Ugrás a tartalomhoz

A környezeti sugárzás anomáliái

Dr. Várhegyi András (2011)

3.2 Ércfeldolgozás

3.2 Ércfeldolgozás

A kitermelt érc urántartalmának kinyerése vizes oldatokon keresztül, azaz hidrometallurgiai módszerekkel történik. A konkrét eljárás nagymértékben függ az uránt tartalmazó ásványok jellegétől, az érc minőségétől (urántartalom), az érc általános ásványi összetételétől. Az ipari méretekben alkalmazott módszerek az alábbi csoportokba sorolhatók:

  • Az érc megőrlését kövező klasszikus vegyi ércfeldolgozás (angol terminológiával: mill process)

  • Az érc kültéri felhalmozását követő perkolációs kilúgzás (heap leaching)

  • Fúrólyukakon keresztül végzett kitermelés, kilúgzás (in situ leaching)

Az érc feldolgozása az ércosztályozással kezdődik. Már a bányából kijövő csilléket is minősítik radioaktivitásuk alapján: gamma sugárzásmérés alapján a határértéket el nem érő radioaktivitású kőzetet tartalmazó egységek közvetlenül a meddőhányóra irányítják. Az ércnek minősülő kőzetet (ami közé a bányaműveletek során meddő is keveredhetett, vagyis az érc "felhígult") az ércosztályozóban radioaktivitásuk (gamma-sugárzásuk) alapján tovább csoportosítják: a meddőnek minősülő visszakerül a meddőhányóra, a "jó" minőségű érc vegyi dúsításra, míg a "gyenge" minőségű nyílttéri kitermelésre (perkoláció) kerül.

A klasszikus vegyi ércfeldolgozás első lépéseként az uránt ásványaikból savas vagy alkalikus karakterű oldatokkal kioldják. A gyakorlatban ezt előbbi esetben ezt kénsav, utóbbinál pedig hidrogén karbonát adagolásával valósítják meg. Az urán a természetben hat és négy vegyértékű oxidált formában található: UO3 illetve UO2. A hat vegyértékű urán közvetlenül oldatba vihető, a négy vegyértékű formát ehhez oxidálni kell. Ez további reagensek, oxidálószer és katalizátor bevitelével valósítható meg a gyakorlatban, savas technológia esetén pl. mangánérc (piroluzit) adagolásával.