Ugrás a tartalomhoz

Társadalmi rétegződés olvasókönyv

Karl Marx, Ralf Dahrendorf, Max Weber, Talcott Parsons, Kingsley Davis, Wilbert E. Moore, Melvin M. Tumin, Gerhard E. Lenski, Frank Parkin, Erik Olin Wright, Szelényi Iván, Robert Erikson, John H. Goldthorpe, Pierre Bourdieu, Ferge Zsuzsa, Kolosi Tamás, Szántó Zoltán, Peter M. Blau, Mark Granovetter, Nan Lin, Angelusz Róbert, Tardos Róbert, Ulrich Beck, Stefan Hradil, John Scott, Róbert Péter, Randall Collins, Tardos Róbert

ELTE

Tardos Róbert: Foglalkozás, miliő, kapcsolathálózatok: külön világok? Egy tipológiai kísérlet körvonalai

Tardos Róbert: Foglalkozás, miliő, kapcsolathálózatok: külön világok?[654] Egy tipológiai kísérlet körvonalai

1. Egy tipológiai kísérlet körvonalai

1.1 Elméleti előzmények

Rétegződés és foglalkozásfelfogások hagyományos és új megközelítésben

A közelmúltban megjelent Társadalmi metszetek című, a hazai társadalom mai tagoltságával foglalkozó tanulmánykötet szer­kesztői bevezetője[655] nem minden alap nélkül szólt paradigmavál­tás szükségességéről az adott területen. Az elmúlt fél évszázad­ban végbement individualizációs és globalizációs tendenciák - minden idevonatkozó fenntartás mellett - valóban világszerte átstrukturálták a differenciálódás különböző vonatkozásait. Gyengítették a hagyomá­nyos nagycsoportok szerkezetét és választóvonalait, egyben a továbbra is fennálló - bizonyos vonatkozásokban még jelentősebbé is vált - tár­sadalmi egyenlőtlenségek átláthatóságát. Az elmúlt egy-két évtized ta­pasztalatai nem egy szerzőt[656] arra a következtetésre késztettek, hogy a szóban forgó differenciációs csomópontok, sőt az ezek alapjául szolgáló foglalkozás/munkajelleg-mozzanatok nagyrészt jelentőségüket vesztet­ték. Amennyiben valóban úgy áll a dolog, ahogy az említett elemzők minden ellenérvvel szemben állítják, akkor ez önmagában is arra utal, hogy gyengült az az - akár pozitív, akár negatív azonosuláson alapuló - kohéziós erő, amely a csoportokat, a mikro-szinten túlnyúló tágabb kö­zösségeket kollektív cselekvésre, érdek- vagy értékidentitáson alapuló együttes mobilizációra késztetheti.

Főleg a német nyelvterület szociológiájában került az elmúlt negyed­században előtérbe az életstílus-, miliőfogalom a nagycsoportok koráb­bi változatai helyébe. Talán erősebben, mint másutt, a kiindulópont a munka világának háttérbe szorulása, s a szabadidő, a fogyasztás szfé­rájának térhódítása volt. A múlt század utolsó évtizedeiben jelentősen megnőtt a szabadon rendelkezésre álló idő és jövedelem, s eközben egy­re többen kerültek át a munkapiacon foglalkoztatottak halmazából a tanuló- vagy (a zömmel idős, de számos szabadidős szolgáltatás terén frekventáltabbá vált) inaktív kategóriákba. Különösen sokat mondó a vonulat egy jelentős csomópontjában Schulze „élménytársadalom" fo­galma.[657] Tipológiája a társadalmi-demográfiai háttérváltozók sorában az iskolázottsági és életkori/generációs tényező mellett egy másik met­szetben szabadidős tevékenységeket és színtereket, médiafogyasztási és kulturális ízlésmintákat emelt ki. A foglalkozás vagy más gazdasági jellemzők, illetve a munkatevékenységek és azzal összefüggő ismérvek nem fordultak köztük elő.

A hagyományos rétegképző ismérvek, ezen belül a foglalkozás moz­zanatának háttérbe szorulása a hazai szociológiában sem új keletű. A nyolcvanas évek első felében végzett nagyszabású struktúra- és réteg­ződéskutatás egy olyan többdimenziós modellre épült,[658] amely dimenzi­ók közt a státuscsoportok meghatározásában a foglalkozással, munka­helyi, munkapiaci érdekérvényesítéssel kapcsolatos mozzanatok csak viszonylag kis szerkezeti súlyú tényezőcsoportot képeztek a több mint féltucatnyi összetevőt tartalmazó együttesen belül. Ezeknél a kulturá­lis-életmód és a fogyasztási státustényezők jutottak jelentősebb szerep­hez.[659] Bizonyos értelemben hasonló kiindulóponton alapult Angelusz Róberttel végzett Kulturális-Interakciós Rétegződés kutatásunk,[660] amely programszerűen helyezte fókuszába az - egyébként kétségbe nem vont gazdasági mozzanatokon túl - a relációs kiindulópontokat olyan kom­munikációs és mentális-habituális alapelemekkel, mint a kapcsolathá­lózati erőforrások és tudásstílusok.

Mivel közel két évtized múltán, 2005-ben végzett újabb vizsgálatunk több vonatkozásban replikatív jellegűnek tekinthető, és a jelen tanul­mány is számos elemében annak nyomán halad, a címben felvetett kérdés a foglalkozási tényező bizonyos kiemelésével talányosnak tűn­het az olvasó számára. Valóban, az akkori elemzések középpontjában, a kialakított tipológiák élén az említett kulturális-interaktív vonatko­zások álltak. A foglalkozás tényezője voltaképpen egy mellékszálon a foglalkozási network-presztízs egy sajátos meghatározásával jelent meg, igaz, ez a szál a kutatás egyik legérdekesebb elemét képezte.[661] A címben szereplő fogalmak közül az akkori hangsúly mindenképp a má­sik két mozzanaton, a miliőn és a kapcsolathálózaton volt. A network- megközelítés a tudásstílusokkal párban a kutatás egyik alappillére, és kontextuális-szubkulturális összefüggéseivel a miliők szerepe is hang­súlyos volt. A nyolcvanas évek második felében végzett felvételek két hullámának kérdőíve a Miliők és Stílusok elnevezésre hallgatott.

Mi vezetett mégis bizonyos hangsúlyváltáshoz? Alighanem legfon­tosabb tényezőként a menet közben felhalmozódott tapasztalatok. Az említett Schulze-féle „élménytársadalom" elképzelés itt akár cezúra­ként említhető. Míg a tipológia hangsúlyos elemei arra utaltak, hogy a korabeli német (nyugat-európai) társadalom meghatározó csoportjai nagy lépést tettek nem csupán a fogyasztás, de - a munka világának kötöttségei és a külső meghatározottságok felől - az önmegvalósítás és a kötetlen rekreáció irányába. Kelet és Nyugat különbsége - az alapul szolgáló koncepció és kutatási program minden vonzereje ellenére - ma is óhatatlanul megjelenő szkepszis forrása. Ahogyan idevágó vizsgála- tok[662] adatai is jelzik, ez a területi-történeti különbség nagyon élő hatás magán a német terepen belül is. Ha ez a felismerés[663] meglehetősen dur­va stimulus is, orientációs szerepe nem lebecsülhető. Ha már a szóban forgó elméleti gondolatkör több vonatkozásban egymással is vitázó rep­rezentánsai közül kellene választanunk, mai viszonyainkhoz inkább a becki „kockázattársadalom" állhat közelebb, sőt jelen pillanatban úgy tűnik, ez a megállapítás inkább áll, mint korábban.[664] (Tegyük hozzá, ami a hagyományos csoportismérvek, a foglalkozási rétegek, munkajel­lemzők szerepét illeti, az utóbbi irány sem éppen erre hangolt, de ezt a mellőzést inkább csak tendenciájában tartalmazza.)

A foglalkozás differenciációs szerepének kétségessé válása nem független a kezelésében megmutatkozott bizonyos sematizálódástól. Részben azzal összefüggésben, hogy a statisztikai hivatalok különböző közpolitikai célok szolgálatában hagyományosan a különféle foglalko­zási klasszifikációk első számú letéteményesei, egyben az ezzel kapcso­latos tradíciók őrzői is, ezekben a számbavételi gyakorlatokban gyakran a hivatali rutinszempontok dominálnak. Jelentős mértékben a kutatási gyakorlattal való - változó mértékű - kontaktus függvénye, hogy meny­nyire reflektálnak például azokra a folyamatos eltolódásokra, amelyek az egyes szűkebb vagy tágabb kategóriák belső átrétegződése, összeté­telének szociális átrendeződése - emelkedése vagy süllyedése - nyo­mán jön létre.[665] Bár a nemzetközi gyakorlatban az elmúlt időszakban leginkább befolyásos, úgynevezett EGP-típusú foglalkozási csoportosí­tás[666] kutatási háttere eleve adott, a klasszifikációs profilvesztés említett tendenciái ezt a vonulatot sem hagyták érintetlenül. Programatikusan osztálysémaként manifesztálódik, és több eleme valóban a gazdasági vonatkozások, tulajdoni elemek s nem utolsó sorban alkalmazási jel­lemzők fokozott figyelembe vételét tükrözi. Mégis a tipológia élét jelen­tősen csorbítja például az a tény, hogy annek élén, a hierarchia csúcsán egy létszámában jelentősen felduzzadt (számos európai országban a felnőtt népesség mintegy egyötödére kiterjedő), jellegében meglehetősen heterogénné vált, úgynevezett service class foglal helyet. A foglalkozási klasszifikáció korszerűsítésének azok a hazai törekvései, melyek a sta­tisztikai számbavétel hagyományos szempontjai és a fenti vonulathoz kapcsolódó nemzetközi egységesítési törekvések mellett az életstílus, fogyasztás szempontjainak irányába is nyitni kívánnak,[667] ezeket az új elemeket - bizonyára nem utolsó sorban az előbbi keretek adta kötött­ségekkel összefüggésben - inkább külső, kiegészítő tényezőként, mint konstitutív elemként tudták a modellbe kapcsolni. Tegyük hozzá, ez sem mellékes hozzájárulás akár a nemzetközi kutatási gyakorlat főára­mához való kapcsolódás, akár a munkamegosztás alapú hazai rétegző­déskutatás Ferge és Andorka névvel fémjelzett - és mint még szólok róla -, ma sem mindenben meghaladott hagyományai szempontjából.

Azonban a nemzetközi irodalom valóban szolgált az elmúlt évtize­dekben néhány olyan megközelítéssel, amely a foglalkozás kérdéskörét új megvilágításba helyezte, ha nem is feltétlenül a rétegződéskutatások főáramából.[668] Elsőként Abbott hivatásokról, értelmiségi pályákról szóló monográfiáját említeném, amely egyfajta népességökológiai szemlélet jegyében a foglalkozási csoportok mint adottságok helyébe azok fel- és leépülését, a foglalkozási csoportok viszonylatrendszerében elfoglalt pozíciók sokdimenziós alakulását helyezte középpontba.[669] A tanulmá­nyomban vázolt modell szempontjából is igen tanulságos az a háromdi­menziós tipológia, amely az egyes foglalkozási csoportokat az alapjukat képező tevékenységek (1.) tartalmi kikristályosodottsága, kontúrosabb vagy halványabb körvonalai; (2.) az őket alkotó személyi állományok kisebb vagy nagyobb fluktuációja; (3.) identifikációs szerkezeteik kiér- leltsége alapján tipizálja.[670]

Az Abbott által első helyen vizsgált értelmiségi csoportokon belül a professzionalizáció magasabb szintjét megjelenítő hivatások az előbbi ellentétpárok első tagjával jellemezhetők. Valójában azonban a képzett­ség alacsonyabb szintjein is relevánsak ezek a megkülönböztetések az egyes foglalkozási csoportok, szakmák szerveződési vázának kikristá- lyosodottságát, korporatív jellegének megformáltságát tekintve. Ahogy előbbi vonatkozásokban beszélhetünk az orvosoktól a mérnökökig vagy az ügyvédektől az építészekig tágabb vagy szűkebb hivatási csoportok­ról (de a területre lépés és maradás feltételeit minden esetben pregnánsan meghatározó kritériumegyüttesekről), úgy az utóbbiaknál is a szak­mai megformáltság hasonló jegyei integrálták például a nyomdászokat és a fémmunkásokat, a postásokat és a kereskedőket. Azonban koránt­sem beszélhetünk arról, hogy ezeknek a korporatív határvonalaknak a pregnáns jellege feltétlen erőforrástöbbletet jelentene a szóban forgó foglalkozási csoportok oldalán, sőt e modell elméleti érdekessége épp ezzel a körülménnyel kapcsolatos. Így például, bár a modern menedzse­ri státusok javarészt meghatározott (MBA-jellegű) képzésen alapulnak, integrációs fókuszukat inkább szervezeti hovatartozásuk jeleníti meg, mint ez a fajta szakmai közösség. Alighanem még kevésbé azok a szak­területek - a műszakitól a kulturális menedzsment konkrét helyszíne­iként -, amelyekhez tevékenységi lekötöttségük az adott pillanatban éppen kapcsolja őket. Hasonlóképp: nem egy új tevékenységi terüle­ten - legyen szó médiáról, a digitális szféra megannyi specializációjáról vagy éppen ezeknek különböző hagyományos területre való behatolásá­ról -, a helyzeti előny forrása többnyire épp az aktuális konstelláció az adott területen adodó piaci rés nyújtotta lehetőségek kiaknázása. S mire az adott tevékenységi terület jelenléte a köztudatba is átmenne, eset­leg máris egy újabb tevékenységi iránynak adja át a helyét, „avantgárd" művelői hasonló átáramlásával egyetemben.

Végső soron a szakmai beágyazottság integratív előnyei állnak szem­ben azokkal a másik oldalon jelentkező pluszokkal, amelyeket az időről időre változó új konstellációkhoz történő alkalmazkodás, a nyomában megnyíló új pozíciók elfoglalása jelent. (A szakmai beágyazottság a ké­sőbbiekben bevonandó network-terminológiával: az adott csoport­szinthez kapcsolódó homofil jellegű társadalmi tőke.) Az előnyöknek és hátrányoknak az egyenlege természetesen maga is területspecifikus, ami azt is jelenti, hogy bizonyos területek eleve jobban, mások kevés­bé kötődnek a foglalkozási csoportok hagyományos formavilágához. Mivel ez utóbbi - porózusabb körvonalakkal, inkább tágabb szemléleti közösséggel, mint meghatározott érdekkifejezéssel és azokat szolgáló apparátusukkal jellemezhető - csoportosulások nagyobb részt az újabb szférák táján sűrűsödnek, és a megfigyelői szemlélet hajlamos az új tí­pusú jelenségek pregnánsabb kiemelésére, ez egyben azt a mellőzést is magyarázhatja, amely a foglalkozási differenciáció jelentőségével szem­ben az elmúlt évtizedek társadalomkutatásának jelentős vonulataiban megnyilvánul.

Abbott a későbbiekben egyre inkább a - csírájában a vázolt analitikus paraméterekben is benne foglalt - dinamikus problémák, a statikusnak tekintett strukturális modellek helyett a folyamatszerű összefüggések felé fordult, és változóira nem épített valamilyen blokkszerű rétegződési tipológiát. A rétegződéskutatások területén - sajátos módon az osz­tályproblematikáról,  az osztályfogalom további létjogosultságáról vagy ennek hiányáról folyó vita kapcsán - Grusky és Sorensen fejtette ki sajá­tos elképzelését kifejezetten egy interaktív jellegű foglalkozási modellt vizsgálva.[671] Elismerve, hogy a hagyományosan alkalmazott nagycso­port/osztálytipológiák ma már sok esetben tartalmukat vesztett konst­rukciók, ezek helyett a foglalkozási mikroalapokról történő építkezést, a valóságos integratív csomópontokként működő foglalkozási közös­ségekből való kiindulását ajánlották egy lehetséges jövőbeli osztály- modell alapjaként, legyen szó akár több száz ilyen mikroentitásról.[672]Túl a weberi társadalmi osztályfogalom rekonstrukciójára irányuló ro­konszenves törekvésen, a kritikusok számára az egyik legkézenfekőbb felület a valóságos kohézióval rendelkező nagyszámú foglalkozási cso­port kezelhetősége, illetve az aggregálás nehézsége volt (kétségtelen, egy kezelhető tipológia elemeinek száma inkább a féltucathoz, mint a tucatnyihoz állhat közel, s itt ehhez képest nagyságrenddel különböző alapkomponensekről lehet szó.) De az a probléma is felvethető, amely Abbott analitikus sémája nyomán világosan látható: bizonyos foglalko­zási területek (ma már) nem rendelkeznek a Grusky által feltételezett interaktív-kohéziós erővel. Bár a koncepció fontos stimulus a foglal­kozásfogalom tartalmi újraértelmezése irányában, tipologikus realizá­lása egyelőre láthatóan nehézségekbe ütközik. Viszont ebben az ösz- szefüggésben érdemes kiemelni az interakciós vonatkozást egyébként is programszerűen hangsúlyozó Collins ugyancsak empirikusan még nem tesztelt, de vázlatszerű körvonalazásában is eredeti hétosztatú „szituációs rétegződés" sémáját, amely foglalkozási körök érintkezési viszonylataihoz kapcsolódóan, az adott pozíciókkal összefüggő egyedi jövedelemszerzési, pénzforgalmi jellemzők szerepét emeli ki.[673] Sajátos elemként egy, a felsőbb és alsóbb szituációs csoportok közt nem csupán elhelyezkedő, azokat részben össze is kötő, részben extralegális jövedel­mi forrásokat is igénybe vevő csoportot is megkülönböztet. Némiképp a diszfunkcionális struktúrajellemzők elemzésének mertoni hagyomá­nyait folytatva, amelyek közvetlen differenciációs hasznosítására ilyen közvetlen módon nem került sor.

Az interaktív alapú aggregálás lehetséges módjait illetően már a kap­csolathálózati megközelítés irányából érkeztek jelentős fejlesztések. Ron Breiger szerepe e téren elméleti és módszertani szempontból is ki­emelkedő. A csoportok és személyek dualitásáról írt tanulmánya  ugyan közvetlenül nem fókuszál a tagolódási, illetve foglalkozási témakörre, azonban erre is vonatkoztatható (mint ahogy később meg is történt ré­széről ez az alkalmazás).[674] Tehát a foglalkozások olyan entitásokként is felfoghatók ebben az értelemben, amelyek személyközi kapcsolatok egy-egy viszonylatában (legyen szó például baráti vagy házastársi kap­csolatokról, vagy a mobilitásvizsgálatok hagyományos alapanyagáról, a szülők és gyerekek foglalkozási csoportjairól) a társadalmi összekapcso­lódás és szétválás mintáit pregnánsan rajzolják ki. Ahogy az egyes fog­lalkozások (közvetlenül vagy áttételesen, virtuális networkök módjára) személyeket kapcsolnak össze, ennek inverzeként, személyek interak­tív viszonylatai a velük kapcsolatos foglalkozásokat.[675]

Még ma is kevés tényező alkalmasabb személyek és csoportjaik iden­titásának, társadalmi hovatartozásának jelzésére, mint a foglalkozás.[676]Ahogy - bármennyire is hallgatólagos, ösztönös ez a tudás - annak is nagyon kialakult mintái vannak, hogy mely foglalkozások „mennek" vagy „nem mennek egymáshoz", sok vonatkozásban eleve megszabva bizonyos személyes kontaktusok lehetséges kereteit. Breiger következő nagy jelentőségű munkája ebben az irányban - nagyobb számú konk­rét foglalkozás kapcsolódási mintáira építve - ezek tipikus átfedései és elkülönülései nyomán rajzolták ki a foglalkozási kontaktusosztályok átfogóbb blokkjait.[677] Mellesleg az alkalmazott megközelítés rétegződés és mobilitás - eredetileg nagyon is összefüggő - témakörének összekap­csolását is felelevenítette.

A Goodman-Breiger-féle aggregációs stratégiát alapjában hierarchikus irányultsága a foglalkozások osztályjellegű megközelítéseihez közelí­tette, ahogy a bizonyos vonatkozásaiban (köztük explicit identifikáci­ójában) ilyen címkét viselő EGP-modell maga is alkalmazott a követ­kezőkben a fentihez hasonló analitikus eljárásokat.[678] Elvben azonban semmi sem zárta ki a kidolgozott eljárásnak a horizontális tengely men­tén történő felhasználását, persze ha eleve elfogadjuk a differenciálódás többdimenziós jellegét.[679] Így az erőforrás-egyenlőtlenség alaptengelye mellett egy piaci-állami dimenzió is kirajzolódott, amely aztán (összehasonlító perspektívában az amerikai mellett a korabeli nyugatné­met terepet is bevonva) a régi és új foglalkozási területekkel összefüggő interpretációra hangolódott át. Pappi később ezt a megkülönböztetést - a weberi hagyományokhoz való kapcsolódás erőteljes hangsúlyával - „interakciós rétegződésként" tematizálta.[680] Ez az elméleti orientáció korántsem volt elszigetelt. A már említett cambridge-i kutatási prog­ram a házastársi foglalkozási szelekció perspektívájából dolgozta ki a CASMIN-projekt alapjául szolgáló (pusztán a partnereik kölcsönös vá­lasztásának részletesen kategorizált foglalkozási adataiból kiinduló) társadalmi presztízsskálát. (Ez a modell ugyanakkor a maga szigorúan hierarchikus egydimenziós tételezésével nemhogy csatlakozott volna a többdimenziós megközelítések különböző válfajaihoz, hanem részben azokkal szemben megfogalmazódva, konstrukciójában a hierarchikus alapdimenzión kívüli elemeket inkább zavaró tényezőknek tekintette.)

Az interakciós kiindulású többdimenziós modellek ugyanakkor nem korlátozódtak a kapcsolathálózati oldalról érkező kezdeményezésekre, még ha jelen szerző talán elfogult is ebben az irányban. Hatásánál fog­va Bourdieu-t külön hely illeti ebben az összefüggésben. Jóllehet kü­lönböző periódusai nem egészen egységesek e tekintetben - olykor a gazdasági mozzanatnak és a hierarchikus-uralmi dimenziónak erősebb, máskor mérsékeltebb szerepet tulajdonít modelljében -, az azért végig­vonul munkásságán, hogy az osztályelemet megjelenítő hierarchikus elem mellett horizontális elemként a felső osztály belső frakcióival megkülönböztetetten foglalkozik. Bár a kapcsolati tényezőnek maga is kitűntetett szerepet szánt - olyannyira, hogy a networkalapú társadal­mitőke-felfogás megteremtői között tartják számon -, differenciációs sémája a network-elemet konstitutív összetevőként nem tartalmaz­za, és a hálózatelemzés megkülönböztető jegyei az általa alkalmazott empirikus módszerek közt sem jelentek meg igazán. Tipológiájának alapelemei ezek helyett a mezők, mindenekelőtt a különböző tőkefaj­ták, tőkekombinációk, elemzési stratégiájában pedig a foglalkozások életstílus-, habitusasszociációit részben kvalitatív alapon megjelenítő korreszpondencia-elemzési rajzolatok voltak.[681] A rendelkezésre álló össztőke mennyisége által leképezett három osztályszinten (legalábbis a felső kettőn) belül az anyagi és kulturális tőkefajták jellegzetes kom­binációi alapján horizontális típusokat is megkülönböztetett. A felső osztályokon belül specifikus frakciókról szólt. A német szociológia hagyományos „Besitzbürger-Kulturbürger" megkülönböztetésére em­lékeztető módon, az anyagi hangsúlyú (pénzügyi, nagyvállalkozói stb.) csoportokkal az adott horizontális tengely másik végpontján a kulturá­lis tőke hangsúlyával bizonyos hagyományos hivatások, magas státusú kulturális csoportok képviselői (egyetemi tanárok, művészek stb.) je­lentek meg. A bourdieu-i szemléletmódra jellemző módon a horizontá­lis metszetben is valahol megjelenő hierarchikus elem képviseletében e két „tisztán horizontális típus" között egy mindkét tőketípussal - és azok konverziós készségével gazdagon ellátott, mindkét világban, de a határokon átivelő, újra fogékony nagyvilági miliőben különösen ottho­nosan mozgó sztárértelmiségi típus is kirajzolódik.[682] Bár ez utóbbi típus bourdieu-i rajzolata az időbeli dimenziót lényegében már magában fog­lalja, az egyes csoportosulások felívelésének, hanyatlásának leképezé­sére a modell egy kiterjesztett - már-már hiperkomplex - változata egy harmadik tengelyt is bevezet. Végül nem mellékes mozzanat - mint erre a későbbiekben majd még visszatérek -, hogy bár az alsó szintet illetően már megjelenik a horizontális differenciálódás (kényszerű) be­szűkülésének mozzanata, a közbülső osztályszint elemei többé-kevésbé közvetlenül a felső szint frakcióegységeit követve képeződnek le.

1.2 Életstílus- összefüggések

Ha valaki, hát Bourdieu jelentős hatást gyakorolt a főleg a német szocio­lógiában a nyolcvanas évektől kibontakozott élestílus- és miliőkoncep­ciókra, noha ez a hatás kétségkívül eleve ellentmondásos. Bár a szóban forgó áramlat képviselői nem vehetők minden további nélkül egy kalap alá, közös kiindulópontjuk a becki individiualizmus-tézis nyomán a hagyományos nagycsoportok s az azoknak megfelelő csoportképződési tényezők jelentőségvesztése. (Hozzáteszem, itt csak néhány, az adott szempontból különösen jelentősnek vélt szerzőre térek ki.) Ha a mi­liőfogalom szociológiai meghonosítását sok tekintetben Durkheimhez kapcsoljuk, az irányzatnak a durkheimi hagyományoktól való elszaka­dása egyebek közt a foglalkozási tényező leértékelődésében is tetten érhető. Az individualizációs tézis ilyen teoretikus következményei a csoporthangsúly s az ehhez kapcsolódó homologikus vonások háttérbe szorulása nyilvánvalóan kevéssé voltak összhangban a bourdieu-i alap­elvekkel, pályafutásának akármely időszakát is tekintjük. Viszont kulturális fogyasztás, életstílus és bizonyos vonatkozásokban habitus-, sőt tőketípus-elképzelései már ebben a körben is befolyásosak. Az alapkon­cepciójában bármennyire is ellentmondásos, a generációs tényező sze­repének kiemelésével elméletileg is igen érdekes,[683] - nem utolsó sorban a sajátos miliőszínterekről - árnyalt empirikus részleteket tartalmazó, nagyhatású schulzei munka „nívó" vagy „önmegvalósítás" típusaiban nem nehéz felfedezni a bourdieu-i (főként az előbbi esetben aszkétikus vonásokat sem nélkülöző) kulturális legitimáció és ezen alapuló szim­bolikus elkülönülés esetét.[684] Vagy ennek némiképp lazább, modernebb válfaját (mint ahogy az „integráció" fókusz körüli hagyományos típus is ismerős lehet a megfelelési törekvés, a „kulturális jószándék" kispolgá­ri verziója környékéről. Explicite megfogalmazottan, még közvetlenebb a kapcsolat Vester, illetve a Sinus-vizsgálatok  során kidolgozott tipo- lógiával.[685] Jóllehet ezek kiindulópontja Bourdieu eredeti modelljéhez képest sokkal inkább fogyasztási és mentális, melyeken belül bizonyos ideológiai jellemzőket (mint maguk egyes miliőcímkék is jelzik: „fel­ső konzervatív", „felső liberális") is bevonnak, az így kialakuló kilenc (3x3) osztatú tipológia, a vertikális tengelyen az erőforrásokkal való ellátottság, a horizontálison a generációs-periodizációs mozzanat mellett (főként Vesternél) a specifikus tőkefajta hangsúlyával, jellegében erő­sen emlékeztet a bourdieu-i körvonalakra.[686] Hozzá kell tenni, hogy az áramlat képviselői közül valójában Vesternél a legmérsékeltebb az elhatárolódás a Bourdieu-re jellemző gazdasági és osztályhangsúlyoktól. Olyan újabb szerzők, mint Rössel vagy Otte már a kapcsolathálózati elemzést is bevonják elemzési eszköztárukba, ha ez a beemelés valójá­ban még nem is a tipológiaképző elemek közt jelenik meg.[687] Rösselnél a házassági homogámia, kulturális homogenitás-heterogenitás vizsgá­lata és a strukturális vonatkozások „hagyományosabb" összetevőkre is kiterjedő, átfogóbb kezelésmódja bizonyos értelemben a Pappi- (vagy talán pontosabban Laumann-Pappi-) féle előzmények folytatásának is tekinthető, ahogy rokon vonásként tekinthető itt is egy kapcsolathá­lózati szál, Rösselnek (ha nem is a „network-elemzői közösség" belső magjához tartozó, de a megközelítést több munkájában is felhasználó) a szituációs rétegződés koncepciója kapcsán már említett jelentős teore­tikus Randall Collinsszal való együttműködése révén.[688] Ha a társadalmi rétegződés újabb, kultúra-, életstílus-, miliőfókuszú megközelítései ese­tében ennyi szál vezet a kapcsolathálózati elemzés irányába, indokolt, hogy magával a megközelítéssel is kissé részletesebben foglalkozzunk, legalábbis ami ebben az összefüggésben az adott keretek közt indokolt­nak tűnik.

2. Kapcsolathálózati elemzés - elméleti és módszertani kiindulópontok

Manapság gyakran fogalmazódik meg a témába való bevezető kötetek­ben, különösen a témát frissen felfedező szerzők invitáló szövegeiben a mindenütt ott található hálózatokra való hivatkozás. Bármennyire közhelyszerűen hangozhat is ez, még mindig több benne az igazság (a hálózatszerűség valóban mindenütt tetten érhető, ha nem is minden összefüggésben ez az igazán érdekes mozzanat), mint azokban a koncep­ciókban, amelyek egyfajta historizációs szemlélet jegyében a hálózatiság megjelenését, strukturális jelentőségét kifejezetten a mai társadalmak­hoz kapcsolnák, az indokoltnál élesebb cezúrát vonva a korábbi kons­tellációkhoz viszonyítva.[689]

Bár nem kérdéses, hogy a különböző fajta kapcsolathálózati tényezők szerepe kontextustól, így egyebek közt a történeti kontextustól függően jelentősen változhat, a kérdéskörön belül léteznek olyan összefüggések, alapvető megkülönböztetések, amelyek a megcélzott tipológiai modell szempontjából többé-kevésbé általános relevanciával rendelkeznek. Az alábbiakban - anélkül, hogy hosszabban időzhetnénk egyiknél vagy má­siknál - néhány fontosnak tűnő analitikus szempontot veszek sorra a network-megközelítés jól ismert elemei közül.

  1. Bár az egyes személyek vagy csoportjaik számára rendelkezésre álló kapcsolathálózati erőforrások mértéke (ha eltekintünk is konkrét összetételétől) önmagában is jelentős, más erőforrásfajtáktól viszony­lag független  differenciációs elem,[690] a foglalkozási miliők kapcsolathá­lózati jellegére épülő tipológia szempontjából legalább ennyire érdekes ezeknek a hálózati erőforrásoknak a jellege, belső arányai. Granovetter nyomán ma már a network-megközelítés körein kívül is viszony­lag ismert és alkalmazott az erős kötésű - gyenge kötésű kapcsolatok megkülönböztetés.[691] A bizonyos vonulataiban közvetlenül a network- megközelítésre épülő társadalmitőke-koncepció - amelynek erősebb változatai feltételezik, hogy e tőkefajta befektetési-megtérülési szem­pontból más, hagyományos tőkefajtákhoz többé-kevésbé hasonló mó­don viselkedik[692] - fontos áramlataiban ezt a megkülönböztetést nem csupán átvették, de árnyalták is. Burt a fenti distinkciót a csoportra irá­nyuló „kötő" (bonding) és a (csoportközi) „hídszerű" (bridging) társadal­mi tőke kontrasztjaként tárgyalta, amely páros Woolcocknál harmadik elemként a különböző szinteket hierarchikusan összekapcsoló „kapocs­szerű" (linking) típussal egészült ki.[693] Mindez a körvonalazandó tipoló­gia szempontjából is közvetlenül értelmezhető. Bizonyos foglalkozási csoportosulások, illetve (egyes intézményes vonásokat is beleértve) a velük kapcsolatos tudásstílusok, miliők - például a professzionalizáció jegyében - a saját csoport (hivatás) belső egységét, homogén jellegét, a határvonalak viszonylag kontúros jellegét részesítik előnyben, míg másoknál inkább a kapcsolatok tágítása számít jelentős erőforrásnak. S ez utóbbiak közt is eltérés forrása, hogy e kapcsolatbővítési tendencia más területek, szakmai csoportok, megközelítési irányok vagy - esetleg klientilisztikus jelleggel - más irányítási vagy presztízsszintek felé nyilvánul-e meg. (Amely megkülönböztetés a szervezeti kötődés erőssége, jellegzetessége szerint választ szét foglalkozási mezőnyöket.)

  2. Nem egészen függetlenül az előző pontba foglalt ismérvektől, a kapcsolathálózati orientáció további megkülönböztetései is releván­sak tipológiai kísérletünk szempontjából. A „hasonszőrűek" vagy más körökhöz, főként a felsőbb pozíciókhoz való kapcsolódás szempontjá­ból Laumann a „like-me" és a „prestige" orientációt állította szembe egymással. Ez lényegében egybecseng Lazarsfeld-Merton, majd egy tá­gabb összefüggésben MacPherson és munkatársai homofília-heterofília megkülönböztetésével - mindenekelőtt a partnerválasztás terén a saját csoport vagy más csoportok előnyben részesítésének tendenciájával -, illetve a Lin-féle kapcsolati orientáció instrumentális vagy expresszív jellegével.[694] Sok tekintetben az előzőekhez kapcsolható, azonban hang­súlyosabb tér-, illetve időbeli vonatkozást foglal magába a véleményirá­nyítás „lokális" és „kozmopolita" (csoporton belülre és kívülre orientá­lódó) típusainak,[695] illetve a tartósabb és rövidebb múltra visszatekintő helyi beágyazottság „új" és „régi" szegmenseinek kontrasztja.[696] Ahogy korábban erről szó volt: Pappi későbbi modelljében mindez közvetlen foglalkozási-társadalmi vonatkozásban (új és régi középosztály) is meg­jelent.

  3. Míg a fenti fogalmi tagolások bizonyos fokig a kontaktusok, in­teraktív viszonyok expresszív és reputációs jellegét is lefedik, egy kö­vetkező tipológia inkább instrumentális vonatkozásokat, így a gazdasá­gi-szervezeti szférán belül a vállalati-üzleti kapcsolatok kialakításának alternatív stratégiáit, a szervezet/piac/network triászból való választás lehetséges opcióit kísérli megragadni. Bár eredetileg mindez nem kife­jezetten foglalkozási-munkapiaci összefüggésben fogalmazódott meg,[697] lehetséges alkalmazásai túlmutatnak a fenti területen. Ha ismét tár­gyunkra vonatkoztatjuk, kétségtelennek tűnik, hogy különböző foglal­kozási irányok ilyen tekintetben más és más affinitással rendelkeznek. Ami a szervezeti orientációt illeti, itt ismét - az üzleti iskolák mai nyel­vezetében - az MBA-hátteret említhetnénk, amelynek kamatoztatására a nagy (többnyire, de nem kizárólag, üzleti jellegű) cégek égisze - mint az ilyen típusú erőforrások jelentős kiterjesztője - alatt nyílik leginkább lehetőség. Az erőteljes szervezeti kapcsolódás ugyanakkor inkább hát­rányt, mint előnyt jelent az adott pillanatban piacképes, számottevő fogyasztói kereslettel rendelkező tevékenységi területeken (így a diva­tos, netán divatot diktálni képes területek, például médiabeli, művésze­ti, publicisztikai pozíciók, főképp csúcspozíciók esetében). Ismét más foglalkozási körökben a szervezeti határokat is átszelő, másrészt - az adott területre irányuló fogyasztói kereslet gyengeségét vagy bizonyta­lanságát is részben ellensúlyozó - networkjellegű beágyazottság lehet a legeredményesebb. Ez adott esetekben intézményesített formákat, szakmai-korporatív jellegű megoldásokat is magába foglalhat. Persze e vonatkozásban különösen nem beszélhetünk merev választóvonalakról. Es külön hangsúlyozni kell, hogy e szempontból inkább átfogóbb fog­lalkozási, munkapiaci körökről, mint egyes konkrét foglalkozási ágak profíljáról, netán egyes személyek tartós pozíciójáról van szó. (Például a tevékenységi életcikluson belüli hely alapján, adott foglalkozáson belül is más és más orientáció kerülhet előtérbe).

    Egy trendérzékenyebb beállítás az adott szempontból alighanem más hangsúlyokat kapcsolna bizonyos foglalkozási szegmensekhez. Az em­lített Boltanski-Chiapello-kötet - (2006) kvalitatív vizsgálati anyagon főként érvelési módokat elemző menedzseri szövegek - a networkszerű, konnekcionista szemléleti jegyek előtérbe kerülését állapította meg a múlt század utolsó évtizedeiben. Ezek szerint a második komponens az eredetiben egyszerre utal a térbeliség virtuális kiterjesztésére és a projektszerű irányítási formák, menedzselési módok előtérbe kerülé­sére. A konnekcionista/projektív logikák ebben az értelmezésben nem csak mennyiségileg hódítanak teret a korábban domináns hierarchikus (az adott tipológia szerint főként az ipari és kereskedelmi) szervezeti formákkal, hanem a szóban forgó szegmensek mobilabb, rugalmasabb képviselői is, összevetve a lokális adottságokkal, szervezeti és szakmai határokhoz inkább kötődő népességszegmensekkel. A kapitalista be­rendezkedés egy új korszakát mindenek előtt ilyen fajta átalakulások mentén körvonalazó munka kétség kívül azt sem hagyja teljesen figyel­men kívül, hogy a különböző szerveződési logikák, szemléleti stílusok nem egymást stafétaszerűen váltva töltik be „evolúciós hivatásukat", hanem sok esetben egymással párhuzamosan, szituatív körülmények­től, konjunktúra stb. hullámoktól függően akár fej fej mellett. (Epp a munka empírikus anyaga tanúskodik - a konnekcionista argumentáci- ós jegyek minden előre törése mellett - az ipari és kereskedelmi szerve­zeti logikák továbbra is domináns meglétéréről. Es ha előzőleg bizonyos historizációs tendenciáról szóltam az egyébként vitathatatlan trende­ket is felszínre hozó kötet kapcsán, az elsősorban ennek a mozzanatnak a háttérbe szorulásával, értelmezésbeli leértékelésével kapcsolatos.) Lényeges különbség az előbbi tipizáláshoz képest, hogy ez utóbbi kifej­tésben a network- és piaci elem gyakorlatilag zavartalan összhangban, különösebb ellentmondás nélkül jelenik meg, kevéssé vetve számot - az ott előszerettel alkalmazott, s kétségtelenül kifejező terminológiával élve - a konnekcionista formák nem egyszer paternalisztikus (semmi­képpen sem szimmetrikus jellegű) reciprocitásával.

  4. A kapcsolathálózati megközelítés „belső magjának", formalizál- tabb kifejtési jegyekkel, határozottabb módszertani hangsúlyokkal jelle­mezhető képviselőinek - ha nem is mindig az explicit elméleti innová­ció jegyében megfogalmazott - aprólékos terminológiai és (adatkezelési, elemzési) technikai fejlesztései sok vonatkozásban önmagukban is je­lentős teoretikus hozzájárulások. Ilyen elemeknek minősíthető például a hálózatbeli centralitás sokdimenziós, árnyalt - és folyamatosan bővü­lő - rajzolata. Elvi jelentőségű fejlemény volt - egy más elemzési szintre lépve - az egyéni szint mellett a csoportszintű centralitás fogalmának operacionalizálása  és módszertani kidolgozása.[698] Egy további mozzana­tot kiemelve, a „bróker" (konnotációkban talán kevésbé gazdag vagy éppen azoktól kevésbé terhelt kifejezéssel, a közvetítői szerep) fogal­ma önmagában is network-elméleti relevanciával rendelkezik. Ezt csak elmélyítette annak árnyalt ötelemű tipológiája,[699] a belső koordinátori­irányítói jellegű pozícióktól a kifejezettebben csoportközi jellegűekig, az összeköttetés-hiány betöltésére tőrténő, nem egyszer igen kifizetődő vállalkozással.[700] Ha mindez közvetlenül nem is csoportszintű elemzés­ben fogalmazódott meg, ahogy a centralizációs fogalmak csoportszintű kiterjesztése esetében, itt is fennáll a makroszinten való (így például a foglalkozási körökkel kapcsolatos) értelmezés elvi lehetsősége. Az ilyen kiterjesztések más - ismét nem a network-megközelítés kifejezett terü­letével kapcsolatos - alkalmazások felé is mutathatnak, mint társadal­mi nagycsoportok közti koalíciós viszonylatok körvonalazása.[701]

  5. A kapcsolathálózati megközelítés - elméleti és módszertani szem­pontból egyaránt - legkényesebb kérdéseinek egyike a network-határok (és emellett valójában a sűrűsödési pontok) kérdése.[702] Bár egy speciá­lis alkalmazás, bizonyos természetes egységek (például iskolai vagy települési közösségek) belső kapcsolatrendszerére vonatkozóan ez a probléma nem áll fent, s ezen túl a módszertani irányok egyike, az ego-központú elemzés e problémát - a vizsgálati alanyokat „network- középpontokként" megjelölve - legalábbis formálisan, részben áthidalja, ez valójában nem elvi megoldás. Bizonyos értelemben maga a network- megközelítés alkalmazásának indokoltsága hátterében is a (nagy)csoportok körvonalainak elmosódottsága áll, s a kapcsolathálózati alakza­tok vonzereje nem utolsó sorban azok rugalmasságában, egyebek közt feltételezett „határtalanságában" rejlik. Az említett elméleti probléma részben annak vizsgálatában áll, hogy mennyire léteznek olyan termé­szetes hálózaton belüli választóvonalak, amelyek megragadására - az egyszerűbb klikk-képződmények mellett - különböző elveken nyugvó szofisztikált elemzési eljárások sora jött létre.[703] Részben - itt már ki­fejezetten elméleti síkon, a probléma megközelítését az adott intenció szerint[704] „a feje tetejéről a talpára állítva" - annak boncolgatásában, hogy mennyire játszik maga a határok létrejötte (kijelölése, meghúzása) konstitutív szerepet a hálózati viszonylatok további alakulásában.

    Ez utóbbi koncepciók valójában már a network-megközelítés „bel­ső magján" kívül fogalmazódtak meg. Ahogy maga a megközelítés is sokszínűnek mondható diszciplináris hátterét, kvantitatív vagy kva­litatív elemzési hangsúlyait tekintve, úgy a külső hatások, elméleti kapcsolatok iránti nyitottság is jellemző e terület általános légkörére. Mindenesetre a határok, az explicit vagy látens kategoriális képződmé­nyek network-viszonylatokban is fennálló jelentőségéről megfogalma­zottak alapjában meggyőzőnek tűnnek. S mindez azokat az elképzelé­seket is új megvilágításba helyezheti, melyek a networköket a - világos körvonalú határaikat vesztő - nagycsoportokkal szemben, azok helyébe állítanák előtérbe.

    E tekintetben még több figyelmet érdemelnek azok az - ismét nem csupán módszertani, hanem komoly elméleti relevanciával is rendelke­ző - kezdeményezések, amelyek az úgynevezett „fuzzy-set" megköze­lítés egy itteni leágazasaként az egymást átfedő klaszterek feltárására vettek irányt.[705] Az átfedések mértéke tehát különböző lehet; az alapul szolgáló klasszifikációk akkor vesztik értelmüket, ha a magjaik kör­nyéke, a sűrűsödési zónáik sem válnak el pregnánsan (módszertanilag, mindez a csoportmagok és gyűrűk, holdudvarak megkülönböztetését, s az előbbiekre vonatkozó speciális elemzések szerepét is felértékeli). Igazság szerint a hagyományos nagycsoportok kontúrosnak tekintett körvonalai sem voltak annyira tiszták, ott is léteztek - szűkebb vagy szélesebb - határmezsgyék, átmeneti típusokkal, többszörös csoport­tagsággal. Ebben az értelemben inkább mennyiségi, mint minőségi a jelzett különbség, bár ezt a stratégiai jellegű megállapítást - amelyet alighanem nem csupán a foglalkozási miliő jellegű blokktipológiára al­kalmazhatunk - nyilván sokan vitathatják.

  6. A kapcsolathálózati megközelítés terén az elmúlt évtized kétségkí­vül nagy jelentőségű momentuma, hogy a természettudomány felől új (fizikai statisztikai, biológiai) impulzusok érkeztek részben a hatvány­függvényszerű, úgynevezett skálafüggetlen hálózati jelenségek,[706] más­részt - az eredetileg társas hálózatok jelenségvilágát feltáró - milgrami „kisvilág"-koncepció kiterjesztése révén.[707] Az előbbi esetre vonatkozó­an gyakran hangzik el az a kritika - főként a társadalomkutatás oldalá­ról -, hogy a hatványfüggvényszerű hálózati összefüggés (és ezen belül a network-centralitás erőteljes szóródása, kapcsolati sztárok és perifé­rikus szereplők éles elkülönülésével) valójában nincs mindenütt jelen. Az utóbbi megközelítés - amely a homofil kapcsolatok sűrűsödését és az ilyen típusú klaszterek gyenge szálakon s ezek révén hosszú lánco­latokon keresztüli összeköttetését (az úgynevezett hatlépésnyi távolsá­gok határokat átszelő alapeseteit) és voltaképpen a társadalmi határok meglétét, az azokon belüli érintkezések túlsúlyát is feltételezi - mint­egy ellensúlyozza az előbbi típusú egyoldalúságot.[708] A homofíl kapcso­latok sűrűsödését és az ilyen típusú klaszterek gyenge szálakon, s ezek révén hosszú láncolatokon keresztüli összeköttetését (az úgynevezett „hatlépésnyi távolságok" minden határt átszelő alapeseteit) feltételez­ve voltaképpen leképezi a társadalmi határok meglétét, az azokon belüli érintkezések túlsúlyát. A véletlenszerű hálózati kapcsolódásnak a társa­dalmi viszonylatokban különösen ritka típusához képest a szóban forgó kontrasztpáros valóban kontúrosan rajzolódik ki, s ezt akár megnevezé­sükben is érzékeltethetjük. Ha az egyik oldal pólusesetét a „kisvilág"- szindróma jeleníti meg, erre rímelve a másik elméleti végpontot, a hat­ványfüggvény-szerű, presztizsorientáció-alapú és akadálytalan hálózati szerveződés esetét akár „nagyvilág"-szindrómaként jelölhetjük. Ezt a megkülönböztetést majd ismét vonatkoztathatjuk foglalkozási miliő­tipológiánk elemeire. Az ilyen alapon megállapított blokkok egy része - főként az alsóbb régiókban - alapjában véve a „kisvilágszerű" szerve­ződést, a szervezeti, szakmai, illetve az azoknak megfelelő társadalmi határokon belüli érintkezési módot követi. A felsőbb régiókban - és ki- vételszerűen az alsóbb foglalkozási csoportosulásokban - előfordulnak a globális kapcsolati mintákat, az említett határok több-kevesebb mel­lőzését előnyben részesítő esetek.

    Ezek a szerveződési verziók egyben hangsúlyosan utalnak a network- tagolódás olyan tartalmi elemeire, mint az erőforrások, ezen belül a hálózati pozíciók egyenlőtlensége. A network-megközelítés kritikusai olykor joggal hivatkozhatnak a kontaktusok formai mozzanatainak túlhangsúlyozására. A „nagyvilágszerű" szerveződés különösen élesen rajzolja ki a (kapcsolati, s valószínűleg az azzal kapcsolatos egyéb típu­sú) pozíciók egyenlőtlenségeit. A network-megközelítés főáramlataiból Nan Lin kapcsolatstrukturálódási alapelvei nagyrészt erre a presztízs­alapú szerveződési verzióra vonatkoznak.[709] Bár az elért „kontaktusok ereje", illetve a (kedvezőnek tekintett esetben gyenge kötésként tétele­zett) „kötések ereje" tétel a kiinduló hátrányok kiegyenlítésének esé­lyét jeleníti meg, a kiinduló (például az otthonról hozott erőforrásokra épülő, illetve askriptív jellegű) „pozíciók ereje" tétel ennek az esélynek a viszonylagosságáról szól. S míg a „kisvilág"-szféra aránylag homogén klaszterein belül a különbségek részben kiegyenlítődnek vagy legalább­is felnagyítódnak, a klaszterek közt már itt is a differenciálódás domi­nálhat. Bármennyire is a horizontális profilok viszonylag kontúros kör­vonalazása megközelítésünk kifejezett célpontja, a vertikális dimenzió, az akár a kapcsolathálózati szerveződéssel összefüggő egyenlőtlenségi mozzanatok hangsúlyos szerepéről eközben sem feledkezhetünk meg.

    Az elválasztó határok és az egyenlőtlenségi viszonyok kérdése együtt jelenik meg Peter Blau strukturális paramétereinek[710] s különösen az interszekciós-konszolidációs fogalompár összefüggésében. Tárgyunkra vonatkoztatva: a különböző típusú pozíciók erős korrelációját, a kon­szolidációs konstellációt megtestesítő foglalkozási csoportosulások más csoportosulásokkal szemben valószínűsíthetően a pregnánsabb ha­tárok, míg hierarchikus vonatkozásban az erőteljesebb distinkciók ér­vényre juttatása irányába hajlanak. Az újabb típusú, a pozíciók együtte­sének együttjárásait tekintve többnyire még kevésbé kikristályosodott - a blaui terminussal inkább interszekciós jellegű - foglalkozási miliők átjárhatóbb érintkezési mintákat mutathatnak fel az informális jegyek erősebb érvényesülésével. Míg Blau differenciálódási elmélete felől mindez kifejezetten strukturális elvekre épül, lényegében hasonló ösz- szefüggések rajzolódhatnak ki Douglas részben kulturális alapú „grid/ group" elmélete alapján.[711] Bizonyos szervezeti miliők erősen tagolt rang­szerű hierarchiája vagy más foglalkozási körök szakmai elvekre épülő klasszifikációs tagolódása hasonló szerveződési tendenciához kapcsoló­dik. Az egyes csoportosulások nagyobb belső kohéziója, (homofil jelle­gű) szakmai szolidaritása - vagy éppen annak hiánya - is megjelenhet az erőforrások birtoklásának alsóbb és felsőbb szintjein, esetleg ilyen alapon is strukturális hasonlóságot teremtve az egyes blokkok között.

  7. E kétségkívül vázlatos számbavétel utolsó sommás elemeként né­hány tágabb - részben hálózati, részben tudásstílus vonatkozású - meg­közelítésről kell még szót ejteni. Harrison White nagyszabású opusá­nak korábbi és újabb változatában is aránylag kevés figyelmet kapott a széles értelemben vett diszciplínafogalom az eltérő típusú tevékenységi területek sajátos hálózataival,[712] pedig - a „sztori"-motívum interaktív komponensével egyetemben - a white-i hálózati megközelítés korábban határozottan strukturális elemeit a kilencvenes évektől ezek töltötték meg kulturális tartalommal. Az „interfész" jellegű tevékenységek, il­letve szerveződések produktumra irányuló tárgyi-technikai hangsúllyal bírnak. Ezzel szemben a produktumok (piaci vagy más jellegű összemé­résének, rangsorolásának színtereire utaló) „aréna"-válfajú szelekciós- klasszifikációs fókusszal, míg a - presztízsszempontok érvényre jutása és reprodukálása által nagyban meghatározott - „tanácskozás, érteke­zés" („council") jellegű tevékenységi formák mobilizációs fókusszal rendelkeznek. White modellje közvetlenül kapcsolatba hozható a fog­lalkozási körökkel, s egyes elemei az alább körvonalazandó tipológiával is összecsengenek.

    Bizonyos fokig rímel erre - a hálózati megközelítéssel valójában köze­lebbi kapcsolatba nem kerülő - Luhmann rendszerelméleti indíttatású dinamikus folyamatmodellje a variáció, szelekció és stabilizáció funkci­onális hangsúlyaival.[713] De egy másik evolutív metszetben differenciáló­dási tipológiája a történetileg egymást követő szegmentáris, rétegszerű és funkcionális tagolódással (legalábbis második és harmadik elemé­ben) ugyancsak viszonylag közeli kapcsolatba hozható a foglalkozási jellemzők, tudásstílusok meghatározott (szervezeti vagy szakmai sze­lekciós és stabilizációs) vagy éppen azoktól elkülönülő, inkább variatív- dinamikus jellemzőivel. Az alkalmazás itteni verziójára kétségkívül rá­nyomja bélyegét az a szemléleti eltérés, mely e koncepcióhoz képest a diszkontinuitás kisebb, az aránylag tartós egymás mellett érvényesülés nagyobb fokát tételezi fel a különböző szerveződési formákat tekintve. Mint ahogy a funkcionális jellegű tagolódás kibontakozásához sem fűzi a végső történeti stádium képzetét. (Hozzá kell tenni, Luhmann maga is sok vonatkozásban jelzi a differenciálódási folyamatok visszafordulásá­nak, korábban elkülönült részrendszerek újbóli összefonódásának esé­lyét, esetleg egyik vagy másik, korábban elkülönült szféra szerveződési kritériumainak dominanciája jegyében.)

    A luhmanni rendszerelmélet és a white-i hálózatelmélet kombiná­lásával kísérletező Fuchs többek közt a hálózatelmélet gyakran for­málisnak tűnő relációs kategóriáinak tartalmi gazdagítása, például a centralitáspozíciók tudásszociológiai jellemzése felé tett figyelmet ér­demlő lépéseket.[714]

3. Egy foglalkozási miliőtipológia felépítése és első eredményei

3.1 A kulturális-interakciós rétegződésvizsgálatok néhány kiindulópontja

Az itt vázolt elképzelés távolabbi előzménye az Angelusz Róberttel a nyolcvanas évek második felében végzett kulturális-interakciós réteg­ződéskutatás, melynek már akkor kialakult és a későbbiekben is köve­tett két alappillére a kapcsolathálózati pozíciók és a tudásstílusok meg­határozott tipológiája volt. Egy 2005-ös felvétel[715] keretében két évtized után mód nyílt a vizsgálat főbb elemeinek megismétlésére.

Az itt csak igen vázlatosan bemutatható felvételi eszköztár újbóli bevonására nagyrészt azonos, összehasonlítható formában került sor. A kapcsolathálózati elemzés instrumentumai a megközelítés nemzet­közi mezőnye által szokásosan alkalmazott egoközpontú módszerek közül a közelebbi kontaktusokra vonatkozó nagyrészt erős kötésű kap­csolatok feltárására és társadalmi-demográfiai attribútomok szerinti körvonalazására irányuló úgynevezett névgenerátoros és a lazább isme­retségek kiterjedtségét és jellegét leképező foglalkozási pozíciógenerá- toros technikát egyaránt magukba foglalták. Ami az előbbit illeti, 2005- ben - csakúgy, mint 1987-ben - a Fischer-McAllister-féle módszer egy, a mannheimi ZUMA által adaptált nyolcszituációs verziójának kisebb módosításokkal történő átvételére került sor.[716] Az utóbbi vonatkozás­ban a Lin-Dumin-féle technika, s ezen belül mintegy két tucatnyi fog­lalkozást tartalmazó - a szóban forgó foglalkozási körökkel kapcsolatos lazább vagy szorosabb ismeretségek meglétét, jellegét körvonalazó - egy hazai viszonyokra adaptált újbóli alkalmazása valósult meg.[717]63 A tudás­stílusok egy háromelemű tipológiából, a kognitív-instrumentális, a kapcsolatteremtő-önprezentációs s az uralmi-reprezentatív verziókból kiinduló feltérképezése szintén a korábbihoz hasonló metszetek szerint történ, azok némileg szűkebb körét, így a foglalkozással, mindennapi életvitellel kapcsolatos skilleket, készségeket s bizonyos jellegzetes (otthoni vagy házon kívüli) tevékenységi színtereket, színtérsúlyponto­kat foglalva magába.[718] (A függő változók köre jelentősebben módosult, különböző tárgyú attitűdskálák szűkülésével, kulturális orientációk, kommunikatív szokások - ezen belül persze olyan új elemek, mint a digitális skillek, internethasználat - és a korábban is vizsgált általános ideológiai orientációk mellett a pártpreferenciák, politikai viselkedés, választási és közéleti részvétel előtérbe kerülésével.)

Ahogy korábban már szó esett róla, a kulturális-interakciós rétegző­dés korábbi vizsgálata a foglalkozás kérdéskörét az egyes csoportokat jellemző network-presztízs kérdésének vizsgálata során kapcsolta be. A mostanihoz hasonló tipológiai modellezésre a tudásstílus-csoportok há­rom válfajára és mindegyik esetében három kulturális szintjére vonatko­zóan került sor.[719] Mivel a feldolgozások során a tapasztalatok világossá tették, hogy az alsó kulturális-társadalmi szinten inkább a tudásstílus­gyakorlatok, skillek kumulált hiányáról, mint opcionális stílusjellegű változatairól, lehet szó, a tipológia empírikus kivitelezésére ebben a for­mában nem került sor. (Valójában a tudásstílus-csoportosítás során az eredeti három válfajt képviselő típusok mellé is bekerült negyedikként a tudásdepriváltak csoportja.) Akkori vizsgálódásaink egy pregnáns - a tudásstílus- és a kapcsolathálózati kérdéskört egyaránt érintő - megál­lapítása a kapcsolatteremtő-önprezentációs orientáció előtérbe kerülése volt, főként a kognitív-instrumentális orientációval szemben, ahogy ezt a kulturális, társadalmi státus különböző jellemzői és nem utolsó sor­ban az életkori (illetve kohorsz) tagolódás szerinti eredmények jelezték.

A mostani feldolgozás tehát a foglalkozási miliő konceptuális kereté­be helyezte a továbbra is kapcsolathálózati és tudásstílus nyomvonalon elgondolt tipológiai kísérletet. A miliő fogalma itt több vonatkozásban is érdekes. Nem pusztán a kapcsolathálózati-kontextuális kiinduló­pontot érzékelteti, hanem egyúttal azt a körülményt is, hogy az adott vonatkozásban az alapvető elemzési egység az egyéni szintről a cso­portszintre tevődött át. Bár az alapkomponensek egy része - a tudásstí­lus-komponensek - a vizsgálati személyekre vonatkozik, a foglalkozási mozzanattal közvetlenül kapcsolatos tényezők már a - szűkebb, illetve tágabb - network-környezet jellemzőit foglalják magukba. Ez egyben azt jelenti, hogy esetenként akár jelentősen eltérhet egymástól a szemé­lyes (aktuális, az inaktívoknál az egykori) foglalkozási státus jellege at­tól a miliőétől, amelybe kapcsolathálózati jellemzői alapján besorolták. Mindez nem kivételes, hiszen hasonló esetről van szó az egyéni szinttel szemben a háztartás szerepének kiemelésekor. Igaz, ez utóbbi esetben (főként az ilyenkor többnyire jellegadónak tekintett háztartásfő eseté­ben) közvetlenebb a kapcsolat. Nem utolsó sorban a lazább ismeretsé­gi kör jellemzőinek ugyancsak konstitutív szerepét tekintve, a szóban forgó kontextuselem némiképp a települési környezet tényezőjével ro­konítható. Legalábbis azokkal a sűrűbb kapcsolati szövettel rendelkező lakóhelyi közösségekével, amelyek integratív szerepe a szomszédsági kontroll különböző intézményeitől a választási részvétel, politikai szí­nezet jellemzőiig számos vonatkozásban tetten érhető.

A vizsgálat arra is kísérletet tett, hogy a kirajzolódó miliők blokksze­rű aggregálása nyomán a mikroszint elemzése mellett a magasabb szin­tű hálózati összefüggéseket is feltárhassuk. Így az egyes blokkok közti közvetlen relációs és közvetlen vagy közvetett pozícionális viszonyla­tokat, a centralitásrangsor különböző szempontú pozícióit. Ezeknek a modelleknek a mikro-kiindulópontokkal való közvetlen összefüggését tekintve, ez utóbbi vonatkozásban talán helyesebb az elemzés mezo-, mint makroszintjéről beszélni.

3.2 Újabb elgondolások - a foglalkozási miliőtipológia alapsémája és néhány fontosabb összefüggése[720]

A közvetlen foglalkozási miliőjellemzők forrása részben a szűkebb networkre vonatkozó névgenerátoros, részben a tágabb ismeretségi körre vonatkozó pozíciógenerátoros technika. Az előbbi módszer révén megnevezett személyekről (illetve az esetleges nagyobb létszám eseté­ben azon belül kiválasztott maximum öt személyről) álltak rendelke­zésre az illetők (aktuális, illetve egykori) foglalkozásáról való adatok. A megkérdezett személyek foglalkozási státusához hasonló aránylag részletes, összesen 13 (illetve a nyugdíjasstátus nem közelebbi megje­lölése esetén annak iskolázottság szerinti differenciálásával 16) kate­gória szerinti bontásban szerepeltek (gyakorlatilag a hazai empirikus felvételekben hagyományosan alkalmazott kategorizálás alapján).[721]

Természetesen semmi sem akadályozta, hogy a foglalkozási miliő ilyen szempontú megközelítésébe a vizsgálati személyek saját foglalkozását ne vonjuk be, így elvben maximum hat személyről állhattak rendelke­zésre ilyen adatok.

A tágabb ismeretségi körre vonatkozó Lin-Dumin-féle pozíciós ge­nerátor rétegződési hasznosítása kutatásainkban nem egészen új ke­letű fejlemény, noha az alkalmazás Nan Lin-i koncepciója az ilyen jellegű erőforrások egyéni szintű megragadására, és a hozzájutás és erőforrásmobilizáció (befektetés és megtérülés) társadalmi tőke szem­pontú vizsgálatára koncentrál. Jóllehet a széles foglalkozási mezőny ki­fejezetten kínálja magát egy - igaz, nem a hagyományos egyéni szintű, hanem miliőfókuszú - szegmentációs megközelítés számára, a kutatási irány nemzetközi gyakorlatában nincs igazán előzménye az ilyen jel­legű alkalmazásnak.[722] Angelusz Róberttel folytatott vizsgálatainkban azonban több kísérletet tettünk egy ilyen típusú elemzésre (az isme­retségi körre jellemző foglalkozási miliőtípusok meghatározott több­dimenziós eljárások, az adott esetekben faktoranalízis felhasználásán alapuló elkülönítésére).[723] Természetesen sok függ a konkrét foglalko­zási lista összeállításától; bár az indikátorok egymást bizonyos fokig helyettesíteni képesek, s így többnyire nem sorsdöntő, hogy konkrétan ez vagy az a foglalkozási együttes képviseli ezt vagy azt a miliőtípust. Annak azonban már kétségtelenül nagy jelentősége van, hogy lefedé­sük egészében megfelelően történjen meg. Mivel az ilyen mérésekben - köztük saját vizsgálatainkban - szokásosan alkalmazott mintegy két tucatnyi foglalkozásnál hosszabb lista alkalmazására (legalábbis több témakört tartalmazó felvételek esetében) nemigen kerülhet sor, így az összeállítás egésze mégis stratégiai fontosságú. Ahogy a jelen tipológiai munkálatok is jelezték egyik-másik típus profiljának élesítésére vonat­kozóan további foglalkozások bevonásának igényét az esetleges jövőbeli vizsgálatok során.

A kidolgozás első fázisában tehát e két megközelítés külön-külön történő alkalmazásával egy-egy előzetes résztipológia, mindkét eset­ben négyosztatú csoportosítás kialakítására került sor, ahol a szűkebb network foglalkozási jellege főként a miliő vertikális, a tágabb ismeret­ségi kör összetétele pedig főként a horizontális vetület kirajzolásához járult hozzá. Az utóbbi esetben az elméleti háttér bemutatásánál már jelzett szervezeti, szakmai és egyéb fókusz, a hagyományos és új típusú foglalkozási miliők hangsúlya szerint, és voltaképpen bizonyos tudás­stílus-tendenciát már itt is jelezve. A rajzolatok mindkét esetben a kap­csolati irányok belső korrelációs mátrixaiból, már aggregált adatokból kiinduló (Netminer 2.6 network-szoftvert felhasználó), sokdimenziós elemzésre épültek (a szóban forgó rajzolatokat lásd a Függelék 1.1. és 1.2. ábráján).[724]

A következő menetben - itt ismét az elemzés egyéni szintjére visz- szatérve[725] - a két metszetben vázolt csoportosítás (a hangsúlyosan ver­tikális dimenzióban a menedzsment, értelmiségi, centrumperiféria és periféria, a viszonylag inkább horizontális jellegű dimenzióban a „mag­értelmiségi", „trendértelmiségi", szolgáltatási, termelési miliők össze­kapcsolására s e 4x4, azaz összesen 16 mezőt tartalmazó keresztbontás alapján a sűrűsödési pontok kiválasztására került sor. Kezelhető számú típus megragadása érdekében további egyszerűsítést céloztunk meg. (A szóban forgó bontást és modellrajzolatot lásd a Függelék 1. tábláza­tában.) Hat ilyen sűrűsödési pont mellett elméleti meggondolás alapjan egy „deviáns" hetedik is a tipológiaséma kiinduló vázának része lett. Annak a „felsőperifériának" nevezett miliőnek a kiindulópontjairól volt itt szó, amelyben az „alsóperiféria" nagylétszámú típusához közeli helyzeti jellemzőkhöz - főként a tágabb ismeretségi kör összetételében kifejeződő, követő jellegű orientáció[726] nyomán - egy viszonylag emelt szintű, a középrétegekhez közelítő foglalkozási miliő társul. A követke­ző menetben már e tipológiaváz felhasználásával került sor - szintén az egyéni elemzési szinten - a tudásstílus-elemek felhasználásával a szó­ban forgó kapcsolathálózati váz tartalmi bővítésére. Ezek az elemek a foglalkozási skillekre, érdeklődési irányokra és jellegzetes színterekre vonatkoztak. A diszkriminanciaanalízis technikájára alapozó, több ite­ráción keresztül történő tipológiai kísérletezést - az említett 2008-as felvétel lehetőségeit felhasználva - a blokktipológia kontrollja, s részbe­ni finomítása egészítette ki.[727]

Végül is mindennek nyomán rajzolódott ki a következőkben vázolt hétosztatú miliőséma, amely vertikálisan három szintet, horizontáli­san - a már érintett empirikus tapasztatokra is építve - lefelé szűkűlő számú (a felső szinten három, középen két, azaz a felsőperiféria típussal két és fél, alul egy, az előbbivel együtt másfél) típust foglal magába.[728]

A tipológia kulcseleme a felső szint horizontális elemeinek, egyaránt értelmiségi jellegű miliőblokkjainak megkülönböztetése. Ez az a moz­zanat, amellyel a legtöbb pluszt nyújthatja más (például gazdasági vagy szűkebben kulturális - humán tőke - szempontú), határozottabban vertikális jellegű modellekhez képest, olyan kérdéskörökben, mint a kulturális ízlések, szakmai és szabadidős orientációk, részvételi kész­ségek, ideológiai és politikai preferenciák. Persze az, hogy ez az igény mennyire teljesül, még további elemzések és majdani ismétlések kér­dése. Mindenesetre az alapul szolgáló vizsgálatok már több biztató pél­dát szolgáltatnak erre, ahogy azt remélhetőleg az alábbiakban (illetve a Függelékben) még bemutatandó összefüggések is szemléltetik.

A nem kifejezetten konvencionális, a stratégiai döntések közé tartozó elnevezések sem maguktól értetődőek. Mit takar a cégmiliő, a szakmiliő és a trendmiliő fogalma? A cégmiliő (gazdasági vagy más nagyszervezeti) belső hierarchia, ranglétra-orientált és a szakmiliő az ilyen típusú szer­vezeten túli szakmai szerveződések (kamarák, szakszervezetek, disz­ciplináris ágazatok) által fémjelzett hagyományosabb, lokális típusok. Mellettük a globális vonatkozásokra fogékonyabb, és mindenek előtt az újdonságok, aktualitások irányában orientálódó csoportosulások jelen­nek meg a trendmiliő oldalán. A tendenciák, divatjelenségek sokszor nem kevésbé erőteljes befolyására rezonáló foglalkozási csoportoknak a publikus szférához és network-szerveződéshez közelálló, olykor még határozott foglalkozási identifikációval sem megjelölhető újabb típusú pályák képviselői tartoznak ide. A trendmiliő típus enyhén megemelt sémán belüli elhelyezése - mint a Függelék 5. táblázatának ilyen adatai jelzik - legalábbis a hazai viszonyokon belüli bizonyos egyéni szintű erőforráselőnyét tükrözi, főként a kapcsolathálózati és részben a kultu­rális erőforrások vonatkozásában.

Foglalkozási/network/tudásstílus miliőtipológia egy hétblok­kos sémája

1. ábra. Foglalkozási/network/tudásstílus miliőtipológia egy hétblok­kos sémája

E típusok valamelyest megfeleltethetők a kulturális-interakciós vizsgálatsorozat korábban vázolt tudásstílus-alakzatának, noha önma­guk is különböző szemléleti logikákat testesítenek meg. A trendmiliő elvben is közeláll a kapcsolatteremtő-önprezentációs tudásstílushoz, azonban aktualitásigénye, az újdonságok terén való kitűnés iránti pre- diszpozíciója a kognitív-instrumentális tudásstílus bizonyos jellegzetes elemeit, egyfajta erőteljes teljesítményorientáció motívumait is invol­válják. A szakmiliő tárgyi-technikai fókuszával, az adott terület meg­határozott minőségkritériumai iránti igényével kézenfekvő módon kö­zel áll ez utóbbi tudásstílushoz, azonban szakmai kereteinek erőteljes hangsúlya, ilyen szempontból határozott disztinkciós törekvése más miliőkkel szemben a (szimbolikus- vagy uralmi-)reprezentatív tudás­stílushoz közelíti. Ez utóbbi elvben elsősorban a cégmiliő sajátja, amely azonban - helyzeti sajátosságainál fogva is - közel lehet a kapcsolatteremtő-önprezentációs stílushoz is.

Ugyanígy, az egyes miliők jellegzetes vonásai meghatározott blokk­kapcsolati affinitások, az eltérő szituációk szerint is változó irányok alapjául szolgálhatnak. A szak- és trendmiliő kulturális affinitásuk, a cég- és szakmiliő a hagyományos (szervezeti vagy szakmai) keretekbe ágyazottságuk miatt állnak közel egymáshoz. Ezzel szemben a cég- és trendmiliőt a gazdaság szférájához, illetve a piaci viszonyokhoz való kapcsolódásuk közelíti egymáshoz. Az adott konstelláció jellegétől függ, hogy mikor melyik kapcsolati irány kerül előtérbe.

Ahogy a kidolgozás előző fázisai során is megvalósult bizonyos átjá­rás az egyéni és csoportszintű elemzések között, úgy a már kidolgozott tipológia alapján sor kerülhet az egyes blokkok viszonylataira, relatív pozíciójára vonatkozó elemzésekre is. A Függelék 2.1.-2.4. ábrái mu­tatnak be négy ilyen kapcsolathálózati elemzésen alapuló rajzolatot. Az első esetben a tipológiaalkotó komponensek szerinti - endogén jellegű -, a további esetekben három, a vizsgálaton belül kulcsfontosságúnak te­kintett további - exogén jellegű - összefüggés alapján. Ez utóbbi - a ko­rábbiak alapján mezőszintű - elemzések szerint, különböző vonatkozá­sokban különböző mértékben, a „cégmiliő" bizonyos centralitáselőnye, főként a kapcsolati közelség (köztesség), illetve strukturális autonómia szempontjából kedvező pozíciója rajzolódik ki. (A fenti sémán belüli közbülső elhelyezés is ezt kívánja érzékeltetni.) Erdemes ugyanakkor megfigyelni, hogy az ideológiai-politikai affinitások szempontjából má­sok a kapcsolódási minták, a felső (cégmiliő) és alsó szintek viszonyla­gos közelségével a baloldali (vagy legalábbis a jobboldalival szembeni) orientációk oldalán.

A középső szint két típusa mindkét oldalon nagyobbrészt „fehér­galléros" blokkokat foglal magába. Míg azonban a nagyrészt a tercier szféra újabb típusú területeihez kapcsolódó (mint a biztosítási, külön­böző ügyfélszolgálati, ingatlan- és hitelüzleti) szolgáltatási miliő[729] a ha­gyományos termelői-szolgáltatói ágaktól viszonylag távol, a tisztább, kellemesebb foglalkozási környezetekhez közelebb foglalnak helyet. A - nem feltétlenül saját tulajdonhoz, de a a piacnak, konjunktúrának jellegzetesen kitett magánszférához kapcsolódó - kisvállalkozói miliő inkább a hagyományos ipari, közlekedési környezetek világát jeleníti meg. A felsőperiféria miliő - már jellege alapján is - meglehetősen hete­rogén, valahol a felfele tekintő képzettebb kékgalléros és a lefelé csúszó fehérgalléros világ találkozási pontján helyezkedik el. Az ábrán való el­helyezése nagy belső szóródását s egyben azt a kapcsolathálózati jelleg­zetességét, adott esetben előnyét, érzékelteti, hogy az alsóperifériától a felsőbb szintek közelébe viszonylag rövid átjárást („kisvilág"-szerű klaszterösszeköttetést) biztosít.

A fenti séma fordított piramis jellege annyiban félrevezető, hogy vi­zuálisan az alsó szint létszámszerű korlátozottságát is sugallhatja, ho­lott valójában ellenkező a helyzet. Bármely, az elmúlt időszakban elvég­zett elemzés alapján messze a legnépesebb miliőcsoport, amely a felnőtt népesség közel felét (ezen belül a szakképzetlen falusi népesség zömét és a kapcsolati erőforrásaik nem kis hányadát elvesztő idős populáció számottevő részét) is magába foglalja. Összességében a felső szintet képviselő három típus - a két adatbázist együttesen tekintve - egymás­hoz közel azonos arányban a népesség mintegy egyhatodát, a közép­szint miliőtípusai (a felsőperiféria blokk létszámának felét is hozzájuk számolva) egyharmadát, és (az előbbi típus másik felével kiegészítve) az alsóperiféria mintegy felét foglalja magába (lásd a Függelék 3. táblá­zatát). Nem volna indokolatlan ezen az alapon a fenti séma mellett egy létszámarányos normál piramis megjelentetése sem.[730]

A 2005-ös kutatás során néhány kiegészítő tipológiát is kidolgoztunk. Így egy olyan sokelemű - azonban a fenti tipológielemektől különböző - életstílus-tipológiát is, amely nem utolsó sorban nagyfokú életkori és képzettségi meghatározottsága alapján sokban rímel a Schulze-féle mo­dellre, s ez a kapcsolat a típusok elnevezéseiben is megjelenik. Eltérés viszont, hogy - részben a hazai terep sajátosságai alapján - egy hatodik, élestíllus szempontból is általánosan deprivált típus bevonására is sor került (amely - az alsóperiféria foglalkozási miliőjéhez hasonlóan, azt erősen átfedve itt is a legnépesebb csoportnak bizonyul). A két tipológi­ának a Függelék 6.1. táblájában bemutatott kapcsolata olyan jellegzetes, a tipológiák tartalmi érvényességéhez is adalékul szolgáló tendenciákat jelez, mint a szakmiliő erőteljes nívó-, a trendmiliő önmegvalósítás-, a szolgáltatásmiliő szórakozás- s a felsőperiféria-miliő harmóniaorien­táltsága. A relációs ábrák egyikének alapjául szolgáló négyelemű ideo­lógiai-politikai tipológia szempontjából (lásd a Függelék 6.2. táblázatát) a fent már említett jellegzetességek mellett a szakmiliő nem annyira jobb-konzervatív, mint sokkal inkább zöld-konzervatív orientációja emelkedik ki, amelyhez részben a szolgáltatásmiliő hasonló affinitása párosul.

Magától értetődik a tipológia gyümölcsöző voltának egyik alapkér­dése, hogy mennyivel teljesít többet más, hasonló jellegű vagy közeli csoportosítási modellekhez, tipológiákhoz képest. Az első természetes összehasonlítás a foglalkozás hagyományos kategóriáival adódik; erre vonatkozóan a vizsgálatainkból eredő egybevetés csaknem egyöntetűen kedvező képet mutat, ez azonban mindössze egy elemi követelmény. Egy következő kérdés a különböző típusú erőforrások hierarchikus vál­tozóival történő egybevetés. Olyan vonatkozásokban, ahol kifejezetten egyenlőtlenségszerű függő változókkal (mint jövedelem stb.) van dol­gunk, ismét csak természetes, hogy az előbbiek többet magyarázhat­nak, hiszen ez a tipológia nem a vertikális, hanem az általuk kevésbé megragadott horizontális metszet összefüggéseire van „kihegyezve". Bár kulturális érdeklődés, ízlésvonatkozásokban a képzettség, a bizo­nyítványokban, diplomákban kifejezett végzettség szerepe nyilván meg­határozó, a szóban forgó horizontális összefüggések alapján a tipológia az elemzések eddigi tapasztalatai szerint sok esetben az iskolázottsá­gi szinthez hasonlóan, esetenként jobban is teljesít, míg az ideológiai orientáció, politikai preferenciák esetében többnyire a javára billen az összefüggések egybevetése.[731] Az életkori, generációs tagolódáshoz kö­zeli kérdésekben ismét mérsékeltebb a tipológia magyarázó ereje az ide vonatkozó alapváltozóhoz képest, azonban - az egyes típusok korábban már érzékeltett életkori tendenciái alapján - ilyen vonatkozásban sem érzéketlen[732] Egyik előnyét ez a különböző tagolódási metszetek együt­tes megjelenítéséből adódó kompaktsága adhatja.

Hasonlóan lényeges kérdés a tipológia elemeinek reprodukálhatósá­ga, a jelen esetben alkalmazott több tucatnyi alapindikátorhoz (és ennek megfelelő felvételi időtartamhoz) képest korlátozottabb számú adatból, egyszerűbb változóegyüttesből való előállíthatósága. Az erre vonatkozó kísérletek - elsőként az adott vizsgálatok adatbázisa alapján - ezután kezdődhetnek. A későbbiekben elképzelhető, hogy mindehhez további adalékokra is szükség lesz, például az (aktuális vagy korábbi) foglalkozá­si körülmények, köztük az ágazati hovatartozás vagy a munkahely(ek) jellegének részletesebb jellemzői alapján. Ezek előtt azonban a tipológia alkalmazásában rejlő, abból máris kibontható szubsztantív eredmények részletesebb felszínre hozása a következő teendő.

Függelék

Táblázatok

7.4. táblázat - 1. táblázat. A vertikális (szűkebb network) és horizontális (tágabb ismeretségi) hangsúlyú foglalkozási csoportosítások összekapcsolásá­nak empirikus sűrűsödési pontjai, illetve koncepcionális kiemelései a 2005-ös Kulturális-Interakciós Rétegződés II. vizsgálat országos adat­bázisa (N=1500, sztenderdizált reziduális értékek)

Horizontális tipológia (tágabb ismeretségi kör alapján)

Total

1 magért

2 trend

3 szolg. váll

4 term.

Vertikális tipológia (szűkebb network-kapcsolatok alapján)

1. menedzsment

82

78

75

82

317

2,4

,9

1,6

-4,1

 

2. értelmiség

95

103

19

33

250

7,2

7,6

-5,5

-8,1

 

3. centrum-alsó

59

62

68

101

290

-,3

-,6

1,4

-,3

 

4. periféria

79

99

146

319

643

-7,2

-5,9

1,8

9,8

 

összesen

315

342

308

535

1500


7.5. táblázat - 2. táblázat. A foglalkozási miliőtipológia alapkomponensei az egyes típusok szerint (2005-2008 teljes adatbázis, means)

Foglalkozási miliőtípusok

cég

trend

szak

szolg

kisv

felper

alper

Total

Szűkebb networkjében

Zscore (nwfvez) felső vezető

2,23

0,57

-0,06

-0,16

-0,16

-0,20

-0,19

0,00

Zscore (nwdipl) beoszt. diplomás

0,69

1,87

1,29

-0,16

-0,10

-0,09

-0,32

0,00

Zscore (nwavez) alsó vezető

0,20

-0,11

-0,05

-0,18

1,53

-0,11

-0,19

0,00

Zscore (nwirod) irodai

0,35

0,16

0,27

0,82

0,14

-0,12

-0,38

0,00

Zscore (nwonf) felső önálló

0,31

0,14

0,29

0,25

-0,08

0,17

-0,22

0,00

Zscore (nwona) alsó önálló

-0,05

-0,09

-0,09

-0,09

0,23

0,45

-0,15

0,00

Zscore (nwtechn) technikus

-0,19

-0,24

0,02

-0,14

1,23

0,45

-0,29

0,00

Zscore (nwszm) szakmunkás

-0,35

-0,54

-0,47

-0,05

0,07

0,05

0,15

0,00

Zscore (nwsm) segéd-bet.munkás

-0,38

-0,44

-0,29

-0,23

-0,20

-0,11

0,28

0,00

Zscore (nwmezg) mezg. fiz.

-0,03

-0,13

0,03

0,04

-0,13

0,05

0,03

0,01

Ismeretségi körében

Zscore: középisk. tanárt ismer

0,59

0,75

0,71

0,37

0,38

0,34

-0,58

0,00

Zscore: sofőrt ismer

0,04

0,20

0,05

0,01

0,22

0,29

-0,10

0,03

Zscore: válalkozót ismer

0,45

0,38

0,29

0,25

0,32

0,27

-0,34

0,02

Zscore: önkormányzati képv. ismer

0,33

0,59

0,32

-0,10

0,08

0,40

-0,14

0,06

Zscore: szakmunkást ismer

0,03

-0,02

-0,19

0,04

0,24

0,26

-0,01

0,05

Zscore: ügyvédet ismer

0,74

0,84

0,90

-0,23

-0,34

1,05

-0,54

-0,01

Zscore: belsőépítészt. ismer

0,15

0,79

1,17

-0,08

-0,19

-0,02

-0,22

-0,02

Zscore: pincért ismer

0,20

0,34

0,30

0,14

0,29

0,30

-0,28

0,01

Zscore: mérnököt ismer

0,77

0,90

0,88

-0,14

0,37

0,30

-0,43

0,00

Zscore: igazgatót ismer

0,69

0,89

0,59

0,12

0,14

0,20

-0,39

0,00

Zscore: bolti eladót ismer

-0,04

-0,02

-0,01

0,01

0,14

0,22

0,00

0,04

Zscore: újságírót ismer

1,01

0,91

0,51

-0,06

0,00

-0,01

-0,27

0,00

Zscore: színészt ismer

0,31

0,88

0,21

-0,02

0,03

0,11

-0,20

0,00

Zscore: sebészt ismer

0,38

0,82

0,70

-0,19

-0,07

0,37

-0,26

0,00

Zscore: adminisztrátort ismer

0,35

0,39

0,43

0,22

0,31

0,17

-0,33

0,00

Zscore: ápolót ismer

0,10

0,48

0,30

0,02

0,15

0,26

-0,17

0,03

Zscore: tudóst ismer

-0,14

3,03

-0,19

-0,13

-0,10

-0,13

-0,19

-0,01

Zscore: segédmunkást ismer

-0,17

-0,08

-0,14

-0,12

0,14

0,27

0,12

0,07

Zscore: politikust ismer

0,44

0,89

0,61

-0,12

-0,02

0,23

-0,20

0,02

Zscore: parasztgazdát ismer

0,03

0,40

0,12

-0,16

0,11

0,19

0,06

0,07

Zscore: butikost ismer

0,27

0,24

0,41

0,23

0,20

0,28

-0,26

0,03

Zscore: őrzővédőt ismer

0,13

0,19

0,15

0,09

0,41

0,23

-0,21

0,02

Zscore: fodrászt ismer

0,15

0,19

0,30

0,14

0,16

0,26

-0,16

0,04

Szokott

komolyzenét hallgatni

1,46

1,47

1,72

1,15

1,12

1,13

1,05

1,16

összejönni barátokkal

2,76

2,75

2,81

2,85

2,85

2,50

2,14

2,47

társasjátékot játszani

2,04

2,18

2,12

1,93

2,19

1,79

1,43

1,74

borozóba járni

1,74

1,63

1,50

1,73

1,56

1,49

1,45

1,54

meccsre járni

1,56

1,62

1,49

1,54

1,62

1,44

1,24

1,40

színházba járni

1,99

2,10

2,24

1,56

1,40

1,28

1,07

1,37

rock-koncertre járni

1,63

1,57

1,57

1,52

1,41

1,23

1,08

1,28

múzeumba járni

1,94

2,25

2,27

1,62

1,62

1,57

1,10

1,47

templomba járni

1,61

1,77

1,95

1,45

1,46

1,58

1,54

1,56

idegen nyelven olvasni

2,06

2,22

2,00

1,73

1,75

1,39

1,10

1,46

Ért-e

a villanyszereléshez?

1,53

1,62

1,55

1,36

1,51

1,64

1,39

1,46

a szgép kezeléshez

2,45

2,44

2,35

2,56

2,25

1,66

1,20

1,77

a kőművesmunkához

1,39

1,47

1,44

1,29

1,51

1,60

1,46

1,45

az internet használatához

2,44

2,41

2,33

2,60

2,15

1,48

1,14

1,71

valamilyen hangszerhez

1,45

1,58

1,50

1,21

1,19

1,18

1,08

1,19

hivatalos ügyek intézéséhez

2,35

2,42

2,35

2,13

2,21

2,09

1,54

1,91

a divathoz, öltözködéshez

2,18

2,25

2,29

2,23

2,16

1,93

1,51

1,86

viccmeséléshez, anekdotázáshoz

2,00

2,08

1,88

1,81

1,94

1,94

1,54

1,75

A munkájára jellemző

anyagmegmunkálás

1,52

1,61

1,76

1,51

1,70

1,90

1,97

1,81

ellenőrzés

2,12

2,64

2,17

1,88

2,18

2,09

1,74

1,95

gépkezelés

2,77

2,45

2,45

2,38

2,28

2,26

1,80

2,13

kapcsolatépítés

2,15

2,78

2,40

1,79

2,18

1,74

1,40

1,75

kockázatbecslés

2,54

2,41

2,04

1,88

1,90

1,74

1,27

1,67

mások meggyőzése

2,85

2,78

2,33

1,94

2,09

1,75

1,34

1,78

más munkájának értékelése

2,22

2,63

2,15

1,83

1,81

1,74

1,28

1,65

piaci munka

2,26

2,21

1,77

1,67

1,81

1,53

1,21

1,53

nyilvános szereplés

2,92

3,01

1,89

1,62

1,72

1,47

1,18

1,57

oktatás, képzés

1,77

2,69

2,73

1,52

1,57

1,49

1,22

1,52

tervezés

2,12

2,68

2,58

1,66

1,68

1,56

1,19

1,56


7.6. táblázat - 3. táblázat. A foglalkozási miliőtípusok részaránya a teljes népessé­gen belül (felvételi időpontok szerint a 2005-ös Kulturális-Interakciós Rétegződés és a 2008-as DKMKA-vizsgálatok országos adatai alapján, súlyozva, százalékban)

ÉV

Totál

2005

2008

Foglalkozási miliő

cég

4,3%

7,3%

6,1%

trend

5,4%

4,0%

4,6%

szak

5,9%

4,2%

4,9%

szolgáltatás

13,7%

17,8%

16,1%

kisvállalkozó

8,2%

8,7%

8,5%

felső periféria

14,9%

16,3%

15,7%

alsó periféria

47,5%

41,6%

44,0%

Total

1500

2125

3625

100,0%

100,0%

100,0%


7.7. táblázat - 4.1. táblázat. A foglalkozási miliőtípusok nemek szerint (a 2005-ös Kulturális-Interakciós Rétegződés és a 2008-as DKMKA-vizsgálatok országos adatai alapján, súlyozva, százalékban)

NEM

Total

férfi

Foglalkozási miliő

cég

5,8%

6,4%

6,1%

trend

4,3%

4,9%

4,6%

szak

4,5%

5,3%

4,9%

szolgáltatás

14,5%

17,5%

16,1%

kisvállalkozó

9,2%

7,9%

8,5%

felső periféria

17,3%

14,4%

15,7%

alsó periféria

44,4%

43,7%

44,0%

Total

1615

2011

3626

100,0%

100,0%

100,0%


7.8. táblázat - 4.2. táblázat. A foglalkozási miliőtípusok életkor szerint (a 2005-ös Kulturális-Interakciós Rétegződés és a 2008-as DKMKA-vizsgálatok országos adatai alapján, súlyozva, százalékban)

KOR4

Total

18-29

30-44

45-59

60-

Foglalkozási miliő

cég

6,9%

6,9%

8,0%

2,9%

6,1%

trend

5,3%

5,8%

4,2%

3,6%

4,6%

szak

6,5%

4,5%

5,0%

4,4%

4,9%

szolgáltatás

36,7%

19,5%

11,5%

3,9%

16,1%

kisvállalkozó

12,6%

13,2%

6,6%

3,6%

8,5%

felső periféria

8,1%

17,8%

20,1%

14,6%

15,7%

alsó periféria

24,0%

32,3%

44,7%

67,0%

44,0%

Total

693

897

1006

1028

3624

100,0%

100,0%

100,0%

100,0%

100,0%


7.9. táblázat - 4.3. táblázat. A foglalkozási miliőtípusok iskolai végzettség szerint (a 2005-ös Kulturális-Interakciós Rétegződés és a 2008-as DKMKA- vizsgálatok országos adatai alapján, súlyozva, százalékban)

ISK4

Total

max8

szakm

közép

dipl

Foglalkozási miliő

cég

,6%

2,3%

6,2%

23,9%

6,1%

trend

,5%

,8%

3,4%

22,6%

4,6%

szak

,4%

1,3%

6,6%

17,6%

4,9%

szolgáltatás

5,9%

11,4%

31,0%

13,9%

16,1%

kisvállalkozó

2,2%

8,1%

15,8%

5,8%

8,5%

felső periféria

8,9%

19,5%

20,7%

10,0%

15,7%

alsó periféria

81,4%

56,5%

16,3%

6,2%

44,0%

Total

954

1083

1063

518

3618

100,0%

100,0%

100,0%

100,0%

100,0%


7.10. táblázat - 5. táblázat. A foglalkozási miliőtípusok erőforrás-pozíciója négy dimenzió szerint (a 2005-ös országos adatbázis alapján, kvintilis- csoportosításai, means)

Foglalkozási miliőtípusok

Kulturális erőforrás­index

Anyagi erőforrás­index

Network erőforrás­index

Politikai involváltság index

cég

Mean

4,48

4,32

4,15

3,67

Std. Dev

,75

,85

,99

1,39

szak

Mean

4,51

4,07

4,09

3,47

Std. Dev

,79

1,05

1,08

1,44

trend

Mean

4,65

4,17

4,47

3,85

Std. Dev

,64

1,01

,76

1,28

szolgáltatás

Mean

3,87

3,97

3,46

3,09

Std. Dev

,97

,92

1,248

1,45

kisvállalkozó

Mean

3,78

3,96

3,54

3,38

Std. Dev

,95

,96

1,26

1,39

felső periféria

Mean

3,10

3,48

3,59

3,51

Std. Dev

1,12

1,17

1,123

1,32

alsó periféria

Mean

2,05

2,25

2,24

2,56

Std. Dev

,99

1,18

1,177

1,32

Totál

Mean

2,99

3,11

3,03

3,01

Std. Dev

1,38

1,38

1,40

1,43


7.11. táblázat - 6.1. táblázat. Eletstílus-csoportok a foglalkozási miliőtípusok szerint (a 2005-ös Kulturális-Interakciós Rétegződés II. vizsgálat teljes adatbá­zisa alapján; sztenderdizált reziduális értékek)

Foglalkozási miliő

Total

cég

szolg

szak

trend

kisv

felper

alper

Életstílus

önmegvaló sítás

39,2%

28,4%

25,4%

40,3%

38,9%

25,6%

12,5%

23,0%

3,3

1,9

,7

4,0

4,3

,9

-6,4

szórakozás

19,6%

34,1%

7,7%

7,6%

21,6%

24,6%

21,1%

21,6%

-,4

4,7

-3,9

-3,3

,0

1,1

-,3

nívó

3,1%

2,4%

32,5%

17,6%

3,6%

2,5%

,9%

5,4%

-1,0

-2,2

15,3

5,8

-1,0

-2,1

-5,6

integráció

20,6%

15,2%

16,0%

20,2%

9,0%

11,2%

6,6%

11,0%

2,9

2,2

2,0

3,0

-,8

,1

-3,9

harmónia

17,5%

15,5%

14,8%

13,4%

17,4%

25,6%

20,2%

19,1%

-,3

-1,4

-1,3

-1,4

-,5

2,5

,8

túlélés

,0%

4,4%

3,6%

,8%

9,6%

10,5%

38,8%

20,1%

-4,4

-6,0

-4,8

-4,7

-3,0

-3,6

12,3

Total

97

296

169

119

167

285

867

2000

100,0%

100,0%

100,0%

100,0%

100,0%

100,0%

100,0%

100,0%


7.12. táblázat - 6.1. táblázat. Eletstílus-csoportok a foglalkozási miliőtípusok szerint (a 2005-ös Kulturális-Interakciós Rétegződés II. vizsgálat teljes adatbá­zisa alapján; sztenderdizált reziduális értékek)

Foglalkozási miliő

Total

cég

szolg

szak

trend

kisv

felper

alper

Ideol.-pol. orientáció

Jobb-kon- zervatív

30,8%

27,7%

31,7%

30,8%

32,1%

30,4%

33,3%

31,5%

-,1

-1,1

,0

-,1

,1

-,3

,9

balliberális

17,6%

19,3%

15,2%

27,4%

25,2%

23,8%

27,2%

23,9%

-1,2

-1,6

-2,3

,8

,3

,0

2,0

librend

30,8%

22,8%

9,1%

20,5%

28,9%

24,2%

27,4%

24,5%

1,2

-,6

-4,0

-,9

1,1

-,1

1,6

zöld (kon­zervatív)

20,9%

30,2%

43,9%

21,4%

13,8%

21,6%

12,1%

20,0%

,2

3,8

6,8

,3

-1,7

,6

-5,1

Total

91

285

164

117

159

273

826

1915

100,0%

100,0%

100,0%

100,0%

100,0%

100,0%

100,0%

100,0%


Ábrák

A kiinduló foglalkozási csoportok (szűkebb network) kap-csolódásainak sokdimenziós (MDS) rajzolata

1.1. ábra. A kiinduló foglalkozási csoportok (szűkebb network) kap-csolódásainak sokdimenziós (MDS) rajzolata[733]

A pozíciógenerátoros 24 foglalkozás (tágabb ismeretségi kör) kapcsolódásainak sokdimenziós (MDS) rajzolata

1.2. ábra. A pozíciógenerátoros 24 foglalkozás (tágabb ismeretségi kör) kapcsolódásainak sokdimenziós (MDS) rajzolata[734]

Foglalkozási/network/tudásstílus miliőblokkok endogén relációs mintája a tipológiát alkotó komponensek alapján (Netminer 2.6 Spring FR)

2.1. ábra. Foglalkozási/network/tudásstílus miliőblokkok endogén relációs mintája a tipológiát alkotó komponensek alapján (Netminer 2.6 Spring FR)

A miliőblokkok exogén relációs mintái (Netminer 2.6 Spring FR I. az erőforrás-összefüggések alapján)

2.2. ábra. A miliőblokkok exogén relációs mintái (Netminer 2.6 Spring FR I. az erőforrás-összefüggések alapján)

II. életstílus-csoportokkal való összefüggés alapján

2.3. ábra. II. életstílus-csoportokkal való összefüggés alapján

III. az ideológiai-politikai orientációs összefüggések alapján

2.4. ábra. III. az ideológiai-politikai orientációs összefüggések alapján

Irodalom

[bib_812] Abbott, Andrew. 1988. The System of Professions: An Essay on the Division of Expert Labor. The University of Chicago Press. Chicago.

[bib_813] Abbott, Andrew. 2001. Things of Boundaries in: Time Matters. On Theory and Method. University of Chicago Press. Chicago.

[bib_814] Andorka, Rudolf. 1995. A rétegződéselmélet haszna a mai magyar társadalom kutatá­sában. In Andorka Rudolf - Hradil, Stefan - Peschar, Jules L. (szerk.): Társadalmi rétegződés. 33-66. Aula. Budapest.

[bib_815] Angelusz, Róbert és Tardos, Róbert. 1991. Hálózatok, stílusok, struktúrák. ELTE-MKI. Budapest.

[bib_816] Angelusz, Róbert és Tardos, Róbert. 2001. Change and Stability in Social Network Re­sources: the Case of Hungary under Transformation. Lin, Nan - Burt, Ronald S. - Cook, Karen S. (szerk.): Social Capital: Theory and Research. 297-324. Aldine de Gruyter. New York.

[bib_817] Angelusz, Róbert és Tardos, Róbert. 2006. Hálózatok a magyar társadalomban. In Kovách Imre (szerk.): Társadalmi metszetek. Hatalom, érdek, individualizáció és egyenlőt­lenség a mai Magyarországon. 227-252. Napvilág Kiadó. Budapest.

[bib_818] Angelusz, Róbert és Tardos, Róbert. 2008. Assessing Social Capital and Attainment Dyna­mics. In Erickson, Bonnie - Lin, Nan (szerk.): Social Capital: Advances in Research. 394-420. Oxford University Press. Oxford.

[bib_819] Barabási, Albert László. 2003. Behálózva. A hálózatok új tudománya. Magyar Könyvklub. Budapest.

[bib_820] Beck, Ulrich. 2003. A kockázat-társadalom. Századvég Kiadó. Budapest.

[bib_821] Blackburn, Robert Martin és Prandy, Keneth. 1997. The Reproduction of Social Inequality. Sociology, 31. évfolyam, 3. szám. 491-509.

[bib_822] Blau, Peter M. 1994. Structural Contexts of Opportunities. The University of Chicago Press. Chicago.

[bib_823] Boltanski, Luc és Chiapello, Eve. 2006. The New Spirit of Capitalism. Verso. London.

[bib_824] Bonacich, Phillip. 2004. The Invasion of the Physicists. Review of Duncan J. Watts, Six Degrees and Barabási Albert László Linked. Social Networks, 26. évfolyam, 3. szám. 285-288.

[bib_825] Bourdieu, Pierre. 1979. La Distinction: Critique sociale dujugement. Les Editions de minuit. Párizs.

[bib_826] Breiger, Ronald L. 1974. The duality of persons and groups. SocialForces, 53. évfolyam, . 181-190.

[bib_827] Breiger, Ronald L. 1991. A foglalkozási mobilitás strukturális elemzése. In Angelusz Róbert - Tardos Róbert (szerk.): Társadalmak rejtett hálózata. 54-71. MKI. Budapest.

[bib_828] Bukodi, Erzsébet. 2006. Társadalmunk szerkezete különböző nézőpontokból. In Kovách Imre (szerk.): Társadalmi metszetek. Hatalom, érdek, individualizáció és egyenlőt­lenség a mai Magyarországon. Budapest, Napvilág Kiadó.

[bib_829] Burt, Ronald S. 2005. Brokerage and Closure: An Introduction to Social Capital. Oxford University Press. Oxford.

[bib_830] Clark, Terry Nichols és Lipset, Seymour Martin. 1991. Are Social Classes Dying? Inter­national Sociology, 6. évfolyam, 4. szám. 397-410.

[bib_831] Collins, Randall. 2000. Situational stratification: A micro-macro theory of inequality. Sociological Theory, 18. évfolyam, 1. szám. 17-43.

[bib_832] Collins, Randall és Rössel, Jörg. 2001. Conflict Theory and Interaction Ritual: the Microfoundations of Conflict Theory. In Turner, Jonathan H. (szerk.): Handbook of Sociological Theory. Kluwer. New York.

[bib_833] Davis, George B és Carley, Kathleen M. 2008. Clearing the Fog: Understanding Intersti- tial Relationships with Fuzzy. Overlapping Groups. Social Networks, 30. évfolyam.

[bib_834] Douglas, Mary. 1966. Purity and Danger. 201-212. Routledge-Kegan Paul. London.

[bib_835] Éber, Márk Áron. 2009. Megkülönböztetések és különbségek. In Somlai Péter - Surányi Bálint - Tardos Róbert - Vásárhelyi Mária (szerk.): Látás-viszonyok. Tanulmányok Angelusz Róbert 70. születésnapjára. 420-447. Pallas Kiadó. Budapest.

[bib_836] Erickson, Bonnie H. 1996. Culture, Class, Connections. American Journal of Sociology, 102. évfolyam, 1. szám, 217-251.

[bib_837] Erikson, Robert és Goldthorpe, John H. 1992. The Constant Flux. Clarendon Press. Oxford.

[bib_838] Everett, Martin G és Borgatti, Stephen P. 1999. The centrality of groups and classes. Journal of Mathematical Sociology, 23. évfolyam. 181-201.

[bib_839] Fábián, Zoltán, Kolosi, Tamás, és Róbert, Péter. 2000. Fogyasztás és életstílus. In Kolosi Tamás - Tóth István György - Vukovich György (szerk.): Társadalmi riport, 2000. 225-249. Tárki. Budapest.

[bib_840] Ferge, Zsuzsa. 1973. Társadalmunk rétegződése. Közgazdasági és Jogi Könyv­kiadó. Budapest.

[bib_841] Ferge, Zsuzsa. 1994. Szociálpolitika és társadalom. Hilscher Rezső Szociálpo­litikai Egyesület - ELTE Szociológia Intézet Szociálpolitikai tanszék. Budapest.

[bib_842] Fernandez, Roberto M és Gould, Roger V. 1994. A dilemma of state power: brokerage and influence in the national health policy domain. The American Journal of Sociology, 99. évfolyam, 6. szám. 1455-1491.

[bib_843] Fuchs, Stephan. 2001. Against Essentialism: A Theory of Culture and Society. Harvard University Press. Cambridge.

[bib_844] Girvan, Michelle és Newman, Mark E. 2002. Community structure in social and biological networks. Proceedings of the National Academy of Sciences of the USA. 99. évfolyam, 12. szám. 7821-7826.

[bib_845] Goodman, Leo A. 1979. Simple models for the analysis of association in cross-classi- fications having ordered categories. Journal of the American Statistical Association, 74. évfolyam. 537-552.

[bib_846] Granovetter, Mark. 1974. Getting a Job. Chicago University Press. Chicago.

[bib_847] Grusky, David B és Sörensen, Jesper B. 1998. Can Class Analysis Be Salvaged? American Journal of Sociology, 103. évfolyam, 5. szám. 1187-1234.

[bib_848] Hankiss, Elemér. 1990. East European Alternatives. Oxford, Clarendon Press.

[bib_849] Hout, Michael, Manza, Jeff, és Brooks, Clem. 1999. Classes, Unions, and the Realign- ment of US Presidential Voting, 1952-1992. In Evans, Geoffrey (szerk.): The End of Class Politics: Class Voting in Comparative Context. 83-96. Oxford University Press. Oxford.

[bib_850] Kolosi, Tamás. 1987. Tagolt társadalom. Gondolat. Budapest.

[bib_851] Kovách, Imre. 2006. Paradigmaváltás, társadalmi szerkezet és egyenlőtlenség. In Kovách Imre (szerk.): Társadalmi metszetek. Hatalom, érdek, individualizáció és egyen­lőtlenség a mai Magyarországon. 11–18. Napvilág Kiadó, . Budapest.

[bib_852] Kovách, Imre (szerk.). 2006. Társadalmi metszetek. Hatalom, érdek, individualizáció és egyenlőtlenség a mai Magyarországon. Napvilág Kiadó. Budapest.

[bib_853] Kovách, Imre és Róbert, Péter. 1984. A foglalkozások mobilitása (1930-1982). In Kovách Imre (szerk.): Gazdaság és rétegződés. Rétegződésmodell-vizsgálat IV. TTI. Budapest.

[bib_854] Laumann, Edward O. 1973. Bonds of Pluralism: The Form and Substance of Urban Social Networks. John Wiley. New York.

[bib_855] Laumann, Edward O, Marsden, Peter V, és Prensky, David. 1983. The Boundary Spe- cification Problem in Network Analysis. In Burt, Ronald S. - Minor, Michael J. (szerk.): Applied Network Analysis. 18-34. Sage. Beverly Hills.

[bib_856] Laumann, Edward O és Pappi, Franz Urban. 1976. Networks of Collective Action: A Perspective on Community Influence Systems. Academic Press. New York.

[bib_857] Lazarsfeld, Paul F és Merton, Robert K. 1954. Friendship as a Social Process: A Sub- stantive and Methodological Analysis. In Berger, Morroe - Abel, Theodore.- Page, Charles H. (szerk.): Freedom and Control in Modern Society. 18-66. D. Van Nostrand. New York.

[bib_858] Lengyel, György. 1993. A multipozicionális gazdasági elit a két világháború között. ELTE Szociológiai és Szociálpolitikai Intézet. Budapest.

[bib_859] Lin, Nan. 1991. Társadalmi erőforrások és társadalmi mobilitás. A státuselérés struk­turális elmélete. In Angelusz Róbert - Tardos Róbert (szerk.): Hálózatok, stílusok, struktúrák. 23-53. ELTE-MKI. Budapest.

[bib_860] Lin, Nan. 2001. Social Capital: A Theory of Social Structure and Action. Cambridge University Press. New York.

[bib_861] Luhmann, Niklas. 1997. Die Gesellschaft der Gesellschaft. Suhr- kamp. Frankfurt am Main.

[bib_862] McPherson, Miller, Smith-Lovin, Lynn, és Cook, James. 2001. Birds of a Feather: Homo- phily in Social Networks. Annual Review of Sociology, 27. évfolyam, 1. szám. 415­444.

[bib_863] Merton, Robert K. 1949. Patterns of Influence: A Study of Interpersonal Influence and of Communications Behavior in a Local Community. In Lazarsfeld, Paul F. - Stanton, Frank (szerk.): Communications Research 1948-1949. 180-219. Harper-Row. New York.

[bib_864] Otte, Gunnar. 2004. Sozialstrukturanalysen mit Lebensstilen. VS Verlag. Wiesbaden.

[bib_865] Pakulski, Jan és Waters, Malcolm. 1996. The Death of Class. Sage. London.

[bib_866] Pappi, Franz Urban. 1991. A kispolgárság és az új középosztály. In Angelusz Róbert - Tardos Róbert (szerk.): Társadalmak rejtett hálózata. 92-110. MKI. Budapest.

[bib_867] Powell, Walter W. 1990. Neither Market nor Hierarchy: Network Forms of Organiza- tion. Research in Organizational Behavior, 12. évfolyam. 295-336.

[bib_868] Róbert, Péter. 1997. Foglalkozási osztályszerkezet: elméleti és módszertani problémák. Szociológiai Szemle, 2. szám. 6-48.

[bib_869] Rössel, Jörg. 2005. Plurale Sozialstrukturanalyse. Eine handlungstheoretische Re- konstruktion der Grundbegriffe der Sozialstrukturanalyse. VS Verlag. Wiesbaden.

[bib_870] Schulze, Gerhard. 1992. Die Erlebnisgesellschaft. Campus. Frankfurt.

[bib_871] Szalai, Erzsébet. 2001. Gazdasági elit és társadalom a magyarországi újkapitalizmus­ban. Aula Kiadó. Budapest.

[bib_872] Szelényi, Iván. 1988. Socialist Entrepreneurs: Embourgeoisement in Rural Hungary. University of Wisconsin Press. Madison.

[bib_873] Tilly, Charles. 1998. Durable Inequality. University of California Press. Berkeley.

[bib_874] Utasi, Ágnes. 2000. Középosztály-kapcsolatok. Új Mandátum Kiadó. Budapest.

[bib_875] Vester, Michael (szerk.). 1995. Soziale Milieus in Ostdeutschland. Bund Verlag. Köln.

[bib_876] Vester, Michael, Oertzen, Peter von, és Geiling, Heiko. 1993. Soziale Milieus im gesell- schaftlichen Strukturwandel. Zwischen Integration und Ausgrenzung. Bund Verlag. Köln.

[bib_877] Watts, Duncan J. 2003. Six Degrees: The Science of a Connected Age. Nor­ton. New York.

[bib_878] Weininger, Elliot B. 2005. Pierre Bourdieu on social class and symbolic violence. In Wright, Erik Olin (szerk.): Approaches to Class Analysis. 116-165. Cambridge University Press. Cambridge.

[bib_879] White, Harrison C. 2008. Identity and Control. A Structural Theory of Social Action. Princeton University Press. Princeton.

[bib_880] White, Harrison C, Boorman, Scott A, és Breiger, Ronald L. 1976. Social Structure from Multiple Networks. I. Blockmodels of Roles and Positions. American Journal of Sociology, 81. évfolyam. 730-780.

[bib_881] Woolcock, Michael. 1998. Social Capital and Economic Development. Theory and Society, 27. évfolyam, 2. szám. 151-208.

[bib_882] Wright, Erik Olin. 1985. Classes. Verso. London.

[bib_883] Wright, Erik Olin. 1989. A general framework for the analysis of class structure. In Wright et al. (szerk.): The debate on classes. 19-104. Verso. New York.



[654] A felvételre a 43747. számú Interszekció-konszolidáció és kulturális tömbök a ma­gyar társadalomban OTKA-kutatás keretében, az MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport égisze alatt és lebonyolítói apparátusának segítségével folyt le. 2008 tavaszán-nyarán a DKMKA Magyar Választáskutatási Program Részvétel és Képviselet kutatásának egy részmintáján újbóli felvételre kerülhetett sor a kialakított tipológia finomítása, újabb kontrollja és tartalmi felhasználása céljából. A cikk eredeti megjelenési helye: Századvég, új folyam, 50. szám, 5-50. old.

[655] Lásd Kovach 2006, illetve ezen belül Kovách Imre tanulmányát.

[656] Lásd például Clark-Lipset 1991; Pakulski-Waters 1996. A tapasztalatok - nem min­den vita nélkül - a tagoltság korábbi alapelemeinek, mindenekelőtt az osztály-; réteg­ hovatartozás kulturális és különösen politikai - így a választói magatartásban kifeje­ződő - szerepének mérséklődését mutatták.

[657] Schulze 1992.

[658] Kolosi 1987.

[659] Egy ilyen hazai alkalmazásra lásd Fábián et al 2000.

[660] Kiinduló elgondolásairól lásd Angelusz-Tardos 1991.

[661] A foglalkozási networkpresztízs ilyen koncepciója a kapcsolati személyek foglalko­zási státusa és más dimenziójú presztízspozíciói közti összefüggésre épült egy iteratív eljárás keretében. Például ez a típusú elemzés mutatott rá egy, a szokásos értelemben nem magas presztízsű foglalkozási csoport akkoriban magas centralitáspozíciót meg­jelenítő közbülső-közvetítő kapcsolathálózati pozíciójára (lásd Angelusz-Tardos 1991).

[662] Így Vester 1995.

[663] Ez a felismerés nagy körvonalakban, a munka diszkrecionális vagy kényszerű jellegé­nek, a foglalkozási viszony meglétének vagy éppen hiányának, az ilyen tevékenységek színterének esetünkben ma is aligha kétséges analitikus jelentőségére figyelmeztet.

[664] Beck 2003.

[665] A hazai kutatási gyakorlatban e kérdés vizsgálatára lásd Kovách-Róbert 1984.

[666]  Lasd Erickson–Goldthorpe 1992.

[667] Lásd így Bukodi 2006.

[668] Azonban itt is megjegyezhetjük az amerikai kutatási gyakorlatból (Hout-Manza- Brooks 1999.) - a munkajelleg, skillek, tudásstílus szempontból valóban fontos - menedzseri és professzionális (szakértői, szakértelmiségi) kategóriák megkülönböz­tetését. Egyebek közt a választói magatartás fogyatkozni látszó magyarázatát is új stimulusokat adott (persze a hierarchikus, szervezeti-vezetési szempont ilyen kieme­lése kifejezett újdonságnak mégsem tekinthető az ilyen tipológiák kutatási előzmé­nyeit tekintve). Míg Erik Wright - részben foglalkozási alapú - osztálymodellje (1985) a tulajdon mozzanatának újbóli kiemelésével valóban újdonságot hozott, a foglalkozási tartalmak, stílusjegy szempontjából már kevesebbet mond.

[669] Abbott (1988) e csoportok közti határok definiálásának meghatározó szerepét, az őket alkotó és időben folyamatosan fluktuáló népességek készségeinek, erőforrás­struktúrájának változó profilját - mint az egyes csoportok pozíciójára jelentősen visz- szaható tényezőket - vizsgálja.

[670] Egyáltalán az adott tevékenységterület meghatározott, a köztudatban is akként el­ismert hivatásként, szakmaként való elismertetése vagy annak hiánya alapján tipizál.

[671] Grusky-Sorensen 1998.

[672] A részletes foglalkozási csoportokból való kiindulást tekintve, több ponton közel állt ehhez az elképzeléshez Róbert 1997.

[673]  Collins (2000) például bizonyos körökben a különböző nem konvenciális források –bonuszok, részvények, tipikus befektetési formák szerepét vizsgálja.

[674] Breiger 1974.

[675] Nem utolsó sorban erre a gondolatra épült az igazgatósági átfedések, illetve a mul- tipozicionalilitás gondolata (ez utóbbi egy hazai alkalmazására lásd Lengyel 1993).

[676] A foglalkozás alapvető identifikációs szerepére a kapcsolathálózati kutatások egy jelentős áramlata, azok a kísérletek is felhívták a figyelmet, amelyek küldemények ismeretlen személyekhez való eljuttatásának útvonalát vizsgálták a „kisvilág-", illet­ve „hat lépés"-kutatásoknak - a kezdeményező Milgram nyomán - e hullámáról lásd Watts 2003.

[677] Breiger 1991. Az apa-gyerek, foglalkozás-mobilitási táblákból kiindulva, longlineáris elemzési technikát alkalmazott. Breigerhez hasonló irányba mutat korábban Goodman kutatása is (1979).

[678] Nem utolsó sorban Goldthorpe frekventált pozíciójával és az EGP-modell hege­móniaigényével összefüggésben, különösen az angol szociológián belül évtizedek­re visszanyúló és nyugvópontra kevéssé jutó vita tárgya, hogy ha már hierarchikus modellről beszélünk, analitikusan nem volna-e gyümölcsözőbb egy dimenzionálisan tisztább (kifejezettebben egydimenziós) és folytonos skálát feltételező megoldás. Az oxfordival ilyen értelemben szemben álló cambridge-i CASMIN-program (lásd példá­ul Blackburn-Prandy 1997) nemcsak egyenlőtlenségi, de viselkedési és attitűdtémák meghatározott spektrumán kívánja saját modellje előnyeit igazolni (melynek konsti­tutív elemeire témámmal összefüggésben még visszatérek).

[679] Ebben az irányban már korábban születtek fontos eredmények, szintén a kapcso­lathálózati megközelítés oldaláról. Laumann (1973), majd Laumann-Pappi (1976) ego-alter vonatkozásban felvett személyes és (legjobb három) barát foglalkozások kap­csolódásának sűrűsödési pontjait és térbeli elhelyezkedését vizsgálta többdimenziós skálázás segítségével.

[680] Pappi (1991) Módszertanilag a strukturalista network-megközelítés által akkortájt kimunkált blokkmodell-elemzésre építve a „régi" és „új középosztály" dualitásaként magyarázta.

[681] Lásd mindenek előtt Bourdieu 1979.

[682] Bourdieu maga sem szívesen merevítette modelljét igazán kontúros, éles vonalak­kal kirajzolt tipológiába, nem beszélve eltérő pályafutása különböző időszakai közti bizonyos ellentmondásokról. Osztály/frakció modellje értelmezésében hasznos útba­igazításokkal szolgál a bourdieu-i oeuvre olyan közeli interpretátora, mint Weininger 2005, még ha az interpretált munkásságra jellemző szofisztikáltan dialektikus kifejtés előadásában talán kissé le is egyszerűsödik.

[683] Bizonyos leegyszerűsítés itt generációs vonatkozásról beszélni, mert Schulze, ahogy más - többé-kevésbé hasonló - életstílus-tipológiák képviselői is, ezen a tengelyen az összefüggésben nemcsak az életkori-életciklus, illetve kohorsztagoltság, de a történeti folyamatokhoz való kapcsolódás, a modernizációhoz való viszony szerinti differenci­álódást is meg kívánták jeleníteni. Más kérdés, hogy az életkori, kohorsz-, periódus-, történeti hatások empírikusan mennyire választhatók szét, tudjuk, ez még longitu­dinális adatbázis megléte esetén sem egyszerű feladat. De tartalmilag legalább ennyi kérdést vet fel, hogyan változik a gyakorlatilag a nyolcvanas évek második felének - sok szempontból ideális - nyugatnémet konstellációjára szabott tipológia magyarázó teljesítménye, részben a gazdasági-társadalmi kontextus változása, részben a hatvanas­hetvenes évekbeli ifjúsági életstílus-fordulathoz képest eltelt idő s a korábbi életkori és kohorsz-összefüggés szétválása nyomán. Amikor az egykori életformaváltó kohorszok tagjai lesznek a szülők, nagyszülők.

[684] Schulze 1992.

[685] Vester et al. 1993. Itt mondok köszönetet Berger Viktornak, hogy felhívta figyelme­met Vester és a német miliőkutatások néhány további képviselőjének munkáira.

[686] Egyes - strukturális elemzéseknél többnyire inkább függő, mint magyarázó válto­zóként szereplő - tényezőknek az új típusú tipológiai komponensek közé való bevo­nása bizonyos alkalmazásoknál (például piackutatási szegmentációs eljárások során) hatékonynak bizonyulhat ugyan, viszont a társadalomkutatás terén megcélzott össze­függés-feltárás analitikus éle szempontjából ugyanez már kérdéses lehet. Mindez nem jelenti, hogy az alkalmazott modelleknek, differenciációs tipológiáknak minden szem­pontból mentesnek, „tisztának" kellene maradniuk más változók, például az iskolá­zottság hatásától. Ahogy egy erőltetten steril megkülönböztetés a foglalkozás, illetve arra épülő tipológiák esetében sem lenne célszerű ismét csak például az iskolai vég­zettségtől (amely sok esetben a konvencionális klasszifikációs gyakorlatnak, és egyes foglalkozások köztudatbeli képének is részét kepezi).

[687] Rössel 2005; Otte 2004.

[688] Lásd Collins-Rössel 2001.

[689]  Jegyezzük meg, hogy az ilyen ambíciók nem annyira a szűkebb értelemben vett (társadalmi) kapcsolathálózat területén fogalmazódnak meg, sőt annak képviselőivel szemben gyakoribb - és nem minden alap nélkül - az általánosító ambíciók, teoretikus igények hiányára vonatkozó kritika. A fenti kritikai mozzanattal, historizációs igény­nyel olyan nagyhatásű munkák hozhatók inkább összefüggésbe, mint Castells kom­munikációs technológiai, ökológiai és politikai gazdaságtani mozzanatokat egyaránt felvonultató „hálózati társadalom" koncepciója vagy a főként a természettudományok tájáról érkező „hálózattudományi" irodalom. Véleményem szerint nem minden vonat­kozásban mentes e tendenciától Boltanskinak az „újkapitalizmus" jelenségvilágáról írt, a hálózatosodás folyamatait az általa szintén kiemelt „projektesedéssel" összekap­csoló munkája (2006), amelynek néhány, az adott összefüggésben fontosnak vélt moz­zanatára még visszatérek majd.

[690] Lásd Angelusz-Tardos 2006.

[691] Granovetter 1974.

[692] Ennek a feltevésnek a korlátairól lásd Angelusz-Tardos 2001.

[693] Burt 2005; Woolcock 1998.

[694] Laumann 1973; Lazarsfeld-Merton 1954; MacPherson et al. 2001; Lin 2001.

[695] Merton 1949.

[696] Laumann-Pappi 1976.

[697] Powell 1990.

[698] Lásd Everett-Borgatti 1999.

[699] Fernandez-Gould 1994.

[700] Lásd Burt 2005 „structulal hole" - strukturális hézag - koncepcióját.

[701] Így például Wright 1989. osztályjellegű megközelítésének egy érdekes, e makrovo- natkozásban hangsúlyozottan mikroszintű elemeként. Nem utolsó sorban hazai ér­dekessége miatt indokolt e társadalmi csoportkoalíciós mozzanat néhány hazai meg­jelenését, köztük korai előfordulásait is megjegyezni. A gondolat már a nyolcvanas években a Szelényi-féle (kettős-háromszöges) struktúramodell (1988) egy elemeként is felmerült, majd hangsúlyos szerepet kapott Ferge munkájában (1994) társadalmi struktúra és szociálpolitika viszonyáról. De elitcsoportok viszonyairól, majd szélesebb nagycsoportok kapcsolatrendszeréről is szólva Hankiss (1990) és Szalai (2001) is kifeje­zett jelentőséget tulajdonít e koalíciós fogalomnak.

[702] Lásd Laumann et al. 1983.

[703] Mint például White et al 1976 blokkmodell, illetve Newman-Girvan 2002 közös- ség"-feltáró elemzése.

[704] Lásd Abbott 2001. és sok tekintetben Tilly 1998.

[705] Davis-Carley 2008.

[706] Barabási 2003.

[707] Watts 2003.

[708] E komplementer kontraszt egy ritka felismerésére lásd Bonacich 2004.

[709] Lin 1991.

[710] Blau 1994.

[711] Douglas 1966.

[712] White 1992; uő 2008.

[713] Luhmann 1997.

[714] Fuchs 2001. Hogy egy ilyen hálózati megalapozású összefüggést említsek, a vázolt modell az absztraktabb érvelési módok iránti fogadókészségét, ideológiai fogékonyság­nak a felsőbb régiókon belüli centrális pozíciókkal, az absztrakciók elutasítását, egy tárgyiasabb szemléleti hajlamot viszont a magasabb szinteken belül inkább a - tartó­san vagy aktuálisan - periférikusan elhelyezkedő csoportokkal hozza kapcsolatba.

[715] A felvételre OTKA-kutatás keretében, az MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport égisze alatt és lebonyolítói apparátusának segítségével került sor. 2008 tavaszán-nyarán a DKMKA Magyar Választáskutatási Program Részvétel és Képviselet felvételén a politikai részvétel és tagolódás network-összefüggéseinek vizsgálata cél­jából a kidolgozott foglalkozási/network/tudásstílus miliőtipológia komponenseinek egy némileg leegyszerűsített, a korábbi feldolgozások tapasztalatai alapján kisebb szá­mú verziójának lekérdezésére is sor kerülhetett egy mintegy 2000 fős mintarészleten. Az itt bemutatandó tipológia már ezeket az újabb mintaelemeket is bekapcsolhatta részben a korábbi blokkmiliő-kísérletek ellenőrzése és részleges korrigálása, részben a blokk-elemszámok növelése céljából. A tipológia - ezen néhány éves időszak során többé-kevésbé tartósnak bizonyuló - alapelemeinek főbb jellemzők szerinti bemutatá­sa már erre a kibővített, összekapcsolt mintára épül, míg a bemutatandó tartalmi összefüggések a 2005-ös felvételből származnak. A feldolgozás jelenlegi szakaszában a ti­pológiai elemek kidolgozása, különböző szempontok szerinti tesztelése állt előtérben, s a jelen tanulmány - korlátozott keretek közti - adatprezentációja, dokumentációja is elsősorban ennek a feldolgozási, elemzési fázisnak az eredményeit tükrözi. Bár bizo­nyos keretek közt a tipológia korábbi időszakra vonatkozó kidolgozására is lehetőség nyílik, erre a későbbiekben kerülhet sor.

[716] E szituációk tipikus élethelyzetekkel és kapcsolati formákhoz kötődő alkalmakat foglaltak magukba. A fontosabb témák megbeszélésétől a munkával vagy az anyagi helyzettel és a háztartási teendőkkel kapcsolatos segítségnyújtásig, ahol a képletesen megnevezett személyek főbb (viszonytípus, életkor, nemek, iskolázottság, lakóhely, de a szűkebb kört képező öt személyre vonatkozóan tartalmibb) jellemzőinek regiszt­rálására is sor került.

[717]  A dolog természeténél fogva bizonyos foglalkozási korok előtérbe kerülésével, mások háttérbe szorulásával az eltelt két évtized folyamán is módosult a foglalkozási lista. (Megjegyzendő, hogy bizonyos részeleges megismétlésekre a kilencvenes években és a mostani évtizedben is sor került.)

[718] A tudásstílus-metszetek közül a tárgyi ellátottság egy szélesebb körének feltérképe­zésére nem utolsó sorban terjedelmi okok, a korábbi kettő (sőt a társadalmi-demográ­fiai szélesebb körére vonatkozó panel-alapfelvételt is számításba véve, három) helyett egy felvétel lehetősége miatt az újabb vizsgálatban nem került sor.

[719]  Lásd Angelusz-Tardos 1991.

[720] A 2005-ös alapfelvétel egy 1500 fős országos reprezentatív mintára épült, melyet - főként a felsőbb szinten megjelenő típusok elemszámának feldúsítására, a horizon­tális dimenzió kontúrosabb körvonalazására gondolva - 500 fő fővárosi (ezen belül 250-250 budai és pesti) megkérdezettel egészítettünk ki. Különböző vonatkozásokban részben az országos reprezentatív, részben a kiegészített minta alkalmazására került sor. A tipológia finomítására, adatszerű kiegészítésére használt 2008-as felvétel 2000 főnyi országos reprezentatív mintát foglalt magába (itt is bizonyos nagyvárosi feldúsí­tással és adott esetekben használt megfelelő súlyozással).

[721] E kategóriák a következők voltak: felső- és középszintű vezetők, beosztott diplomá­sok, alsó szintű vezető, irodai alkalmazott, szellemi szabadfoglalkozású-önálló, egyéb önálló, technikus/felső szakmunkás, egyéb szakmunkás, betanított munkás, segéd­munkás, mezőgazdáasági fizikai, egyetemi hallgató, diplomás nyugdíjas, középszintű nyugdíjas, alapszintű nyugdíjas, egyéb nyugdíjas, egyéb inaktív. Bár az utóbbi öt, fog­lalkozási szempontból nem elsősorban jellegadó (igaz, társadalmi miliő szempontjából többet mondó) kategória a blokkrajzolat körvonalazásának kezdeti stádiumában még helyet kapott az elemzésben, jelentős életkori vonzatuk (torzításuk) miatt a tipológia kidolgozásának végső fázisában már nem került sor bevonásukra.

[722] Legközelebb talán Erickson (1996) áll hozzá.

[723] Legkidolgozottabb változatára lásd Angelusz-Tardos 2008, ahol öt miliőtípus: me­nedzser-szakértői, nyilvános értelmiségi, piaci-szolgáltatási közbülső, munkás/városi fizikai, vidéki/mezőgazdasági fizikai miliő körvonalazására került sor.

Jóllehet az adatdokumentáció függelékes megjelenítése korántsem a szerző elvi pre­ferenciájából következik, ez esetben a terjedelmi korlátok és a főszövegbeli lehető tö­mörség szempontján kívül mellette szól, hogy a kidolgozott foglalkozási miliőtipológia e formában történő első közlése az elvi háttér, az elméleti és metodológiai előzmények és maga a séma alapelemeinek kidomborítását igényli. Az empirikus részletek további publikációkban, köztük egy készülő monográfiában kerülhetnek jobban előtérbe.

[724]  A 2005-os országos reprezentatív minta adatai alapján.

[725] A 2005-ös országos reprezentatív minta adatai alapján.

[726] Ilyen követő orientáció bizonyos típusaira (részben magasabb szinteken belül) a ha­zai tapasztalatok alapján lásd Utasi 2000.

[727] Ez konkrétan a következő eljárásokon alapult. A 2005-ös és 2008-as adatbázis egyesítése után a 2005-ös adatok és eljárások nyomán kidolgozott első tipológiából mint prior adottságból kiindulva a tipológia négy komponensegyüttese - a szűkebb network, illetve a tágabb ismeretségi kör foglalkozási összetétele, a foglalkozási-ér­deklődési skillek és a jellemző tevékenységszínterek (ismét csak egyesített, mind­két adatbázisban előforduló, egymásnak megfeleltethető változóegyüttesek) alapján diszkriminanciaelemzésekre került sor, melyek külön-külön kirajzolták az adott szempontok szerinti hétosztatú csoportosulásokat. Egy következő lépés ezek összeg­zése volt, egy olyan magtipológia szerkesztésével, amelynek valamennyi eleme a jel­zett négy szempontból legalább háromban „a helyére" került; ez a népesség mintegy harmadát foglalta magába. A dolog természeténél fogva a tipológia részjellemzői ezen a népességmagon belül sokkal élesebben jelennek meg, de a külső - egyebek közt a füg­gelékben közölt - összefüggések jó része is jóval pregnánsabb, mint a népesség egészén. (A tipológiamag kidolgozásának és felhasználásának ez a stratégiai jelentősége elvben több figyelmet érdemel, mindennek részletezésére, hangsúlyosabb kiemelésére továb­bi publikációk, több részletet magába foglaló empirikus dokumentáció során kerülhet sor.) Ami az eljárás további menetét illeti, a tipológiának a teljes népességre kiterjedő végső formába öntése - ismét diszkriminanciaelemzés útján - már e tipológiamagból kiindulva, a komponensegyüttes egészének felhasználásával történt. A kialakult tipo­lógia egyes elemeinek a (részben sztenderdizált alapkomponensekkel való) összefüggé­sét lásd a Függelék 2. táblázatában.

[728]  Az adott keretek közt nincs lehetőség más tipológiákhoz képesti hasonlóságok, illetve eltérések részletezésére. Röviden: a tipológia alapsajátosságát a tudásstílus-megközelítést magába foglaló kapcsolathálózati megalapozás, illetve a foglalkozási és network-vonatkozás egybekapcsolása adja, és a séma lefelé szűkűlő horizontalitása is ilyen elemként tekinthető. Ha viszonylag közeli modelleket neveznék meg, Collins, Bourdieu és Vester tipológiáit említeném, ahol a korábbi bemutatások során az eltérés néhány fontosabb vonását is megjelöltem.

[729] A miliő ilyen elnevezését kétségkívül megterheli az EGP-modell - minden bizony­nyal más miliőkhöz kapcsolódó - felső szintjének hasonló névcímkéje. Ahogy azonban az sem feltétlenül találó, erre a típusra sem sikerült mind ez idáig az itt alkalmazottnál megfelelőbb elnevezést találnom.

[730] Legalább egy megjegyzést érdemel az az időbeli jellegzetesség, amely az elmúlt évek két vizsgálatának tipológiai egybevetése alapján rajzolódik ki. Az alsóperiféria részará­nyának valamely csökkenése s a szolgáltatásmiliő súlyának növekedése mellett a felső szinten belül a cégmiliő számszerű képviselete nőtt a másik két típussal, elsősorban a szakmiliővel szemben. Bár ennek az eltérésnek a mértékét nem kell túlértékelni, valószínűleg valós tendenciát tükröz. Nem csupán a szóban forgó miliőtípus stratégiai elhelyezkedésének és potenciális vonzerejének felel meg, de annak a feltételezhető egybecsengésnek is, mely e miliőtípus integratív-stabilizációs jellege s a rendszerváltás nagyobb társadalmi mozgásait követő periódus (igaz, a legutolsó években már nem any- nyira zavartalan) konszolidációs tendenciái között állt fenn. Bizonyos értelemben ezzel egybecsengő megállapításokat eredményezett a 2005-ös vizsgálatnak az interszekciós- konszolidációs fogalompár szempontjából végzett elemzése és a korábbi vizsgálatok eredményeivel történt összehasonlítása (lásd Angelusz-Tardos 2006).

[731]  Hogy néhány konkrét példát is említsek, a függelékben bemutatott további két jelentős csoportosítással, az életstílus- és az ideológiai, politikai orientációs tipológiával való egybevetések, egyszerű kereszttábla-eredmények alapján: az első esetben (a 2005-ös teljes adatbázis alapján) a foglalkozási miliőtipológia mind az iskolai végzettség (négy- és hatosztatú), mind az életkor (négyosztatú) csoportosításaihoz képest valamivel erősebb, a második esetben az iskolázottsághoz képest ismét erősebb, az életkorhoz képest némileg gyengébb összefüggést produkál. (Mindkét esetben kedvező az összevetés a vizsgálatban alkalmazott hagyományos foglalkozási csoportosításhoz képest.)

[732]  A tipológia ilyen jellegű – iskolázottsági, életkori, továbbá nemek szerinti – összefüggéseit lásd a Függelék 4.1–4-3. táblázataiban.

[733] A 2005-ös Kulturális-Interakciós Rétegződés II. Vizsgálat teljes adatbázisa (N=2000) alapján; Netminer 2.6 network-elemző szoftver.

[734] A 2005-ös Kulturális-Interakciós Rétegződés II. Vizsgálat teljes adatbázisa (N=2000) alapján; Netminer 2.6 network-elemző szoftver.