Ugrás a tartalomhoz

Háromdimenziós szövettenyésztés

Dr. Bartis Domokos, Dr. Pongrácz Judit (2011)

Pécsi Tudományegyetem

Klinikai kipróbálás

Klinikai kipróbálás

Noha a klinikai kipróbálás fogalmát különféle módon határozták már meg, lényegében a klinikai kipróbálás olyan orvosbiológiai vagy egészségügyhöz kapcsolódó vizsgálat, amelyet kontrollált körülmények között embereken végeznek el. Maga a vizsgálat előre meghatározott protokoll szerint zajlik és az a célja, hogy új gyógyszert vagy eljárásokat vezessen be az emberi gyógyászatba. A klinikai kipróbálások típusai az interveniáló és a megfigyelésen alapuló. Az interveniáló vizsgálatokban résztvevőket a kutatásvezető kezelésnek vagy más fajta beavatkozásnak veti alá, melyek kimenetelét gondosan mérik. A megfigyeléses vizsgálatokban a résztvevőket csak megfigyelik és a paramétereik változásait a kutatók rögzítik.

A klinikai kipróblásban résztvevők olyan kísérletes terápiákhoz juthatnak hozzá, amelyek egyébként még nem hozzáférhetőek. Mivel a klinikai kipróbálásban szereplő terápiás eljárásokat, gyógyszereket addig még csak állatokon tesztelték, avagy legjobb esetben primer humán szövetek in vitro teszt kultúráiban, arról nincs még információ, hogy az emberi test hogyan reagál a klinikai kipróbálásra kerülő anyagokra vagy módszerekre. Hogy csökkentsék a klinikai kipróbáláshoz kapcsolódó kockázati tényezőket, útmutatók szabályozzák a klinikai kipróbálásban való részvétel lehetőségét.

Minden klinikai kipróbálási protokollt úgy terveznek meg, hogy az tartalmazzon egy sereg kizáró/bennfoglaló kritériumot, hogy az eredmények minél megbízhatóbbak legyenek. A „bennfoglaló kritérium” és a „kizáró kritérium” figyelembe veszi a kort, nemet, a betegség típusát és az előrehaldottság állapotát, a megelőzően alkalmazott terápiákat és a páciens egyéb betegségeit. Mielőtt bárki is csatlakozhatna klinikai kipróbáláshoz, előbb a fenti paraméterek figyelembevételével értékelik, hogy alkalmas-e arra, hogy résztvevő legyen. Esetenként olyan résztvevőkre van szükség, akik bizonyos betegségben szenvednek, amelyet vizsgálni szándékoznak a klinikai kipróbálás során, míg máskor egészséges résztvevőre van szükség. A bennfoglaló vagy kizáró kritériumokat azért tervezték meg, hogy a legmegfelelőbb résztvevőkkel végezzék a kipróbálást a lehető legkisebb kockázattal.

Noha a klinikai kipróbálás procedúrája változó, minden esetben előre meghatározott és részletes protokoll alapján történik a kivitelezés. A klinikai kipróbálást végző csapatban orvosok, ápolók, szociális munkások és más egészségügyi dolgozók is résztvesznek. A kipróbálásban résztvevők egészségi állapotát a kipróbálás kezdetén felmérik, majd a résztvevőt tájékoztatják a kipróbálás részleteiről és utasításokkal látják el. A kipróbálás egész ideje alatt a gondosan monitorozzák és rendszeresen ellenőrzik a résztvevőket.

Beleegyező nyilatkozatot minden résztvevőnek alá kell írnia. A beleegyező nyilatkozat egy formanyomtatvány, amely részletesen leírja a vizsgálatot, mint pl. a célját, az idejét, a szükséges beavatkozásokat és a kipróbálást irányító személyek elérhetőségét. A kockázati tényezőket és a potenciális előnyöket is elmagyarázza a nyomtatvány. Az információ alapján a jelentkező eldöntheti, hogy aláírja-e vagy sem a dokumentumot. A beleegyező nyilatkozat azonban jogilag nem kötelez semmire és a résztvevő bármikor kiléphet a kipróbálásból.

A klinikai kipróbálásban való részvétel előnyei közé tartozik a(z)

  1. hozzáférés új, potenciálisan hatékonyabb, de még kísérleti stádiumban lévő terápiához

  2. vezető klinikák orvosai felügyelnek a betegekre a kipróbálás folyamán

  3. orvosi kutatások segítése

A klinikai kipróbálásban való részvétel kockázatai:

  1. A klinikai kipróbálásnak kellemetlen, veszélyes, akár életveszélyes mellékhatásai is lehetnek

  2. A kísérletes terápia hatástalan

A klinikai kipróbálás típusai

Terápiás kipróbálás, amelyben kísérleti kezeléseket tesztelnek, új gyógyszer kombinációk, új sebészeti eljárások vagy besugárzásos terápia.

Megelőzéses kipróbálás az, amelyben a betegségek megelőzésének módozatait vizsgálják gyógyszerek, vakcínák, vitaminok, ásványi sók vagy életmód változások alkalmazásával.

Diagnosztikus kipróbálás azt célozza, hogy jobb teszteket állítsanak elő egy bizonyos betegség vagy tünetegyüttes diagnosztizálására.

Screening kipróbálásoknak az a céljuk, hogy a legjobb módszereket megtalálják bizonyos betegségek beazonosítására.

Életminőség tesztek (avagy Supportive Care kipróbálás) azt célozzák, hogy a krónikus betegségpben szenvedők életminőségét javítsák, növeljék konfort érzésüket.

A klinikai kipróbálásokat fázisokban hajtják végre. A klinikai kipróbálások minden fázisának külön célja van és a kutatókat segíti abban, hogy más-más kérdésekre kapjanak választ.

A klinikai kipróbálás fázisai

I-es fázisú kipróbálásban a kutatók a kísérletes gyógyszert vagy kezelést tesztelik egy kisebb csoporton (20–80) első alkalommal, hogy felmérjék a biztonsági kockázatokat, meghatározzák a biztonságos dózist és felmérjék a mellékhatásokat.

II-es fázisú kipróbálásban, a kísérleti gyógyszert vagy módszert nagyobb embercsoporton próbálják ki (100–300), hogy lássák a terápia hatását, és hogy tovább vizsgálják a biztonsági faktorokat.

III-as fázisú kipróbálásban, a kísérletes gyógyszert és terápiát még nagyobb csoporton tesztelik (1 000–3 000), hogy a hatékonyságot bizonyítsák, a mellékhatásokat vizsgálják, hogy minél biztonságosabban alkalmazhassák.

IV-es fázisú kipróbálásban, a piacrakerülés után gyűjtenek további információt a kockázati tényezőkről és az optimális felhasználásról.

Ahogy azt már az előző fejezetekben részleteztük, a biotechnológiai módszerekkel történő szövet készítés (tissue engineering) a regeneratív terápiák között rohamléptekkel fejlődik és reményt biztosít szervek és szövetek helyreállítására melyek krónikus betegség, öregedés, kongenitális deformitás vagy trauma következtében váltak működésképtelenné. „Tissue engineering” termékeinek alkalmazása a terápiás klinikai kipróbálások közé tartozik. Először 1980 körül írták le először, amikor biotechnológiai módszerekkel előállított bőrt alkalmaztak a klinikumban. Az artikuláris kondrociták klinikai alkalmazására először 1994-ben került sor, amikor is a térd porc apróbb sérülését kezelték ilyen módon. Az azóta elvégzett hihetetlen mennyiségű kutatás ellenére nem sok klinikai kipróbálást írtak le azóta ezen a területen. Szintetikus polimerek kondrocitákkal együtt történő alkalmazása új porc kialakítása céljából először 1991-ben került említésre, de részletes vizsgálatok a klinikai felhasználásról még nem láttak napvilágot. Lundburg kutatócsoportja intenzív kutatást végzett az átvágott perifériás ideg regenerációját követve az 1980-as években, de még most is nagyszámú állatkísérlet kerül publikálásra. Ami a csont regenerációt illeti az amerikai engedélyező ügynökség, FDA (Food and Drug Administration, USA) engedélyezte a csontnövekedési faktor BMP (bone morphogenic protein) klinikai alkalmazását, viszont csak kevés új klinikai vizsgálatot közöltek vázrendszerek és csontsejtek csont regenerációban való alkalmazásáról. Talán van oka annak, hogy ilyen lassan haladnak a klinikai alkalmazások. Általában 20–30 évnél is több telik el annál, mielőtt az alapkutatási eredmények új klinikai technológiák bevezetését lehetővé teszik. A vér és csontvelő transzplantáció sokat fejlődött az elmúlt 20 évben és sikeres terápiává lépett elő számos malignus és nem malignus betegség kezelésében. Az elmúlt években, már egyre inkább elvárássá vált, hogy a kutatók járják alaposan körül, és vegyék figyelembe az etikai kérdéseket, a kísérleti állatok jogait is beleértve, amelyek mind-mind lelassítják a klinikai alkalmazás beállítását. Ezen túlmenően azt is nehéz kétséget kizáróan bizonyítani a felügyelő és engedélyező hatóságok számára, hogy az adott sejt-váz konstrukció biztonságos, ezzel is késleltetve a tissue engineering applikációk terápiában történő alkalmazását.

Felnőtt őssejtek a szöveti terápiában

Endogén, felnőtt őssejtek használata mind etikai, mind jogi szempontból egyszerű a legtöbb országban. A német jog például a tisztított őssejteket a drog kategóriába sorolja. Mivel az őssejteket kizárólag személyes használatra tisztítják, így egyedi drognak számítanak. Éppen ezért Németországban az őssejtek alkalmazásához nincs szükség ugyanolyan állami engedélyekre, mint más drogoknak. Ennek ellenére, a klinikának „előállítási engedély”-t kell beszereznie a felügyelő hatóságtól. Az „XCell-Center”-nél a kinyerési, tisztítási és transzplantációs procedura garantáltan megfelel a GMP (Good Manufacturing Practice) kívánalmaknak, így biztosítva a beteg számára a maximális minőséget és biztonságot.

Az elmúlt néhány évben a felnőtt csontvelői őssejtek terápiában való alkalmazásait egyetemi kórházakban kísérelték meg. Ellentétben az embrionális őssejtekkel, amelyeket egyelőre még csak állatokon teszteltek, felnőtt őssejtek klinikai kipróbálása már folyamatban van. Pl. olyan betegek esetében, akik sorozatos szívinfarktuson estek át és hagyományos terápiák nem nyújthatnak komoly túlélési esélyt, a beteg saját csontvelői őssejtjeit már bejuttatták a szívébe. Kilenc nappal az őssejtek beteg szívizomba történő beinjektálása után a beteg elhagyhatta az intenzív osztályt. Ennek az egyedi sikeres alkalmazásnak köszönhetően, ma már több mint 300 beteget kezeltek egyedül a Düsseldorf-i kórházban hasonló módon – többnyire sikeresen.

Az „XCell-Center” kezelés több mint 3 500 beteg terápiájának gyakorlatán alapszik, akiket vagy az „XCell-Center”-ben kezeltek vagy más egyetemekkel és kutató intézetekkel együttműködve (2010 áprilisával bezárólag). Jelenleg az eredmények bizakodásra adnak okot különféle betegségek őssejtes kezelésének tekintetében.

Leukémia kezelése. A felnőtt őssejtek terápiás alkalmazása egyáltalán nem új. Őssejteket már több mint 40 éve használnak a „vér rák” azaz leukémia kezelésére. Általában ezt allogén csontvelő transzplantációval végzik, ahol a csontvelőt megfelelő donortól veszik le. Ebben a tekintetben a terápia különbözik attól, amit az „XCell-Center” tud ajánlani, mert ez esetben a beteg saját csontvelői őssejtjeit használják. A hematopoietikus őssejteket tartalmazó csontvelő beilleszkedik a recipiens szervezetébe és új vérsejteket termel. Addigra az eredeti csontvelői őssejteket és ezzel együtt a beteg leukemia sejtjeit már elpusztította a kemoterápia. A nem saját őssejtek esetében mindig gondot jelent a sejtek potenciális kilökődése. A betegnek ezért mindig szüksége van immunszuppresszánsokra, hogy megakadályozzák a kilökődési folyamatot. Érdekes megemlíteni, hogy a kilökődési folyamatok által aktivált védekezési reakciók hasznosak lehetnek a rákos folyamatok kontrollálásában, hiszen a felaktivált immunrendszer könnyebben pusztítja el a daganat sejteket. Más betegségekkel ellentétben, exogén őssejtek alkalmazása kívánatos a leukémia kezelése során.

Májelégtelenség. Számos klinikai kipróbálásra volt már példa máj rák, Hepatitis B vagy C és máj cirrhosis (alkohol, drog indukálta és primer cirrhotikus betegek esetében) esetében. A transzplantálásban felhasznált autológ BMSC-k vagy CD34+ vagy CD133+ alapján szortolt sejtek voltak. A beadás módja szintén különböző volt (perifériás vénába, portális vénába vagy máj artériába történt). Ezen klinikai kipróbálásoknak a végeredménye általában pozitív volt: a legtöbb beteg tolerálta a transzplantált sejteket és a máj funkciójuk általában javult. Többek között tesztelték a Child-Pugh score-t, albumin-t, AST-t, ALP-t, bilirubint, és véralvadási paramétereket. Mindent egybe véve azonban a kísérletes máj sejt regenerációs terápia még nem alkalmas rutin klinikai alkalmazásra. Ennek az is az oka, hogy a kis betegszám miatt megbízható statisztikákat nehéz volna végezni, ezért meg kellene azt is határozni, hogy (1) Mely esetek kezelhetők? (2) Mely sejtek és (3) Milyen bejuttatási módok szükségesek a sikeres terápiához? (4) Melyek az autológ sejtterápia kockázati tényezői, illetve jótékony hatásai májelégtelenség esetén?

Tovább kísérletes módszerek. A felnőtt őssejtek alkalmazási spketruma széles. Többek között felnőtt őssejtek alkalmazhatók porc, csont, bőr szövet felépítéséhez. További vizsgálatok szükségesek azonban emberekben az őssejtterápia hatékonyságának bizonyítására. Két külön vizsgálat jelent meg szakmai folyóiratokban 2007-ben, amely első alkalommal bizonyította azt, hogy endogén inzulintermelés aktiválható felnőtt őssejtterápia alkalmazásával 1-es és 2-es típusú diabéteszben. Az azonban még nem tisztázott, hogy új inzulin-termelő sejtek alakultak ki vagy a már meglévők regenerálódtak.

A neurológia területén is intenzív kutatás folyik, hiszen az őssejteket alkalmazó terápiás stratégia reményt jelent korábban kezelhetetlen betegségek pl. Alzheimer-kór, Parkinson-kór vagy sclerosis multiplex esetében. Ezen esetekben a határozott cél az, hogy vagy helyettesítsék, vagy regenerálják a károsodott neuronokat. Az egyik megközelítési módszer különösen a „stroke”-ot szenvedett betegek szempontjából érdekes. Kutatók a lipcsei „Fraunhofer-Institut für Zelltherapie und Immunologie”-ben sikkerrel jártak és gyógyulást idéztek elő állatkísérletek során felnőtt őssejtek felhasználásával.

Noha a sejtterápia és a „tissue engineering” a regenerációs terápia két jól megkülönböztethető ága, a következő példák esetében nehezen lehet különbséget tenni sejtterápia és „tissue engineering” között.

Bőr. A bőr „tissue-engineering” szignifikáns előrehaladást ért el a sebgyógyulás területén. Ez a terület azért fejlődött gyorsan, mert a bőr autograftok és allograftok fájdalmat okoznak, fertőzéssel és hegesedéssel járnak. Mostanában a „tissue-engineering” útján előállított bőrnek széleskörű a felhasználása, különösen égések kezelésében, ahol a limitáló faktor általában az autológ bőr hiánya. A mesterséges-biobőr kifejlesztése segítséget nyújt a mélyre ható égések és különféle bőr-elváltozások kezelésében. A mesterséges bőr kifejlesztése és használata akut és krónikus sebek kezelésében az elmúlt 30 év alatt vált tudományos koncepcióból kereskedelemben is kapható termékek sorozatává. A klinikai problémák megoldására alkalmas és engedélyezett termékek száma folyamatosan nő, azonban a jelenlegi „gold standard”-dal kell versenybe szálljon, ami az autológ bőr graft. A jelenleg elérhető bőr-helyettesítő termékek gyakran jelentenek problémát a gyenge integrációjuk miatt (általában az eredménytelen vaszkularizáció következtében), Gondot okoz még a hegesedés a graft széleinél és a differenciált szerkezetek teljes hiánya. A fő cél a bőrrel foglalkozó „tissue engineer”-ek számára, hogy úgy regenerálják a bőrt, hogy a sérült területen a teljes szerkezetet és funkciót a sérülés előtti szintre állítsák vissza. Új, szintetikus bioanyagok kifejlesztése folyamatos, és ezek talán lehetőséget biztosítanak arra, hogy a seb gyógyulási és regenerációs mechanizmusait kontrollálni lehessen a sejtek adhéziójának manipulálásaval az optimális szöveti fejlődés érdekében. A klinikai termékek kifejlesztésében központi probléma a bőrhelyettesítő terápiák, amelyek hatékony alkalmazásához szükséges a bőr gyógyulási folyamatának ismerete.

Noha számos kísérletes stratégiát vizsgáltak, jelenleg nincs kereskedelemi forgalomban olyan termék, amely összetett bőr graftként – dermális és epidermális komponensekből állva – alkalmas lenne teljes mélységű sebek permanent, autológ bőr terápiára. Az eredeti epitelializált tetemből származó allograftok használata óta, melyek olyan dermális alapot teremtettek, amelyekre epidermiszt lehetett graftolni, néhány kereskedelemben is kapható sejtmentes dermális analógot készítettek, melyet a klinikumban használnak dermális helyettesítőként. Ilyen pl. az „Integra” nevű termék. A Yannas és munkatársai által eredetileg kifejlesztett „Integra” I-es típusú szarvasmarha kollagént és glykozaminoglikán chondroitin-6-szulfátot tartalmazott. A ko-precipitátumot liofilizálják és dehidrotermális kezelésnek vetik alá, melynek következtében pórusokkal sűrűn lyuggatott hálózatot képez. A további kollagénes keresztkötést glutáraldehides kezeléssel érik el. Szilikon réteget is adnak a felszínhez, amely átmeneti epidermiszként funkcionál a traumák, dehidratáció és bakteriálsi fertőzés megelőzésének érdekében.

Bizonyos kötőszövetben a fibroblasztok képesek izom aktint, α-sima izom aktint (smooth muscle actin (SMA)) expresszálni és összehúzódni. Bizonyíték van arra, hogy ezek a sejtek, melyekre myoblasztokként hivatkoznak, felelősek a bőr sérülések bezárásáért és a sűrű, fibrózus szövetet tartalmazó hegszövet megszervezéséért, amely interferál a regeneráció folyamatával. Néhány évvel ezelőttig azonban nem feltételezték, hogy hasonló folyamat zajlik le a kötőszövetben. Számos kísérleti eredmény demonstrálta már, hogy kötőszöveti sejtek és az MSC-k prekurzorai expresszálnak SMA-t és összehúzódásra is képesek. Az a kérdés azonban változatlanul fennáll, hogy mi is az SMA-val rendelkező kötőszöveti sejtek specifikus szerepe fiziológiás és patológiás folyamatokban. Felületi sérülést követően az epidermis spontán módon regenerálódik. Mélyebb sérülés esetén viszont a dermisz nem regenerálódik, ehelyett a seb összehúzódással zárul és heg képződik. A makroszkopikus erő, amely a bőrsérülést összehúzza, kb. 0,1 N. Egyetlen fibroblaszt sejtkultúrában 1–10 nN-t tud kifejteni. Ennek következtében legalább 10−1/10 nN = 107 sejtre van szükség ahhoz, hogy egy seb záródjon. Amint az ismeretes, a húzóerő nagymértékben lecsökkenthető, ha megfelelő váz szerkezetet helyeznek a sebbe. Az a sejttípus, amely központi szerepet játszik az összehúzódásban, a miofibroblaszt. Miofibroblaszt irányú differenciálódást TGF-β1, a mechanikai fesültség és egy ECM komponens szabályozza. Amikor a vázszerkezetbe vándoroltak és hozzákötődtek a lyukacsos vázszerkezethez, a miofibroblasztok hosszú nyúlványai elvesztik az orientációjukat, majdnem random orientációjúvá válnak. Ennek megfelelően, a sejtek összetett szerkezetének kialakulását néhány, egymással ellentétes irányú vektor pár alakítja ki. A random erő vektorok összege közel nulla kell, hogy legyen. Azok a sejtek, amelyek a vázszerkezeten kívül maradnak, a teljes összehúzódási képességüket kifejthetik.

Izületi porc. Porc regenerációs procedúrákat azért fejlesztettek ki, hogy autológ kondrocitákat használjanak a porchibák kijavítására. Ehhez porc biopsziából, periosztenumból vagy perikondriumból származó prekurzor sejteket in vitro növesztettek és a kodrocita szuszpenziót használták, melyek terminális differenciálódás következtében kondrocitává alakultak. Amíg ezeket az eljárásokat már használták egyes klinikákon, a módszer korántsem széleskörben elterjedt. Az első 23 beteg közül, akiket Svédországban kezeltek szimptomatikus porc hibák miatt, tizenháromnak trauma vagy gyulladás okozta combcsont porc elváltozásai voltak 1,6–6,5 cm2 mérettartományban. A betegeket 16–66 hónapig követték és a kezelési eredmények nagyon bíztatóak voltak. Kezdetben a transzplantátumok megszűntették a térd merevedést és csökkentették a fájdalmat és duzzanatot minden betegnél. Három hónappal később, arthroszkópiával sikerült kimutatni, hogy a transzplantált szövet szintben van a környező szövetekkel szivacsos, látható határokkal. Átlag 36 hónappal a transzplantációt követően, az eredmények kiválóak vagy jók voltak a térd izületi transzplantátummal rendelkező betegek esetében, elfogadható három és rossz két betegnél. Két betegnél egy második műtétre is szükség volt súlyos chondromalacia miatt.

Csont. Az elmúlt évtizedben a „tissue engineering” a kis területeken károsodott szövetek bioanyagokkal történő kijavításától továbbfejlődött a három-dimenziós, biodegradábilis vázszerkezettel rendelkező szövetek beültetéséig, amely szövetekbe a beültetés előtt növesztik bele a megfelelő sejteket, amelyek alkalmasak akár nagy károsodott szöveti felületek regenerációjára is. A mostanában kifejlesztett vázszerkezetek közül a hidrogélek bizonyultak a legalkalmasabbnak porc és csont „tissue engineering” alkalmazásokban.

Érhálózat. Amíg a „tissue engineering”-nek széleskörűek a lehetőségei arra, hogy helyettesítsen vagy helyreállítson károsodott szöveteket, a leghatékonyabb felhasználása mégis a vékony, érhálózat nélküli szövetekre szorítkozott, mint például a bőr és a porc, melyek tápanyag- és oxigénellátása diffúzión alapszik. Hogy a diffúzió korlátait túlléphesse, az elkészített szövetnek működőképes érhálózattal kell rendelkeznie, mely a szövet belsejébe is eljuttatja a vért implantáció után. Az egyik szövetkészítésre szakosodott biotechnológiai cég „Cytograft” készítményei klinikai kipróbálás alatt állnak mind Európában, mind Dél-Amerikában. A vezető termékük a Lifeline™ graft hemodialízishez.

Központi idegrendszer. Embrionális, humán mezencefáliás sejtek (ezek közé tartoznak a dopaminerg idegi őssejtek) voltak az első transzplantált sejtek, melyekel a Parkinson kórt igyekeztek gyógyítani. Amikor ezeket a sejteket a Parkinson betegek striatumába injektálják, a sejtek dopaminerg neuronokká (DAN) differenciálódnak és szinaptikus kapcsolatokat alkotnak a gazda neuronokkal, mellyel közel normális szintre helyreállítják a striatopallidotalamikus aktivitást. Az ilyen transzplantáció eredménye azonban igen változó volt. A legjobb esetben dramatikus javulás mutatkozott a klinikai állapotban, amely akár 5–10 évig is eltartott. Más esetekben a javulás minimális volt vagy még annyi sem és a beteg állapota megállás nélkül romlott. Két beteg boncolási eredménye, és állatkísérletek arra engednek következtetni, hogy ez a nagy variabilitás a transzplantált sejtek túlélésében keresendő. Úgy gondolják, hogy legalább 80 000 DAN-nek (kb a humán substantia nigra normál DAN állományának 20%-a) szükséges ahhoz, hogy jótékony hatás elérhető legyen.

Szívizomszövet. A szakirodalomban már leírták, hogy szatellit sejtek beültetése patkány, nyúl és disznó cryo-infarktusos ventrikuláris izomszövetébe sikeres integrációt mutatott és beépült a szívizomba, kardiomiocitává differenciálódott és javította a szív működését. A szatellit sejtek károsodott humán szívben történő első I-es fázisú klinikai kipróbálását Menasche hajtotta végre egy 72 éves betegen, aki súlyos kongenitális szívelégtelenségben szenvedett, mely egy kiterjedt miokardiális infarktus következményeként lépett fel. A szatellit sejteket a quadricepsz izom biopsziából izolálták, majd két héten keresztük, in vitro körülmények között tenyésztették, míg el nem érték a 800×106 sejt számot (65% myoblaszt), amelyeket a károsodott szívizomba mintegy 30 injekcióval juttattak be, kis átmérőjű tűt használva. Szimultán elvégzett kettős bájpassz műtétet végeztek a miokardium életképes, de ischaemiás területein. Hat hónappal később, a beteg tünetei dramatikusan javultak. Echokardiogrammal sikerült új, összehúzódásra képes területeket kimutatni, míg fluoro-deoxyglükóz pozitron emissziós tomográfiával az károsodott terület megnövekedett metabolikus aktivitását. Mivel a by-pass területe távol esett a javulást mutató izomszövettől, ezért kevéssé valószínűsíthető, hogy a javulást megnövekedett kollaterizáció okozná. Ezután a kipróbálás után számos beteget kezeltek hasonló szatellit sejt transzplantációval.

Urethra és hólyag. A vékonybél és hólyag szubmukózális rétegéből származó, sejtmentes kollagén-alapú mátrixok széles körben használatosak állatkísérletekben. Az eredményeket klinikai kísérletsorozatokban bizonyították hipospandiában szenvedő betegeken, mely olyan betegség, amelyben az uretra nyílása nem a megfelelő helyen található. Tetemek hólyagját szétválasztották és a szubmukózális réteget izolálták. A szubmukózáról a sejteket eltávolították, majd ezt használták a betegek uretrájának helyreállításához. A mátrixot 2–16 cm méretre vágták, majd új-uretrákat képeztek a mátrix anasztomózis kialakításával. 4–7 éven át követve a betegek állapotát kiderült, hogy a 40 betegből 34-nél sikeres volt a beavatkozás. Hat betegnél visszatértek a panaszok, egy betegnél pedig fisztula alakult ki az újonnan kialakított vizelet csatorna mentén. A vizelet átlag maximális áramlási sebessége a műtét után megnövekedett.

Az ideális anyag a vizelettartási problémák és a vezikouretrális reflux kezelésére könnyen beinjektálható, nem migrál és tartja a térfogatát. Alginát kondrociták közé ágyazva szintetikus szubsztrátként funkcionál, beinjektálható és fenntartja a porc szerkezetet in vivo. Két sok-központú klinikai kipróbálást is végrehajtottak a fent említett technológiát használva. Egyes fázisú klinikai kipróbálások 80%-ban sikeresnek bizonyultak mind 3, mind 12 hónappal a műtét után.

Tüdő. Funkcionális tüdőszövet készítése még koránt sem széles körben végzett eljárás, noha tüdő szövetre nagy szükség lenne terápiás célzattal. Chronic obstructive pulmonary disease (COPD) az egyik leggyakoribb betegség világszerte, amely több millió embert érint és csak az USA-ban a negyedik leggyakoribb halálok. A sérült tüdő parenchyma pótlása a pulmonáris „tissue engineering” elsődleges célja. A jelenlegi sejt-alapú terápiás stratégiákat a XV-1. ábra foglalja össze.

XV-1. ábra: Sejt alapú terápiás stratégiák a tüdőhöz

Sajnos, a tüdő parenchyma nagyon összetett, 3D szerkezetének (XV2. ábra) kapcsolatban kell lennie mind a légutakkal, mind a tüdő keringési rendszerével.

XV2. ábra: A tüdőszövet szerkezetének összetettsége fejlődés során

Érthető módon, a nehézségek következtében az in vitro tüdő szövet előállítás realitása csekély.