Jelátviteli folyamatok csoportosításának alapja az üzenetet küldő és célsejt távolsága.

endokrin jelátvitel: a belső elválasztású mirigyekben termelt hormonok vérárammal jutnak el a célsejtekhez, hosszú utat tesznek meg a hírvivő molekulák (pl. a hasnyálmirigy ß sejtjei által termelt inzulin a véráramba kerül, így jut el távoli izom, zsír, ill. májsejtekbe, ahol majd kifejti hatását).

6.4. ábra - Az endokrin jelátvitel sematikus ábrázolása

A jelátviteli folyamat a hírvivő anyagok vérárammal történő továbbítása következtében hosszú.

parakrin jelátvitel: a hírvivő molekulák a szekréciós sejt közelében maradnak, nem kerülnek be a véráramba, legtöbbször a sejtközötti állomány közvetítésével jutnak el a célsejthez, lényegesen rövidebb távolságot tesznek meg, mint a véráram közvetítésével „szállított” hírvivők (pl. a hasnyálmirigy által termelt szomatosztatin hormon lokálisan hat).

6.5. ábra - Autokrin jelátvitel sematikus ábrája. A jelvivő molekulák a sejtközötti állomány közvetítésével jutnak el a célsejthez

autokrin jelátvitel: a sejtek a saját maguk által termelt anyagokra reagálnak, a hírvivő molekula és receptora ugyanabban a sejtben fejeződik ki (pl. bizonyos neurotranszmitterek és növekedési faktorok az őket termelő sejtekhez kötődnek).

6.6. ábra - A parakrin jelátvitel speciális esetei

Autokrin jelátvitel: a célsejt megyegyezik a szekretoros sejttel. Kontaktusfüggő jelátvitel: a szignálmolekula a sejtek felszínén fejeződik ki (juxtakrin jelátadás). Szinaptikus jelátadás (jeladó és célsejt nagyon közel, mindössze néhány nm távolságban van)