Ugrás a tartalomhoz

Energetika – Energiamenedzsment

Dr. Benkő Zsolt István, Dr. Pitrik József (2011)

8. fejezet - Energiatermelő rendszerek üzeme

8. fejezet - Energiatermelő rendszerek üzeme

Az energia „termelését” (=átalakítását) műszaki berendezésekben valósítjuk meg. Az ember sütési-főzési feladatokra tűzhelyeket, fűtés biztosítására: kandallókat, kályhákat alkalmaz. A klasszikus berendezések szilárd tüzelőanyaggal működnek, de ma már gáz-, olaj-, elektromos működtetésű berendezéseket is alkalmaznak. Az ún. egyedi fűtés esetén a fűtendő helyiségbe szállított kémiai, vagy villamos energiát a helyiségben alakítják át hővé.

Hőszükségletszámítás alapjai

Az épületekben, a lakásokban kellemes közérzetet (és hőérzetet) kívánunk biztosítani. Az elvárt helyiség-hőmérsékletet (Tb) biztosítására hőt vezetünk be, vagy hőt vezetünk el. Téli, fűtési időszakban a hőveszteség és a hőnyereség külön­bö­zetét (a hőszükségletet: Qf) kell közölni a helyiséggel, hogy az „elvárt” hő­mérsékletet biztosítani tudjuk. A hőszükséglet számítást gondolatmenetét az alábbi ábrán követhetjük.

8.1. ábra - A hőszükségletszámítás elvi ábrája

A hőszükségletszámítás elvi ábrája


A szomszédos helyiségek felé irányuló hőveszteséget vagy onnan származó hőnyereséget általában 4°C hőmérsékletkülönbségnél szokás figyelembe venni.

A helyiség teljes hőveszteségét úgy számolják, hogy különböző pótlékokkal növelik, a Qv számított transzmissziós hőveszteséget. A hőveszteségszámításnál a speciális adottságokat a következő pótléktényezőkkel szokás figyelembe venni:[59]

szélpótlék p1:normál szél (0,5…3 m/s) esetén: 10%; erős szél (3,5…6 m/s) esetén: 20%;

felfűtési pótlék p2:üzemszünettől függően (8…12…16 óra): 10/15/20%;

kürtőhatás pótlék p3:szinttől függően: 10/%,

égtáji pótlék p4:É, ÉK, ÉNY esetén: 5%, D, DK, DNY esetén: -5%.

A korrigált teljes hőveszteség ( Qk ) egy helyiség esetén: Qk=Qv(1+p1+ p2+p3+p4);W.

A helyiségek hőveszteségeit az épület szerkezeti anyagainak és nyílászáróinak hőátbocsátási tényezője alapvetően befolyásolja. A már meglévő épületeket fo­lyamatosan korszerűsíteni és karban kell tartani. Az elmúlt években sok nagy­városban az ún. panelprogram keretében a házgyári lakások fa ablakait műanyag ablakokra cserélték, falazatait pótlólagos hőszigeteléssel látták el (8.2.kép).

8.2. ábra - Szegedi panelházak külső fal felújítása és nyílászáró cseréje (2010) (Fotó: Pitrik J.)

Szegedi panelházak külső fal felújítása és nyílászáró cseréje (2010) (Fotó: Pitrik J.)


A hőátbocsátási tényezők értékei anyagfüggőek.

Egy hagyományos külső téglafal esetén, vakolattal (38 cm): 1,5 W/m2, K.
Vályogfal (50 cm): 1,5 W/m2, K.
12 cm-es vasbeton födém és 4,5 cm-es hőszigetelés: 0,64 W/m2, K.
Panelfal: 0,8–1,1 W/m2, K.
Felújított panelfal és műanyag nyílászárók: 0,38–0,48 W/m2, K.

A fűtőberendezések kiválasztásához a hőszükségletet gyakorlati tapasztalat alapján is meg lehet állapítani. Ekkor a helyiség funkcióját, elhelyezkedését, tájolását szokás paraméterként figyelembe venni. Pl. földszinti helységek, déli tájolása esetén: 20…25 W/m3 hőszükségletet alkalmazhatunk.



[59] Részletesen: Dr Párkányi György: Kályhák kiválasztása, elhelyezése, gazdaságos üzemeltetése. Műszaki Könyvkiadó, 1988. pp. 30–40.