Ugrás a tartalomhoz

A drogfogyasztás nemzetközi indikátorai; Szöveggyűjtemény

Nyírády Adrienn (szerk)

Budapesti Corvinus Egyetem

5. fejezet - 5. A kábítószer-fogyasztás kulcsindikátorai

5. fejezet - 5. A kábítószer-fogyasztás kulcsindikátorai

Horváth Gergely

Nemzeti Drog Fókuszpont

A Kábítószerek és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja (EMCDDA) hivatalosan 1993 februárjában alakult az Európai Közösség Európai Tanácsának 302/93 számú határozatával. A határozat értelmében Lisszabonban működik, feladatát teljes körűen 1995-tól látja el.

Az európai központ annak a felismerésnek az eredménye, hogy a kábítószer-probléma globális kihívások elé állítja Európát, és így nemcsak a tagállamok közötti együttműködést kell összehangolni, hanem az európai szintű válaszlépéseket is. Bár a Pompidou Csoport már működött, mint egy államok közötti együttműködési szervezet, a Római Szerződés keretei között politikai kompetenciákkal nem ruházták fel. Az 1980-as évektől egyre nagyobb politikai figyelmet kapott a kérdés. Megindult az epidemiológiai és a kezelési adatok standardizálása és összehasonlíthatóságuk javítása. Kezdetben azonban a tagállamok eszközeinek összehangolásáról volt szó, egységes európai rendszer felállításáról, az európai intézkedések integrálásáról azonban nem. Egészen az 1990-es évek elejéig hiányoztak az egységes cselekvési tervek. Az első cselekvési terv része volt a központ felállításáról szóló döntés is 1991-ben. Az első egységes, európai szintű válaszlépések a kínálat-csökkentésre, azaz a csempészet és a rendőri intézkedések összehangolására és a népegészségügyi (pl. fertőző betegségekre adott) válaszlépések összehangolására irányultak. Ezekben az években születtek az első hivatalos jelentések is. A maastrichti szerződés 1993-ban rögzítette először az európai intézményesített jogosultságokat, amit azután 1999-ben az amszterdami szerződés erősített meg.

Az EMCDDA tevékenysége jól mutatja történetének kettősségét: egyrészt az európai politikai és intézményi fejlődést, másrészt a kutatói hálózatok és a módszertani fejlesztés feladatát integrálja, különösen az epidemiológia területén. Az EMCDDA küldetése az alapszabálya szerint így szól:

„Biztosítja az objektív, megbízható és összehasonlítható adatokat az európai kábítószer-problémához kapcsolódóan: a kábítószerek, a kábítószer-függőség és annak következményei területén. [annak érdekében, hogy] a kábítószerekről és a kábítószer-helyzetről adott átfogó elemzéssel segítse az európai Közösséget és a tagállamokat a saját hatáskörükben végrehajtott döntések és intézkedések meghozatalában.”

A Központ elsődleges feladata éppen ezért az adatgyűjtés összehangolása és az elemzés végrehajtása, mely az évente megjelenő ún. Éves jelentés a kábítószer-problémáról Európában címet viselő kiadványban érhető tetten. Az összehasonlítható, objektív és megbízható adatok érdekében javaslatokat tesz indikátorok felállítására, és egységes definíciókkal és kritériumokkal támogatja a tagállamok munkáját az adatgyűjtésben. A Központ javaslatai, ajánlásai a tagállamok számára nem kötelező érvényűek. Az adatgyűjtés az összehasonlíthatóság érdekében történő fejlesztése, összehangolása időigényes és nehéz feladat, a tagállamok eltérő mértékben teljesítik azt. Az összehasonlítható adatok és a tendenciák elemzése azonban komoly segítség a válaszlépések és a cselekvési stratégiák megalkotásához. A Központ támogatja az információáramlást, biztosítja az elemzések publikációját, és a szakemberek közötti tapasztalatcserét.

Az epidemiológiai kulcsindikátorok

Amikor a Központ 1995-ben létrejött, összegyűjtötte az elérhető adatokat a tagállamokból, az egészségügyi ellátás, az igazságszolgáltatás és a kábítószerpiac indikátorait standardizált statisztikai táblák formájában. Minden országban választott kiemelt együttműködő partnert, a nemzeti drog fókuszpontokat, melyek összegyűjtötték és megküldték az elérhető legjobb adatokat. Ezek a fókuszpontok lettek a felelősek az adatok minőségének biztosításáért és az Unió standardjainak megfelelő jelentésért. Ezek a nemzeti irodák feladatul kapták az egységes módszertanok megismertetését és terjesztését a tagállamokban.

Az adatok európai összegzése kapcsán világossá vált, hogy nemcsak az adatok hozzáférhetősége volt jelentősen eltérő a tagállamokban, hanem különböztek az alkalmazott definíciók, módszerek, források, a lefedettség és az adatok minősége is, ami megnehezítette az elemzést és az összehasonlítást. Mivel nem volt praktikus az indikátorok széles körét lefedni, kezdetben öt indikátort alkalmaztak, mint az összehangolás és a minőségfejlesztés kiemelt prioritásait. Ezeket a drogprobléma elterjedtségére és az egészségügyi válaszlépésekre koncentráló indikátorokat kulcsindikátoroknak nevezzük.

  1. A szerhasználat elterjedtsége és a szerhasználati mintázatok a normál népesség körében (lakossági felmérések adatai a 15-64 évesek körében).

  2. A problémás kábítószer-fogyasztás elterjedtsége és a szerhasználati mintázatok (statisztikai prevalencia és incidencia becslések a 15-64 éves népesség körében).

  3. A kábítószer-fogyasztással összefüggő kezelési igények (eset-alapú egészségügyi nyilvántartási adatok a kezelést kezdő kábítószer-fogyasztók számáról és profiljáról).

  4. Kábítószer-fogyasztással összefüggő fertőző betegségek (a HIV, a hepatitis B és a hepatitis C vírus prevalenciája és incidenciája az intravénás szerhasználók körében).

  5. Kábítószer-fogyasztással összefüggő halálozás (kábítószer-fogyasztással közvetlenül összefüggő halálozás a halálozási nyilvántartásokban, speciális halálozási regiszterekben; és a bármilyen halálok monitorozása a szerhasználói kohorszokban).

Az iskoláskorúak körében végzett vizsgálatok módszertana nem szerepel a felsorolásban, mert a Pompidou Csoport standard eszközét az ESPAD (European School Survey Project on Alcohol and Other Drugs) vizsgálatok keretei között alkalmazták, 1995 óta rendszeresen. A sürgősségi esetek adatgyűjtését kihagyták, mert a tagállamok eltérő regisztrációja miatt nem volt mindenhol egyformán megvalósítható. A felsoroltak közül két indikátor – a kezelési igény indikátor és a problémás kábítószer-fogyasztás létszámbecslési adatai – alapvetően a Pompidou Csoport munkájának eredményei.

1995 és 2001 között a módszertani fejlesztés és a terepmunka kapta a főszerepet, a kulcsindikátorok útmutatóinak és technikai leírásainak kidolgozása mellett. A szakértők áttekintették a tagállamok és a hasonló területen tevékenykedő intézetek (WHO, NIDA, Eurostat) bevált gyakorlatait. A nemzeti drog fókuszpontok szakértőinek bevonásával éves találkozókat szerveztek minden kulcsindikátorhoz kapcsolódóan, mely találkozók azóta is megrendezésre kerülnek. Ezzel párhuzamosan a nemzeti irodák is megalakították saját munkacsoportjaikat az adatgyűjtés harmonizációja és az egységes európai módszertan megismertetése céljából.