Ugrás a tartalomhoz

Népegészségügyi genomika

Ádány Róza (2011)

Debreceni Egyetem

Elhízás

Elhízás

Az elmúlt mintegy három évtizedben a túlsúlyosság és elhízás prevalenciája rapid és meredek növekedést mutatott elsősorban a fejlett országokban, s az érintett országok sorából hazánk sem jelent kivételt. A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Kara és konzorciumi partnerei által a közelmúltban a magyar felnőtt populációra reprezentatív mintán elvégzett, a centrális elhízás, a zsírháztartás zavarainak és a magas vérnyomás társulásával jellemzett metabolikus szindróma, illetve összetevői prevalenciájának felmérésére elvégzett vizsgálat eredményei szerint centrális típusú elhízás állapítható meg a magyar felnőtt férfiak mintegy 42-83 %-ban, s a felnőtt nők mintegy 49-95 %-ban (mindkét nem esetében korcsoporttól függően).  

5.5. ábra - A metabolikus szindróma és egyes komponenseinek prevalenciája (%) nem és korcsoport szerint a magyar populációban, 2008

A metabolikus szindróma és egyes komponenseinek prevalenciája (%) nem és korcsoport szerint a magyar populációban, 2008

IDF=az International Diabetes Federation kritériumrendszere alapján

ATP III= Adult Treatment Panel III kritériumrendszere alapján

Népegészségügyi szempontból nem vitatható az a megállapítás, hogy a testsúlyt alapvetően környezeti tényezők, ezen belül elsősorban a táplálkozás mennyiségi és minőségi sajátosságai határozzák meg, de mono- és dizigóta ikerpárok vizsgálatával igen nagyszámú vizsgálat mutatott rá arra, hogy a testtömeg index (Body Mass Index – BMI) meghatározásában a genetikai tényezők is szerephez jutnak.   

Egy svéd vizsgálatban 25000 ikerpár BMI adatait elemezve a korrelációs együtthatót férfiak esetében 0,7-nek, nők esetében 0,66-nak találták, ami jelentős genetikai meghatározottságra utal. A BMI genetika meghatározottságát támasztja alá a finn, japán és amerikai ikervizsgálatok eredményeinek meta-analizise is. Tovább erősítik a genetikai tényezők jelentőségét azon – 5000 egyén bevonásával elvégzett dán - adoptációs vizsgálatok eredményei, melyek az adoptált gyermekek és biológiai szüleik, s nem nevelő szüleik BMI státusza között találtak szignifikáns összefüggést.

A testtömeg genetikai meghatározottságára vonatkozó ismereteink jelentős részben olyan vizsgálatokból származnak, melyeket fiatal koruk óta súlyosan elhízott egyéken ill. azok csoportjain végeztek el.

Pleiotrop szindrómák

Mintegy harminc olyan szindrómát írtak le, melyekben a kóros mértékű elhízás vezető (vagy inkább legfeltűnőbb) tünetként jelenik meg jellemzően mentális retardációval és szervfejlődési rendelleneség(ekk)el társulva (ún. pleiotrop szindrómák). Ezen örökletes szindrómák mindegyikében azonosították az érintett lókuszokat, s néhány esetben a kóros gént is.

Részletes elemzést l. Ádány R.:  Az egészségmagatartás genetikai meghatározottsága. In: Ádány R. (szerk): Népegészségügyi genomika. Medicina Kiadó, Budapest, 2012

Tiszta obesitás szindrómák

Ismertek a súlyos gyermekkori elhízás olyan esetei is, melyek egyéb elváltozásokkal nem társulnak. Ezek az un tiszta obesitás szindrómák, melyekben olyan génelváltozásokat azonosítottak (a leptin és a leptin receptor génjeiben, valamint a POMC –proopiomelanocortin- és MC4R génekben), amelyeket korábban már állatkísérletek kapcsán leírtak (kandidáns gén megközelítés) .

Közönséges elhízás

A közönséges elhízás genetikai hátterének feltárását az un. genomiális vizsgálatok célozták/célozzák meg. Ezek két fő csoportba oszthatók:  

1. Kapcsoltsági (linkage) vizsgálatok  

A különböző etnikai csoportokon (pl. francia kaukázusi, afrikai amerikai, pima indián, stb) elvégzett kapcsoltsági vizsgálatok eredményei alapján került megalkotásra az un. obesitas géntérkép a Pennington Biomedical Research Centre-ben, mely a (http://www.obesite.chaire.ulaval.ca/genemap.html) hozzáférhető.

Az obesitással összefüggésbe hozható fenotípus kialakulásáért felelős lókuszok nagyszámban azonosításra kerültek, közülük a 3-as kromoszómán azonosított lókusz olyan kandidáns géneket tartalmaz, mint az adiponectin, GLUT2 és PI3K gének, míg a 17-es kromoszóma lókuszt a GLUT4 and PPARα gének teszik különösen érdekessé. Finn testvérpár vizsgálat keretében az Xq24 lókuszon három funkcionális gént azonosítottak (AGTR2, SLC6A14 és SLC25A5), melyek közül az SLC6A14 gén egyik SNP haplotipusa szinifikáns összefüggést mutatott az obez fenotípussal.  

2. Asszociációs vizsgálatok  

Ezek a vizsgálatok alapvetően olyan kandidáns génekre korlátozódtak, melyek esetében feltételezhető, hogy termékük valamilyen formában az energia-háztartásban involvált. Genomiális asszociációs vizsgálatok jelenleg vannak folyamatban. Ezeknek a vizsgálatoknak az eredményei gyakran inkonzisztensnek mutatkoznak. Talán az MC4R gén V103I allél variánsa esetében tekinthető elfogadottnak az a megállapítás, hogy az elhízással szemben protektív hatással bír. Az asszociációs vizsgálatok alapján összeállított géntérkép a (http://www.obesite.chaire.ulaval.ca/genemap.html) web-helyen szintén elérhető.