok, ahogy utaltunk rá, későbbi elemzésekben kísérletet kívánunk tenni a családi háttér komplexebb (így mindkét szülő, s az iskolázottság mellett esetleg foglalkozási státusát is bevonó) mutatóinak alkalmazására.

[461]  Hasonló megkülönböztetésre épült - igaz, a ma már nem egészen időszerű fehérgalléros­kékgalléros terminusok alapján – Runciman klasszikus vizsgálata (1966) a relatív deprivációról.

[462]  A Függelék I. és II. ábrájában tesszük közé azokat az eredményeket, társadalmi-térrajzola­tokat, amelyek részben a megkérdezett szubjektív (a felsőtől az alsó osztályig terjedő) identifiká­ciója, részben szűkebb networkpartnereik foglalkozási csoportjai alapján formálódtak ki (ahol a leképezett tér egyik alapkomponense rendre a saját foglalkozás egy részletesebb verziója volt, s ezzel állt szemben a szubjektív osztályhelyzetre vonatkozó önbesorolás, illetve a partner foglal­kozási csoportja). Tanulmányunk alaptémájával kapcsolatban nem mellékes megemlíteni, hogy mindenek­előtt az utóbbi eljárás a kapcsolathálózati elemzés eszköztárának kihasználására épül. Bizonyos tekintetben hasonló interakciós megközelítésen (az adott esetben a házastársak foglalkozási po­zícióján) alapul a Goldthorpe-modell alternatívájaként kidolgozott Cambridge-féle hierarchikus foglalkozási skála (lásd Prandy, 1990).

[463]  A dichotóm csoportosítás egyik legkérdésesebb pontja, hogy a (nagyrészt önfoglalkoztató vállalkozó) önállók a fizikai vagy a szellemi kategóriához nyerjenek-e besorolást. Mint a Függe­lék I. ábrájában közölt elemzésből is kiderül, e heterogén csoport közbülső helyet foglal el: míg a networkinterakciós modellben a saját foglalkozás szempontjából a fizikai térfélen pozicionálódik, a networkpartnerként való említés szempontjából (mintegy e csoport viszonylag magasabb net- workpresztízsét megjelenítve) a szellemi oldalon. A szubjektív osztályidentifikáció szempontjá­ból – inkább az utóbbihoz hasonló módon – az alsó középszintű szellemiekhez közelebb, az alsó középosztály jellegű önkategorizálás felé (és a munkásjellegűtől távolabb) orientálódva jelenik meg a szóban forgó kategória. Mindezeknek a megfontolásoknak alapján az önállók csoportját végül az iskolai végzett­ségnek megfelelően kettéválasztottuk: az alacsonyabb (zömmel szakmunkás képzettségű) szinte­ken a fizikai, feljebb a szellemi kategória felé (ami mintegy 40-60 százalékos megoszlást eredmé­nyezett az előbbi és az utóbbi csoport között). Mivel ez esetben kétségtelenül egy mechanikus foglalkozás-iskolázottság megfeleléssel van dolgunk a független és függő változó együttes komponensei között (s az önállók csoportja az elemzett minta nem elhanyagolható részét, mintegy 5 százalékát tette ki), e befolyás mértékének ellenőrzése céljából az önállókat kiiktatva is elvégeztük az alapmodellünk szerinti elemzést. Az összmagyarázat semennyit, s az egyes útegyütthatók is csak 1-2 százaléknyit változtak a közölt eredményekhez képest. Egy hagyományos kritériumokon alapuló osztályjellegű csoportosítás szempontjából ter­mészetesen alapvető fontosságú volna a tulajdon szerinti megkülönböztetés, kiemelve a – közvet­len vagy közvetett – rendelkezésen alapuló közép- vagy nagyvállalkozói csoportokat a többnyire kis- (nagyrészt önfoglalkoztató, nem jelentéktelen részben kényszer-) vállalkozókat tartalmazó önálló kategória ma már viszonylag népes halmazából. Jóllehet erre a megkülönböztetésre (pél­dául a beosztottak, foglalkoztatottak száma alapján) elvben lehetőségünk nyílna, az előbbiek kis létszámú csoportját reprezentatív felvételünk a statisztikai elemzés számára csak alacsony elem­számmal képviselteti (nem beszélve arról a körülményről, hogy a szóban forgó mintaszegmens egyébként is az ilyen jellegű felvételek számára legnehezebben megközelíthető társadalmi közegek közé tartozik, amelynek megbízható vizsgálata speciális mintákat, illetve almintákat igényelne)..

[464] Az előbbieket például a munkaügyi statisztikák az aktív népesség részének tekintik, az utóbbiakat nem (jóllehet a nyugdíjalap kiszámításakor a főiskolai, egyetemi tanulmányok is mun­kával töltött éveknek számítanak).

[465] Érdemes megjegyezni, hogy olyan kiegészítő elemzéseket is végeztünk, melyek más cso­portosításon – a tanulóknak az inaktív népességen belüli számbavételén – alapultak. Ezek az elemzések azt mutatták, hogy a lényegi összefüggések ebben a verzióban sem változtak, noha az aktivitás szerepe valamivel csekélyebbnek mutatkozott, mint az általunk végül alkalmazott csoportosítás szerint. (Ami viszont arra utal, hogy a tanulók - legalábbis a vizsgált szempontból – valóban inkább a kereső foglalkoztatottakhoz, mint a nyugdíjasokhoz állnak közel.)

[466] A kulturális átörökítés európai viszonylatban is erőteljes hazai megjelenését jelzik az isko­lai tudás elsajátításának a PISA-vizsgálat által kimutatott összefüggései (l. Róbert, 2004).

A társadalmi mobilitás – a vizsgált reprodukciós folyamatokkal sok tekintetben összefüggő – kérdéskörében a 2000-es évek elejéről való adatok (Bukodi, 2002) a felső foglakozási szinten a stá­tusátörökítés erősödő tendenciáját jelzik. Ezzel egybecsengő módon, Róbert-Bukodi (2004) az 1992 és 2000 közötti időszakra vonatkozóan a társadalmi fluiditás bizonyos mérséklődését mutatja ki.

[467] A regressziós modellt az általunk szokásosan alkalmazott hétkategóriás foglalkozási cso­portosítás bevonásával is elvégezhettük. Ahogy várható volt, a modell összmagyarázata ekkor tovább emelkedett (négy százalékkal közel ötven százalékra), és e részletes foglalkozási csoporto- sítási modellen belüli béta- és importance-értéke is nőtt.

[468]  Az életkorra vonatkozóan a kilencvenes évek végéről hasonló tendenciát jelez Róbert, 2000.

[469]  Hogy voltaképpen ez a tényezőcsoport sem független az átörökítési hatástól, arra az apa is­kolázottsága és az aktivitás közötti mostanra számottevő mértékre nőtt (,14) útegyüttható (és így a családi háttérnek a globális erőforrásra a foglalkoztatási helyzeten keresztül is meglévő közvetett befolyása) hívja fel a figyelmet.

[470]  Egy banális, de a fentieket pregnánsan jelképző példa: a televíziós közönségmérés kiemelt célcsoportja az elmúlt évtizedben – különösen a kereskedelmi csatornák megjelenése óta – már nem annyira a teljes, hanem a fogyasztási potenciál szempontjából megkülönböztetetten kezelt 18-49 éves népesség. Joggal merülhet viszont fel a kérdés, hogy az átörökítési hatás és a dichotóm osztálymegha­tározottság vizsgálatunkban tapasztalt masszív jelenléte vajon nem kohorszspecifikus jelenség-e (s esetleg nem csökken-e a fiatalabb népesség felé haladva). Ennek ellenőrzése céljából mindkét időpontra külön is lefuttattuk az Am0s-Lisrel-modellt a 45 év alatti és feletti (tehát az előbbi eset­ben az 1941, az utóbbi esetben az 1960 után és előtt született) kohorszokra vonatkozóan. A teljes hatásokat kiemelő összegző eredményeket a Függelék I. táblázata közli. Valójában mind a fiatal, mind az idős kohorszban emelkedett – a teljes népességnél már tapasztalt módon – a modell össz- magyarázata. S az, hogy a szóban forgó magyarázat az előbbieknél némileg alacsonyabb, mint az utóbbiaknál, csupán az életkori/aktivitási tényezőcsoport kisebb befolyásával magyarázható, az átörökítési, illetve a foglalkozási osztályhatások egyáltalán nem kisebb mértékűek. (Sőt mint a szóban forgó elemzés részletesebb adataiból kiderül, az előbbi vonatkozásban a közvetlen hatások is a közvetett hatásokhoz hasonló mértékűek). Ha más oldalról nézzük a szóban forgó összefüg­gést, míg az 1986-87-es időpontban a családi háttér közvetlen befolyása a fiatalabb korcsoportok­ban magasabb volt (,25) és – az általános tapasztalatnak, a várható életciklushatásnak megfelelő módon – az idősebbeknél lecsökkent (igaz, még mindig számottevő ,16-os szintre), a szóban forgó hatás 2005-ben mind a fiatal, mind az idősebb korcsoportra vonatkozóan a ,21-es értéket érte el, az átörökítési mechanizmus érvényesülésének megnyúlására utalva.

[471] L. Schulze (1992) egyébként sok tekintetben heurisztikus értékű munkáját.

[472] E keretek közt annak a kérdésnek a vizsgálatára még érintőlegesen sem vállalkozhatunk, hogy az individualizációs tézis érvénye magán a kiinduló kontextuson, a jóléti társadalmak tere­pén mennyire általános, vagy esetleg meghatározott konjunkturális és integrációs feltételek érvé­nyesüléséhez kötött.

Az elmúlt időszakban szaporodó kutatási megállapítások szerint azonban a kelet-európai térségben nem tekinthető egyedinek a reprodukciós mechanizmusok erőteljes, esetleg felerősödő továbbélése (l. így Kraaykamp-Nieuwbeerta, 2000; Gerber-Hout, 2004 vagy – főként a konszoli­dációs mechanizmusoknak a kelet-európai átmenet gazdasági-társadalmi hátterére vonatkozóan – Walder, 2003, Mateju-Kreidl, 2001).

[473] A Függelék II. táblázatában részletesebben is bemutatjuk a vizsgálódásba bevont további három – kulturális, gazdasági és politikai – erőforrás modellbeli elemzésének összesített ered­ményeire vonatkozó adatokat. Csak néhány mozzanatot kiemelve, a kulturális tényező esetében az összmagyarázat korábban 45 százalék volt, most 54-re nőtt, a gazdasági tényezőnél a korábbi eredmény 21 százalék volt, ami most 39 százalékra emelkedett.

[474] Ami a fenti grafikont illeti, persze figyelembe kell venni, hogy a 60 éven felül igen kis számban előforduló aktív népesség zömben magas státusú, viszonylag sokáig foglalkoztatott diplomásokat foglal magába. A 45-60 éves korcsoportban viszont mind az aktívak, mind az inaktí­vak sokan fordulnak elő, és itt is igen pregnáns a különbség a két csoport között. Tegyük hozzá, a szóban forgó összefüggések korábban is a mostanihoz hasonlók voltak, leszámítva a legfiata­labbak közti inaktív csoportot, amely ma zömmel munkanélkülieket foglal magába, s akiknek kapcsolatai az idős inaktívakhoz hasonlóan erősen beszűkültek

[475]  Részletesebb elemzések itt is a kohorszok közti különbségre hívják fel a figyelmet: míg az idősebbek közt továbbra is számottevő a nők hátránya, a fiatalabbak közt valamelyest még meg is fordult a nemek szerinti eltérés.

[476] Az előbbiek mérése a Fischer-féle (nyolcszituációs) névgenerátoros, az utóbbiaké a Lin-Du- min-féle (foglalkozási) pozíciógenerátoros eljáráson, az így megállapított partnerkapcsolatok ter­jedelmén alapult

[477] A Kulturális-interakciós rétegződésvizsgálat újabb, 2005-ös hulláma számos vonatko­zásban a kapcsolathálózati erőforrások szűkülését jelezte, ezzel párhuzamosan a tudásstílusok terén tovább folytatódott – mondhatnánk fentről lefelé tovább szivárgott – a már korábban meg­figyelt tendencia a (munkaközpontú) kognitív-instrumentális felől a (társaság-, nexusközpontú) önprezentációs-kapcsolatteremtő stílus és az annak megfelelő társas tevékenységformák irányá­ba. (Ez akkor is elmondható, ha az időközben végbement szerkezeti eltolódást – bizonyos szten-derdizálással, átsúlyozással – figyelembe vesszük a magasabb iskolázottságú, státusú csoportok irányába.)

[478] Az előbbi vonatkozásra az utóbbi évek hazai vizsgálatai számos adalékkal szolgálnak. Így Albert-Dávid (1998) a barátok becsült számának folyamatos csökkenését regisztrálta az elmúlt évtizedben. Utasi (2002) hasonló tapasztalatokról számol be a családi kapcsolatok bizonyos vo­natkozásaiban. Saját vizsgálatunk 2005-ben hasonló módszerrel, a Fischer-féle névgenerátoros eljárással átlagosan mintegy két személlyel kevesebb partnert regisztrált a szűkebb networkre vonatkozóan, mint 1987-ben.

[479] A networkirodalmon belül erre 1.. Flap, 1989 vagy White, 1992.

[480] Fontos lépés ebben az irányban Doreian-Fararo 1998. A katnet-fogalom ábrán jelzett elmé­leti lehetőségeire, a társadalmi kategóriák és networkök egymásra vonatkozatott megközelítésére ugyanakkor l. White, 1992 és Tilly, 1997

[481] Az egyes kategóriák: felső vezető, alsó- és középvezető, beosztott értelmiségi, irodai és egyéb szelle­mi, önálló/vállalkozó/kisiparos, szakmunkás, segéd- és betanított munkás, mezőgazdasági fizikai.

[482] A networkpartner foglalkozását az öt fő említés közül az utolsóként említett (viszonylag kevésbé szoros) kapcsolat foglalkozása képviseli. Az itt alkalmazott kategóriák az előzőhöz képest kevés­bé részletes említések miatt bizonyos mértékig eltérnek: értelmiségi foglalkozás (vezető/diplomás beosztott), alsó- és középvezető, irodai és egyéb szellemi, önálló/vállalkozó/kisiparos, szakmunkás, segéd- és betanított munkás, mezőgazdasági fizikai.

[483] A szubjektív osztályidentifikáció egyes kategóriái: felső osztály, felső középosztály, középosztály, alsó középosztály, munkásosztály, alsó osztály.