Cseri Julianna (2011)
Debreceni Egyetem
Tartalom
A fokozottan működő szervek megnövekedett oxigénigénye és fokozott széndioxid-termelése a keringési és a légzési szervrendszer összehangolt, egymást segítő működését igényli. A keringő vérmennyiség (keringési perctérfogat) és a légzési perctérfogat növekszik, a keringő vérmennyiség szervek közötti megoszlása változik (redistributio következik be).
A keringési perctérfogat a pulzustérfogat és a frekvencia szorzata. A perctérfogat és a perifériás ellenállás megszabja a szisztémás vérnyomást, ami különböző szervek esetében a megfelelő perfúziót biztosítja. A szisztémás vérnyomást idegi, reflexes folyamatok ill. humorális hatások szabályozzák.
A perfúziót (szöveti átáramlást, Q) a perfúziós nyomás (P1-P2) és az adott érterület perifériás ellenállása (R) határozza meg: Q=(P1-P2)/R
ahol P1 a szerv artériáiban mérhető vérnyomás, P2 a szerv vénáiban mérhető vérnyomás.
A fokozottan működő szövetekben, szervekben lokális vazodilatáció biztosítja a fokozott vérátáramlást (a keringő vérmennyiség redistributiója).
A kielégítő ventiláció feltétele:
A külső légtér és az alveoláris gáztér közötti kielégítő légcsere, amit a légzőmozgások biztosítanak (légzésszabályozás)
Kielégítő külső légzés, amit a megfelelő légzőfelület és a megfelelő kisvérköri keringés biztosít.
A keringési és a légzési szervrendszer működésének összehangolásában alapvető szerepe van a széndioxid-többletnek (hypercapnia) és az oxigénhiánynak (hypoxia).
A hypercapniát a centrális és a perifériás kemoreceptorok egyaránt érzékelik. A centrális kemoreceptorok izgalma közvetlenül fokozza a vérnyomásemelő (presszor) központ és a nyúltvelői belégzőközpont, valamint a hídban található apneuziás központ aktivitását. A perifériás kemoreceptorok aktiválása reflexesen hoz létre vérnyomás-emelkedést és légzésfokozódást.
A hypoxia nem jelent adekvát ingert a centrális kemoreceptorok számára, hatásai a perifériás kemoreceptorokon keresztül, reflexesen érvényesülnek.
Összefoglalva:
A keringési és a légzési szervrendszer szinergizmusban működik.
A keringés magas nyomású részein lévő baroreceptorok (sinus caroticus, aortaív receptorai) izgalma mindkét esetben deprimáló hatást vált ki.
A hypercapnia (légzési eredetű acidózis) centrális és perifériás támadásponttal mind a keringési, mind a légzési perctérfogatot fokozza.
A perifériás kemoreceptorok izgalma (hypoxia, hypercapnia, respiratórikus és metabolikus acidózis) mind a keringési, mind a légzési perctérfogatot fokozza.
Az összehangolásban a hypothalamus, a limbikus rendszer és a neocortex is szerepet játszik.