Ugrás a tartalomhoz

A környezeti sugárzás anomáliái

Dr. Várhegyi András (2011)

5. fejezet - 5. A rekultiváció sugárvédelmi vonatkozásai (szerző: Dr. Várhegyi András)

5. fejezet - 5. A rekultiváció sugárvédelmi vonatkozásai (szerző: Dr. Várhegyi András)

A hagyományos bányászati technológiák által okozott környezeti károk (bányakárok) helyreállítását (bánya)rekultivációnak nevezzük (az angol szaknyelvben a remediation, restoration, rehabilitation kifejezések használatosak). Ez magában foglalja a keletkezett tájsebek (fejtési gödrök, meddőhányók) „eltüntetését” visszatömedékeléssel és/vagy takarással, a földalatti bányaüregek szennyező, veszélyes anyagoktól való megtisztítását majd felhagyását (tömedékeléssel vagy tömedékelés nélkül; a felszínre nyíló aknákat, vágatokat mindenképpen tömedékelni kell), végül a hidrogeológiai viszonyok helyreállítását, a szennyezett vizek tisztítását.

A rekultiváció a bányászati tevékenység által megváltoztatott környezeti állapot helyreállítását is jelenti. Magyarországon a bányatörvény kötelezi a bányavállalkozót a rekultivációra, jelenleg ennek forrása, felelőse törvényileg biztosított. Némiképpen bonyolultabb a helyzet régebbi, a jelenlegi szabályozás előtti bányakárok helyreállítása esetén; ilyenkor, ha a az egykori tulajdonos vagy annak jogutódja nem lelhető fel, az állam végzi el a szükséges helyreállítást. Szintén az állam áll helyt az egykori/jelenlegi állami tulajdonú bányák rekultivációjáért (ez utóbbira példák a mecseki uránbányászati vagy a mátrai réz/színesfém-bányászat környezeti kárai helyreállításának állami beruházási programjai).

5.1. A rekultiváció célkitűzése

A rekultiváció célkitűzését illetve végeredményét tekintve lehet részleges vagy teljes körű. Az utóbbi az eredeti természeti környezet teljes körű helyreállítását jelenti mind vizuális, mind funkcionális tekintetben; itt alapkövetelmény, hogy a területen semmilyen mesterséges, bányászati/pari eredetű szennyezőanyag nem maradhat vissza, pl. a radioaktív paraméterek tekintetében az eredeti háttérsugárzási szintek helyreállítása történik meg. Ebben az esetben, a rekultivációt követően a terület semmiféle korlátozás alá nem esik, azt a jövőbeli tulajdonos tetszése szerinti célra újra hasznosíthatja.

A teljes körű rekultiváció a legtöbb esetben nem valósítható meg, vagy a megvalósítás túlzottan magas költségekkel járna. Például, egy több millió tonna kőzetet tartalmazó meddőhányó visszatömedékelése az eredeti bányaüregekbe vagy már nem lehetséges (a bányaüregek már összeomlottak), vagy a költségek irreálisan magasak. Ilyenkor a rekultiváció csak részlegesen történik meg. Ennek alapvető követelménye, hogy a környezet terhelése csak olyan mértékben maradhat fenn, ami összhangban áll a mindenkor hatályos környezetvédelmi, sugárvédelmi szabályozással, az aktuális határértékekkel. Nem (feltétlenül) történik meg továbbá a szennyező anyagok teljes körű eltávolítása a területről, hanem a rekultiváció ezek megfelelő környezeti izolációja útján valósul meg. Utóbbira tipikus példák a bányászati meddőhányók vagy ércfeldolgozási zagytározók rekultivációja, amelynek során a környezeti izolációt megfelelő tulajdonságokkal rendelkező (vastagság, szerkezet stb.) fedőréteg biztosítja.

A részleges rekultiváció megvalósítása után a terület újrahasznosítása csak bizonyos feltételekkel, korlátozásokkal lehetséges. Ilyen korlátozás tipikusan a felület megbontásának tilalma (pl. letakart meddőhányók esetén), a lakóhelyek létesítésének tilalma, bizonyos "érzékeny" tevékenységek végzésének korlátozása (pl. élelmiszertermelés, egészségügyi- és gyermekintézmények stb.). Ipari és kereskedelmi tevékenység folytatható, a meglévő vagy felújított infrastruktúra használatával. Biztosítani kell a korlátozások hosszú távú érvényesítését, a "társadalmi emlékezet" fenntartását. Ez történhet pl. a korlátozások megtartásáért felelős tulajdonos, vagy a korlátozások tulajdoni lapra történő bejegyzése útján.

Általában a bányavállalkozó rekultiváció tekintetében a korlátozott területhasználat kritériumainak teljesítésére kötelezhető, de törekedni kell minél több bányászati objektum, részterület teljes körű (korlátlanul hasznosítható) helyreállítására. A radioaktív sugárzások tekintetében ezt a törekvést az ALARA elv (az angol "As Low As Reasonably Achievable" kifejezés rövidítése) fogalmazza meg. Ennek értelmében, a sugárzási szintek csökkentése olyan mértékig történik meg, ameddig az ésszerűen megtehető. Az ésszerűség kritériuma költség-haszon elemzéssel adható meg: a helyreállítás költségei, illetve a többlet ionizáló sugárzásból adódó egészségügyi költségek összege minimális kell legyen; ugyanakkor a mindenkori lakossági dóziskorlátoknak teljesülniük kell.