A földalatti bányaüregek például a bányabezárást követően, a vízkiemelés beszüntetését követően fokozatosan feltelnek vízzel, és az ott (esetlegesen) visszamaradt szennyezéseket, feltárt és le nem termelt ércesedéseket oldva elszennyeződhetnek. A mindenkori vízszint feletti üregrendszer légterében pedig igen magas radonkoncentráció alakulhat ki, amely a felszínre áramolva jelentős munkahelyi vagy lakóhelyi sugárterhelést okozhat.

A bánya üzemelésének időszakában a földalatti bányatérségeket szellőztetni kell. A szellőztetés célja a friss levegő biztosítása a földalatti munkahelyeken, ezzel egyidejűleg az elhasznált levegő eltávolítása, kibocsátása a légkörbe. Az uránbányákban a fejtések, földalatti robbantások során keletkező nitrózus gázok, por, az érctestekből kilépő radon eltávolítása mellett a munkahelyek hűtése is fontos feladat. A mecseki mélyebb bányákban, 1000 m-t is meghaladó mélységben a primer kőzethőmérséklet elérhette, meghaladhatta az 50 °C-ot. Az alkalmazott áthúzó szellőztetés kibocsátási pontjai tipikusan a bányaüzemi légaknák. A Mecseki Ércbányászati Vállalat (MÉV) IV. számú bányaüzemi légaknáját mutatja a 3.2. ábra.

3.2. ábra - A MÉV IV. számú légaknája

A MÉV légaknáinak emisszióját, környezetterhelését, üzemelésük időszakában, a 3.1. táblázatban foglaltuk össze:

A monitoring adatok szerint a légaknából kilépő aktivitás jelentősen felhígul, az aknától távolabb (100 m) a radiológiai paraméterek alig haladják meg a természetes háttér értékét. A légaknák környezetében viszonylag nagyobb távolságokra (több 100 m, uralkodó szélirányban néhány km) megfigyelhető jelenség továbbá, hogy a növényzeten, talajban a ²¹⁰Pb aktivitáskoncentrációja anomális, tipikusan nagyságrenddel meghaladja az egyensúlyi értéket. Ennek oka a radon bomlástermékek fokozott kihullása a levegőből, amelynek a ²¹⁰Pb hosszú élettartamú (T= 22,3 év) komponense.

A meddőhányókra ugyan – elnevezésük is erre utal – a műrevalósági határ alatti érc- (urán) tartalmú kőzetek kerülnek, ezek radioaktivitása jellemzően anomális, többszörösen meghaladja a háttér értéket. Kivételt képezne ez alól az olyan meddőhányók, ahol csak inaktív kőzet elhelyezése történt, ilyenek például az aknamélyítési meddők. Tipikusan azonban az inaktív bányameddő és a műrevalósági határ alatti, ércosztályozási meddő keverten kerül a meddőhányókra. A MÉV legnagyobb, központi III. számú meddőhányójának légi felvételét, valamint a meddő még fedetlen felületén mért gamma dózisteljesítmény izovonalas térképét mutatja a 3.3. ábra.

3.3. ábra - A MÉV III. számú központi meddőhányója és gamma dózisteljesítmény térképe (áthalmozás után, fedés előtt)

A MÉV meddőhányóinak legfontosabb mennyiségi és radiológiai paramétereit, környezetterhelését, még a rekultivációt megelőző időszakban, a 3.2. táblázaban foglaltuk össze:

A táblázat adataiból látható, hogy a meddőhányókon mérhető radiológiai paraméterek kb. egy nagyságrenddel haladják meg a természetes háttér értékeket. Az objektumtól távolabb (100 m) viszont már közel háttérszintű értékeket mérhetünk.

A "gyenge" minőségű ércet (tipikusan 100–300 g/t urántartalom között) a MÉV-nél ún. perkolációs technológiával dolgozták fel. A cm-es nagyságú darabokra összetört ércet a külszínen felhalmozták, szódás (NaHCO₃) oldattal kezelték. A perkolációs halmok alatt elhelyezett fólián összegyűlt oldatból vonták ki az uránt a helyszínen elhelyezett ioncserélő gyanta oszlopokon. A termelés befejezésével a meddőt először tiszta vízzel kezelték, hogy a vegyi szennyezettségét csökkentsék, mindazonáltal a visszamaradt perkolációs meddőhányók mind kémiai, mind radiológiai szempontból potenciális szennyező források. A MÉV II. számú perkolációs területét, meddőhányóit mutatja a 3.4. ábra., a rekultivációt megelőzően.

3.4. ábra - A MÉV egykori II. számú perkolációs területe

A MÉV perkolációs meddőinek legfontosabb mennyiségi és radiológiai paramétereit, környezetterhelését, még a rekultivációt megelőző időszakban, a 3.3. táblázatban foglaltuk össze:

Az adatokból megállapítható, hogy a perkolációs meddők radioaktív paraméterei a „normál” meddőhányókénál valamivel magasabbak, legalább egy nagyságrenddel meghaladva a természetes háttér értékeket. Az objektumtól távolabb (100 m) viszont itt is közel háttérszintű értékeket mérhetünk.

Az érc vegyi feldolgozása, az urán kinyerése az ércből, majd U koncentrátum (angolul: yellow cake, „sárga por”) előállítása ércdúsító üzemben történik. A MÉV-nél az urán feldolgozása az alábbi legfontosabb munkafolyamatok, technológiai lépések szerint történt: az érc felszíni tárolása  törés  ércosztályozás  őrlés  feltárás kénsavas (H₂SO₄) technológiával  szorpció (az urán megkötése műgyanta oszlopokon)  elúció (az urán leoldása a gyantáról sósavval)  kicsapás (mésztej hozzáadásával)  szárítás  csomagolás. A technológia végeredményeként közel 60 % U-tartalmú koncentrátum, és radioaktív, vegyileg szennyezett gyártási maradék, zagy keletkezett, amelyet csővezetéken juttattak ki a zagytározókra.

A MÉV Ércdúsító üzemét és a közvetlen szomszédságában kialakított I. számú perkolációs területet mutatja a 3.5. ábra. A terület radiológiai szennyezettségét (rekultiváció előtt) illusztrálja a terület gamma dózisteljesítmény térképe. A jelentősebb radioaktív anomáliák az érc felszíni tárolásához, mechanikai feldolgozásához, a vegyi technológia központi épületéhez és az egykori hulladék depóhoz kapcsolódnak. A talaj radioaktív szennyezése mellett olaj-, sav- és nehézfém-szennyezések is kialakultak, a talajvíz is szennyeződött (urán, sav, olaj).

3.5. ábra - A MÉV egykori ércdúsító üzeme és I. számú perkolációs területe (balra). A terület radioaktív talajszennyezését illusztráló gamma dózisteljesítmény térképe (jobbra)

A MÉV ércdúsító üzemi terület legfontosabb radiológiai paramétereit, környezetterhelését, a rekultivációt megelőző időszakban a 3.4. táblázatban foglaltuk össze:

A táblázat adatai azt mutatják, hogy a talaj radioaktív szennyezettségét jelző gamma dózisteljesítmény paraméter igen szélsőséges értéktartományban ingadozik, a háttérszint-közeli értékektől (szennyezés-mentes területrészeken) egészen a primer ércet jellemző, µGy/h-ás nagyságrendű értéktartományig. A területtől távolabb (100 m) viszont már gyakorlatilag a háttérsugárzás értékeit mérhetjük.

A zagytározókon elhelyezett urándúsítási maradék, zagy radioaktivitása alig marad el a kiindulási érc őrlemény aktivitásától, hiszen az urán bomlási sorozata mindössze egyetlen elemének, az uránnak a kivonása történt meg a folyamat során, az összes többi radionuklid, köztük a fő gamma-sugárzók (²¹⁴Bi, ¹²⁴Pb) és a ²²²Rn-ná bomló ²²⁶Ra, a zagyban maradt. Ehhez járul a technológiai folyamat során adagolt összes kémiai komponens, a kénsav és sósav mésztejjel közömbösített maradéka, a katalizátorként adagolt mangánérc stb. Mennyiségét tekintve pedig gyakorlatilag a teljes feldolgozott uránérc anyaga jelen van (az érc átlagos urántartalma kb. 0,1 %), plusz a technológia során hozzáadott oldatok és adalékanyagok. A MÉV zagytározóinak légi fotója látható a 3.6. ábrán.

3.6. ábra - A MÉV egykori zagytározóinak látképe

A MÉV zagytározóinak legfontosabb mennyiségi és radiológiai paramétereit, környezetterhelését, még a rekultivációt megelőző időszakban, a 3.5. táblázatban foglaltuk össze:

Az ércdúsító üzemelésének időszakában a zagytározó felületén nyílt vízfelület, "tó" található, amelynek vizét visszaforgatják az üzembe. A rekultiváció során, első lépésként a zagytó vizének a lecsapolása történik meg, szabaddá válik a rendkívül anomális radioaktivitású zagyfelület, amelynek fokozatos kiszáradásával a radioaktív emisszió tovább fokozódik (kiporzás, radon exhaláció). A zagytározók szilárd felületén a radioaktív szintek mintegy 2 nagyságrenddel haladják meg a természetes háttérsugárzás értéktartományát; a tározóktól eltávolodva (100 m) viszont a háttérnél csak kissé magasabb értékeket mérhetünk.