Ugrás a tartalomhoz

A drogfogyasztás nemzetközi indikátorai; Szöveggyűjtemény

Nyírády Adrienn (szerk)

Budapesti Corvinus Egyetem

Az európai együttműködés kezdetei

Az európai együttműködés kezdetei

A szerhasználati mintázatok változása az 1960-as években nemzetközi figyelmet kapott, elsősorban az ENSZ és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) részéről. Európai szinten az akkori francia elnök Georges Pompidou tett javaslatot 1971 augusztusában az együttműködés és a koordináció erősítésére, melyben a közös epidemiológiai vizsgálatok végrehajtása is szerepelt. Az Európai Gazdasági Közösség és az Egyesült Királyság miniszteri szintű találkozóján 1972 októberében, Rómában fogadtak el egy közös, átfogó együttműködési programot, mely az egészségügy, az oktatás, a törvényhozás és a büntető igazságszolgáltatás területét egyaránt érintette. Ez az együttműködés, melyhez később további államok csatlakoztak (pl. Svédország) a Pompidou Csoport néven vált ismerté. Az Európa Tanács (Council of Europe, mely nem azonos az EU politikai döntéshozó szervével az Európai Tanáccsal (European Council)) népegészségügyi részlege 19 ország részvételével jelentést készített az epidemiológiai vizsgálatok szükségességéről, melyet a Tanács 1973-ban hozott határozata követett. A határozat szorosabb együttműködésre és információcserére szólított fel a kábítószer-fogyasztással összefüggő szociális és népegészségügyi kérdések területén.

Az 1970-es évek látványos módszertani fejlődést hoztak az Egyesült Államokban és Kanadában, ami nagy hatással volt az európai drogepidemiológiára is. Ennek eredményeként az 1980-as évek felmérései és indikátorai a korábban említettek mellett már a sürgősségi betegellátás és a halálozási adatokat, a kábítószerpiac indikátorait és átfogóbb rendőrségi adatokat is tartalmaztak. Megjelentek a survey módszerrel készült vizsgálatok az általános népesség és az iskoláskorúak körében, az egyedi, kliens alapú egészségügyi nyilvántartások, a szerhasználói populáció nagyságát célzó prevalencia becslések, az etnográfiai vizsgálatok és a különböző kvalitatív módszerek; valamint olyan statikus vagy dinamikus modellek, melyek integrálták a különböző indikátorokat.

Az európai indikátorrendszerre nagy hatással volt az a nemzetközi szakmai munka, mely számos – főként amerikai – nagyváros rendszeres adatgyűjtésén alapult. A nemzeti szintű jelentések kiegészítéseként e program (Community Epidemiological Working Group) keretei között az indikátorok és egyéb információs rendszerek módszertani fejlesztése is megvalósulhatott. Az eredményeket a WHO1980-ban és 1981-ben kézikönyv-sorozatában meg is jelentette. 14 nyugat-európai OECD tagország részvételével 1981-ben további kutatás indult a lehetséges epidemiológiai indikátorok azonosítására, melynek eredményeként ajánlás született standardizált adatgyűjtési eszközök kidolgozására.