Ugrás a tartalomhoz

A drogfogyasztás nemzetközi indikátorai; Szöveggyűjtemény

Nyírády Adrienn (szerk)

Budapesti Corvinus Egyetem

Korai halálozás miatt elvesztett életévek becslése (Person Years of Life Lost - PYLL)

Korai halálozás miatt elvesztett életévek becslése (Person Years of Life Lost - PYLL)

Miután minden egyes alkohol-oksági kategóriában azonosítottuk az alkohol okozta halálesetek számát (a körülmény-specifikus oksági arányszámok alkalmazásával), lehetséges az elvesztett idő mennyiségének becslése (években) olyan emberek esetén, akiknek korai halálát magas kockázatú alkoholfogyasztás okozta. Ez egy meglehetősen hatékony módszer, ajánlott annak becslésére, hogy az alkohol mennyiben járul hozzá a korai halálozáshoz. Nagy előnye, hogy összekacsolja a tényt, miszerint néhány alkohol okozta esemény fiatalok halálához vezet, pl. a balesetek fő oka, más események pedig csökkentik a várható élettartamot a későbbi években.

Többféle statisztikai módszert dolgoztak ki, amelyek megkísérlik megbecsülni a korai halálozás miatt elvesztett életévek számát, ugyanakkor a legtöbbnek megvan a maga hiányossága is. A legegyszerűbb és a legkönnyebben konceptualizálható csupán annyit tesz, hogy az életkort, amikor az egyén meghalt, kivonja a vizsgált populációra jellemző, várható élettartam becsült átlagából.

Murray és Lopez (1996 ) a Global Burden of Disease című munkájában a következő egyszerű képletet ajánlja a korai halálozás miatt elvesztett életévek kiszámítására:

3.1. egyenlet -


ahol

APYLL = korai halálozás miatt elvesztett életévek megközelítő száma

L= egy tetszőleges maximális életkor

dx= halálesetek száma egy azonos korú populációban

Forrás: Murray és Lopez (1996 )

Sajnos ez az egyszerű módszer végül felülbecsüli az elvesztett életévek számát, mivel nem veszi figyelembe a tényt, miszerint az egyén bármilyen korban ki van téve a halálozás bizonyos kockázatának, és ez a kockázat az évek számával változik. Lényegében, ha azok nem haltak volna meg, akik az alkohol miatt egyébként nem érték meg az öregkort, akkor is számolni kell más okból bekövetkező halálozás lehetőségével. Változó annak valószínűsége, hogy az egyén megéri a várható élettartamot és függ az egyén születésének időszakától és a nemétől. Mindebből következően, annak érdekében, hogy reális becslést kapjunk az elvesztett életévek számáról, olyan számítási módszert kell alkalmazni, ami használja az aktuális halandósági táblákat. Az egyik ilyen módszert, aminek a megközelítése eredetileg Chiangtól (1961, 1968) származik, Hakulinn és Teppo (1976 ) írta le. Ezt a módszert használták Holman és társai (1990), valamint English és társai (1995 ) is a PYLL számításához, és jelen esetben is ennek kifejtésére esett a választásunk.

A halálozási tábla alkalmazásához a PYLL kiszámításában a halál okával kapcsolatban több előfeltevés is megfogalmazódott:

  1. az egyének ki vannak téve számos olyan egymást kölcsönösen kizáró, egymással versengő halálokoknak, amelyek független kockázatot jelentenek

  2. az az átlagos időintervallum (t), amit egy adott életkorban elhunyt egyén megélhet, az egy halálok kiiktatásával sem változik, vagyis feltételezzük, hogy a korral járó halálozási ráta változásának mértéke konstans

  3. a t előtti halálozás valószínűsége egyenlő a t utáni halálozás valószínűségével a releváns életkori intervallumban

  4. a t átlagos intervallumban „megmenekült” és az adott intervallumban elhunyt egyén rendszerint a hátralévő intervallum közepén hal meg (Holman és társai 1990)

Annak érdekében, hogy ki tudjuk számolni a PYLL-t, az alkohol okozta halálozásokat (azaz alkohol okozta halálozások nyers számát szorozva az alkohol oksági arányszámmal) először ötéves életkori csoportokba kell rendezni, kezdve a 0-4 éves korcsoporttal, külön férfiakra és nőkre. A legfelső életkori csoport, amit bevonnak a PYLL számításába változhat, de általában tükrözi a vizsgált régió várható átlagos élettartamát. Például a legutóbbi vizsgálat, ami Ausztráliában becsülte az elveszett életévek számát az alkohol okozta haláleseteknél, bevont minden halálesetet 70 éves korig, azaz a maximális életkori csoport a PYLL számításakor a 65-69 közötti volt (Holman és társai 1990, English és társai 1995 ). Mivel akkoriban a legtöbb fejlett országban a várható élettartam átlaga 70-74 év között mozgott, ez megfelelőnek tekinthető. Ahogy a várható élettartam átlaga növekszik, úgy célszerű az idősebbek bevonása is. További megfontolás tárgya, amikor meghatározzuk, hogy melyik korosztályok relevánsak a korai halálozás becsléséhez, hogy vajon a 0 és 15 éves kor közöttiek ide tartoznak-e. A visszaélésszerű alkoholfogyasztásból eredő csecsemő- vagy gyermekhalálozás nagyon kis arányban fordul elő az alkohol okozta halálesetek között, de abból adódóan, hogy ilyen halálesetek előfordulnak nagyon fiatal korban is, a kapott PYLL az összehasonlításkor nagy értéket vehet fel. Míg önmagában nem probléma, ha a PYLL-t arra használják, hogy a halálokokat besorolják a közösségre nehezedő terhek alapján, a többnyire csak csecsemőket és gyerekeket érintő okok (pl. alacsony születési súly) aránytalanul nagy súlyt kaphatnak azokhoz képest, amelyek a középkorúakat vagy a fiatal felnőtteket érintik. Ezen oknál fogva néhány kutató a 15 éves kor előtti haláleseteket, azaz a 0-4 éves, 5-9 éves és a 10-14 éves korkategóriákat inkább kihagyja az elemzésből, így a PYLL-t csak a 15-69 éves kor közötti halálozásokra számolja ki (vagy ami a felső határ) (Holman, Shean 1986 ).

A korai halálozás becslése rugalmas abból a szempontból, hogy számítható egyéni feltételek szerint, „minden halálokra” vonatkozóan, vagy a feltételek kombinálásával. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy ha a PYLL-t egyszer egyéni feltételek szerint vezették le, nem összegezhető más számításokkal. Például amikor a PYLL-t az alkohol okozta halálozások minden típusára szeretnék becsülni, akkor a kor- és nem-specifikus halálozások teljes számát (korrigálva az alkohol oksági aránnyal) először össze kell adni, és aztán lehet a releváns képletet alkalmazni. Ennek oka, hogy a két vagy három eseményre csoportosan kiszámított PYLL mindig meghaladja a minden feltételre külön kiszámított egyéni PYLL-ek összegét. Ez azért merül fel, mert minél több halálokot távolítunk el, annál alacsonyabb a fennmaradó mortalitás – vagy a más okból bekövetkező halálozás kockázata. Ahogy a reziduális mortalitás csökken, a feltételek kombinációjának tulajdonított PYLL növekszik. English és társai az 1995-ös publikációjukban a PYLL becsléséhez külön erre a célra Dr. Jim Codde (Western Australian Health Department) által kifejlesztett számítógépes szoftvert használtak, a halandósági táblán alapuló módszerhez. Codde azóta kidolgozta a programot, és megalkotta a Rates Calculator szoftvert (1999). A PYLL számításához jelenleg az ausztrál népességére vonatkozó legutóbbi halandósági táblákat használják, ugyanakkor ezek helyettesíthetők alternatív halandósági táblákkal, ha szükséges.