Ugrás a tartalomhoz

A drogfogyasztás nemzetközi indikátorai; Szöveggyűjtemény

Nyírády Adrienn (szerk)

Budapesti Corvinus Egyetem

Kreatív megoldások

Kreatív megoldások

(i) Koncentráljunk kizárólag az alkohol-specifikus esetekre

Először is, a legtöbb ország nyilvántart korlátozott számú alkohol-specifikus esetet és körülményt. Az egészségügyi statisztikák szolgáltatják a legjobb példákat. Az English és társai (1995 ) által készített áttekintés 12 olyan BNO-9 diagnosztikai kategóriát azonosít, amelyek alkohol-specifikusak, pl. alkoholos májcirróozis, vagy gastritis. Ezek közül az egyiket, a félrenyelést, nem mindig tulajdonítják az alkoholnak, például Shulz és társai (1991) az ilyen esetek 25%-át ítélte úgy, hogy alkohol okozta. (…)

A mérés szempontjából különböző körülmények jelenthetnek problémát, pl. hiányos diagnózis a család stigmatizációtól való védelme érdekében, az igazságszolgáltatás változó gyakorlata. A továbbiakban tárgyaljuk, hogy ezek részét képezik az ártalmak mérésére szolgáló indikátorok összességének.

(ii) Alkoholfogyasztással nagymértékben összefüggőnek tekintett regisztrált esetek és körülmények alcsoportjainak azonosítása

A problémás esetek trendjének vizsgálatára, ellentétben a pontos prevalencia értékkel (ami a hagyományos epidemiológia kulcskérdése), elegendő az olyan esetek típusainak rutinszerű azonosítása, amelyről a helyi kutatások megállapították, hogy az alkoholfogyasztással nagymértékben összefüggnek. A klasszikus példa erre, hogy az útbiztonsági kutatásokban proxy változóként használják az egyjárműves, éjszakai, közúti baleseteket az alkohollal összefüggő balesetek mérésére. (pl. Holder és Wagenaar, 1993 ). Független kutatások többször kimutatták, hogy sok alkoholfogyasztó országban ezek gyakran összefüggnek az alkoholfogyasztással (pl. Hingson és társai, 1993). Miközben az alkohol szerepének jelölése ritka, ha egyáltalán rögzítésre kerül, az esemény időpontját gyakran rögzítik. Az akut alkoholfogyasztás okozta ártalmak mérésére proxy változóként szolgálnak az éjszaka elkövetett testi sértések és a sürgősségi osztályokon ellátott sérülések. Figyelembe kell venni a fontosabb változásokat az ellátásban, a rendőrség eljárási gyakorlatában és a nyilvántartási rendszerekben, de egyébként az ilyen „proxyk” vagy „helyettesítők” helyet érdemelnek az alkohol okozta ártalmak indikátorainak sorában.

(iii) Olyan események kontrollindikátorként való alkalmazása ugyanazoknál a hivatalos statisztikáknál, amelyek nem vagy csak ritkán kapcsolódnak alkoholfogyasztáshoz

A helyettesítő mérések esetében egyértelműen megvan az esélye annak, hogy az alkoholfogyasztáson kívüli számos egyéb faktor is torzítja. Ezen torzító tényezők legalább részben kontrollálhatók, ha kialakíthatók olyan kontrollváltozók, amelyeknél ismert, hogy nem, vagy csak ritkán kapcsolódnak alkoholfogyasztáshoz. Ezt a megközelítést alkalmazták Ausztrália északi részén, távoli, többnyire falusi körzetekben, ahol magas az őslakosok aránya. Rendelkezésre álltak alkoholfogyasztással összefüggő és ahhoz nem kapcsolódó morbiditási és mortalitási adatok. (Chikritzhs és társai, 1999 ).  A négyéves kutatási időszakban eltérő trendeket figyeltek az alkohollal összefüggő és az azzal nem összefüggő esetekben, amelyek arra utaltak, hogy az alkohollal összefüggő esetek számának megfigyelt csökkenése valós volt és nem más alternatív magyarázatok okozták. Kontrollfeltételeket alkalmaztak ahhoz is, hogy összehasonlítsák az alkoholfogyasztáshoz kis, illetve nagymértékben kapcsolódó közúti baleseteket, úgymint balesetek napközben, munkanapon, szemben az éjszaka, hétvégén (és fizetésnapon) történt esetekkel.

(iv) Kutatási adatok használata annak becslésére, hogy mekkora az alkohol egyedi hozzájárulása a problémás eseményekhez, és az indikátorok ennek megfelelő korrigálása

A megközelítés szemléletes példája az egészségügyi statisztikáknál alkalmazható ország vagy régió specifikus ‘oksági arányszámok’ (Aetiologic Fractions – AFs) képzése ismerten alkoholfogyasztással összefüggő halálesetek alapján (English és társai, 1995 ). Az elgondolás szerint vegyük az összes olyan megfigyelt morbiditási és mortalitási esetet, amelyeknél tudjuk, hogy legalább részben összefüggnek az alkoholfogyasztással, és becsüljük a valóban alkohollal összefüggő esetek számát az oksági arányszámok segítségével, minden korcsoportra és nemre külön kalkulálva. A használt módszerek kissé komplexek, a fejezet később tartalmaz részletesebb útmutatást arra vonatkozóan, hogy ez a megközelítés hogyan alkalmazható a rendelkezésre álló nemzeti morbiditási/mortalitási statisztikák esetén. English és társai (1995 ) munkájának módszertani részei szintén ajánlhatók az olvasónak, valamint célszerű megismerni a tanulmány eredményeket ismertető fejezetét is.

(v) Összetett indikátorok képzése

Bármely, részben alkohol okozta esemény prevalencia értékét egyértelműen befolyásolják más rizikófaktorok változásai. Több ilyen eseményből, az oksági arányszámmal történő korrigálás után, további arányokat számolva összevont mérőeszközt hozhatunk létre, amely növelni fogja ugyan a torzítási lehetőségeket, de szinte biztosan tompítja az átfogó hatásukat az indikátorra, mivel elég valószínűtlen, hogy mind ugyanabba az irányba torzítsanak, így a különböző torzítások inkább kiegyenlítik egymást. Ezért az alkoholfogyasztással összefüggő események összetett mérőszámainak változása nagyobb valószínűséggel tükrözi annak mértékét, hogy az alkohol fogyasztása mennyiben járul hozzá az ilyen ártalmakhoz.