Az egyedi fűtés munkaigényes, teret foglaló és költséges megoldás, de a legfőbb ok, amiért évezredek óta központosított rendszerek tervezésére és megvalósítására törekedtek, az, hogy a fűtőberendezés folyamatosan, „rejtve” működjön. Ehhez az egyedi fűtőberendezés három funkcióját: a hőtermelést, a hőszállítást és a hőleadást szét kell választani. A fűtési rendszer egyik lehetséges megoldását a 8.4. ábra szemlélteti.

8.9. ábra - Melegvíz központi fűtés elve (Szerkesztette: Pitrik J.)

A tűztérben elégetett tüzelőanyag (gáz, fa, szén, olaj) felszabadult hője felmele­gíti a kazánban lévő vizet, melyet melegvíz, forróvíz vagy gőz formájában a fűtő­testbe vezetjük. A fűtőtest leadja a hő egy részét a környezeti levegőnek, miközben lehűl. A lehűlt vizet egy szivattyú segítségével nyomjuk be a kazán vízterébe.

A kazán tűztere és víztere egységet alkot, a víztér lehet egy kazándob, egy csővezeték-rendszer vagy a kettő kombinációja. A csővezetékben áramló víz hőmérsékletét az égés szabályozásával, illetve a víz mennyiségi szabályozásával lehet kézben tartani.

A hálózat lehet: egyszintes, két vagy többszintes. A többszintes rendszer lehet: felső-, alsó és vegyes elosztású. Többszintes rendszereket egycsöves vagy két­csöves szerkezetben tervezik.

A fűtőtestek hőleadása lehetséges: konvekcióval, konvekcióval és sugárzással , sugárzással és kontakt módon. Konvektor: olyan fűtőtest, mely főként konvek­cióval (70–90%) adja le a hőt. Radiátor: esetén a konvektív / sugárzó hő aránya ~60/40%, sugárzó fűtőtestek esetén 90/10%.

A központi fűtésrendszer méretezésének alapelvei megegyeznek az egyedi fűtésnél bemutatott eljárással.